Ma délben misebor képében éppen a szájamban mormoltam az asztali áldást, amikor a rádióból megszólalt a kapuvári templom harangja. A Kossuth Rádió ugyanis a déli harangszót a Szent Anna templomból adta. A templomot bemutató szöveg a következőképpen hangzott:

A Rábaköz című újság 1889. december 25-én megjelent mutatványszáma 6 oldalon jelent meg. A periodika hetilapként működött, minden hét vásárnapján jelent meg új száma. Ezt a rendszert ugyanakkor éppen az első két szám nem követte. 1889-ben karácsony első napja szerdára esett, ahogyan január elseje is (ez, ugyebár, hivatalosan az első szám) – így aztán ezen ünnepi alkalmakkor szerdánként jelent meg. Január első hetében két szám is napvilágot látott, január elseje mellett vasárnap, január 5-én is, innentől kezdve viszont már rendszeresen vasárnaponként került az utcára az új szám. Egy szám ára 8 krajcárba fájt, az éves előfizetés 4 forintba került. A fejlécben a lap a következő titulussal jelent meg: Társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi lap (mint előrevetítettem, a Csorna–Kapuvár és vidéke később ugyanezt a megjelölést lopta el). Az újságban tehát nemcsak a helyi társadalmi egyesületekről, rendezvényekről és a gazdasági életről szóló hírek szerepeltek, helyet kaptak irodalmi alkotások is, közelebbről nézve, elbeszélések, vallomások, versek, sőt folytatásokban közölt regény is.

A Rábaközben megjelent helyi újságok történetével néhány korábbi előzmény után (Varga Imre, Hiller István) a csornai tanár, Pájer Imre foglalkozott legrészletesebben. Több tanulmányban átfogó képet adott a rábaközi lapok elnevezéséről, feltérképezte megjelenésük időrendjét, szerkesztőgárdájukat, megpróbálta megmagyarázni létrejöttük és megszűnésük okait, nyomdai előállításuk körülményeit és a sovány forrásokból kihalászni pénzügyi fedezetük adatait. Pájer Imre alapos és lényegében úttörő kutatásából ismerjük, hogy a Rábaközben elsőként megjelent újság nem a Rábaközi Hírlap volt, amint azt a történészek korábban feltételezték, ezt megelőzően létezett már egy helyi lap Rábaköz néven. Minthogy Pájer mind térben, mind pedig időben az egész Rábaköz sajtótörténetét tekintette át, így értelemszerűen a bennük megjelent cikkekkel való foglalkozás szétfeszítette volna tanulmányai kereteit. Most az első kapuvári újság debütáló számát veszem górcső alá, és igyekszem tartalmára is kitérni.

Az önkormányzati választáson Kapuvárról Hámori György és Kóczán Zoltán került be a megyei közgyűlésbe. A megyei önkormányzat ma tartott alakuló ülésén újra Szakács Imrét választották meg főispánnak, míg Kóczán Zoltán lett az egyik alispán. Legalábbis így keresztelte át a megyei közgyűlési elnök és alelnök megnevezését a Somogy megyei önkormányzat fideszes „főispánja”, akit láthatólag megsütött a nap, vagy megcsapta a Horthy-korszak félfeudális – Fidesz-körökben amúgy is divatozó – világának szele. Kérdés, hogy - amennyiben helyesen értelmezem az önkormányzati törvény felettébb kacifántos és nem egészen kristálytisztán megfogalmazott szövegét - Kóczán Zoltán összeférhetetlenség miatt lehetne-e továbbra is Kapuvár alpolgármestere, így aztán lényegében nem felfelé buktatták-e. A törvény ugyanis azt mondja, hogy „polgármester nem lehet […] más önkormányzatnál polgármester, alpolgármester”. Viszont a záró rendelkezés ezt azzal az értelmezéssel egészíti ki, hogy „polgármesteren az alpolgármestert, a megyei közgyűlés elnökét, alelnökét […] is érteni kell”.

„Volna még írnivaló – talán még arra is sor kerül, hogy valaki a második világháborút követő lassú hanyatlást is megírja” – ezekkel a szavakkal zárul a 2005-ben megjelent Öntésmajor című füzet első kötete. Az idézett mondatból kitetszik, hogy a könyv összeállítói nem tervezték be előre a következő kötetet, mindazonáltal az Utószó úgy fejeződik be, hogy egyúttal megnyitja a folytatás lehetőségét. Mégis lett folytatás, így a kiadvány sorozattá fejlődött. Azonos a layout, a címlap elrendezése, a betűtípus és -méret, azzal a különbséggel, hogy a színeket barnáról és okkerról sötétkékre és fehérre, a borítón szereplő fényképet pedig a magtár képéről aratómunkások fotójára cserélték. Ha az első az „aranykort” tárgyalta, ezt a „hanyatlás korának” nevezhetnénk. Amíg az első kötet Öntésmajor történetében nagyjából 1945-ig haladt (nagyjából, mert például a gazdasági vasút krónikáját a megszűnéséig viszi), addig az Öntésmajor. 2. kötet című munka a háború utáni időszakba nyújt bepillantást. A szerzőség nemcsak a személy(eke)t illetően tér el, hanem abban is, hogy amíg előbbi kollektív alkotás volt, addig ez egyetlen író keze nyomát őrzi. Ahogyan az első kötetben, sajnálatos módon itt sincs sem a címlapon, sem a nem létező impresszumban feltüntetve a szerző neve, csak következtetni lehet a szövegből, hogy az itt olvasható feljegyzéseket Boros Imre írta. Amint a Bevezetésben vallja, az első kötet kiadása adta az ihletet ennek a vékony füzetecskének a megjelentetéséhez, ám az írások nem most keletkeztek, mint írja, „[k]önyvem gyakorlatilag 1965 óta készen áll” (5. o.).

            Mutatóujjamat hetykén felemelhetem, mert gondoltam én ám, hogy forradalom lesz Kapuváron. Szögmérővel meg colstokkal kiszámítottam. A Fidesz 8 képviselői helyet, plusz a polgármesteri széket nyerte az önkormányzati választáson, az „egyebek” három helyet szereztek. 9 + 3. Bárhogy is számolom, csűröm-csavarom, ez, bizony kétharmadra jön ki háromnegyedre jön ki (lásd a kommentet - köszönet érte). Amennyiben a Kedves Vezető – kinek remekbeszabott ánuszát innen is bő nyállal csókolom – erkölcsi útmutatásait következetesen betartom, akkor tulajdonképpen ez is kétharmados forradalom ez is legalább kétharmados forradalom. Kéretik majd a történelem lapjaira feljegyezni, fogják is, elvégre a történelemkönyvet a győztesek írják – át. Hja, hogy forradalomban megdönteni szoktak, nem leváltani? Hja, hogy Kapuváron nem leváltottak, hanem folytatásra adtak mandátumot? Ilyen apróságokkal a forradalom hevületében nem kell foglalkozni. Kellőképpen kell majd megünnepelni a diadalt, a NENYI ehhez szép iránytűt ad, nem kell szerénykedni, ahogyan eddig tették. Kóczán Zolee majd állít a Pártnak szobrot, eddig is jeleskedett benne. Javaslom, legyen e revolúció neve kis októberi forradalom, bár lehet ebből még nagy novemberi is, csak be kell várni II. Viktor pápa naptárreformját. Naptárreformban eddig sem volt hiány, elég az hozzá, hogy az MSZMP-tagból hirtelen antikommunistává átlényegült Hoffmann Rózsa elindította az I. Nemzeti Tanévnyitót (Érted? El-ső!). Ebből persze a logika szabályai szerint következik, hogy Hámori György iskolaigazgatóként eddig csak „nemzetietlen” tanévnyitót tarthatott. A francia forradalmi naptár mintájára a hónapokat is át lehetne keresztelni: Thermidor hava, Fructidor hava, Vendémiaire hava, Brumaire hava… Vagy hogy ne legyünk ilyen idegenszívűek, április lehetne a Forradalom hava, június a Nemzeti Recska hava, július a Forintbedöntők hava, augusztus Schmitt Nyali hava.