Kigyalogoltam az ígéretek földjére, és pettyes kosárkámba szedtem egy-két fürtöt a választási programokból. Szigorúan randomszerűen.

            Már-már kezdtem azt gondolni, hogy a Fidesz úgy nyeri meg az idei önkormányzati választást, ahogyan tavasszal az országgyűlésit: érdemi program nélkül. De nem. Nem úgy fogja megnyeri. A kapuvári Fidesz honlapján sokáig csak azt a finoman szólva is enigmatikus mondatot lehetett olvasni a következő négy év teendőivel kapcsolatban, hogy „Sokat tettünk, de maradt még feladatunk”. Aztán szeptember első heteiben, de már a kopicetlik leadási határideje után felkerült a legnagyobb kapuvári párt honlapjára a választási program. Megígétük – teljesítettük – szól a felirat a kezdőlapon. Nem akarok a néma r kapcsán nagyobb feneket keríteni a dolognak, mint amekkora valójában, de azért legalább a címlapon nem ártott volna ügyelni a helyesírásra, pláne amikor a generatív nyelvészetet bizonyára sokat tanulmányozó köztársasági elnök oly érzékenyen műveli a „nyelvféltés” áltudományát (bár meglátásom szerint a nyelvet nem a szükségszerű változásoktól, hanem a Schmitt Puliktól meg a műnyelvelő nyelvművelő Matula Ágnesektől kell megvédeni). A Fidesz mottójaként a „Szebb, jobb, boldogabb Kapuvár!” szlogen szerepel, melyből megtudhatom a véleményemet, miszerint boldogabb vagyok, mint négy éve. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebben abszolút következetesek, mert 2006-ban is ez volt a párt választási programjának mottója, amely azonban nekem erőtlen és árvalányhajas jelszónak tűnik.

            Létezik városi program, és létezik a jelöltek egyéni programja, igaz, a város egészét érintő ígéreteket (pl. kerékpárút építése) igyekeztek a képviselőjelöltek egyéni programjában is feltűntetni, amennyiben az az adott körzetet érinti. A program legnagyobb részét a turizmus, és különösen a gyógy- és egészségturizmus egymáshoz szorosan kapcsolódó része teszi ki, ezzel kapcsolatban ígérnek magánklinikát, kisvasutat, emlékkiállításokat. A turizmust illetően vitathatatlanul „sokat tettünk”, nekem mégis olybá tűnik, hogy a lépcsőfokokat, a fejlesztés és a promotálás sorrendjét gyakran felcserélték egymással. Tévézappingolás közben éppen ma tévedtem a TACHO TV csatornájára, amelyen egy reklám futott a kapuvári kórházról és a fürdőről – szlovák felirattal. Ezt a csak droidok által kedvelt csatornát bizonyára rengeteg szlovák nézheti, arról a finom ellentmondásról már nem is beszélve, hogy sok szlovák kaphat kedvet magyarországi turistaúthoz akkor, amikor belepillant Szaniszló Ferenc irredenta műsoraiba, aki a szlovákokat a „Felvidék” (idézőjel, mert pl. a Csallóköz történelmileg nem Felvidék) megszállóinak és orgazdáinak titulálja. És ha e nyájas fogadtatás ellenére a szlovák turista mégis kedvet kapna a kapuvári gyógyfürdőhöz, azt látja, alig talál a városban szállást, a fürdőben pedig medence helyett két lavórt. Ezek után még akkor sem fog visszatérni, ha a fejlesztések megvalósulnak.

A programban a „sokan ismerjék meg városunkat” szlogen egy kissé semmitmondóra sikerült. A város arculatának fejlesztése között ígérik, vagy vágyják, hogy „Kapuvár legyen a béke szigete (rend- és közbiztonság erősítése)”. Ezzel kapcsolatban esetleg lehetne értesíteni Ivanics Ferencet, hogy járjon elő jó példával, és törvényellenesen ne bontson kordont. Megakadt a szemem azon továbbá, hogy Kóczán Zoltán eredményei között a következőt írja (helyesírással most ne foglalkozzunk): „a Trianoni emlékparkban Wass Albert szobor állítása”. Na erre aztán igazán büszke lehet! Amint korábban igyekeztem igazolni, nem az írónak, hanem a politikusnak állítottak emlékművet, aki – mint tudjuk – ezer szállal kötődött Kapuvárhoz. Arra, hogy az irodalomtudomány által nem kanonizált szerzőről van szó, pökhendien szarnak, a magukat irodalomtörténésznek képzelő pincérek lenézik a szakmai álláspontot, majd ők megtanítják, mi a szakma! Aztán Wass Albertet olyan mértékben a Fidesz aktuálpolitikai nézeteihez idomították, hogy nárcisztikus módon szimbolikusan maguknak állítottak szobrot. Igazán tapsot érdemel, hogy sikerült önmagukat megörökíteniük. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Hámori György azzal érvelt, hogy minden civil egyesület állíthat szobrot a városban. Ezt az érvelést már akkor szemforgatónak tartottam, mert a Kapuvári Polgári Társaság éppen annyira „civil”, mint a Morvai-féle „Civil” Jogász Bizottság, a jobboldal szellemi holdudvarát erősítő „Civil” Akadémia, vagy a Fritz Tamás-féle „Civil” Összefogás Fórum. És lám, most lehull a lepel, Kóczán Zoltán „civil” tevékenységét önkormányzati képviselősége eredményeként számolja el. Most akkor civilként állíttatta vagy képviselőként? Ez a szobor nem a város, hanem a Fidesz érdekeit szolgálta. Így aztán a hivatalos kommunikációval szemben úgy gondolom, az állításon, miszerint az önkormányzat a város érdekeit mindig a pártérdekek fölé helyezte,  van makula. A nézet, miszerint Wass Albert szobra a város érdekeit szolgálta, védhetetlen. Mint ahogyan nem sikerült a pártérdekeket háttérbe tolni a fehér szalag viselése, Wittner Mária meghívása vagy a Hámori György–Molnár Csaba-találkozó belső visszhangjai kapcsán sem.

Tovább mazsolázgatva a pártok között, az MSZP programját a Rábaközi Szuperinfó szeptember 24.-ei számából bányáztam elő, bár ez a két perc alatt összeállítható katyvasz programnak erős jóindulattal sem nevezhető. A szocialista brainstrorming finoman szólva sem erőltette meg magát, program helyett semmitmondó jelszavakat tartalmaz, melyeket nyelvileg sem sikerült megformálni: „Bízunk abban, hogy a jelenlegi kormányzati ciklusban is folytatódik az önkormányzat célirányos és sikeres pályázati munkája”. Jelenlegi? Nem talán a következő ciklusban? Szeretnék a „munkahelyteremtés elősegítését”. Mit, hogyan, merre? Konkrét elképzelésekről még csírájában sem hallani. Ami konkrétum elhangzik, az gyakorlatilag csak a csapadékvíz elvezetésével kapcsolatos, minthogy azonban ez a Fidesz programjában is szerepel, nem értem, mi az a megkülönböztető jegy, amely az MSZP jelenlétét az önkormányzatban fontossá tenné. Esetleges és hevenyészett az utolsó „programpont” is: „Épül szépül [itt azért egy kötőjel elfért volna] a városunk, de közintézményeink [vessző hiányzik] mindenekelőtt iskoláink felújítása időszerű és indokolt”. Tehát akkor ennyi a takaréklángon égő program, viccnek is rossz, ne csodálkozzanak, ha nem kerülnek be az önkormányzatba.

Kezembe került aztán egy fénykép, rajta Titz Ildikó képe, a Kapuvárért Egyesület logója, jó minőségű fotópapíron. Kvízkérdés: vajon melyik fényképészeti szaküzletben készülhetett a kampánytermék, vajon hol? El sem tudom képzelni. Ezzel persze semmi gond nincs, a mellékelt szöveggel viszont annál inkább, melyet teljes terjedelmében idemásolok:

 

 

            Ugye, ez nemcsak nekem gáz? Megsúgjam, miért? Az egy dolog, hogy Titz Ildikó vitathatatlanul sokat letett az asztalra Kapuvár zenei életében, na de ez meg egy választás. A bemutatkozás után rögtön a szavazatomat kéri – program nélkül. Ha ő arra kéri a szavazópolgárt, hogy „tisztelje meg bizalmával”, akkor ő is megtisztelhetné a választót azzal, hogy ismerteti elképzeléseit.

            Végezetül aztán: levelet kaptam, lájf! Egészen pontosan nem én kaptam, csak hazaáruló módon elolvastam. Kiss György a szerző, aki független jelöltként a 2-es egyéni körzetben indul. A fejlécben „tárgyként” a következő témamegjelölés szerepel: „az ellopott város”. Hűűűha! Kemény vád. Ezt írja: „A képviselő[-]testületben jelen[-]lévő pártok a Kapuvárért Egyesülettel karöltve az elmúlt időszakban felosztották maguk között a helyi lehetőségeket. Néhány jelenlegi képviselő a választópolgárok bizalmát saját egyéni érdekeik érvényesítésére használja fel.” Lehet, hogy így van, viszont, ugyebár, minden állítás annyit ér, amennyire bizonyítva van. Ez meg itt nincs. Aztán ilyen mondat olvasható: „Nem tudom[,] kinek épül a kórház, ha más városokba kell gyógyíttatni magunkat”. Már elnézést, de ez egy vastag baromság. A kórház aktív ágyainak megszüntetésébe a helyi önkormányzatnak vajmi kevés beleszólása volt, másfelől pedig a jelölt úr láthatóan nem ismeri azt a szót, hogy „egészségturizmus”. „Az elmúlt négy évben több kitüntetést osztottak ki, mint amennyi új munkahely létesült” – állítja. Értem én az iróniát és a második tagmondatba bujtatott hiberbolát, magam is úgy vélem, ha sok díjat adományoznak, az a díj értékét jelentékteleníti el. Programja kizárólag a közlekedésre koncentrál, az utak felújítása mellett a Margit-híd kiszélesítését tartalmazza. A szöveget mindazonáltal nyomtatás előtt nem ártott volna egy helyesírás-ellenőrző programon átfuttatni.