Csíkos káposzta

Első hallásra meglehetősen bizarr párosítás, másodikra még inkább. Hja, de mit lehet tenni, ember lánya abból főz, amilye van. Valaki virslit hitlerszalonnával, más mákos teketóriát tonhallal, a japán a polipcsuszára esküszik, nekünk marad a hardcore csík, kábosztával. Névjegy: tipikus hansági étel, születési helye leginkább Oslihoz kötődik. A közvélekedés gyakran próbálja félreértve finomítani, a csíkos alatt egyszer a csíkokra vágott káposztát értve, másszor "Csikósként" félrehallva. Holott nem, a csík az egy hal, a csíkászok pedig ennek kifogására szakosodott halászok. Elég oldszkúl kajesz, lám, ma már aligha eszik, de nem is ehetnék. A réti csíkhal ugyanis a Hanság lápjaiban élt, midőn azonban a jövő okos mérnökei lecsapolták a Hanyt, azzal az élőhelyét is szétgyakták. Ma már nem lehet fogni, a hal védett, már ha el nem húzta a csíkot. A felaprított csíkhalat némi császárhússal feltuningolva zsíron összerottyantjuk, dobunk rá vagy egy kilónyi savanyított káposztát, ízlés szerint fűszerezzük, majd száraz fehérborral felöntve lassú tűzön pároljuk. Mikor kész, hawaj. Jó étvágyat, már akinek guszta. A klasszikus csíkos káposzta egyik mutációja, amikor rétes töltelékeként alkalmazzák. Brrrrrrrrr.

Kapuvári böllérmáj

Alap. Talán országszerte a legismertebb kapuvári eredetű gasztronómiai truváj. A Gesztenye sor 3. szám alatti megboldogult Gulyás Csárda egyik vízjele volt, ráadásul a kapuvári húsgyár által levágott állatok húsából készült. Az átutazó nem is mulasztotta el, hogy magába ne burkoljon itt egy adagot, már ha a "kapuvári bicskások" néven ismert szimpatikus szombat esti partyarcok nem akartak keménykedni vele egyet. - Először is bonts ki magadnak egy üveg bort, vagy végy ki a hűtöből egy doboz sört. Ezek ugyan nem kellenek az étel elkészítéséhez, de gyakori hörpintgetésükkel a munka gyorsan halad, az idő repül, tehát a főzés szigorúan megkövetelt tartozékai. Mielőtt nekiállsz, vedd föl a virágmintás otthonkád, és kend le róla a tegnapi pörkölt szaftját. Ha készen állsz, kezdheted. A kapuvári böllérmáj 1.0-ás változatban voltaképpen nem más, mint resztelt sertésmáj (ezt nem részletezem). Ez az alap, és most jön, amitől e zaba igazán kapuvári lesz: a velőtől. Miután a májat megpirítottad és hozzátetted az őrölt paprikát (más receptváltozat szerint felkarikázott paprika és paradicsom is kell hozzá), belekevered a velőt és ezt is készre sütöd. Köret egyéni képzelet dolga, de nyilván nem a főtt tészta a leginkább raj választás, a klasszikusok pedig főtt krumplit és koviubit írnak elő. Mivel meglehetősen zorall takarmány, kaja után gyógymódként a tévé előtti fetrengés erősen ajánlott.

Ebola

Eredetileg a József Attila Kisegítő Tudományegyetem és Szanatórium kreatív akciócsoportjának saját fejlesztése. Jellegzetes egyetemistásos albikaja. Végy egy tepsit, másik kezeddel jó mélyen szippantsd meg a jégermacit. Kell hozzá vagy két kila krumpli, melyet vitnyédi módra kalapáccsal szedtek a kavicsos földből: amellik koppan, az kű, amellik csendes, az krumpli. Pucoltasd meg lakótársaddal a kolompért, amíg te a sörök újratöltésének rendkívüli precizitást igénylő munkájával vagy elfoglalva. A felkarikázott, fűszerezett krumplit tedd úgy fél liter olajba, és - figyelem! - önts rá egy pohár vizet, különben száraz lesz. Erre fektess rá vagy fél kiló felszeletelt kolozsvári szalonnát. Ha megjött az ösztöndíj, dübörög a gazdaság, vegyél még húsot. Dőzsölhetsz azzal, hogy teszel rá fröcsögős kalbászt, de sokat ne, hogy kannás borra is fussa. Ezt az egész tepsis tápot kilónyi felkarikázott hagymaszeletekkel zárod - ne sajnáld, a szagot az ital majd elveszi. Bedugod a sütőbe, s amíg sül, megnézed, maradt-e még némi agancsos kóla. Nem szabad parlagon hagyni, hátha megromlik. Miután megsült, serényen nyalábold föl a varacskos kalbászt, kenyérrel tunkold a tocsogós szaftot. Told be mind, oszt nyomj deletét. Garantált a siker, kiüt, mint az ebola. Tekintettel arra, hogy ennyi kalória  biztosan zombivá tesz, két napig ne mutatkozz az utcán. Ha mégis, csukott szájjal tedd.

Rábaközi perec

Baromi nagy a gasztrokulturális hype körülötte, noha nem túl ápdét kaja, gyakorlatilag már senki nem gyártja. Hivatalos merchandise, státusz cimbalom, a rábaközi imidzs búcsúi kirakatkelléke, minimalistára fogott esztétika és ízvilág. Korábban ünnepi alkalmak terméke, több hónapig eláll, egyszóval a fél évig is rohasztott klasszikus angol puding itthoni háziasításával van dolgunk. Elég bonyi az elkészítése, és aki kóstolta már, tudja, nagyon xar. A hagyományos recept 100 darab tojásról (!) indul, de ki az az állat, aki egy hadseregnek főz. Mindazonáltal egy kerek perecre nagyjából egy tojással számolhatunk. A lisztet a tojássárgájával, némi sóval, egy ibrik zsírral és cukorral feltűrt borjúszájú-ing mellett kidolgozod. Rabolj ki még egy polcnyi szacharint a Tescóban, és szórd bele mind, ne sajnáld. A szacharin ugyan lazább szerkezetűvé teszi a tésztát, sütésnél pedig nem pirul olyan gyorsan, mint a cukor esetében, ellenszolgáltatásként  azonban jellegzetesen műanyag íze lesz, akár egy üdítőpornak. Felvered a tojásfehérjét is, egy findzsa rummal nyakon öntöd, egybekevered a lisztes résszel, és kezdődik a tésztakidolgozás. Ez ún. "tésztaveréssel" történik, vagyis bűgatyában, pántlikával és macskapöcsével a szájadban egy fadarabbal addig ütöd a citeraszótól hangos muskátlis gádor alatt, míg a tészta könnyűvé nem lesz - ez tipikusan rábaközi eljárás. Korábban a tekenyő a testépítő szalonok előzményeként funkcionált. Később a tésztaverést húsdarálón való átpaszírozással helyettesítették. Pihenteted egy órát, majd kisméretű gömböket formálsz belőle, aztán megint fél óra pihi. A gömböket hosszúra nyújtod, a két végén összeillesztve karika alakot kapsz. Villával bevágod, ami a dizájn része, majd ezt a tésztát vízben kifőzöd. Ne gondold azonban, hogy ezzel megpróbáltatásaidnak vége. Ezt a kifőtt tésztát még ki is kell sütni, de nem ma, majd csak holnap, addig a pereceket vizes ruhával takard le. Ha még nem untad el, másnap begyújtasz a kemencébe (merthogy nyilván akad ilyen második emeleti otthonodban), kisütöd benne a pereceket, de oly módon ám, hogy közben vízzel folyamatosan locsolod a tésztát. Késztermékként kapsz egy enyhén édeskés, kívül roppanós, belül hungarocelre hajazó ízetlen valamit. Nem túl dzsesszes formavilág, de a miénk. A rábaközi perec fittyet hány a gasztronómia három fő kritériumára: egyszerű, gyors, finom. Nagy munka, kis élvezet.

Hany Istók-bőségtál

Csajozós kaja. Több évszázados kipróbált módszer. Még főzni sem kell, reformkonyhás szemléletének megfelelően minden hozzávalója nyersen fogyasztandó. Végy egy vödröt, és mártsd bele az iszapos tóba. Tartalmát tedd egy kerámiaköcsögbe, és fedd le. Amikor háztűznézőbe mész, vacsoraajándékként ne felejtsd otthon. A Pandora szelencéjeként felnyíló fedő alól előtekergő kígyók és előugráló békák láttán vágyad tárgya, szíved Juliskája avagy Piroskája örömében biztos, hogy ugrálni fog. A siker garantált.

Kapuvári löncsös tészta*

Ehun’e mi szok főnyi a Kapuvári sparhelten:
Nudlitésztát csinátatok, vékonyra sodortatom, azokkal, akik értenek hozzá, a finom uri vászoncselédekkel bruhaha!
Ujjnyi darabokra vágom, kifőzöm. De ezt is inkább valami fehércseléd csinájja, én addig szivok ekkis bort a pincébe, meg lekeverek a Zénónak (most má a Lőrincnek) egy pofont.
Kapuvári husgyárba csinyát darátt löncshús konzervet kockákra vágok, rászórom a kifőtt nudlira. Paprikás tik (ha nincs, tyukleves kockábul is csináhatod öreg) tejfölös szaftjával leöntöm, sütőbe készre sütöm.
Majdnem ollan mint az eredeti, persze ha van hozzá mit innyi.

Hajmás csuszkó*

Szóval a hajmás csuszkót igértem ha má főzünk a porhéton. Ez a sparheld elég randa nímet szó, igy ahogyann a kapuvári öreganyám szokta mondanyi: porhét sokkal fájintossabb.
Na de nem tévesztendő össze a borhéttel mikor tudvalevőleg az agusztusi rekkenetbe az ember gyeröke füreden a borhéten (hetekenn) hertelenykedik mint az a bizonyos kétéltü a szanyi igrácgödribe. Hunkiugrik-hunbe az én szivem megszomorítti...
Akkor had roggyannyon a hajmás csuszkó az kapuvári porhéton.
Ezt még a kapuvári öreganyámtul tanútam, akkor ettük mikor még pöndölbe vótam becsavarva.
Több naffejü sunkahajmát összemetelek és a porhéton lábosba disznózsirt óvasztok, amit a vindűbül köll kivennyi.
Öreganyáddal gyurasd meg a csuszkótésztát te is, azér elmondom hogyan köll csinányi.
Lisztet, tojást keves kurumpival össze köll gyurnyi, annyival amennyit fölvesz, sózni és ezt ki köll szaggatnyi, oszt sós vizbe kifőznyi.
Ha megvan, a forró zsirba kisütöm a sunkahajmát, megszórom darátt kapuvári pirospaprikával de elötte lehuzom a tüzrül, nehogy megkesereggyen. Ebbe belekeverem a csuszkótésztát, megsózom, és má lehet is ennyi.
Ha vót bort ittak rá, ha nem vót vizet, de azt annyit mind a marha.

Kapuvári ideskáboszta* 

Hideg vízbe disznó husoscsontot teszek a porhétre főnyi, effél óra után egy- két fej összevágott vöröshajmát, szeletelt ződpaprikát rittyentek bele. Hozzáadok egy kisebb fej laskára vágott ideskábosztát, babérlevelet, bazsalikomot, őrölt kömént, 2 nagyobb paradicsomot, paradicsomlét, ketchupot, sót, cukrot. A főzés és kóstolgatás (veresborok-fehérrek) vége felé teszek bele egy kisebb egész fej fokhajmát, fékila kockázott kurumpit. Köll még bele ekkis rántás amivel kíszre főzöm.
Kaporral is szoktam ízesíttenyi, esetleg ha halavány lenne, mint a hótt ember valaga, kónyi házi darátt fűszerpaprikával színezem meg.
Azér ha maradt valami szalánna vagy kóbászféle a spájzba, nem árt hozzá megrágnyi.

*Lájzerok receptjei, nyamm...

Helyszín: Kapuvár mezőváros, a RINGA Húsipari Vállalat üzeme

Idő: 2003. augusztus, a Kenyérszegő előestéjén, midőn az elöljárók lisztet isznak, de húst prédikálnak, és utána

Jádszó személyek (másképp: akik vétkeztek a húsban):

A KAPUVÁRI HUSI - szopóágra került protagonista, ki ertévé szeretne alakulni

SZANYI TIBOR - emós államtitkár

BÍRÓ PÉTER - befektetőbarát törppapa és sertésgyógyász

PÁSZLI TIBOR - robinhód, ki a húsevő ragadozóktól elvesz, s azt a szegényeknek dobja

IVANICS FERENC - fürge rókaláb

TÓTH ERVIN - átcimkézett uzsonnasonka

LEISZTINGER TAMÁS - fekete lyuk

ROMÁN GYULA - hús hússal

SZIJJÁRTÓ PÉTER - pisis, örökös sajtótájékoztatótartó

MEDGYESSY PÉTER - útegálazás

GYURCSÁNY FERENC - böllér, aki elkúrta

JÓMUNKÁSEMBEREK - epizódszereplők, mint mindig 

 Első felvonás

 Setét éj, a győri vaskakas sem mer nyikorogni, valahol a pince mélyén acélkapuk csattanása. (Tóth Ervin jő) Gyerekek, gáz van, mond, és teátrálisan felpattintja számkóddal védett diplomatatáskáját. Papírhalom. Négy-öt magyar összehajol. Én, mint a Ringa Húsipari Rt. vezérigazgatója, be kell jelentenem, az év első felében a vállalat 840 milliós veszteséget halmozott fel. Most ezen az augusztus 15-i rendkívüli közgyűlésünkön döntenünk kell, mitévők legyünk. Néhányan, akik kicsit távolabb ültek a kondértól, csodálkoznak a bejelentésen, hiszen a 2002. évben a Ringa még nyereséggel zárt. Tóth Ervin védőbeszédében a sertésválságra hivatkozik, és osztja szét a felelősség ólomsúlyát, miszerint ti is tudtátok, hogy már húsvét után 70 %-kal kellett csökkenteni a vágókapacitást, mert az eladatlan készletek miatt a raktározást nem tudtuk megoldani. Orációja hatásos, s a közgyűléssel megszavaztatja, hogy a RINGA győri logisztikai központját leépítik, a soproni Marhavágó Kft.-t eladják, a kapuvári húsárugyárat pedig bezárják. Hogyan? Saját maga alól kihúzza a szőnyeget? Megállapodnak, augusztus 19-én tesznek nyilvános és hivatalos bejelentést, akkor már úgyis mindenki az ünnepre készül. A kapuk ismét tompán megdörrenek, s a forró nyári éccakában lassan eloszlik az izgalom miatt szívott cigaretták kékes füstje. Az ég komor, derült égből villámcsapás cikázik. - Hogyan lehetséges, hogy a kapuvári "húsgyár", amely a higiénia és a termékminőség szempontjából mintaüzemnek számított, és a RINGA húzótermékeit (bacon, uzsonnasonka, löncshús, kenőmájas) állította elő és 40 országba exportált, ilyen rövid idő alatt a csőd közelébe került? A hivatalos verzió szerint éppen az export az ok, hiszen a kapuvári gyár a késztermékgyártás felét külföldön értékesítette. A túltermelés miatt a piacon áresés következett be, ezt súlyosbította az erős forint, amely így kisebb árbevételt hozott. Tóth szerint ehhez járult még a minőségi követelmények emelkedése, ami felettébb érdekes, hiszen Kapuváron már akkor magasabb volt a követelmény, amikor a többi hazai gyárban ezt még csak tervezték. A suttogó propaganda szerint viszont a RINGA privatizálásával kezdődtek a problémák. A Pick Rt., a Nagy Testvér 1997-ben megveszi a RINGA részvényeinek csaknem 90 %-át, majd a Pickben - és így közvetve a RINGÁ-ban - 2000-ben tűnik fel az ARAGO Holding Rt. Az ARAGO Leisztinger Tamás irányítása alatt áll, de köthető Gyurcsány Ferenchez is, aki akkor pár hónapja már sportminiszter, és Medgyessy Péter miniszterelnök tanácsadója volt, akárcsak Leisztinger. A pletykák szerint a Pickben többséget szerző ARAGO a RINGÁ-ban a tapasztalt szakemberek helyére bizalmi főket ültetett, állítólag Tóth Ervin például a gyógyszeriparból jött. Közelg tizenkilencedike, a gyárbezárás bejelentése, a PICK-RINGA Brothers nem sejti, nem is lesz olyan könnyű lenyeletni ezt a békát. (Béka jő)

Második felvonás

Augusztus hús(z) van, a városháza mögött tolongnak a Trabantok, érkeznek a fontosemberek. Képviselők, gazdakörösök, gazdálkodók. (Ivanics Ferenc jő, orrán Nivea) Kapuvár országgyűlési képviselője sietve parkol a szolgálati Zaporozseccel, messziről jött, elvégre helybéli lakos, mindig is az volt. (Bíró Péter érkez) A polgármester még szegényebb, ő gyalog jár. Válságstábot alakítanak, nem tudják, az élet maga válságok sorozata. A kenyérünnep a húsról szól, Pátzay szobrán a parasztasszony kétkilós kenyér helyett főtt csülköt szel. Nagy a baj, a Ringa mellett éppen pár héttel korábban zárt be a Rába kapuvári vagongyára, ami közel 200 fős elbocsátást és a városnak 20 milliós adóbevétel-kiesést jelent. Bíró dramatizál, 800 fő marad kenyér nélkül, ha bezárják a gyárat. Illedelmesen nem azt mondja, hús nélkül, hiszen látott ő is már Tescós-szatyrokat cipelő jómunkásembereket, akiknek a karja majd' leszakad a csontozott karajok súlyától, a Bodrinak is jut. Ha a Ringa bezár, folytatja Bíró, a sertéstenyésztőkkel és a beszállítókkal együtt mintegy 15 ezer ember munkahelye kerül veszélybe, az önkormányzat pedig 90 milliós adótól esik el. A munkanélküliség négyről 10 %-ra emelkedik, esetleg városi intézményeket kell bezárni. Bíró sérelmezi, hogy a Ringa hivatalosan nem tájékoztatta a várost, de azért megemlíti, hivatalos levelet írt Medgyessynek, hogy támogatást kérjen. Később Pászli Tibor a szakszervezet képviseletében szintén kifogásolja a Ringa hozzáállását, és közli, augusztus 27-én kezdjük a tárgyalást a gyárral, addig Kapuvárról gépet nem visz el senki. De kemény. Hozzáteszi, a kormány közönyösen figyeli az eseményeket. Mihelyt valaki föltenné a kérdést, mégis mit kellett volna tennie, a Fidesz augusztus 22-én meg is adja a választ. Az MSZP-közelinek mondott Arago Bt. láttán megvillan számára a lehetőség, hogyan is sütögethetné politikai pecsenyéjét a kapuvári szalonna zsírján. A szocialista kormány képtelen volt hatékonyan és megfelelő időben a sertéságazatban kialakult súlyos válságot kezelni, közli, "ezért" javasolja, a földművelésügyi és a munkaügyi minisztérium vásárolja meg a húsgyárat. Ügyes taktika, mint tudjuk, az állam jó gazda, és még máshonnan sem kell pénzt elvonni. A dolgozók és a város vezetői augusztus 26-ára demonstrációt terveznek a húsüzem elé. Hogy ennek elejét vegye, Szanyi Tibor, a földművelésügyi minisztérium államtitkára augusztus 25-én bejelenti, hogy megállapodás történt a gyár további sorsáról, nem zárják be, pályázatot írnak ki a vágó- és darabolóüzemre, melyet bérbe adnának. Taktikusan csúsztat, amikor nem nevezi meg, kivel egyezett meg az FM. Később maga is beismeri, hogy csak a gyár tulajdonosaival tárgyalt, sem a kapuvári polgármester, sem pedig a dolgozókat reprezentálva a húsgyár szakszervezeti képviselője nem vett részt a megbeszélésen. Az államtitkár finomítani igyekezvén kijelentéseit gyakran keveredik önellentmondásba. Szanyi mellett a Ringa is ellentámadásba lendül: azt állítja, az utcán nem tárgyalnak, de a gyár területén sem engedélyezik a munkásgyűlést, sőt az állítólagos 25-ei "megállapodás" is a munkavállalói oldal kizárásával történt. A körlogika a gyárvezetés új stratégiája. Az augusztus 26-án délután fél három és öt óra között mintegy kétezer fővel megtartott "munkásgyűlésen" avagy tüntetésen a szervezők cáfolják Szanyit. Nálatok még minden jó? Nem járt ott az Arago, egy fűzfapocsézis itt, Medgyessy Bt., egy transzparens ott. Ivanics, hogy nyeregben maradjon, licitál Szanyira, nem jó a bérbeadás, végleges rendezés kell, állami tőke bevonásával. (Fenyőházi Tibor szóla) A gazdakörök megyei elnöke a tenyésztők szemszögéből közelít, a gyárban évi 400 ezer sertést vágtak, ennek 80%-a megyei -kérdezné az ember tüstént, akkor hány százaléka dán. (Bóna János a színpadon) A megyei gazdaszövetség prominense felveti a termelői és munkavállalói tulajdonlást, a dolgozók 25 % plusz egy részvényt szeretnének. Bíró Péter szerint minden törvényes eszközzel meg kell akadályozni a gépek és eszközök elszállítását, amely ugyan jól hangzik, de a gyakorlatban nem több puszta kijelentésnél. A város a hidakat nem zárhatja le, a gyárat nem veheti blokád alá, a Ringa magáncég. Az MSZP szerint a Fidesz (augusztus 27-én) igyekszik politikai síkra terelni az ügyet. Tény, közleményüket szinte az összes megyei fideszes aláírja Áder Jánostól, Ivanicstól kezdve Szakács Imrén keresztül Szájer Józsefig, és ott van tapétának Szijjártó Péter, aki sajtótájékoztat, és aki talán a legszebben tudja mondani, hogy monnyjonle. "Szocialista nagytőkésekről" beszélnek, amely már önmagában gyönyörű oxymoron. A Ringa és a szakszervezet megkezdik a tárgyalásokat, egy nappal később a HDSZ (Húsipari Dolgozók Szakszervezete) is észbe kap, ideje lenne megszólalni. Elnökük, Kapuvári József (hát hogyan is hívhatnák másképp!) azt mondja, hogy a gyárat az átmeneti veszteség miatt még nem kellene leépíteni. Augusztus 29-én pedig megjelenik a Ringa bérbeadási pályázata, amely szerint a pályázat érvényességének feltétele a vágó-daraboló üzemek alkalmazotti létszámának jogfolytonos, a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlással történő foglalkoztatottsága. Most akkor bezárják a kapuvári gyárat vagy nem zárják be? Egy galamb a Cseresznye sori épületen, felénk néz, s szól: Tubi or not tubi? Pottyant és tova. (Mind el, függöny)

Harmadik felvonás

 Terjed a pletyka, Bíró halott, és amikor azt kérdezik tőle, igaz-e hír, azt mondja, nem, nem halott. Hiába, zseniális újságíróink vannak. Nemcsak hogy él és nem kér rendőrségi védelmet, szeptember elsejére máris rendkívüli önkormányzati ülést hív össze. A Ringa-pályázat megvételéről van szó, 400 ezer forint, mely iránt Kapuvár is érdeklődik. A városnak nincs Ringa részvénye, noha a gyár egy része önkormányzati területen épült, ezt a részt a város időközben eladta a cégnek. Azontúl, hogy a "tanácsi vállalatok", akárcsak a Fidesz által szorgalmazott "államosítás" kora lejárt, kérdés, milyen pénzből venné meg vagy bérelné a város a kapuvári húsüzemet, és mi van, ha a gyár bedől? Vajon a polgármester úr melyik önkormányzati intézményt áldozná be érte, melyik tanárnéninek mondaná, hogy a az iskolára szánt lóvé másra kell? A polgármesteri blöff jól takarja az elmúlt évek munkahely-teremtési deficitjét, aláfekszik a közvélemény szándékának, s gyakorol nyomást a Ringára. Közben Ivanics a parlamentben ostromol, Medgyessyt interpellálja, a válasz éppoly humbug, mint a kérdés. Szeptember 2-án a termelők képviselője sem marad adós a hangzatos tervekkel, miszerint a dolgozók és a sertéstenyésztők 10 %-os önrész mellett 90 %-ban hitelt vennének fel 15 éves állami garanciavállalás mellett, noha még a többszázezer forintos pályázati anyag megvételére sincs keret. Ez a terv merő illúzió, a 15 éves futamidő pedig aztán végképp vegytiszta irracionalitás és szemfényvesztés. A Kapuvárra utazó Szanyi Tibor, biztos ami biztos, azért még vetít egy sort, és azt javasolja, a jómunkásemberek és a város alakítsanak ún. "termelői konzorciumot", melyet a minisztérium támogat. Ó, hogyne. Ezalatt Bíró Péter és a "válságstáb" Medgyasszay László oldalán előbb a Munkaügyi Minisztériumban tárgyal Csizmár Gábor államtitkárral, majd még aznap Németh Imre agrárminiszterrel lenne randevúja, akinek, mit tesz isten, hirtelen máshol akad dolga. Szeptember 4-én újabb fordulat, robban a hír: a Ringa a háttérben megegyezett a Debreceni Hús Rt.-vel a kapuvári húsüzem bérbeadásáról. Az augusztus 29-én meghirdetett pályázatot visszavonják. A termelői konzorcium, a tanácsvállalat és a visszaállamosítás tárgytalanná válik. Noha a Debreceni Hús mellett érdeklődött volna a Carnex Kft. is, és egy bérbe vagy eladásra kínált cégnek az ésszerűség szerint az lenne az érdeke, hogy a bérleti/tulajdon jog azé legyen, aki többet kínál, velük a Ringa nem tárgyal. (Román Gyula jő) Tóth Ervinnek immár lejárt a szavatossága, helyére a Debreceni Hús részéről Román ül, a színpadkép változik. (Tóth el, kezében kétszersült, rajta némi Hansági kinyomós. Osli úton visítás, malacunk uccsó jajveszékelése; új időknek új dalai)

Negyedik felvonás

 (Román Gyula egyedül a színen) A tetőn zizzen a neonbetű, a fény kialszik, talán egy sertést kábított el egy áramütés. Egy legény van talpon, csak Román Gyula világít az éjszakában. A 800 dolgozóból 400-at átvállal, egy évre veszi bérbe a kapuvári gyárat, újabb egy év opciós joggal, a Ringa már csak afféle vagyonkezelő csupán. A DHR (Debreceni Hús Rt. Csoport) a bérlettel előjogot szerez a vásárlásra. Az új bérlő a sertésvágást és a darabolóüzemet átveszi, a RINGA/PICK/ARAGO szentháromság a késztermékgyártást viszont meg akarja tartani, csak éppen nem Kapuváron. Bíró Péter elszánt, hogy megakadályozza a gépek elszállítását, talán még a kamionok alá is odafeküdne. De nem, ez már maga az apokalipszis, de legalábbis grandiózus tetemrehívás. (Asszonyok tépik a ruhájukat, férfiak futnak ki a világból, a folyók visszafelé folynak) - A Debreceni Hús Rt. Csoport a kapuvárin kívül négy céget foglal magában: a Debreceni Hús Rt.-t, a Csabahús Kft.-t (Békéscsaba), a Nyíri-Hús Kft.-t (Nyíregyháza), illetve a szolnoki Szole-Meat Kft.-t. A Kapuvári Hús Rt. ehhez ötödikként csatlakozva önálló jogi személy lesz, a Ringánál nem volt az. A DHR a hazai húsipari vállalatcsoportok közül a második a piacon, a kapuvári üzem bérbevételével Nyugat-Magyarországon is megveti a lábát, előkészülve a jövő évi EU-csatlakozásra. (Pászli Tibor érkez) Szeptember 11-től sztrájkkészültség van, amíg a Ringa és a szakszervezet között nincs megegyezés a leépítés mikéntjéről. Ez szeptember 17-én megtörténik, kiharcolja, hogy október 12 előtt nincs elbocsátás, és 45 milliós, munkában eltöltött idő, életkor és szociális helyzet alapján differenciáltan elosztandó plusz juttatást terít szét a jómunkásemberek között napjaink e sobrijóskája. Ezzel szocpolitilag elintézi, hogy a kiccsaládok részire  is legyen kitartás. (Közben: marcona izomagyak jőnek) Szeptember 13.-a van, éjjel, kopaszra borotvált kidobóarcok, rokonszenvesek, akár egy pitpull, tiszta Csikágó. Vállukra csapnak egy egész forrázókádat vagy egy gépsort, s már pakolják is a kamionra, de kimenőben még kiharapnak egy darabot a hűtőajtóból. A Pick ceglédi gyárába szállítanák, hogy ott folytassák a továbbiakban a "kapuvári" nevű termékek gyártását, ha nem következne be újabb, immáron nem az első kalandos fordulat a Pick Rt. sorsában. Mit tesz isten ugyanis, épp ugyanaznap, amikor szöknek a gépek a kapuvári üzemből, az Arago eladja Pick-részvényeit az Amida Ingatlankezelő Rt.-nek, ezzel a Pick kiszáll a Ringából is. Na bumm. Ám később fény derül a turpisságra, átfedés van a két cég között, vagyis gyakorlatilag önmaguknak adták el a tulajdonrészt. Hát itt valami nagyon nem stimmel. Szeptember 16-án felébred az MSZOSZ, szolidaritásmaszlag, kössszépen, mintha kicsit már megkésve, de nem baj. Az MSZOSZ kiáll a Ringa Húsipari dolgozóiért,mond. Azaz? Ez már csak hámozott lufi, 400-an október elsejétől immár a Kapuvári Hús Rt.-nél trancsíroz, vág, darabol. (A többi négyszáz el) Kis szobában kis parasztok, szalonnáznak, mee' parasztok. (Függöny)

 Ötödik felvonás

(Törp-Hörpintő büfé és szálloda) Bélábá ücsörög a sarokban, nekitámasztva a partvis, bocs, mond a korcsmáros, nem vette észre, hogy ott van. Bélabá, mond, menne ő a beledi kábelgyárba dolgozni, de nincs pénze buszjegyre, úgyhogy, mit lehet tenni, kér még két deka kommerszrumot, ja és egy Sopronit, csak hogy csússzon. Kis magyar pornográfia. A kapuvári sonka nem kapuvári. A ceglédi sonka a kapuvári. Abszurdisztán. Meg aztán hogy' van az, hogy egy többmilliós nyereséggel záró vállalat fél éven belül csaknem milliárdos veszteséget tud felmutatni? Mert hogy vannak ilyen-olyan amolyan piaci folyamatok, az addig rendjén van, és még az is oké, hogy emiatt vállalatok szűnnek meg, no de ha emiatt az egyik legbiztosabb lábon álló szereplő bedől, akkor miért nem dől be a másik? Arról már nem is beszélve, hogy a kapuvári gyár az 1998-as orosz válságot is átvészelte (löncshús).Továbbá, ha a Ringának nem éri meg egy veszteséges üzemet működtetni, akkor miért éri meg a Debreceni Húsnak? És ha a Ringa meg akarja tartani magának a késztermékgyártást, miért kell elvinni Kapuvárról? Aztán miért nem egyezik bele a Ringa abba, hogy a gyárat egészben értékesítsék, miért kell az egységeket külön-külön? Miért nem éri meg a gyárnak pályázat útján értékesíteni az üzemet, s ebben milyen összefonódás átfedés van politika és cég között? Eléggé feltűnő, hogy az Arago tulajdonsainak zöme MSZP-s kötődésű, vajon segítette-e őket törvénytelen módon a hatalom? Az is gyanús, hogy épp azon a napon, amikor leszerelik a gyárat, a Pick eladja részvényeit.  A győri gyár helyét homokkal szórták fel, a Ceglédre cipelt gépek egy részét feldarabolták, a kapuvári húsgyár balatongyöröki üdülőjét most cápázzák. Ha a Pick-Arago azért vette meg a Ringát, hogy annak megszüntetésével a konkurrenciát csökkentse, ahogyan annak analógiája a cukorgyárak kapcsán, legutóbb éppen a petőházival 2007-ben történt, akkor vajon, miért adta el voltaképpen önmagának (az Amidának) a Ringát, és valóban konkurenciaharcról van-e szó. S aztán mi az igazság a városi legendákból, melyek szerint Bíró Péter nem éppen befektetőbarát módon fogadta a városban munkahelyet létrehozni kívánó cégeket, mondván van nekünk húsgyár, van nekünk vagongyár, mi egyébként is az idegenforgalomra építünk. Igen, az idegenforgalomra, amely olyan, mint a középkori unikornis, amit csak el lehet képzelni, de sohasem lehet megfogni. Bélabá töpreng, az ágyban még lecsíp egy darabot a végkielégítéses karajból, de kicsúszik a száján. Már nem iszik. Többet már nem. (Függöny)

(Tablókép. Mind el. Óriási taps)

Bocsika, hogy nem a klasszikus drámaformula, de a párbeszédes forma a terjedelmet oly mértékben megnövelte volna, hogy.

SZENZÁCIÓ!!!! Most fény derül az igazságra. Felvillanyozódtál? Itt most mindent megtudhatsz, amit eddig nem mertél megkérdezni. Le fog esni az állad! Készen állsz? Tegyél el mindent a környezetedből, ami elvonná figyelmed. Mondom, mindent, a rántott húst is vedd ki a szádból. Ha ideges vagy, tekerj magadnak egy gyors cigit, és rajta. Görgesd lejjebb az oldalt!

**********************************

*****************************

*************************

**********************

****************

**********

******

****

**

*

izgi, ugye?

****

***

pár pillanat, és minden világos lesz

***********

*********

mondom, tedd már le azt a rántott húst!

*************************

felkészülni...

*******************

vigyázz.......!

***********

rajt!

Nos hát hűséges olvasóm, kitartásodért a jutalmad nem marad el.

Faludy György költő és életművész hosszú ideig rejtegette származását, nyilvánvalóan történelmi tapasztalatok miatt. Magát gyakran nevezte protestánsnak, amikor megkérdezték, milyen vallású, inkább reformátusnak tartotta magát, mégis az Evangélikus Főgimnáziumban érettségizett. Valójában azonban asszimilálódott zsidó családból származott, apja már szinte teljesen levetkezte a zsidó szokásokat. Családnevük Leimdörfer volt, Faludyt is eredetileg Leimdörfer Györgynek hívták. A fokozódó antiszemitizmus során azonban még az asszimilált zsidókat tekintve is igenis nyilvántartották az izraelita eredetet, amit nem volt éppen tanácsos hangoztatni. Későbbi visszaemlékezése szerint Faludy ezért is emigrált Magyarországról 1938-ban. Nyugalom, nyugalom, ne légy türelmetlen, rögvest megtudod, hogyan kapcsolódik ez Kapuvárhoz, csak hadd gombolyítsam tovább a történet fonalát.

Ez a Leimdörfer család a Felvidékről származott. Minket azonban az apai vonal helyett sokkal-sokkal jobban érdekel az anyai ág. Na most ugrik a majom a lecsóba. Anyját Biringer Erzsébet Katalinnak hívták (született 1889-ben). A Biringer család lakóhelye pedig Kapuvárhoz kötődött. Noha elég népes, és a világban sokfelé szétszórt famíliáról van szó, a Radixforum zsidó családokat kutató katalógusa szerint a Biringer név leggyakoribb hazai előfordulása Kapuvár. A Biringer-família zsidó kereskedőcsalád volt, akiknek tagjai intenzíven közreműködtek a város gazdasági életében. Több elöljárót adtak a kapuvári zsidó hitközségnek, boltot üzemeltettek a belvárosban, és a pénzügyi társaságokban is részt vettek. A 19. század elején Biringer Mátyás volt a vezetője a kapuvári Ifjúsági Egyletnek. 1876-ban Biringer Háimné alapította meg az Izraelita Nőegyletet, majd 1892-ben Biringer Márta és Biringer Ernesztin hozta létre az ún. Fillér Egyletet zsidó származású gyermekek támogatására. Vagyis a Biringer-família az önszerveződő társadalmi szervezetek aktív létrehozója volt. A Sopron Megyei Első Takarékpénztár igazgatósági tagjai közé tartozott például Biringer József és Biringer Mátyás. Többek között ez utóbbi tervei szerint bővítették ki a Takarékpénztár épületét 1896-ban, és ez az a ház, ahol Pátzay Pál született - és nédda, Pátzay éppen 1896-ban született ugyanebben az épületben. Ma a Takarékpénztár épülete a Pátzay-iskola egyik szárnya.

Faludy György nagypapáját Biringer Miksának hívták, aki nemcsak hogy Kapuváron született, hanem itt is dolgozott mint vasúti felügyelő. Ennek a Miksának az édesapját - vagyis Faludy dédapját - Biringer Bernhárdnak hívták, akit írásaiban Faludy maga is megemlít Biringer Bence néven. A Biringerek az egész kapuvári zsidósággal együtt a deportálás során teljesen eltűntek Kapuvárról. Akik túlélték a Soát, azok szétszóródtak a világban, egy leszármazottuk éppen 2008-ban tért haza Argentínából Kapuvárra az ősök felkeresése céljából.

A Biringerek azonban hagytak ránk építészeti emléket is, és mindennap ott megyünk el tárgyi örökségük mellett. A Fő tér 13. szám alatti ház ugyanis a zsidócsalád tulajdonát képezte, és benne Biringer H. Hugó (és nem "Pillinger" - ahogyan Turbók Attila említi a Kisalföldben) szatócsboltot üzemeltetett. Ma a K&H Bank működik benne - és emlékeztet Faludy György kapuvári kötődésére.

Na jó kisfiú voltál, most már megeheted azt a rántott húst. Jó étvágyat.

I. István uralkodásának derekára radikális fordulat következett be a német-magyar viszonyban, és II. Henrik 1024-ben bekövetkező halála a császári expanziós politikának engedett teret, amely az egész 11. századi külpolitikára rányomta bélyegét. II. Konrád, az új uralkodó és István király között 1027-ben és 1029-ben már kölcsönösek voltak az ellenségeskedések, amely az állandósuló konfliktushelyzetet jelezte, összecsapásra azonban csak 1030 júliusában került sor először, s ekkor jelent meg Kapuvár környéke először a forrásokban.

Az ország gyepűrendszere hatékonyan lépett fel az ellenséges haderőknek Magyarországra való bejutásának meggátlásában, s ennek sikerében Kapuvár is osztozott. 1030-ban a gyepűrendszer mocsaras környezete lelassította II. Konrád csapatainak mozgását, majd az országból való kiverésük és egy részüknek az elpusztítása részben szintén a határvédelmi létesítményekkel áll összefüggésben. 1043-ban a császár nem is tudott az ország középére eljutni, kénytelen volt visszafordulni, 1044-ben pedig csak árulással jutott a Kis-Rába vonalától keletre. Ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy az itteni nehézségek késztették 1051-ben kerülőútra.

A nyugatról érkező fenyegetettségek a német háborúk befejeződésével (1074) nem értek véget, hiszen 1096-ban az első keresztes hadjárat idején az egyébként pápapárti Kálmánnak a keresztes lovagok fosztogatásaival kellett megbirkóznia. A nyugati határvédelemhez kapcsolódhat az a század végéről származó oklevél, amely ehhez, az első keresztes háborúhoz fűződik. 1096 szeptemberében ugyanis Lotharingiai Gottfried (vagyis Bouillon Gottfried lotharingiai herceg) Kálmán királynak címzett levelében elmondja, hogy Tollenburgban (Tollenburch) várja a magyar uralkodónak az ellenséges viselkedéséről szóló híradását, ugyanis Kálmán a keresztes csapatokat nem engedte Magyarország területére lépni. A konfliktus előzménye az volt, hogy Gottschalk, Vilmos, Valter, Folkmár és Emich német és francia keresztesekből álló csapata a szentföldi hadjáratra vonulóban a nyugati és (már áthaladva) a déli határszélt prédának tekintették, amire válaszul Kálmán kitiltotta őket Magyarország területéről.

A minket érdeklő rész azonban Könyves Kálmán válaszában rejlik, ahol a király előadja, hogy Gottfriedet egy Cyperon nevezetű várnál (castellum nostrum Cyperon) a mocsár két partján várja, ahol majd a panaszt megbeszélhetik (utraque ripa paludis residentes tutum colloquium teneamus de omnibus).[1] A találkozó és a levél hitelességét egyes kutatók kétségbe vonják, mások viszont forrásértékűnek tartják,[2] amíg azonban nem bizonyosodik be, hogy a diploma hamisítvány, érdemes számolni vele. A helységnevek azonosítása nehézségekbe ütközik, hiszen egyik sem ismeretes manapság. Kugler a Tollenburch nevet a ma Burgenlandban található Tulln városához köti, míg Schmidt Pottendorffal azonosítja, míg az Urkundenbuch szerkesztője feltételesen Deutsch-Altenburg vagy Hainburg városához köti és egy, a Porta Hungaricánál lévő seregtábort ért rajta. Ehhez fel kellene deríteni, hogy vajon Cyperon vára milyen települést takar, az azonban már most borítékolható, hogy a szerkesztő megjegyzése bizonyosan nem helytálló, hiszen egy csupán ideiglenesen fennálló katonai tábort nem szoktak elnevezéssel illetni.

Mollay Károly Cyperont Sopron városával teszi egyenértékűvé, aki egy eddig figyelmen kívül hagyott, Idrīsīnél előforduló hasonló névalakra utal, míg Zimmermann Albert von Aachen kanonok az eseményről beszámoló legrészletesebb krónikájára támaszkodva Cyperont Kapuvárral azonosítja. Nos, kétségtelen, hogy Kapuvár Árpád-kori, latin iratokban előforduló neve, a copuu hasonlóságot mutat a Cyperon két mássalhangzójával, azonban a -ron végződést semmivel nem lehet magyarázni. Felmerülhet, hogy a castrum végződéséről lehet szó, csakhogy Kapuvárt nem copuu castrum, hanem castrum copuu néven emlegetik, a latin nyelv is ezt indokolja, azaz nem tételezhető fel, hogy a helynév és a vár szó latin megfelelője egybecsúszott volna. Ennek alapján pedig Cyperon nem jelölheti Kapuvárt. Viszont a -ron végződés feltűnő hasonlóságot mutat Sopron nevével, így valószínűsíthető, hogy Sopron váráról van szó. Segítségünkre lehetne, hogy a szöveg királyi várról (nostrum) tesz említést, csakhogy mind Sopron mind Kapuvár királyi vár volt, arról nem is beszélve, hogy a 12. századig minden vár királyi tulajdonban van, ezzel az információval tehát nem jutunk tovább. Ha, ahogyan Kristó Gyula teszi,[3] elfogadjuk a Cyperon név Sopronnal való azonosíthatóságát, amelyet talán más források is alátámasztanak,[4] a következő feltételezéseket vonhatjuk le: Tulln, és Pottendorf nem jöhet számításba, mivel a szöveg alapján valamiféle, Magyarország belső határaihoz közel eső területre kell gondolnunk, amint ezt az Urkundenbuch szerkesztője is megjegyzi; Deutsch-Altenburg és Hainburg pedig azért esik ki, mivel messze van Soprontól.

A mocsár két partjának említésével azonban még nem számoltunk. Mollay Bruck an der Leitha-hoz helyezi, míg Zimmermann ezt is Kapuvárhoz köti. Bruck-kal, ha Cyperon várára Sopron a helyes megoldás, nem számolhatunk, mivel szintén távol van Soprontól, Kapuvárral kapcsolatban azonban más adatok is segítségünkre sietnek. Nagyobb, szétterülő mocsárnak nincsen két partja (utraque ripa), így keskeny ingoványos vidékre, esetleg a mocsarak miatt parttalanná váló folyó környékére kell gondolnunk. Ez pedig lehetővé teszi a mocsár két partjának, illetve Bouillon Gottfried és Kálmán király feltételezett találkozójának Kapuvárra való helyezését, másrészt tudjuk, hogy Kapuvár amolyan határként és átkelőként, kapuként szolgált a kora középkorban. A távolság itt is jelentős, ám még sem akkora, mint a fent említett többi helységnév esetében, továbbá pedig tudunk arról, hogy a kapuvári igazgatást a középkorban sokszor Sopronnal együtt, azzal szorosan összefüggve emlegetik, mint 1217-ben: „tributum porte de Supran, quod nominatur Bobech.”[5] Ezzel szemben az első keresztes hadjárat hazai vonatkozásait legalaposabban feldolgozó Borosy András, miközben elfogadja Cyperont Sopron nevéül, a mocsarat a Lajtához teszi.[6]

Mindazonáltal azonban, a Hanság és a Fertő vidékén oly sok a mocsaras rész, és a környezetét lápossá változtató folyó sem csupán a Lajta és a Kis-Rába mentén képzelhető el, hogy jelenlegi ismereteink alapján lehetetlen azonosítanunk az oklevélben felmerült helységnevek pontos elhelyezkedését.

Elképzelem, amint a mi nevezetes ikonunk, bizonyos Hany Istók kvári lakós csipás szemmel előbújik a Király-tóból, lehántja fejéről a buja hínárt, megvakarja ülepét varacskos körmeivel, oszt fingik egy ormótlant. Hajnal van, Marinéni se dob még kukricát a tikoknak, még a szomszéd Tóni se törölte bele pantallójába a kövesztett disznóláb zsírját, de hát a mi Istókunk már fönn van, bolond kicsit, ezért is a mienk. Mielőtt felül a BMX-re, pendrive-jába feltölt még egy-két Nemjucit, ne unatkozzon útközben, közben betol pár sült tofut (az acsalagi áfésztól van, jó cucc), majd uzsgyi, elindulna a hansági kerékpárúton. Habár ez a BMX még amolyan 18. századi fapados velocipéd csupán, de néhány freestyle-mutatványra már kalibrálva van. A mi Istókunk tud ám cangázni, hülye, ki eztet nem tudta, ez ám a mutatvány. Minden a helyén van, legfőképpen a név, aszongya: HANY IS-TÓK KE-RÉK-PÁ-ROS CENT-RUM. Na bazmeg. Megint agyhalál. Megint eklektika, barkácsolás, überfaszaság a boncasztalon, megint társítsunk össze lehetetlen dolgokat, s a helyi brainstroming laboratóriumában máris kész a posztmodern izé. Eléggé freestyle. Hikomat városvezetésünk újabb zseniális irodalmi leleménye. Szegény Istókunk jönne is befelé a Hanságból, tekerné a láncot, az Esterházy-lány várja is már, hoz-e köcsögből előtekergő kígyót éhkoppjára, de Piroschka hiába vár. Istókunk nem tud jönni, nincs min, nincs út. Az még hagyján, hogy a "HANY ISTÓK" meg a "KERÉKPÁROS CENTRUM" egy szókapcsolatban össze van rántva, de könyörgöm, még kerékpárút sem vezet a Hanságtól idáig, nemhogy centrum. Látni honlapokon különféle futurisztikus terveket, hatalmas szállodát, négy csillagot, lila ködöt, alighanem fejbekólintottak. Ezzel a Kunczi biztosan jól jár, na de hát ez a szerencsétlen Hany Istók még mindig tanácstalan, bambán bámulja köldökét, még mindig nem tud bejönni a városba. Pedig mondaná az ő gyönyerőséges Piroschkájának, drágaszágom, drágaszágom, hosssztam neked posssztmodern kelgyót, mely ennen farkamba harapssz", dehát nem mondhassa, szerencsétlen fattya, mert nem tud gyünni, nem. Mert centrum van, de minek, minek a centruma? Mondaná neki a drága Piroschkája, du bist... ein vollkommener Mensch ... also meg hát, de nem mondja, mert házi Gollamunk nem tud jönni. Pedig nézhetnének Pátzay-szobrokat a Kerékpáros Centrumban, Lenin-kisplasztikák trekking bicókkal együtt, gratulálok, megint hogyan kerül a csizma az asztalra. Otthon érezhetné magát, mert hisz közel a Locs Pocs, mocsara szinte már hansági, a Fürdő utca kátyus aszfaltján is remekül hullámozhatna, szörfölhetne, de amikor már azt is megtudná, hogy a Király-tó az biza egy óvoda neve, akkor gyorsan visszaugrana a Kis-Rábába, fölúszna egészen a Hanságig, föl, senki se lássa, s úgy eltűnne örökre, hogy az ember azt hinné, tán igaz se volt sose. Csak az igaz, hogy újfent eltolták a biciklit.

Kapuváron nincs közösségi tér, ahol az emberek mindennap összegyűlhetnének, de nincs rendezvénytér sem, ahol kisebb bulájt lehetne tartani. A magyarázat nyilván az, Kapuvár városképe nem középkori eredetű, ahol a várfallal körülvett polgárházak között Szentháromság-szoborral a közepén kialakulhatott volna egy zárt tér, mely leginkább a piac, valójában persze egy szimbolikus köztér, egy agóra, egy fórum szerepét tölti be. A Hősök parkja rendezvények tartására alkalmatlan, a Gesztenye sor nem épp ideális (bár volt próbálkozás vele, és mit tesz isten, régen még piac is volt), a KSE-pálya pedig nem éppen a legszínvonalasabb. 2000-ben, amikor föltárták a kapuvári vár északi falát, hogy aztán ilyen ocsmány módon megőrizzék, kialakítottak egy parkszínpadot. Nyilván Csorna mintájára, ott is van ilyen, hát akkor nekünk is kell, szóval eredeti gondolat, mondhatom. Be is jött a terv: ez a hely a közösségi tér betöltésére totálisan alkalmatlan, a közönségnek a füvön kell lépdelnie, nincs elég hely, mögötte meg ott virítanak a csodaszép Aprajafalva (lásd még piactér címszó alatt) piros sipkás házikói, élén a városi közvécével.

Búslakodjunk-e hát? Csak egy analógia: Komáromnak (értsd: Komárnónak) sem volt klasszikus, zárt közösségi főtere, ahol az emberek leülhetnek egy kávéra, galambokat etenek a szökőkútnál, ahol nincs autóforgalom, és melyet házak vesznek körül. Révkomárom csinált magának egyet, s ma az Európa tér csodájára járnak. Némileg historizáló, eklektikus, Amszterdamra hajaz keskeny, ámbátor magas épületeivel, volutáival, manzárdjaival, de valóban élővé tette a város közepén tátongó lyukat.

Kapuváron ennek a hiányzó főtérnek a megvalósítására, úgy gondolom, a templommal szembeni köz lenne a legalkalmasabb. Ma ezt a helyet rendkívül fantáziadús módon Belső utcának nevezik, korábban "politikailag korrekt" néven Kis-köznek aposztrofálták, valójában persze Szar-közként ismert. A vasárnapi mise idején, amikor a férfiak egy pohár kisfröcsi mellett vitatták meg az élet folyását, amely folyt, de nagyon - nos, akkor az asszonyok a papi litániát kihevervén itt könnyítettek magukon. Ergo: afféle kocsmaként avagy húgyozdaként már anno a közösségi tér funkcióját töltötte be e hely. Hogy a város közösségi terének itt kellene kialakulnia, az nem az én csökevény koponyámból fröccsent elő. A 80-as években, amikor az ún. OTP-lakóházakat emelték (a Kisalföld Volán székhelye, illetve az OTP Banké odébb), az építész, Winkler Gábor már felvetette a lehetőséget. Aztán persze szokás szerint nem lett belőle semmi. A Belső utcába felhúztak két épületet, s ezzel lecsökkentették egy esetleges - és potenciális, mi több:ideális! - főtér, közösségi tér területét. Ezt körben épületek határolhatták volna, melyet északról a Fő tér, délről pedig a Deák Ferenc utca keretez, mely utóbbi, rohadjak meg, előbb-utóbb sétálóutcává fog válni. Jelenleg "még" néhány régi lakóház és persze csalánerdő éktelenkedik ott. Most kéne dönteni, hogy a város csúfsága marad e terület, vagy ezt az űrt, ezt a hiányt előnyünkre tudjuk-e fordítani, ahogyan nem is olyan régen a szlovákiai Komárno tette az Európa térrel.

Aki most válaszra vár, az ne is olvassa tovább: nem t'om. A címben feltett kérdés költői.

Ha Ausztriában vagy Németországban jár az ember, meglepve tapasztalja (mármint hozzánk képest meglepve), hogy a településeket átszelő folyók mennyire a város szerves részei, élők, hozzátartoznak a városképhez. Hollandiában egyes városok csatornák nélkül nem lennének azok, amik, apró hidak ívelnek felelttük, lakóhajókat látunk rajta. Ezzel szemben kishazánkban a folyó mintha takargatni való lenne, nem részei a városképnek. Talán az egy Budapest kivételével alig van olyan magyar város, ahol a látkép meghatározó képe lenne. Győrben szinte a város peremére szorul, Szegeden hagyományosan  a városnak csak az egyik oldalára építkeznek, Miskolcon a Szinvát csak most kezdik bevonni a városképbe, Sopronban a házak mögött folyik az Ikva. A Duna Budapesten kívül seholsem a látkép része. Komáromban? Na ne má'. Esztergomban? Ó, persze. Vácon? Hógyispersze. Szentendrén? Naná! Dunaújvárosban? Röhögni kell. Vagy Földváron? Ööö... Esetleg Mohácson? Egy túrót! A Tiszával ezt a sort már nem is játszom el.

Na és Kapuváron mi a helyzet a Kis-Rábával? Magyarok vagyunk, hát követjük az szép magyari szittya hagyományt. A Kis-Rába folyó el van dugva a házak mögé. A Széchenyi és a Kossuth utca közé be van szorítva a folyó, mintha nem is lenne, csak a helyi lakos tudja, vannak rajta bürük is, folyik rajt élet. A Szabadság utcában a házak szintén a folyónak háttal épültek, ide hordták/hordják a lakók a szemetet. Mondhatnók: ez a hátsókert a segg, ahonnan folyik a szar. Az Osli úton a húsgyár évtizedekig ide engedte a véres húslét, és ma is vannak olyanok - név nélkül - , akik az Osli úton ide hordják a szerves hulladékot. Biztos, hogy a Kis-Rába ezt érdemli? Nálunk az a szerencsés helyzet, hogy a várost pont középen szeli ketté a folyó. (zárójel: ezt kishíján megszoptuk, mert Masaryk leendő csehszlovák elnök "cseh-szerb" korridor terve éppen Kapuvárt vágta volna ketté, azaz, amíg, teszem azt, a Gesztenye sor Magyarország lett volna, addig a Deák F. utca már a "szerb-cseh" korridor nevű hagymázas idea része.) A Belvárosban is csak a szerencsés körülmények akadályozták meg, hogy a "Rába" a városképből teljesen ki legyen rekesztve. Szinte az Erzsébet-hídtól (a régi "Babóti kaputól", magyarán a Sopitól) egészen a temetőig a kastélypark húzódott, így megmenekült a beépítéstől, az új országút építésével (1942) pedig kettévágták a hatalmas várkertet. De azért nem múltak el az idők anélkül, hogy ezt is ne sikerüljön elkúrni. A mostani Sopinál, a híd lábánál volt a fürdő, a csónakázó egylet, vendéglő - tehát a Kis-Rába a város organikus része volt. Aztán a 70-es években felhúzták ide a meglepő nevű Kis-Rába áruházat, szintén a folyónak háttal, kizárva azt a látképből (Úgy hírlik, ezt lebontják, gondolom, helyette fölépítenek valami plazaszerű üvegförmedményt, mint amilyen a Spar épülete, csakhogy passzoljon a környező épületek stílusához).

De fel a fejjel, ne légy köldöknéző, magyar, van jó hír is. Mind a Sopi, mind a Halkert, mind pedig az Ezüstgitár Mulató, a túloldalon pedig a Malom söröző felfedezte magának a Kis-Rábát, és kerthelyiségüket a folyónak arccal fordította. Most már csak azt kéne elérni, hogy miközben a padon ülve romantikusan lapátolod be az agyadba a vegapizzát és a folyó csordogálását nézed, ne ússzon el melletted meszeszsákban egy féldisznó.

Aztán a Spar is építetett egy kis hidat, ami kicsit még jobban bevonja a folyót a városképbe. Jó ez a híd, jó szar. Ferde is, ronda is, kicsi is, de a miénk. Nem lehetne esetleg egy ívessel, klasszikusabb fakorláttal kicsrélni? Így nem a város dísze. Persze nem csak a Spar épülete és ez a híd csúnyácska. Izlésficammal küszködik a Városszépítő Egyesület is. Föl nem tudom fogni, hogy az Osli útnál a gesztenyefák alatt elhelyezett korlátok irdatlan magasságának és pepita színének ötlete kinek a torz agyából pattanhatott ki? Hát hogy néz már ki? Ha a korlátokat beljebb tennék és alacsonyabb, kovácsoltvassal helyettesítenék, netán pótolnák a már elpusztult gesztenyefákat, ne adj isten, ide még padokat is felszerelnének (nem a folyónak háttal, hanem szemben vele), akkor az már tényleg maga lenne a Kánaán.

De addig ez utóbbi példából lepárolható tanulság az, hogy először a fejekben kell rendet tenni, először némi esztétikai érzékkel kell(ene) rendelkeznünk, hogy elérjük, hogy Kapuvár úgy nézzen ki, mint egy burgenlandi kisváros (Bíró Péter álma), s akkor nem sopánkodnánk, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb. Szép körmondat, illik a tárgy magasztos voltához. Respect nekem. LOL