P.mester 2011.01.06. 15:40

1984 – remake

 

Az év utolsó napján éjfélkor megkondult a kapuvári nagyharang, jelezvén, ütött a demokrácia órája. Mostantól átlépünk az orwelli új esztendőbe, 1984-be. Az általunk forradalmian kifundált Szép Új Világ jön, omnipotens gondolatrendőrséggel, Big Sisterrel az élen. Lehet csűrni-csavarni az újbeszédet, de a „Tartalomfelügyelet” nem más, mint Cenzúrahivatal. Megvan a Párt ökle, amely lecsap arra, aki „gyalázta Nagy Testvért, megbélyegezte a Párt diktatúráját, azonnali békekötést sürgetett Eurázsiával, szólásszabadságot, sajtószabadságot, gyülekezési szabadságot és gondolatszabadságot követelt, s hisztérikusan kiáltozta, hogy elárulták a forradalmat” (George Orwell: 1984).
 
 
 
A cenzúra vakságot okoz. Olvass!
 
 
 
Persze a hasonlóság a Kedves Vezető világa és Orwell regénye között puszta véletlen lehet csupán, nálunk ilyen elő nem fordulhat. Igaz, olyan diktátorról én még nem olvastam, aki ne az állítólagos „népérdekre”, a „zemberekre”, a „népi demokráciára” vagy a „forradalomra” hivatkozott volna. Miután minden lehetséges állami pozíciót a saját embereivel töltöttek fel, jöhet a médiában is a „rendteremtés”. Rokonok és jobbágyok a Tévedhetetlen Hűbérúr alá rendelve. A köztársasági elnök egy párthoz mindig hű bohóc, a főügyész és az ÁSZ-elnök pártkatona, az Alkotmánybíróságba beültettük saját embereinket, a kormányhivatalokba a Vezér emberei kerültek, Csányi az MLSZ-be, van pártfoci, a Fideszoton, a Budapesti Közlekedési Központ élére ültettük a 25 (!) éves Vitézy Dávid vezérigazgató urat, aki ugyan semmilyen vezetési gyakorlattal nem rendelkezik, de legalább Hankiss Ágnes EP-képviselő (minő véletlen: Fidesz) fiacskája, nem mellesleg a Főtábornok úr közeli rokona. Valaha azt a struktúrát, amelyben az egész állam a párt közvetlen utasításai szerint működött, pártállamnak hívták. Az egybeesés puszta véletlen. Ááá, nem, ez most nem az, ez most a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Az újbeszéd szótárban persze együttműködés alatt azt kell érteni, hogy fogd be a pofád, de sürgősen. Ha bírálni merészelsz minket, akiknél ott a Bölcsek Köve, legottan megszüntetünk (Költségvetési Tanács; elnökének megbízatását elegánsan az egészségügyi törvénybe [!!!!] bújtatottan visszavonva), korlátozzuk a jogkörödet (Alkotmánybíróság). „Napóleon a kutyák kíséretében felhágott arra az emelvényfélére, ahol az Őrnagy annak idején elmondta beszédét. Bejelentette, hogy mostantól fogva véget érnek a vasárnap reggeli Nagygyűlések. Nincs rájuk semmi szükség, jelentette ki, csak az időt pocsékolják velük. A jövőben minden, a gazdaság munkájával kapcsolatos kérdést a disznók különbizottsága fog eldönteni, amelynek ő lesz az elnöke. A bizottság zárt üléseket fog tartani, és utána közli a többiekkel a döntéseit” (George Orwell: Állatfarm). Minden másra pedig ott van a mindenkor bevethető univerzális érv, „te komenista vagyol”. Különösen pikáns persze komenistázni, amikor egy Pozsgay írja a forradalmi alkotmányt, vagy amikor a magánnyugdíj-pénztárakat államosítják, zsarolással csalva ki a „zemberek” pénzét. Valaha így szervezték a TSZ-eket is, felkínálva a „választás lehetőségét”: add oda a lovad, vagy elveszem. Tiszta állatfarm, ahol Napóleon elvtárs mindenható felügyelete alatt pontosan olyan rendszert építenek, amely a rendszerváltás előtti pártállam hű mása. „Az állatoknak semmi okuk nem volt rá, hogy ne higgyenek neki, annál is kevésbé, mert már nem emlékeztek rá világosan, milyenek is voltak a viszonyok a Forradalom előtt” (George Orwell: Állatfarm).
            Még szerencse, hogy a pusztán állampárti tagokból álló Médiahatóság élén az Erdős Péterné Szalai Anomália nevű kegyenc fog ökőrködni a média „függetlenségén”. Meg a Rákay Kétmillióig Tudok Fejszámolni „Philip” az M1 „kiegyensúlyozottságán”. Na, ő is egy élőlény… Kiáll, és így szól: Tisztelt nézők! A kurva anyátok! Végső soron a nézőket mélységesen lenéző és pártrendezvényeken haknizó seggnyalóból is lehet szakmailag hiteles intendáns. Végső soron egy szexújságot szerkesztő Szalai Annamáriából is lehet az ún. „családi értékek” lelkes védelmezője. Én elhiszem. A damaszkuszi utat is meglehet járni. Egyszer. Kétszer. Négyszer. Hétszer. Hetvenhétszer.
            Sikerült december 21-én éjjel elfogadni a médiatörvényt, éjjel, mint a régi szép sztálinista időkben. Amikor Hruscsov hatalomra került, az elsők között tiltotta be az éjjeli döntéshozatalt. Különösen pikáns, hogy a jobboldali mitológiában alaposan felülértékelt Wittner Mária is megszavazta a törvényt, noha 1956-ban a forradalom követelései között ott szerepelt, hogy „teljes vélemény- és szólásszabadság”. Teljes. Nem úgy, ahogyan Szalai Annamária bírta mondani, hogy a szólásszabadság ma már nem öncél, hanem a közösség érdekeit szolgálja – amely kijelentés már önmagában elképesztő. A „közösség érdekei” természetesen újbeszélül a Fidesz érdekeit jelenti. Szólásszabadság vagy van, vagy nincs. Nem korlátozható holmi homályos – pontosabban nagyon is egyértelmű! – „közösségi érdek” alapján. A szólásszabadság alkotmányosan védett jog, persze miféle jogról beszélünk ott, ahol az alkotmányt naponta kétszer lehugyozzák. Ám az alapjogokat, köztük a szólásszabadságot nem az állam, nem a törvény adja, mintegy kegyből, hanem ezek velünk született jogok, melyek demokráciában visszavonhatatlanok. Pontosan ezt harcolták ki a polgári forradalmak, amelyek éles ellentétben állnak a „kétharmados forradalom” logikájával. Mert ez a kormány nem polgárokat akar szolgálni, hanem alattvalókat akar gyártani, akik egy füttyszóra visszhangozzák a mantrát: „Négy láb jó, két láb rossz.”
Losonczy Pál Schmitt Pál, amely aki állítólag a „törvényesség őre”, persze nyomban aláírta suttyomban a törvényt, de az „emberek embere” azt már nem tartotta olyan fontosnak, hogy döntéséről tájékoztassa a „zembereket”. De hát lehet-e bántani ezért e szegény embert? Ő szeret dedikálni, az a hobbija, hogy minden aláír, nem lehet ezt felróni neki, nna. Aztán megy utána a Gazdihoz pitizni a kekszért. Végső soron ő csak hagyományőrző, hiszen volt már olyan uralkodónk, aki mindenre azt mondta: Dobzse, dobzse! Ő egy közjogi. Méltóság. Csak azt nem értem, hogyan lehetséges az, hogy ha minden szakmai szervezet, minden belső visszhang, a fél világ politikusai és médiája kritizálja a médiatörvényt, hogyan nem képes előzetesen normakontrollt kérni. Még ha itt mindenki kommunista maradvány is, még ha itt mindenki hazaáruló és mindenkit a nemzetközi karvalytőke irányít is, akkor miért nem erősíti meg ezt az „ízig-vérig európai” médiatörvényt alkotmánybírósági felülvizsgálattal. Nyilván azért, mert nagyon is tudja (pontosabban: megmondták neki), hogy az Alkotmánybíróságon a médiatörvény elhasalt volna. Akkor viszont felvetődik a kérdés, hogy e „méltóság” Orbán Viktátort szolgálja-e, vagy az országot. A kérdés természetesen költői.
Szijjártó Papagáj persze majd megmagyarázza, hogy a fekete az fehér, hogy a luxemburgi külügyminiszter nem is azt akarta mondani, hogy nem is olvasták a törvényt, hogy itt minden kétlábú kommunista. „Mikor már kívülről tudták, a juhok nagyon megszerették ezt a sarkigazságot, és a réten heverészve gyakran elkezdték kórusban bégetni: »Négy láb jó, két láb rossz! Négy láb jó, két láb rossz!« Órákig bégették, soha nem untak rá”. (George Orwell: Állatfarm).
A Tévedhetetlen Napóleon elvtárs nem tágít, majd ő móresre tanítja Európát európaiságból. Nem hátrálhatunk! – adja ki az ukázt. „Néhány vagy akár jó néhány távolabbról jövő vagy akár nyugat-európai kritikától megijedni vagy akár egy kicsit is rosszabbul aludni, ez egy önbizalomhiányos országra volna jellemző. Hát mi azok nem vagyunk” – mondta a Kedves Vezető. Hát igen, önbizalmad van, pajtás, de ezt inkább határtalan önteltségnek nevezném. Hitler is azt mondta Sztálingrádnál, hogy nem hátrálhatunk meg, mert az a gyengeség jele lenne. Az, hogy miféle katasztrófa származik majd belőle, nem érdekes. Utánam az özönvíz, hogy a magánnyugdíjak elköltésével a jövőt éljük fel, nem érdekes. A Tévedhetetlen olyan, mint a Führer a bunkerben: Győzelem vagy halál! És ha jön az elkerülhetetlen halál, akkor inkább pusztuljon minden körülöttem, sőt én magam égetek fel mindent, de én a hatalmat nem adom! Ezt hívják újbeszélül „nemzeti kormánynak”, ezt az embert hívják államférfinak, akinek semmi sem drága, de így valójában egy mucsai tajparaszt gondolkodik.
 
 
 
Lehet persze azt mondani – Tömjén Zsolt szavaival –, hogy nem kell Brüsszelbe „futkározni”. Oké. Legyen ez „hazaárulás”. „A legnagyobb ellenzéki párt Médiaszekciója ezért mostantól mind idehaza, mind pedig az európai fórumokon a leghatározottabban fellép a hazánkban tapasztalható kormányzati média-befolyásolás ellen”. Ugye ez az, amit nem lehet. Csakhogy ezek a szavak a Brüsszelbe „futkározó” Fidesz közleményéből származnak 2004 júniusából. „A Fidesz Kulturális Tagozata megdöbbentőnek és elfogadhatatlannak tartja azt a hatalmi arroganciát, amellyel Medgyessy Péter beleavatkozik a közszolgálati televíziók hírszerkesztésébe. Felszólítjuk a miniszterelnököt, hogy diktatórikus törekvéseit szüntesse be!
Hisszük, hogy a sajtószabadság olyan érték, amelyet minden józan értékrendű politikus és közszereplő alapvetőnek tart, és elfogadhatatlannak tartja a visszatérést a végrehajtó hatalom által közvetlenül irányított sajtó korába.
” – ezek is a Fidesz szavai 2003. október 27-éről, most csak a személynevet kell kicserélni. Úgy látszik nekik lehetett, hiszen „mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek.”
De nem is kell külföldre „futkározni” és azt szajkózni, hogy nemisolvastátok. Mert nagyon is olvasta a külföld, nem kell itthonról „súgás”, és nagyon is tudják mi célt szolgálnak a homályos megfogalmazások, amelyek alapján bárkit bármiért el lehet hallgattatni. Nagyon is tudják, hogy mit jelent az, hogy a médiatartalom nem lehet alkalmas „bármely többség” „nyílt vagy burkolt megsértésére”. Nagyon is tudják, micsoda hatalmi visszaélésre ad lehetőséget, amikor a Médiahatóság – politikailag egyáltalán nem független – mindenható médiacárnője egyszerre szabályalkotó, nyomozó, bíró. Nagyon is tudják, mi célt szolgál az, hogy bármilyen iratot bármikor bármilyen ürügyből lefoglalhatnak, lakásokban turkálhatnak, és még csak nem is kell hozzá jogsértés, elég az „érdeksérelem”.
L. Simon a Médiahatóság „jóindulatára” hivatkozott, Narancsics Tibor, aki állítólag „érzékeny” az alkotmányosságra, pedig azt mondta, várjuk meg a gyakorlatot. Aki ilyet merészel mondani, az ne csak az egyetemi katedráját adja vissza sürgősen, de a jogi diplomáját is. Narancsics ezzel a saját szakmáját árulta el. A jogállamot ugyanis éppen az különbözteti meg az önkényuralomtól, hogy nem gumiparagrafusok alapján ítélkezik, hanem világosan lefektetett jogi szabályok, kritériumok alapján. A jogállamot éppen az különbözteti meg az önkényuralomtól, hogy ne lehessen azt mondani, hogy „majd meglátjuk”, majd utólag meghatározzuk a játékszabályokat. Mint Tőkés László, aki „visszamenőleges hatállyal” akar meccset nyerni. A jogállamot éppen az különbözteti meg az önkényuralomtól, hogy nem „jóindulattól” függ a működés, mert a törvény a jog alkalmazójának személyétől („jóindulatától”) független. Márpedig az, hogy „bármely”, az minden, csak éppen nem konkrét, hanem akármi beleképzelhető. Éppen az e sumák megfogalmazásnak a célja, hogy bármire alkalmazható legyen a diktatórikus hatalomépítés eszközeként. Ez Kafka világa. Ahol Joseph K.-t egyszer, egy szép napon perbe fogják, de a vád soha nem derül ki. Biztos vagyok, hogy ezt a gyalázatos törvényt az Alkotmánybíróság meg fogja semmisíteni. Ám abban is biztos vagyok, hogy a nemzeti együttműködők meg az Alkotmánybíróságot fogják megsemmisíteni.
 
 
 
 
 
Tegnapelőtt, amikor a törvény szövegének fordítását elküldték Brüsszelbe, a Szijjártó gyerek azt nyilatkozta, most már olvasható angolul. Komolyan azt gondolta ez a szerencsétlen, hogy majd megvárják a kormány ún. „hivatalos” fordítását, és addig nem fordítgatják le maguknak? Gondoltam is, elképzelhető, hogy lesz valami sumákság a fordításban, de aztán elhessegettem magamtól a rosszindulatot, mondván, ennyire nem lehetnek tahók. És lám! De! Paragrafusok sorát hagyták ki az ún. „hivatalos” fordításból, mondván, először a „lényeges” részeket fordítottuk le. Ha nem a teljes szöveget fordították le, az ekvivalens azzal, mintha meghamisították volna. Ami azért mégis csak mindennek a legalja! Ha ők szajkózták évekig a „trükkök százait”, akkor ezt minek nevezzem? A „hivatalos fordítás” azt jelenti, hogy minden ugyanúgy szerepel benne, ahogyan a magyar eredetiben. Az újbeszél szótárba föl kell venni a „hivatalos fordítás” kifejezést is, ami annyi tesz: „szelektív fordítás”. Ha olyan „büszkék” erre a törvényre, miért sunnyogták el, hogy a fordítás nem teljes, és miért nem figyelmeztettek előre? Azt gondolták, nem vesszük észre? Hogy ezt el lehet sunnyogni? Ennyire hülyének néztek minket? Dedikáló Pál köztársasági elnök újévi beszédében a „tisztességre, a nyíltságra és a becsületre” hivatkozott. Valóban. Ha ezt a „hivatalos fordítást” meg az elmúlt év ámokfutásait nézem, pontosan ez a három szó jut eszembe legelőször: tisztesség, nyíltság, becsület. Újbeszélül.
 
Lehet még itt egy ideig saját mátrixot építeni, a valóságtól teljesen elrugaszkodó „alternatív világot” gyártani. De a kijózanodás nagyon keserű lesz azok számára, akik a Fideszre szavaztak. Megszavazták a szart, de a szart ők is meg fogják enni. Abban azonban biztos vagyok, hogy az Orbán-korszakra ugyanolyan megvetően fogunk visszagondolni majd, mint a Rákosi-korszakra. És abban is biztos vagyok, hogy majd az is ki fog derülni, hogy 2010-ben tulajdonképpen senki nem szavazott a Fideszre, ahogyan kiderült, hogy a Kádár-korszakban is mindenki ellenálló volt.  De addig még sokat fogunk szopni. Nagyon-nagyon sokat.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr272565156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

miami press 2011.01.07. 18:12:32

Kiváló írás!
Sajnos.

P.mester 2011.01.07. 20:51:21

Tudod mit?

Én annak örülnék a legjobban, ha kiderülne, hogy azoknak lenne igazuk, akik egyetlen szavamat sem hiszik el.

P.mester 2011.01.09. 00:56:38

@Öntésmajor:

Oké, átirányítottam a linket az új honlapra. Sok sikert hozzá!
süti beállítások módosítása