A magyar internetes szcénában már többször leírták a papagáj terminus technicus szabatos definícióját. A papagáj olyan állatfaj (madár), amely fogságban jól tartható, népszerű élőlény. A papagáj ketrecben tartott díszállat, táplálékban nem válogat, természetére nézve igénytelen, jól tűri a kalitkát. Az ornitológusok szerint a papagáj megtanítható az emberi beszédre is, különös képessége van arra, hogy azokat a szavakat, melyeket sokszor hallott, utánozza. A papagáj a hallott szavakat képes elismételni akár többször is egymás után. A papagájnak a beszédre való képessége azonban nem jelenti azt, hogy értené is, amit mond, mert gondolkodása fejletlen, a szüntelen ismételgetésen túl önálló gondolkozásra képtelen, megrekedt az evolúció egy bizonyos fokán. A fentiekben leírt madárnak a prototípusa a tudomány általános megfigyelése szerint egy bizonyos Szijjártó Péter nevű példány, aki nemcsak stílusában, de beszédtempójában is képes pontosan utánozni Gazdájának szavait, és a szája szélére kiült gúnyos mosolyát illetően is tartójának hű mását képezi.

10 komment

Címkék: 1984

P.mester 2011.01.06. 15:40

1984 – remake

 

Az év utolsó napján éjfélkor megkondult a kapuvári nagyharang, jelezvén, ütött a demokrácia órája. Mostantól átlépünk az orwelli új esztendőbe, 1984-be. Az általunk forradalmian kifundált Szép Új Világ jön, omnipotens gondolatrendőrséggel, Big Sisterrel az élen. Lehet csűrni-csavarni az újbeszédet, de a „Tartalomfelügyelet” nem más, mint Cenzúrahivatal. Megvan a Párt ökle, amely lecsap arra, aki „gyalázta Nagy Testvért, megbélyegezte a Párt diktatúráját, azonnali békekötést sürgetett Eurázsiával, szólásszabadságot, sajtószabadságot, gyülekezési szabadságot és gondolatszabadságot követelt, s hisztérikusan kiáltozta, hogy elárulták a forradalmat” (George Orwell: 1984).

 

rohadt, mocskos, galád,

 

„Nyilvántartanak
nyilván tartanak
tőled
tartanak
tőled
nyilván tartanak tőled.”
 
Kontroll Csoport

P.mester 2010.12.27. 14:17

Ho-hó

 

1891 első heteiben Kapuvárra nagy hó szakadt, amely megbénította a közlekedést, a hideg, téli idő pedig szokatlan eseteket produkált.

 

Nem vok egy matulaágnesi műanyag-nyelvész, aki laboratóriumi körülmények közepette kitenyésztett szóragozásaival és fordulataival igyekszik palástolni áltudománya tökéletes sarlatánságát, és aki már maga is úgy beszél, ahogyan egészséges száj sohasem. Ám amikor a minapában felugrottan a kapuvári Jobbik szervezet honlapjára tájékozódni, mizújs arrafelé, szalmával tömött fejem némileg hátrabillent az egyik bejegyzés címének olvastán:

 

Németh Rozália énekeskönyve

 

(Kapuvár, Szabadság utca)

                                                                                                                      

 

Ezen rozmaringág s kék ibolya illatjával szagos nótácskákat, kiket én itten most kiteszek, még a múlt évszázad utolsó tizedének délfelében adta által nékem Németh Rozália néném öröm- és megbecsülésre. S nám, miként adá nékem ajándékképpen, én aztat úgy e’, s nemkülönben híven meg is őrizém, hogy ez énekek el s széjjel ne iramodjanak a felejtés förgetegével, s oltalmazám én az elmúlástól ezeket, melyek az igaz magyari lélek egybekötött csokrai és két szerelmetes szíveknek hűséges kifolyásai. Danolták akkoron, midőn sütöttík zsírba’ a csörögefánkot a fritőzben, de ezen nótácskákat tette a korongra a pántlikás dídzsé is a bucsui bálbo. Ezeknek osztán okáért mit e gyűjteménynek sűrejébűl általnyújtok, vügyed te is úgy, olvasó, szíved vígság- s boldogulására!

süti beállítások módosítása