Szerencsétlen Guszti bátyánk sosem volt fiatal, csak még nem tud róla. Beizzították hát az öregítési projektet, én meg leültem a szobámban az Alaptörvény asztalához, és pötyögtem erről pár random gondolatot.

A parlament honlapja szerint Ivanics Ferenc a nemzetinek tévesztett köznevelésről tette az alábbi felettébb tartalmas hozzászólást, melyhez fogadja gratulációmat:

Az önkormányzat hétfői ülésén elhangzott gondolatkonstrukciókat összepárosítva a város első emberének múlt heti kijelentéseivel az a tanulság párolható le, hogy a szokásos nagy magabiztossággal stratégiainak mondott koncepciók és grandiózusnak beállított tuti tippek szavatossági ideje meglehetősen hamar lejár, miközben a Molnár Kft. rendkívül független és objektív médiapropagandájával megtámogatott kommunikáció győzelmi jelentések sorát igyekszik harsogni. (Utóbbi, mármint a Rábaközi Televízió propagandája is megérne egy misét, különösen a november 28-án Csornán történtek fényében.)

Hol vót, hol nem vót, vót eccö egy nagyon nagy háború. Mondok, kurva velág vót akkoriba, lángba borút az egész fődkerekség. Isoncótul Kattarón át a piavai frontig, meg a radai rosseb tudja hun még, sok kap’vári katonaember elhót. Szám szerint kétszázötvenegy szíp szál hadfiak. Rítt itthol mindenki, idesanyákok fútták tele a hímes keszkenyőt taknyokkal, az egyik menyecske a kert vigibe szepegett, a másik meg a barna legín monyát siratta, mer az a lyán nagyon odavót a babája monyáér. A mese eztán kezdődött, ha ideűsz a térgyemre, mostand elmeselem elejitűl vígíig, de nem hógacc el izibe!

Be kell valljam, hogy azért valahol becsülöm ezt a Matolcsy nevű figurát. Mert hogy valaki ennyi elképesztő hazugságot, ilyen vastag bőrrel képes legyen szemrebbenés nélkül beletolni a zemberek arcába, ahhoz ritka nagy gátlástalanság kell. Miközben pár napja még arról harsogtak habzó szájjal és a kellő polgári stílusossággal, hogy kipateroltuk az IMF-et, meg szabadságharcot indítottunk, lám, most új tárgyalást kezdünk az IMF-fel. Szíjjártó november 14-én (tehát nem három éve, hanem a héten) ezt nyilatkozta:

           Kapuvár városa a központosítás jegyében már régóta tervbe vette az önkormányzat felszámolását.

A magospolitikusok bejáratott forgatókönyvét követve Kapuváron már régóta népszokássá combosodott, hogy kurzusszobor-avatások meg emlékezések az ünnepség álarcában csak ürügyként szolgálnak egy jó kis koménistázásra, sőt a fideszes rituáléknak megfelelően kizárólagosan ez az egyetlen céljuk. Amikor a horthyzmust felmelegítve 2001-ben újból felállították az Országzászlót, október 23-án Aranyszájú Kövér László politikai riválisait, a haza ellenségeit a múlt mocsarából visszakúszó undorító kígyóknak nevezte. Amikor a Kapuvárhoz ezer szállal kötődő Wass Albert szobrát felavatták, a „nagy író” állítólagos korszakalkotó esztétikai értékeiről egyetlen kukk sem hangzott el, annál több a december 5-i parasztvakításról meg a patás dzsurcsányokról. Nyakamat mertem volna tenni rá, hogy amikor 2009-ben emlékoszlopot avattak az 1919-es tan.közt. áldozatainak, az valójában nem is a felakasztottaknak szól, nem is az emlékezés célját szolgálja, hanem politikai bunkósbotként fogják használni. Örülök, hogy végül sikerült egyben tartani a fejemet a nyakamon, mert lám, ott tényleg „a tegnap és a ma bolsevikjairól” oráltak a szónokok. Ezeknek az emlékbeszédeknek álcázott aktuálpolitizálásnak a nemes hagyományát követte most Németh Csóka Gábor.

Amikor Biró Péter polgármestersége alatt a Fő téri templommal szemben nyíló és a Deák Ferenc utcába torkolló átjárót elkeresztelték Belső utcának, akkor azt gondoltam, ennél fantáziátlanabb utcanevet aligha lehetséges adni. Egyértelmű, a névadás mögötti felettébb eredeti koncepció az volt, hogy ez a részben még ma is beépítetlen terület Kapuvár legbelsőbb belsejének bele, legyen hát az utca neve: Belső. Noha az utcanevet még ma is ötlettelennek tartom, módosítani vagyok kénytelen akkori álláspontomat, mert a név ragyogóan kifejezi ama földhöz ragadtságot, mely ennek a keskeny átjárónak kakadémiai zamatát adja. A Belső utca elnevezése ugyanis a megszüntetve megőrzés hegeli dialektikája jegyében kitűnően artikulálja ama kontinuitást, amely ennek az utcának – értelemszerűen persze nem hivatalos – korábbi neve, a Szar-köz között fennáll, a „bél” szóból származó „belső” lexéma altesti retorikával vall rá ennek az utcának történelmi funkciójára. Ez az utca volt Kapuvár bélcsatornája, a bélsár szent háromszöge, a római Kloáka Maxima helyi változata: vastagbélbe töltött ízletes vékonybél.