I. István uralkodásának derekára radikális fordulat következett be a német-magyar viszonyban, és II. Henrik 1024-ben bekövetkező halála a császári expanziós politikának engedett teret, amely az egész 11. századi külpolitikára rányomta bélyegét. II. Konrád, az új uralkodó és István király között 1027-ben és 1029-ben már kölcsönösek voltak az ellenségeskedések, amely az állandósuló konfliktushelyzetet jelezte, összecsapásra azonban csak 1030 júliusában került sor először, s ekkor jelent meg Kapuvár környéke először a forrásokban.

Az ország gyepűrendszere hatékonyan lépett fel az ellenséges haderőknek Magyarországra való bejutásának meggátlásában, s ennek sikerében Kapuvár is osztozott. 1030-ban a gyepűrendszer mocsaras környezete lelassította II. Konrád csapatainak mozgását, majd az országból való kiverésük és egy részüknek az elpusztítása részben szintén a határvédelmi létesítményekkel áll összefüggésben. 1043-ban a császár nem is tudott az ország középére eljutni, kénytelen volt visszafordulni, 1044-ben pedig csak árulással jutott a Kis-Rába vonalától keletre. Ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy az itteni nehézségek késztették 1051-ben kerülőútra.

A nyugatról érkező fenyegetettségek a német háborúk befejeződésével (1074) nem értek véget, hiszen 1096-ban az első keresztes hadjárat idején az egyébként pápapárti Kálmánnak a keresztes lovagok fosztogatásaival kellett megbirkóznia. A nyugati határvédelemhez kapcsolódhat az a század végéről származó oklevél, amely ehhez, az első keresztes háborúhoz fűződik. 1096 szeptemberében ugyanis Lotharingiai Gottfried (vagyis Bouillon Gottfried lotharingiai herceg) Kálmán királynak címzett levelében elmondja, hogy Tollenburgban (Tollenburch) várja a magyar uralkodónak az ellenséges viselkedéséről szóló híradását, ugyanis Kálmán a keresztes csapatokat nem engedte Magyarország területére lépni. A konfliktus előzménye az volt, hogy Gottschalk, Vilmos, Valter, Folkmár és Emich német és francia keresztesekből álló csapata a szentföldi hadjáratra vonulóban a nyugati és (már áthaladva) a déli határszélt prédának tekintették, amire válaszul Kálmán kitiltotta őket Magyarország területéről.

A minket érdeklő rész azonban Könyves Kálmán válaszában rejlik, ahol a király előadja, hogy Gottfriedet egy Cyperon nevezetű várnál (castellum nostrum Cyperon) a mocsár két partján várja, ahol majd a panaszt megbeszélhetik (utraque ripa paludis residentes tutum colloquium teneamus de omnibus).[1] A találkozó és a levél hitelességét egyes kutatók kétségbe vonják, mások viszont forrásértékűnek tartják,[2] amíg azonban nem bizonyosodik be, hogy a diploma hamisítvány, érdemes számolni vele. A helységnevek azonosítása nehézségekbe ütközik, hiszen egyik sem ismeretes manapság. Kugler a Tollenburch nevet a ma Burgenlandban található Tulln városához köti, míg Schmidt Pottendorffal azonosítja, míg az Urkundenbuch szerkesztője feltételesen Deutsch-Altenburg vagy Hainburg városához köti és egy, a Porta Hungaricánál lévő seregtábort ért rajta. Ehhez fel kellene deríteni, hogy vajon Cyperon vára milyen települést takar, az azonban már most borítékolható, hogy a szerkesztő megjegyzése bizonyosan nem helytálló, hiszen egy csupán ideiglenesen fennálló katonai tábort nem szoktak elnevezéssel illetni.

Mollay Károly Cyperont Sopron városával teszi egyenértékűvé, aki egy eddig figyelmen kívül hagyott, Idrīsīnél előforduló hasonló névalakra utal, míg Zimmermann Albert von Aachen kanonok az eseményről beszámoló legrészletesebb krónikájára támaszkodva Cyperont Kapuvárral azonosítja. Nos, kétségtelen, hogy Kapuvár Árpád-kori, latin iratokban előforduló neve, a copuu hasonlóságot mutat a Cyperon két mássalhangzójával, azonban a -ron végződést semmivel nem lehet magyarázni. Felmerülhet, hogy a castrum végződéséről lehet szó, csakhogy Kapuvárt nem copuu castrum, hanem castrum copuu néven emlegetik, a latin nyelv is ezt indokolja, azaz nem tételezhető fel, hogy a helynév és a vár szó latin megfelelője egybecsúszott volna. Ennek alapján pedig Cyperon nem jelölheti Kapuvárt. Viszont a -ron végződés feltűnő hasonlóságot mutat Sopron nevével, így valószínűsíthető, hogy Sopron váráról van szó. Segítségünkre lehetne, hogy a szöveg királyi várról (nostrum) tesz említést, csakhogy mind Sopron mind Kapuvár királyi vár volt, arról nem is beszélve, hogy a 12. századig minden vár királyi tulajdonban van, ezzel az információval tehát nem jutunk tovább. Ha, ahogyan Kristó Gyula teszi,[3] elfogadjuk a Cyperon név Sopronnal való azonosíthatóságát, amelyet talán más források is alátámasztanak,[4] a következő feltételezéseket vonhatjuk le: Tulln, és Pottendorf nem jöhet számításba, mivel a szöveg alapján valamiféle, Magyarország belső határaihoz közel eső területre kell gondolnunk, amint ezt az Urkundenbuch szerkesztője is megjegyzi; Deutsch-Altenburg és Hainburg pedig azért esik ki, mivel messze van Soprontól.

A mocsár két partjának említésével azonban még nem számoltunk. Mollay Bruck an der Leitha-hoz helyezi, míg Zimmermann ezt is Kapuvárhoz köti. Bruck-kal, ha Cyperon várára Sopron a helyes megoldás, nem számolhatunk, mivel szintén távol van Soprontól, Kapuvárral kapcsolatban azonban más adatok is segítségünkre sietnek. Nagyobb, szétterülő mocsárnak nincsen két partja (utraque ripa), így keskeny ingoványos vidékre, esetleg a mocsarak miatt parttalanná váló folyó környékére kell gondolnunk. Ez pedig lehetővé teszi a mocsár két partjának, illetve Bouillon Gottfried és Kálmán király feltételezett találkozójának Kapuvárra való helyezését, másrészt tudjuk, hogy Kapuvár amolyan határként és átkelőként, kapuként szolgált a kora középkorban. A távolság itt is jelentős, ám még sem akkora, mint a fent említett többi helységnév esetében, továbbá pedig tudunk arról, hogy a kapuvári igazgatást a középkorban sokszor Sopronnal együtt, azzal szorosan összefüggve emlegetik, mint 1217-ben: „tributum porte de Supran, quod nominatur Bobech.”[5] Ezzel szemben az első keresztes hadjárat hazai vonatkozásait legalaposabban feldolgozó Borosy András, miközben elfogadja Cyperont Sopron nevéül, a mocsarat a Lajtához teszi.[6]

Mindazonáltal azonban, a Hanság és a Fertő vidékén oly sok a mocsaras rész, és a környezetét lápossá változtató folyó sem csupán a Lajta és a Kis-Rába mentén képzelhető el, hogy jelenlegi ismereteink alapján lehetetlen azonosítanunk az oklevélben felmerült helységnevek pontos elhelyezkedését.

 


[1] Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. I.–V. Szerk. Hans Wagner–Lindeck Pozza, Graz–Köln, 1955–1999, (A továbbiakban: UB ) I., 19.
[2] A levél recepciójára vonatkozó adatokat az UB-ból veszem: UB. I., 18.
[3] Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp., 1988, 269.
[4] „ante portam Cyperion…”, „ad nos castellum Cyperion…” vö.: Albinus Franciscus Gombos: Catalogus fontium historiae Hungaricae. I-III. Bp., 1937–1938, 36, 42.
[5] UB. I. 72.
[6] Borosy András: A keresztes háborúk és Magyarország. I. rész. Hadtörténelmi Közlemények, 1996, 22–24.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr35940221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

P.mester 2009.02.13. 00:45:59

Sokat agyaltam ezen, úgyhogy - csak szólok - kopirájt ezerrel!

-i 2011.10.14. 08:34:23

A Cyperon = Sopron beívódott a köztudatba, mint a Welen = Velem (1167) is. Azért vagyunk, hogy felzavarjuk az állóvizet! Munkára fel!
süti beállítások módosítása