1890. január 16-a a Nagy Kapuvári Kutyaháború napja volt. Ez a nap akkor csütörtökre esett, és ekkor tartották meg a szokásos csütörtöki piacnapot, így nagy volt a zsibongás a községben, tömött sorokban áramlottak az emberek a Fő tér felé. Sem az árusok, sem pedig a vásárlók nem gondolták volna, hogy az a nap véres eseményekbe torkollik majd.

            A hetipiac hangzavarát hirtelen másféle lárma zavarta fel. A Major utca, vagyis a mostani Damjanich utca irányából felbőszült emberek közeledtek a Fő tér felé, fenyegető kezükben botokat és vasvillákat lengetve. A riadalom oka a Sátán Kutyája volt. Hamarosan elterjedt a község népei között, hogy egy veszett kutya a Major utcában némi erotikus vággyal rossz vérében egy kislányról letépte a szoknyáját, ami így, télvíz idején nem volt éppen kellemes. Ám a megvadult állat nem érte be ennyivel, száguldása közben ott egy másik gyermeket hatalmas termeténél fogva egyszerűen fellökött, míg egy másik kutyába beleharapott. A veszett fenevadat a népek egymás között úgy írták le, mint amely nem is kutya, hanem valami ördögi lény: nagy, bozontos állat, termete borjú nagyságú. Nos, hát ez jelentette a casus bellit, ez volt az oka, hogy a Major utcából felfegyverkezett emberek a bosszú szándékától vezérelve kergették az elkóborolt ebet.

            A veszett állat üldözőitől szorongatva kisvártatva berobogott a Fő térre, majd ámokfutását a templom felé folytatta. Ha már ott járt, gyorsan lerohanta Katona Istvánt, aki éppen a templomba igyekezett. A kutya nagy testével a földre teperte a vallási szertartásra áhítozó embert, és mindennek tetejébe karját véresre marta, melyről cafatokban lógott a bőr. Ezt látva most már egyre többen csatlakoztak a kutyavadászathoz, és a négylábú veszélyes helyzetéből valamit megsejthetett, ugyanis a vasúti utca felé viharzott tova. A vasúti utca itt természetesen nem a nagyvasútra utalt, hanem arra az útra, amelyen a kisvasút haladt a Hanság felé. A megveszekedett vadállat a vasúti utcából Csiszár Antal udvarába futott, majd onnan az Alsó utcára, azaz a mai Széchenyi utcára vágott át. Borzalmas ámokfutása folytatódott, ha már errefelé járt, gondolta, itt is leteszi a névjegyét: egy 9-10 év körül gyermeket letepert a földre, majd hatalmas szájával a fiú orra felé kapott. Mindez azonban még nem volt számára elég. Újból a vasúti utcába nyargalt át, ahol ismételten ledöntött a talpáról egy gyermeket, majd nekitámadt a fiát védő apának is, akinek öltözetét kissé átrendezte, válláról letépte a ruhát. Na, ez már sok volt a kapuváriaknak, így egyesek úgy döntöttek, keményebb eszközökkel folytatják a hajszát. Berg Miksa báró kezébe puskát ragadott, befogatta lovait, és kocsival, fegyveresen eredt a szörnyeteg után. A vadászat azonban nem járt sikerrel, mert a veszett ebnek a kertek alatt nyoma veszett. Olyan hirtelen tűnt el az emberek szeme elől, ahogyan óriási termetével a Major utcában előbukkant. Talán nem is kutya volt, hanem maga a Jeti. És hogy mi történt a szerencsétlenül járt Katona Istvánnal? A nyájas olvasó ne izguljon, a templomba iparkodó ember megmenekült a rettenetes haláltól, gyorsan a közeli kórházba szállították, ahol sebeit kiégették, mindenesetre mások azt ajánlották neki, vegye fel a kapcsolatot Hőgyes Endre budapesti egyetemi tanárral, aki Pasteurtől szerezte a veszettség elleni hatékony védekezés tudományát. A hatóság pedig intézkedett, hogy a további kutyatámadásokat megelőzzék.

            Mindazonáltal a preventív intézkedések nem bizonyultak elegendőnek, mert nem sokkal később újabb veszedelem vette kezdetét. Mintha megismétlődött volna a korábbi eset, január végén a Sátán másik kutyája a Major utcában féktelen haragra gerjedt, és most ugyan embert nem, de egy másik kutyát megmart. Ezért az újonnan megválasztott kapuvári bíró március 13-án radikális intézkedésre határozta el magát. Az még csak hagyján, hogy kötelezte a lakosságot, hogy a kutyák legyenek elzárva. Következett a véres leszámolás, leírni nincs szó. Harmadmagával fegyverrel felkerekedett, ő ment elől, háta mögött két elöljáró, és a kóbor ebeket kilőtte. Így zajlott le 1890-ben a Nagy Kapuvári Kutyaháború.

            A sorozatos kutyatámadások miatt írta az újság február másodikán: „Kapuvár a veszett kutyák Eldorádója”.

            Ezt a veszettséget csak Uhrin Bendzsi képes überelni: