Aztán: „Lipóti pékség ablak-betörése”. Most akkor a Lipóti pékség törte be az ablakot vagy a Lipóti pékség ablakát törték be? Egyszerűbb meg érthetőbb is lett volna így: a Lipóti pékség ablakának betörése. Nem kell germanizálni – pláne magukat magyarmagyarokként hirdetőknek.

Tovább is van: „Péntek és szombat éjszaka a Gesztenye sor és más belvárosi utcák mentesítése a szórakozó fiatalok üvöltözéseitől”. Azért amikor ezt megfogalmazták, láthatóan elég vastag bőrt sikerült növeszteni arctájékra. Vajon nem éppen a szélsőjobboldal volt az, amely éveken keresztül az utcán üvöltözött, randalírozott, kukákat borogatott, ablakokat tört be, kővel dobálózott? Vagy azt lehetett? Mindenki egyenlő, de mi egyenlőbbek vagyunk? Arról nem is beszélve, hogy itt a mentesítése szó – hát mit mondjak, hogy finom legyek – eléggé gyanúsan hangzik, kicsit személytelen, kicsit ipari, de hát a Jobbik szótárából már tudjuk, mire is kell asszociálni a hagyományőrzés meg a parlagfűirtás kapcsán.

Az egyik fejezetben aztán jön a csúcspont: „A város termőföldjeiből adódó lehetőségek kihasználása. Zöldségek, gyümölcsök megtermelése a fenti program lehetőségeinek kihasználásával.A megtermelt termények átadása városunk óvodáinak, iskoláinak, idősek otthonának, ezzel is hozzájárulva hatékonyabb, költségkímélőbb működésükhöz.” Ez meg mit jelent egyáltalán? Miféle városi termőföldek? Ki műveli meg? És aki megtermeli, az a terményt egyszerűen „adja át”? Ingyé’? Mi ez, az állampárti Begyűjtési Minisztérium rehabilitálása? (Bár ahogyan Matolcsy elvtárs a kommunistákat megszégyenítő pofátlansággal államosította a magánnyugdíjakat, abból – meg másból is – igencsak az derül ki, hogy az ötvenes évekbeli fényes szelek fújnak újra.)

A kapuvári Jobbik 2011. évi programjában az apróbb helyesírási hibákat, a vesszők utáni fölös szóközöket pedig már észre sem veszem. Mindenesetre eléggé képmutató, hogy azok papolnak állandóan az anyanyelvről meg a nemzeti kultúráról, akik Csokonai nevét nem tudják helyesen leírni és egy címben is képesek legalább három hibát ejteni. Műnyelvelésben persze nincsenek egyedül, ott van példának a politikai puhatestűek rendjébe tartozó Schmitt Puli, aki annyira védi az anyanyelvet a Nemzeti Önleszopás Nyilatkozatának falragasza alatt, hogy szépemlékű alkotmányjavaslatában csak úgy hemzsegnek a helyesírási hibák és a fogalmazásbeli sutaságok, úgy, hogy palotájára immár hitelesen kiteheti a Nyelvvédő Intézet táblát. Ja, és ezt se felejtse el kitenni: „Ugyanitt trágya eladó!”.