1890. január 16-a a Nagy Kapuvári Kutyaháború napja volt. Ez a nap akkor csütörtökre esett, és ekkor tartották meg a szokásos csütörtöki piacnapot, így nagy volt a zsibongás a községben, tömött sorokban áramlottak az emberek a Fő tér felé. Sem az árusok, sem pedig a vásárlók nem gondolták volna, hogy az a nap véres eseményekbe torkollik majd.

Az október 3-i önkormányzati választáson két polgármester- és 36 képviselő-jelölt indul Kapuváron. Az étlap négy éve jóval gazdagabb volt, akkor 5 polgármester-jelölt és 78 képviselő-jelölt közül lehetett választani, vagyis a jelöltek száma lényegében megfeleződött. Noha az idei helyhatósági választások előtt a választókerületek számát 10-ről 8-ra csökkentették, így is arányaiban jóval kevesebb az induló. Amíg 2006-ban egy körzetre átlagosan 7,8 jelölt jutott, addig most csak négy és fél.

Akkor hat szervezet, most pedig négy tudott listát állítani. 2010-ben, a Fidesz/KDNP, az MSZP és a Jobbik minden körzetben tudott jelöltet állítani, míg a Kapuvárért Egyesület két körzetben (az 1. számú és a 8. számú választókerületben) nem. Ez a négy szervezet tudott csak települési listát is indítani. 2006-ban az MSZP, a Kapuvárért Egyesület és a Fidesz/KDNP mellett kompenzációs listát tudott állítani még az MDF, a MIÉP és a Vállalkozók Pártja is, most viszont az MDF-nek csak két egyéni jelöltje van (és így értelemszerűen listája nincs), a MIÉP és a VP pedig nem indul. Négy évvel ezelőtt a független jelöltek száma 19 volt, idén ez mindössze négyre zsugorodott.

2010-ben a legkevesebb jelölt az egyes és a nyolcas körzetben indul, három aspiránssal, míg a legtöbb jelölt a négyes választókörzetben van, ahol hatan indulnak. Ezzel szemben a 2006-os önkormányzati választáson minden körzetben volt legalább hat jelölt (de ez is csak kettőben, a többiben ennél több), a 2. és a 10. számú körzetben pedig 10.

A cigány kisebbségi önkormányzat jelöltjeként nyolc jelölt indul, fele-fele arányban a Lungo Drom, illetve a Rom Po Drom színeiben. 2006-ban viszont csak hat volt, mind a Lungo Drom képviseletében.

Száptember tizenkilencedikin vuót az utossó naptya Reigl Judit tárlattyának Debrecenbe’, mikor a nípek még megnízháttík a fösményeit Magyarországban, akit íletmű-kiállításnak híttak. Miháncs becsomagúták a kap’vári piktor kípeit, ahajt melegibe e’ köllöttík hurcibányi Franciábo, ahun Nantes-ba lesz mostantul láthatuó.

Kigyalogoltam az ígéretek földjére, és pettyes kosárkámba szedtem egy-két fürtöt a választási programokból. Szigorúan randomszerűen.

Augusztus 20-án cimborámmal nyakunkba vettük a Nemzeti Biciklit, elhatározván, hogy népiesen kikerekezünk az andaui hídig, noha – bármi fájó – nem a Gój Biciklisek szervezésében. Ahogyan rendes emberhez illik, alaposan fel kell készülni a túrára, így aztán első állomásunk a Holdfény volt, hogy némi sürütykével csapassuk szét a száraz torkunkat marcangoló port. Bizony, ami a fogyasztást illeti, nagyon helyesen páran már eljutottak a kultúrcentrum teraszán a critical massig, így hát nem egyedül ültük meg a folyékony kenyér nemes ünnepét. Mihelyt a kötelező irodalmat letudtuk, irány észak.

            Öntésmajor sohasem létezett önálló településként Kapuvártól függetlenül, 2002 óta pedig saját önkormányzati képviselővel sem rendelkezik. Annak ellenére, hogy története során mindig más településtől függött, különálló identitását jelzi a térbeli elkülönülés, lakóinak a majorgazdálkodáshoz fűződő szinte kizárólagos kapcsolata, társadalmának vertikális tagolatlansága, vagyis az, hogy Öntés eredeti lakóinak zöme cselédséggel kereste kenyerét. Az önálló közösségtudatot erősíthetik az olyan munkák, mint az Öntésmajor című könyv első füzete, Pintér P. Imre szavaival az „öntési trilógia” első darabja. Amíg e hármaskönyvnek az utolsó kötete, az Öntési mesék anekdotákat tartalmaz (az abban szereplő Tűzoltó-valogas c. elbeszélés egyébként itt is helyet kapott – 34–35 o.), addig az első inkább a falutörténet kategóriájába sorolható.

Az 1597. évi kapuvári urbárium kimutatása szerint az akkori településnek négy, megnyugtató módon nem lokalizálható városrésze volt, legalábbis a lajstrom készítőjének térbeli rendezőelvei szerint. Ezek a következők:

Az első kettő láthatóan a vár tövében helyezkedett el, a helymegjelölés szerint a vár legalább két kerítéssel volt körülvéve. Az egyik a palánk, amely fából és földből készült, a másik a szilárdabb anyagból épített kőfal. Ezek szerint Kapu városa nem azonos ezekkel a városrészekkel, az feltehetőleg a vártól nyugatra jött létre. A Váralja a kontextusból is kikövetkeztethetően a Kis-Rába hídján túli városrészt alkotta (Hídontúl), ezt nevezi a forrás suburbiumnak, vagyis váraljának. A Babót irányába délre vezető országút mentén létrejött településrészt még a 19. században is Külsővárosnak nevezték.

 

Az alábbiakban eszerint a városrészek szerint csoportosítom Kapuvár egykori lakóinak névsorát, tulajdonukat és földesúri szolgálatukat. Az házhely rubrikában a betűkkel jelölt személyek a beköltözött lakó(ka)t jelenti(k), de az összeírás csak a családfőket említi, a többi családtagot nem, így nem lehetséges megállapítani, egy-egy ingatlanon valójában hányan is laktak.

 

 

 

 

            Úszhat holmi tejszínszerű köd Csermajor ege fölött, amelynek mikroklímája sorra termeli ki magából a politikusokat. A cseri felhő, avagyis csakra jó eséllyel pályázhat valami politikusképzői díjra, mert Csermajor kétszáz fős, vagy talán már annál kisebb ideiglenes népességéből meglepően sokan választottak maguknak politikai pályát. A legmagasabbra emelkedett, de legmélyebbre is visszahullott egykori csermajori diák Hagyó Miklós volt, akiről fű alatt még a fővárosi városházán is azt nyilatkozták, hogy úgy viselkedett, „mintha egy vaddisznót engedtek volna szabadon egy étteremben”. Amikor  az egyébként tejes családi múlttal rendelkező Hagyó vadkan felől érdeklődtem hajdani iskolatársaitól (Hagyó 1985-ben végzett Csermajorban), hogy nna, akkor milyen ember volt ő diákévei alatt, rendszerint fejrázással és kézlegyintéssel hessegették el maguktól a kérdést, maximum azt a velős választ tudtam kipréselni belőlük, hogy „Hagyó már akkor is egy f@sz volt”.

            Aztán a csermajori mikroklíma kifejtette hatását Hoffer Ernőre is, aki az 1990–1994-es önkormányzati ciklusban a Fidesz színeiben jutott be a kapuvári közgyűlésbe. Papp László nemcsak egy iskolában tanított vele, de a két tanár az önkormányzati üléseken is többnyire egymás mellett foglalt helyet. Utóbbi akkor még az SZDSZ-t képviselte, de azóta megvilágosodott, és rájött, hogy ő mán pedig fideszes. Ő készíti a kapuvári Fidesz szervezet honlapját is, amely elrendezésében és dizájnjában véletlen egybeesésként feltűnően hasonlít a csermajori iskola honlapjára. Végső soron Koósz Tamás is csermajori tanárkodása idején kerülhetett kapcsolatba a politikával, ő 1998-ban a Fidesz jelöltjeként indult az egyéni képviselőségért Csornán, de vetélytársával szemben alulmaradt. Mondom én, lehet itt valami felhő. Idén tavasszal, már ha képes lett volna összegeráblázni az ajánlószelvényeket, szintén egy Csermajorban végzett, Borza Richárd indult volna az országgyűlési választáson a MIÉP logója alatt, azóta már megtért, és ha helyesen látom, most az eléggé riasztó nevű és még riasztóbb gondolatokat képviselő Nemzeti Forradalmi Párthoz nyergelt át. Szóval van itt, e csermajori ég alatt minden, mint a búcsúban, kikeresztelkedett liberálistól a szocialistán át a széljobberig.

            Mindezek a gondolatpukkancsok csak az idei önkormányzati választás kapcsán pörögtek rá tollam hegyére. Kezembe (na jó, képernyőmre) került ugyanis a Jobbik kapuvári szervezetének kiadványa, amely a Hír-KAPU fantázianevet viseli. A fejléc szerint a szeptemberi megjelenés a II. évfolyam 7. száma, ami meglep, mert eddig én még csak nem is hallottam erről a pártlapról, s lám, már a hetedik számnál tartanak. Aztán az impresszumban az olvasható, hogy „megjelenik Kapuvár és környékén 20000 példányban”. Ezt sem nagyon értem. A húszezer irdatlan magas szám, nincs is szükség ennyire, gyakorlatilag Kapuvár teljes lakosságának kétszerese. Aztán amikor ebben a kampányújságban a helyi Jobbik-jelölteket reklámozzák, nem világos előttem az sem, miért terjesztik a város környékén is, minthogy a vidékiek értelemszerűen nem szavazhatnak kapuvári képviselő-jelöltekre. Bibis. Arról már nem is beszélve, hogy 20 000 példányos – színes! – lap megjelentetéséhez nem gyengén kell mélyre nyúlni a zsebben. Az idei önkormányzati választáson Kapuváron három Csermajorban végzett aspiráns is ringbe száll a Jobbik színeiben, mindhárman 24 évesnek mondják magukat. Az 1-es választókörzetben Németh Sándor, a hármasban Licskai Zsolt, míg a nyóckerben Axnix József, aki a szöveg szerint „2004-ben érettségizett »Csermajorban«”. Homályban marad előttem, miért kellett a Csermajor szót idézőjelek közé tenni, mert hiszen ez a neve; de ezt én  nyilván nem érthetem, biztos valami újmagyar ortográfia volt a vezérlőelv.

            Ezek után lassan kezdem kakukktojásnak érezni magam, rám mint ex-cseri diákra nem volt annyira fertőző hatással az a bizonyos csakra, hogy politikai pályára adjam a fejem, nem-indulásomért a világ jogosan mormol imát érettem. Legföljebb a GYAHF, a Gyűlöld A Hűtőmágnest Frakció keretében vállalnám a megmérettetést, és programomban félig megígérném, hogy a hűtőmágnest mint az értelmetlen és ostoba dolgok szimbólumát, mint a fogyasztói társadalom abszurditásának emblémáját „kormányra kerülésünk esetén azonnal el fogjuk törölni”.