november 2024
Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas
<< <	Archív
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30

P.mester 2009.03.26. 18:13

A Nagy Testvér szemmel tart

„A fekete bajuszos arc minden sarkon ott meresztette a szemét. Ott volt a szemközt álló ház homlokzatán is. A NAGY TESTVÉR FIGYEL TÉGED – hirdette alatta a felirat, s a sötét tekintet mélyen Winston szemébe fúródott. […] A távolban helikopter szállt le a tetők közé, egy pillanatig úgy lebegett ide-oda, mint egy dongó, aztán nagy ívben ismét elrepült. A rendőrőrjárat volt, amely beles az emberek ablakán. Az őrjáratban azonban még nem volt semmi rossz. Rosszat csak a Gondolatrendőrség jelentett.”

George Orwell: 1984

A lakótelepi ABC előtti nyilvános telefonfülke oldalát hosszú évekig ékítette az ugyan lakonikus tömörségű, de annál gondolatgazdagabb felirat: MIT LESÖL, BOGNÁR? Ezt a piros szórófestékkel felvitt szöveget egy újabb grafiti, mely a szerzőnek a világ folyásáról szóló tömör véleményét fejezte ki, szemantikailag ekképp módosította: ~~MIT~~ A FASZT LESÖL, BOGNÁR? Nem tudjuk, s nem is érdekes, ki az a Bognár, mit, mikor és hogyan lesett, mindazonáltal ezt a múlandó cselekedetet tartósan megőrizte a fülke oldala, emlékeztetett minden arra járót a tettre, mely e bevésés (inskripció) nélkül minden bizonnyal nem kapott volna nyilvános teret. A név és a cselekedet rögzítése azonban válasz a fent említett Bognár voyeurisztikus tekintetére, leskelődésére. Frappáns módon a visszájára fordítja a kukkolás bűnét, és immáron a megfigyelőből lett megfigyelt. Afféle ironikus bosszúként a tekintetet Bognár felé fordítja: a voyeur, a kukkoló többé már nem Bognár, hanem az lesz a kukkoló, aki e feliratot olvassa. A nézőből nézett lesz, a nézés alanyából tárgy, ábrázolt, a tekintet céltáblája, az írás révén pedig a nézés múlandósága rögzítéssel, mediális emlékezettel cserélődik fel. A néző pontosan azt a szerepet foglalja el, amelynek korábban Bognár volt a birtokosa. „A magunk módján mi is figyeltetünk, aki előttetek áll, az a mi emberünk” – ahogyan a Sziámi zenekar Besúgok és provokátorok című klasszikus, a 80-as évek spiclitechnikáját kifigurázó dalszövegében áll. Mindenki megfigyel mindenkit.

A cinéma verité kameráját a filmelmélet gyakran tárgyazza a voyeurizmus nézőpontjából, mely az emberek életét kukkolja és rögzíti. A 30-as évek szovjet avantgárdjának zseniális rendezője, Dziga Vertov (főműve, az Ember a felvevőgéppel meglátásom szerint a filmtörténet egyik legjobb alkotása, ajánlom mindegykinek) a kamerát egyenesen kinoglaznak, azaz film-szemnek tekinti, mely a „valóság” megragadásával jut el a kinopravdáig, a filmigazságig. Mármost eltekintve a szem, a filmkamera és az igazság ezen teoretikus párhuzamba állításának némely gyengeségétől (pl. a kamera egyszemű, az emberi szem bifokális; a filmtekercs felülete sík, a szemé domború; a film nem maga a valóság, csak a valóság jele, reprezentációja; etc.), a lefényképezett képet az igazság bizonyítékaként szokás tálalni, ez a megközelítés a valóság és a valóság jele között ontologikus megfeleltethetőséget tételez fel. A filmfelvétel által rögzített képet a bizonyosság, a hitelesség jelének tekintik, ami látva van, az igaz. A látás és a bizonyosság összefüggése a szólásokban is kézzelfogható: nem hiszek, istenben, mert még sohasem láttam, vagy hiszem, ha látom. A bűnüldözés és az igazságszolgáltatás a fényképet (legyen az állókép vagy mozgókép) hiteles bizonyítékként fogadja el, nem véletlen, hogy mára már szinte alig van olyan nyilvános tér, amelyet ne kamerák pásztáznának. Mairohanóvilágunk ezen divathulláma a Nagy Testvér alakjában megérkezett Kapuvárra is. A kapuvári önkormányzat 2008. október 27-én tartott ülésén éppen a bűnmegelőzésre hivatkozva döntött térfigyelő kamerák felállításáról, a pályázaton nyert másfél millió forintból elsőként a Fő tér és a Lumniczer utca kereszteződésében 2009 elején szereltek fel egy kamerát, melynek központja a rendőrkapitányságon van. További három helyen is terveznek képrögzítő apparátusokat elhelyezni, a Kenyérszegő szobránál, a Kis-Rába áruháznál illetve a Gesztenye soron.

A totalitárius rezsimek hatalomgyakorló mechanizmusáról szóló orwelli utópia a polgári demokráciákban kezd testet ölteni. Az információs technológia fejlődésével gyakorlatilag most már alig van olyan tér, amely ne lenne bekamerázva, a Nagy Testvér mindenhol jelen van és megfigyeli az embert. A jelenlegi telematikus társadalmat egy olyan hálózat szövi át, mely maga láthatatlan, de ő mindent lát. Ennek a hálózatnak alapvető ismérve a hiperkontroll, vagyis minden aprólékos ellenőrzése, amely kamerák omnipotenciáján keresztül valósul meg. A bankban nemcsak a kimondottan megfigyelésre szerződtetett biztonság őr tartja szemmel az ügyfelet, hanem kamerák is, melynek hollétéről gyakran nincs is tudomásunk. A Fekete Péter című cseh(szlovák) filmklasszikusban a címszereplő még fapados módon, azaz saját szemével kukkolta a potenciális tolvajokat a boltban, ma már mindez mediatizált módon, biztonsági kamerák révén történik. Sőt, külső vagy belső tereket webkamerák segítségével az Interneten televizuális módon (értsd: a tele-vízió eredeti jelentése távolba-látó) is követhetünk, előbbire a Szent Anna templom tornyára felszerelt kamera, utóbbira pedig a Sopi példa. A pásztázás lehetőségének beavatott személyhez és helyhez való kötöttsége megszűnik, így válik a megfigyelés lokálisból globálissá (vagy ahogyan a médiaelmélet mondja: glokálissá). Beszédes, amikor utcai tüntetéseken a kivezényelt rendőr kamerával a kezében Tomcatet veszi filmre, míg Tomcat a rendőrt kamerázza. A webkettő legnagyobb horderejű újdonsága, a Youtube a voyeurizmust illetően a digitális kor egyfajta archetípusa, ahol bárki, bármikor, bármilyen és bármennyi anyagot korlátlanul feltehet, s nem véletlen, hogy a Youtube anyagainak jelentős részét ellesett szerencsétlenkedések töltik ki. Senki nem tarthatja magát biztonságban, szinte minden azonnal képpé válik, semmi nem maradhat rögzítetlen, ártatlan, senki nem szökhet el a kamera kukkoló szeme elől. (Amíg a Magyar Királyság első kétszáz évéből kétszáz rögzített anyag, döntően oklevél maradt fenn, addig az, aki csak egyetlen év, a 2009-es év rögzített adatainak összegyűjtését venné a fejébe, alighanem a lehetetlenre vállalkozna.) A voyeurizmus az információtechnológiával megtámogatva a jelenkor egyik népsportja. Az 1960-as Peeping Tom c. film ebből a szempontból csak előszél volt (a peeping tom az angolban a kukkolás szinonimája, ahogyan a peep-show is a kukkolásra utal). Ma „hétköznapi” emberek életét leshetjük meg a Big Brother show-kban, mely elnevezését éppen George Orwell regényéből nyerte, vagy a Győzike típusú műsorokban. Szánkban hamburgert csócsálva élő adásban leshetünk bele amerikai autósüldözésekbe, O. J. Simpson perébe, melyek a hollywoodi filmek dramaturgiáját követik. Sokatmondó, hogy a manhattani Ikertornyok lerombolásának élő közvetítésekor a CNN kénytelen volt a „EZ NEM FILM” feliratot kiírni a képernyőre, mivel a híradások olyan nagymértékben a hollywoodi fikcióból merítkeztek, hogy a dokumentumot és a játékfilmet a néző összetévesztette (az éppen akkor az USA-ban tartózkodó Csapó Gábor egykori magyar vízilabdázó is a tévét bekapcsolva azt hitte, filmet lát). Amikor a kapuvári rendőrkapitányságon a monitor előtt ülő rendőrök a Fő téri eseményeket kukkolják, mint a Nyócker c. animációban, voltaképpen televíziónézőként viselkednek, ahol a film reality show-ként működik. A kamera és a rendőrség összeköttetése nem más, mint zártkörű televíziós hálózat (CCTV, azaz Closed Circuit Television), amelynek legkifinomultabb példája az ún. londoni acélgyűrű nevű megfigyelőrendszer, mely intelligens és beszélő kamerákat alkalmazva behálózza szinte az egész City-t. A huszadik századi biztonsági rendszereknek három fázisa volt: kezdetben kockás konyharuhájukon nyugdíjas pedellusok és portások kanalazták fülkéjükben a tőtöttkábosztát, majd borotvált fejű, napszemüveges izomagyak tartóztatták fel a betolakodót a klubokban, bankokban, szupermarketekben, ma pedig a biztonságiak feladata az, hogy tévézzenek, és kukkolásukkal tárják fel a lehetséges bűncselekményeket. A Hátsó ablak című Hitchcock-filmben például éppen a szomszédok módszeres kukkolása fedi fel, hogy bűntett történt. Csakhogy, ahogyan a Hitchcock-opusban, úgy a térfigyelő kamerák által közvetített képeket figyelő rendőrök számára is először mindenki potenciális bűnelkövető, s azt is megfigyelik, aki nem tolvaj, nem garázda, nem gyilkos. Mert lehetséges, hogy a járókelő egy óvatlan pillanatban, amikor azt hiszi, senki nem figyeli, nyilvános térben, például utcán megvakarja az ülepét, és a monitor előtt a rendőrök ezen jót mulatnak (aztán persze, hogy nevetségessé tedd magad, hivatkozhatsz nem létező személyiséged jogaira). Mint ahogyan az is lehetséges, hogy, teszem azt, Marian Cozma nem biztos, hogy szerette volna, ha ország-világ látja a biztonsági kamerák felvételét meneküléséről. A kamerák általi folytonos rögzítettség, képpé válás egy nagyobb szerveződésbe, a megfigyelés, a láthatatlan információgyűjtés, a magánéletbe való behatolás magasabb struktúrájába illeszkedik. A térfigyelő kamerák általi megfigyelés csak a besúgás, a kémfilmek szofisztikáltabb formája, de az elektronikus ujjlenyomatok között ott van emellett az IP-cím általi ellenőrizhetőség, elektronikus levelek államvédelmi célból való feltörése, a Gúglinak mint felmérhetetlen kiterjedésű adatbanknak a nemzetbiztonsági kockázata, a repülőtéri infravörös átvizsgálás etc. Nyilván itt nem azt kívánom eldönteni, hogy szükség van-e erre a rendszerre vagy sem, inkább egy szélesebb kontextusba ágyaznám a kapuvári térfigyelő-rendszert. Vagy ahogyan Gilles Deleuze francia filozófus fogalmaz: „Nincs értelme azt kérdezni, vajon melyik a rosszabb rezsim, mert mindkettő magában hordozza a felszabadítás és a korlátozás ellentétes erőit.”

Én, kis hamis, természetesen nem véletlenül citáltam ide Deleuze-t, hogy rohadjon ki az a taktikázó kisszívem, hanem hogy ebben az irányban folytassuk, és járassuk csúcsra szellemi szerpentinünket. Tekintettel arra, hogy Deleuze a figyelem/fegyelem fogalmainak teoretizálását illetően honfitársának, Michel Foucault-nak az elméleteit hívja segítségül, előbbi gondolatmenetének megértéséhez előzetesen utóbbihoz kell fordulnunk. Michel Foucault rendkívül szerteágazó életműve a hatalom, a tudás és a büntetés mibenléte és ezek összefüggése körül forgott. E fogalmi háromszög, mely kétségtelenül továbbiakkal lehetne kiegészíthető, egymást metsző lényegét talán a Felügyelet és büntetés című művében dolgozta ki a legalaposabban, mely Louis Althusser ideológiakritikájából indul ki. Az althusseri elmélet szerint a hatalom fenntartásának egyik legfőbb eszköze az ideológia, melyet az állam különféle intézményi hálózatokon, ún. apparátusokon keresztül gyakorol. A hatalom fenntartásának ilyenfajta intézményesült formái a család, az iskola, a börtön, a film stb. (az ideológiakritikáról, ill. annak kritikájáról filmelméleti kontextusban lásd: http://rizsaslecso.blog.hu/2009/03/25/az_ideologiakritika_vakfoltjai). Foucault szerint nem véletlen, hogy a gyárban a termelés katonai módon van megszervezve, az iskola pedig a börtönre hasonlít (vigyázban állás, elkülönülés, szabályok, tiszteletadás, büntetés – csak néhányat említve), mivel ezek a társadalmi fegyelem előszobái, amelynek célja az állam alattvalóinak kitermelése. Ezek az – althusseri terminológiával – „ideológiai államapparátusok” a társadalmi elnyomás szekértolói, amelyek az ideológia fenntartása érdekében előírásokkal szabályozzák a társadalmat, az állam alattvalóit pedig kategóriákba szorítják, kényszerítik bele. Klasszikus foucault-i példa erre a bolondság és a szexualitás: aki nem illeszkedik a társadalmi normához, az ezen ideológia által könnyen minősül őrültnek (vö. Foucault: A bolondság története), vagy mivel a vérfertőzés a génállomány elsatnyulása miatt, a homoszexualitás pedig a fajfenntartás szempontjából nem a társadalmi érdeket szolgálja, büntetendő vagy megvetés alá esik (vö. Foucault: A szexualitás története I.-III.). Ahhoz, hogy az ideologikus államapparátusok az ideológia hatalmát fenntartsák, magát a tudást is birtokolniuk kell. A tudás foucault-i értelemben tehát uralkodási forma, mely alattvalóinak felügyeletéhez a társadalmi transzparencia elfogadott, vagy inkább elfogadásra kényszerített intézményes formáit alkalmazza. Magyarán természetesnek tünteti fel azt, ami nem az. Esetünkben az állampolgárok kamerán keresztül történő megfigyelését. A látás (vagyis a kukkolás) a tudás, végső soron pedig a hatalmi beavatkozás egy szublimált formája, amelyet a hatalom gyakorta ún. „panoptikus tekinteten” keresztül alkalmaz. A panoptikus tekintet Foucault logikájának egyik központi eleme, a pán gyökből (vö. panoráma)l származik, és arra a globális tudásra utal, amelyet a mindent látó tekintet magáénak tudhat (a kapuvári térfigyelő kamera is 360 fokos szögben képes pásztázni, ha úgy tetszik, panorámázni a teret). A panoptikus tekintet ebből a szempontból az isteni szem emberi klónja. Itt lép be a képbe Gilles Deleuze, aki az Utóirat az ellenőrzés társadalmához c. írásában az állami felügyelet két explicit szakaszát különbözteti meg, melyből kikövetkeztethető egy harmadik, mely kronológiailag a legelső. Az első az „uralkodói hatalom” fázisa, mely az abszolutista hatalomgyakorlás technikája, és amely az elnyomást nyíltan alkalmazza (inkvizíció, egyházi kiközösítés, fej- és jószágvesztés stb. révén). A második szakasz a felvilágosodás nyomán kifinomultabb módszert alkalmaz, a 18. és a 19. századra jellemző, és ezt Deleuze éppen Foucault nyomán a „fegyelem társadalmának” nevezi (alapvető jellegzetessége a büntetés, kirekesztés). A harmadik szakasz, amelyhez a poszt-posztmodern térfigyelés is tartozik, az ún. „ellenőrzés társadalma”. Ez a technika a hatalmat a megfigyeléssel illetve a tudás ellenőrzésével tartja fenn. A tömeget – ahogyan a francia elmélész mondja – „öntőformákba” kényszeríti, az egyént tucatemberré alakítja, akinek előírások szerint kell viselkednie. Nem azt tartja fontosnak, ami az egyén számára hasznos, hanem ami a társadalom számára hasznos. A felügyelet egyre nagyobb léptékeit Deleuze szerint az ideológia fenntartására hivatott avitt intézmények és előírások válsága indokolja: „A felelős közigazgatási szervek egymás után jelentik be a szükségesnek vélt reformokat: iskolareformot, az ipar reformját, a kórház, a hadsereg és a börtön reformját. Ki ne látná azonban, hogy ezek az intézmények a végét járják, bármeddig nyújtjuk is agóniájukat.” [Zárójel: nyilván itt nem a Gyurcsány-Orbán ellentétre, még csak nem is Obama-Medvegyev harcra kell gondolni, ez az elmélet annál sokkal globálisabb és elvonatkoztatottabb.] A mindenre kiterjedő társadalmi ellenőrzés a nevelés és a (re)szocializáció tartozéka, vagyis a Nagy Testvér ezen megfigyelésének feladata a tömeg „öntőformába” terelése, s ebből a szempontból nincs különbség sztálinista diktatúra, Stasi-hálózat, orwelli totalitárius rezsim vagy polgári demokrácia között. Ebben a kontextusban mindenki és minden apparátus potenciális spicli, besúgó, kém, ahol mindenki megfigyel mindenkit. Ahogyan egykor Bognár volt a voyeur, mi pedig a nézés tárgyai, úgy váltunk mi voyeurré, Bognár pedig a nézés tárgyává. Amíg azonban akkor e megfigyelés „primitív” eszközökkel (értsd: szemmel) történt, addig Deleuze szerint a mai felügyelet panoptikus, omnipotens jellegű, és legfőbb apparátusa a számítógépes ellenőrzés, többek között a kamerás megfigyelések hálózata.

Üdvözlet a Mátrixban!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

7 komment

Címkék: webkettő bűnügy helyi politika voyeurizmus

P.mester 2009.03.25. 06:42

Németh Rozália énekeskönyve (Második rész)

Németh Rozália énekeskönyve

(Kapuvár, Szabadság utca)

Ezen rozmaringág s kék ibolya illatjával szagos nótácskákat, kiket én itten most kiteszek, még a múlt évszázad utolsó tizedének délfelében adta által nékem Németh Rozália néném öröm- és megbecsülésre. S nám, miként adá nékem ajándékképpen, én aztat úgy e’, s nemkülönben híven meg is őrizém, hogy ez énekek el s széjjel ne iramodjanak a felejtés förgetegével, s ezeket oltalmazám én az elmúlástól, melyek az igaz magyari lélek egybekötött csokrai és két szerelmetes szíveknek hűséges kifolyásai. Ezeknek osztán okáért, mit e gyűjteménynek sűrejébűl általnyújtok, vügyed te is úgy, olvasó, ha döccen is néhol a klapancia, szíved vígság- s boldogulására!

Kapuvári Kórház utca

Kapuvári Kórház utca körül kavicsos / közepébe’ az én rózsám jaj de szép csinos / mondtam neki, jó napot, azt mondta, szervusztok / fáj a… fáj a szívem érted, galambom

II.

Őszi, őszi őszirózsa jaj de illatos / közepibe az én babám jaj de szép csinos / mondtam neki, jó napot, azt mondta, hogy szervusztok / fáj a… fáj a szívem érted, galambom

III.

Kapuvári utcasarkon sétál három lány / közepibe van az én kedves rózsám / az első az ibolya, a másik a viola, a harmadik az egyetlen rózsaszál / ki az utcasarkon áll

Ha bemegyek Sopron városába

Sej, ha bemegyek Sopron városába / egyenesen a huszárkaszárnyába / széket hoznak, hogy üljek le rája / éles az olló, a göndör hajam vágjam

II.

Sej, göndör hajam, lehullott a földre / gyere babám, szedjed a kötényedbe / ahány szálat szedsz föl a kötényedbe / sej, annyi százszor jutok az eszedbe

III.

Sej, göndör hajam, lehullott a földre / egy huszárcsákót tettek a fejembe / az van írva a csákóm oldalára / sej, leszerelek, de nem mostanába’

IV.

Sej, leszerelek, meg is házasodom / azt veszek el, akit én akarok / elveszem a régi szeretőmet / sej, ki megvárta a leszerelésemet

Házunk elött keskeny patak

Házunk előtt keskeny patak / csörgedez az ablak alatt / barna legény olyan búsan-bánatosan zokogja ki a szót / nyisd ki, kedves kis angyalom az ajtót

II.

Nem nyitom ki, úgy sem adnak tehozzád / mennyasszonyi koszorúmat most fonják / annak, kit az árva gyönge szívem nem szeret / öngyilkossá teszem az életemet

III.

Udvaromba’ van egy magas eperfa / nem tudja azt senki, mi terem rajta / hű szerelem, rozmaringszál párjával / minek élek én a más babájával

Nem sokáig tartott a mi boldogságunk

Nem sokáig tartott a mi boldogságunk / pedig azt hittem, hogy fészket rakott nálunk / a szívem, a lelkem mind-mind odaadtam / a te nagy szerelmed koldusa maradtam

II.

Ez a pici kendő egyetlen emlékem / a nagy boldogságból ez maradt csak nékem / de jó is, hogy adtad, ha sírok utánad / letörölöm vele könnyes két orcámat

III.

Amikor a levél elsárgul a fákon / ki tudja, hol leszek tőled messze távol / ki tudja, hogy mire az új tavasz ébred / gondolsz-e még reám, köllök-e még néked

IV.

Amikor elmentél, fájt a szívem, lelkem / azt hittem a világ összedűlt felettem / amikor elmentél, nem tudtam, csak sírni / nem is tudok, én már senkibe’ megbízni

Emlékül elviszek egy szál gyöngyvirágot / hadd meséljen, ha majd messze járok / hadd tudjam, hogy ősz volt, mikor ajkam csókolt / hogy mindezért kár volt, hogy minden hazugság volt

VI.

Meggyógyulnék én még szépen lassan csendben / ha az az egy nóta nem sírna szívembe’ / úgy sír az még megáll szívem dalára / fekete éjszaka borul a világra

Leesett a göncös szekér

Lesett a göncös szekér, hullanak a csillagok / a szemeim elfordulnak, könnyeim lehullanak / alig jöttem, már elmegyek, itt maradni nem lehet / nehéz tőled az elválás, angyalom, Isten veled

II.

Ha majd egyszer kis angyalom visszajövök tehozzád, fogsz-e engem úgy szeretni, mint a galamb a párját / alig jöttem már elmegyek itt maradni nem lehet / nehéz tőled az elválás, angyalom, isten veled

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

1 komment

Címkék: énekeskönyv

P.mester 2009.03.18. 14:56

Az agyarság vámszedői

A Magyar Gárdának eufemizált wassipari dolgozók a mosonmagyaróvári Lenau (!) kávé-házban ~~némi kávé~~, pár nyeletnyi söröcske mellett vérszerződvén úgy határoztak, bizony Kapuvár sem maradhat Gárda Mentes Övezet, s március 5-ére tagtoborzó gyűlést szerveztek. A Szent István király utcai Magyar Járda tele is volt a Wass Albert Zászlóalj agyarnál agyarabb vonulóival, az Árpád-sávos zászlót wassmarokkal tartván trappolták az aszfaltot. Usztics Mátyást meghazudtolva lebiggyesztett ajakkal, szigorú, szemöldökösszevont tekintettel, ökölbe szorult kezekkel (munkásököl, wassököl, odasújt, ahová kölli), ahogyan az e közösség háztáji gesztusnyelvében elvárandó. Természetesen az alpolgármesterünk és egyben olvasásszociológusunk által megszentelt ősi zarándokhelyre, Wass Albert mellszobrához meneteltek, ahogyan azt felvonulók kérték. Hova máshová is mehettek volna, hiszen aki nem határontúli, az nem is lehet agyar.

Óva intenék attól, hogy ezeket az elsőre militáns asszociációkat magánhadsereg attribútumainak véljük, a látszat, és persze a baloldali sajtó csal, elvégre az olyan terminusok, mint zászlóalj, kapitány, őrsereg, egyenruha, masírozás nem katonai jellegre utal, a Magyar Gárda „hagyományőrző és kulturális” egyesület. Végső soron többféle módon is hagyományőriznek és kultúrálnak, mert a mimikát elnézvén nekem a Jókai-regényeket kilúgozó Bessenyei Feri bácsi agyarságilag kimüvellt hagyománya fröccsent emlékezetembe. Bessenyei oly sok történelmi filmben játszott szerepet, s mindig ugyanazt a lemezt, hogy a végén Nemeskürty István anakronisztikus envilágához hasonlóan már nem is tudta levetkezni magáról, a színészről a karaktert, a jelenről a múlt kreációját. Kialakította a hazafias magatartás egyfajta filmes archetípusát, aki szélesen gesztikulálva ripacskodik, vicispányként iszonyat teátrális mozdulatokkal kér akár egy katonányi szalonnát is, üvöltve beszél, térdét csapkodva pogózik, azt hinné az ember, trash-metál koncerten van. Persze Görbe János, no igen, ő is metálos. Jóllehet a Jókai-regények (Mikszáthéi meg aztán pláne) jóval ironikusabbak annál, amivé e filmes adaptációk silányították őket, mégis belénk erőltettek egy képet: a végtelen pátosszal telített, ajakbigyesztett történelmi hős mintáját, melynek egyik apostola Bessenyei, e szélestenyerű fejenagy. Így jutunk vissza a gárda vágyott remixeihez, filmes magatartásmintákon és az Ekó tévé ripacskodó Wass-szavalatain, no és persze múlt századi előképeken edződött történelmi játékaihoz: aki e fenti metálos attitűdöt elsajátítja, gárdistává avatódhat, s megmentheti a nemzetet a végpusztulástól. Nem tagadom, mi is játszottunk katonásdit, indiánosdit meg „kapitányosdit” a benzinkúti parkban, de ezt az ember úgy a pubertás körül kinövi, igaz ez másoknál hosszabb ideig tart (vagy talán nem feltűnő, hogy a gárdisták jó része alig húsz?).

A nemzet bajait természetszerűleg azonnal oldódó instantporokkal kívánják orvosolni, elég csupán pavlovi csengettyűként a „szentistváni alkotmány” c. ólomsúlyt megrázogatni, hogy ösztönszerűen beinduljon a feltételes reflex, s felhangozzék a „Ria-Ria-Hungária” fedőnevű vágykiélés. Vóna Gábor Jobbik-mozgalmának békeharcosai erre az „alkotmányra” persze sohasem konkréte hivatkoznak, így palástolván ideológiájuk posztmodern, remixelő, barkácsoló (idegen szóval: bricolage) jellegét. Mert, amint Kapuváron az egyik „kapitány”, vagy nem tudom, miféle funkció, elmondta, ők a rovásírással nemcsak hagyományőriznek, hanem nemzetmentenek, csupán tompa agyam nem fogadja be, hogyan fér meg ez a „szentistváni alkotmánnyal.” Az még rendjén, hogy a Fő tér 1. szám alatti épületre rovásírással vésnék föl, hogy VÁROSHÁZA, de egyszerre két irányba akarnak elindulni. Ha az istváni „alkotmányhoz” hűek szeretnének maradni, miért nincsenek tisztában azzal, hogy éppen I. István (történelmileg megközelítve I., egyházilag a Szent) vezette be a latin nyelvű – s egyáltalán: az – oklevelezési gyakorlatot, melyet kezdetben idegenszívűek műveltek (s aztán az idegenekről mond még egyet s mást az Intelmek VI. passzusában). Amatőr történelemfabrikálás persze összefüggéstelen eklektikát fial, de épp ez adja a hívószavak sava-borsát, hogy a maguk elszigeteltségében e mézesmadzagok a tömeg szemében jól hangzó, könnyen tanulható és attraktív rigmusokká váljanak. És pont. Kapuváron az illetékestől arról is tudomást szerezhettünk, hogy a Jobblik szerint a finnugor rokonság elméletét a mélyagyarság már réges-rég megcáfolta, csak ezt a hatalom nem hajlandó tudomásul venni. Nemcsak történészek tehát ők, hanem a nyelv kutatói is, bár szerintem jobb vó’na, Gábor, ennek eldöntését a nyelvtudományra testálni. Nyelvtörténeti érveknek valahogyan most sem sikerült elhangoznia, mert az érveléstechnika kimerült a posztulálandó posztulálásában, oszt’ jónapot. S mindennek revolvercsövét egy meredek retorikai íveléssel a cocijalisták ellen tudják fordítani, noha nem gondolnám, hogy Sajnovics János vagy Aeneas Sylvio Piccolomini Gyurcsány beépített ügynöke lett volna évszázadokkal ezelőtt. Erről a Fityisz hallgat, taktikusan nem határolódik el, sőt beszédesen összekacsint, egy követ fúj velük. Udvari médiái segítségével adja alá a lovat az aki a virágot cereti, rossz ember nem lehet szépemlékezetű mondás azon polgári átiratával, miszerint aki gyurcsányozik, rossz ember nem lehet. [Itt most nem az a kérdés, hogy Gyurcsánynak „takarodnia” kell-e, vagy sem, hanem a színvonal, na az a nem mind1. Apropó színvonal. A retorikai csúcsteljesítmények között, mind szemantikai, mind szintaktikai értelemben egy önjelölt forradalmár, Fáber Károly viszi a pálmát hagymázas „Y-tervével.” Ímhol: https://www.youtube.com/watch?v=cc_8FYXJTZk. Az ember azt hinné, akadályversenyt hirdetnek arról a Kossuthról elnevezett téren, aki ’48-ban nem mást, a piros-fehér-zöld lobogót véglegesítette nemzeti színekként. Isten mentse meg az agyarságot a Fáber-féle faszizmustól. Most, hogy a „sima jelenlétével megjelen” vagy a „feláll egy jelenlét” retorikai fordulatai folytán jókedvünk nyara visszatért, lépjünk tovább.] Igaz viszont, az ellenzék legfőbb ereje sem túlozza el érveléseinek színvonalát s mélységét, egyszerűen kitolják sütőlapáton a Szijjártót a pult mögé, aki lassan már olyan, mint az Isten, mindenhol ott van. Ha megmondóemberünknek nem az a legfőbb politikai érve, hogy utálja a szilvalekváros istercet, akkor a szövevényes világ folyását elintézi egy hetyke monnyjonlével. (Hogy' változnak az idők, egykor Torgyán-papagáj még nevetségessé tette magát ezekkel, hál’ istennek Pubit már lekapcsolták a politikai lélegeztetőgépről, most viszont e kimerítő okfejtés újra menő.)

Ehhez az érveléstechnikához van egy kedves anekdot. Magamfajta, kíváncsiskodó ember barátokkal és barátnékkel együtt úgy gondolta, a 2002-es választáskor, márczius idusa előtt megnézi, mi újság Szegeden az Orbán-koncerten. Tisztességesen fel is öltöztünk, műgyíkbőr cipőnk fűzőinek lyukacsait teletűztük nemzetiszínű papírzászlókkal, hogy ily’ módon adjunk fricskát az öltözékükben magyaroknak. (Hajh, ki is emlékszik már arra, hogy a Fidesz éppen azért választotta pártja színeiként a narancsot és a kéket, hogy ezzel fügét mutasson a nemzeti színekben pompázó agyarkodásnak.) Megérkezvén az egyszer már megénekelt (lsd: http://kapuvar.blog.hu/2009/03/13/kenyerszego_ujratoltve) Klauzál térre, sokféle népek vonaglottak már a nevét Philipre magyarosító bérhangoló hívószavára. Voltak, akik azt mondták, szeretik a kakukkfüvet, ezért nekik Horváth Rozi a legnagyobb magyar, de voltak magukat polgárnak hazudók, újkeresztények (akik ’90 után lettek hirtelen azok), kriptokommunisták, tisztességes emberek, tomboló metálosok és faszisták. [A fasiszta szó jelentéstani üressége miatt nem használható, mert amint Mussolini megjegyezte: „A fasizmus mindig azt jelenti, ami érdekeinket éppen szolgálja. Ennélfogva tehát a fasizmus lényege a radikális opportunizmus.”] Előszpíkerek szavalatuk közben menetrendszerűen ütemet tévesztették, mint a magyar nyelv hangsúlytörvényeivel szemben anapestusokban (U U —) beszélő Alabárdos András és szimpatikus feleslege, Máté Krisztina, ki úgy vicsorít, mintha szívesen kiharapna a nézőből egy darabot. Kisvártatva aztán megjelent Ő, Berluscolini legjobb magyar tanítványa, a Viktor, és olyan tapsorkán szakadt fel a tömegből, amilyet az ember csak Rákosi apánknál látott – filmen. Midőn egyeseknek feltűnt, hogy te nem vered ütemes tapssal a mancsodat a Vezérnek, hanem afféle amatőr szociológusként a fetisizálás természetrajzát kutatod az emberi arcokon, jól szituált negyvenéves kisgyermekes anyák és ötvenes nők polgári módon öltögették ki nyelvüket rád, és hazafias módon mutogatták feléd középső ujjukat. A polgárság diszkrét bájáról az ember a Nép Tanítójára fordította tekintetét, aki nem átallotta magát felhatalmazni azzal a joggal, hogy eldöntse, ki az agyar. Természetesen mi, a többi az „egyéb”. Nem tudom, megfigyelték-e már, de Orbán sohasem nevezi néven ~~ellenfeleit~~, ellenségeit, jobb esetben őkként utal rá, leggyakrabban azonban kihasználván a magyar nyelv lehetőségeit rejtett alanyt alkalmaz. Rákosi még azt tartotta, aki nincs velünk, az ellenünk van, Kádár azt mondta, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van, Orbán már úgy szól, aki nincs velünk, az nincs. Rákosi Mátyás, az igazságos még figyelembe vette a Nép Ellenségeit, Orbán Apánk számára azonban az ellenség sem nyelvileg, sem magyarként, sem pedig emberként nem létezik. Miután az Orbán-koncert a végéhez közeledett, odalépett hozzám egy fiatalember (későbbi polgári körkörös), kezében CD-vel. A borítón egy szorító volt látható, melyben Orbán bokszkesztyűjével diadalmasan püföli Medgyessyt, s az úr ezt megvételre kínálta. Érdeklődtem, miért kellene megvásárolnom, mire válasza az volt, hogy ezek kommunisták, lopnakcsalnak, és hogy Medgyessy egyébként is román (értsd: ugyanonnan származik, mint Wass Albert). Jó, nyugtáztam, román, de ezzel még nem győztél meg, miért vegyem meg a lemezt. Azt válaszolta: De hát meggyőztelek, nem? Közöltem vele, hogy nem, mire ő többször elismételte, hogy higgyem csak el, ő bizony-bizony meggyőzött engem, tehát vegyem meg a CD-jét. Az érvelésben jeleskedő fiatalembert Vóna Gábornak hívták. Persze akkor még én is kis fasz voltam, de most már nagy fasz vagyok.

Május elsejéken, mikor ujjé van a ligetben, és mások sörvirslit ünnepelnek, Árpád-sávos lobogók alatt rendszerint megjelennek „sportember” kinézetű, Martens-bakancsos, történész érdeklődésű errorista fijjug, kik váltig állítják, Holokauszt nem volt, s ha volt is, az csakis a zsidó összeesküvés része. Aki ellenkezni mer, minimum zsidóbérencnek minősül, leggyakrabban viszont érvelésük klasszikus homéroszi állandó jelzőkre épül: te zsidó vagy, buzigeci és kommunista. Mármost én, aki a zsidóbuzigecikommunista epithethon ornansát cipelem billogként magamon, nem igazán értem e holokauszttagadókat. Mert most, akik Árpád-sávos zászlókkal vonulnak Kapuváron a Baditz-Ábelesz-ház előtt, mely a nyilasok Hűségháza volt, nem igaz, hogy nem tudják, hogy ugyanezekkel az ikonográfiai jelekkel és rigmusokkal vonultak egykor itt azok, akiknek a kapuvári zsidók kiirtása a lelkén szárad. Mindig csodálkozom, amikor azt hallom, hogy az Árpád-sáv egyes emberek érzületét sértheti (értsd: a zsidókét), csodálkozom, a Holokauszt ugyanis nem lehet pusztán a zsidók ügye, mert cinkos, aki néma, cinkos, aki összekacsint. Ez nem világnézet kérdése, ez – ha patetikus akarok lenni – állampolgári kötelesség. Lehet ugyan szőrözni, vajon a Magyar Gárda és a Nyilaskeresztes Párt szimbólumai között van-e különbség, de ne szépítsük, ez nem olyan, hanem az. Csak ahol akkor zsidót mondtak, ott most cigányt ejtenek. Remix a javából. Én elhiszem, hogy Vóna Gábor tizenötmillió agyargárdista miniszterelnöke szeretne lenni, de ha itt mindenki zsidóbuzigecikommunista (avagy Orbán értelmezésben: egyéb), aki nem fúj egy követ velük, akkor mégis kik azok a magyarok, akiknek állítólagos képviseletére ők szerződtek. Mert az agyarság olyan, mint az igazság, melyből, ahogyan Hofi mondta, elveszett az i.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

4 komment

Címkék: remix helyi politika kóczán zoltán agyarság romakerék

P.mester 2009.03.16. 23:57

Kapuvár - kronológia (1994 júl.-dec.)

Az 1994-es év befejező része...

...melyből kiderül mikor bontották le Kapuvár egyik utolsó nádfedeles házát, kiderül, ki lett a kórház új igazgatója, milyen új szórakozóhely nyílt a városban, megtudható, milyen változás következett be a távhívásban, kik és milyen eredménnyel szerepeltek a polgármesterségért folytatott harcban, miért jegyzi majd meg egy kapuvári kötődésű bíró nevét az ország 1995-ben, és egyéb nyalánkság. Nosza.

Július 1: A Semmelweis-nap keretében a kórház „C” épületének alapkő-letétele

Július eleje: Új labdarúgó edző Szigeti Géza személyében

Július 23: 100 q szén ég le a Liget utcában

Július 29: A wolbrechthauseni és a kapuvári fúvószenekar hangversenye a Fürdő vendéglőben

Július 30: A kapuvári tűzoltók kombájnt oltanak

Augusztus 1: A Rábapalotában megnyílik az ÁFÉSZ Húsfeldolgozó Kft. Rábaparti Húsboltja

Augusztus 3: A Dózsa György utcában 90 q szén ég

Augusztus 4-5: A Szűzanya fatimai szobrának látogatása Kapuváron

Augusztus 12: Megemlékezés Szigethy Attiláról

Augusztus 12-16: A Haydn-kórus a németországi Trostberg városában vendégszerepel

Augusztus 15: A piac a Táncsics utcai vásártérre költözik

Augusztus közepétől: A Margit híd utcai Devák-ház bontásának kezdete

Augusztus 20: Falunap Öntésmajorban

Augusztus 20: Szent István-napi megemlékezés a Rozmaring néptánc-együttessel és a Sancto Llagta dél-amerikai zenekarral

Augusztus 27: Jótékonysági fesztivál a Strandfürdő területén

Augusztus 30: Képviselő-testületi ülés

Augusztus folyamán: Megnyílik a DU-ZO Salátabár és Pizzéria a Fő tér 14. szám alatt

Szeptember 5: Nyárvégi záró Strandbuli a fürdő területén

Szeptember 5: A győri Sport TV adásai ezentúl a kapuvári kábeltelevízión is nézhetők

Szeptember 6: Rendkívüli önkormányzati ülés a gimnázium bővítéséről

Szeptember 10: Komolyzenei hangverseny a Szent Anna templomban a Segítő Kéz Alapítvány szervezésében

Szeptember 16: Horváth Imre-emléktorna

Szeptember 21: Gyurcsok József estje a Petőfi Filmszínházban

Szeptember 22: Két miskolci fiatalember kirabolja az M-Sport butikot

Szeptember 23: A Polgármesteri Hivatal értékesítésre újból meghirdeti a vásárteret

Szeptember 27-Október 1: A Negyedszázados Kapuvár ünnepi rendezvény-sorozat

Szeptember 30: A várossá nyilvánítás 25. évfordulója alkalmából ünnepi közgyűlés, fogadás a Városházán, emléktárgyak átadása

Október 1: Ünnepi rendezvény a Mattersburggal való testvérvárosi kapcsolat létesítésének ötödik évfordulója alkalmából

Október 1: A kapuvári Bélyeggyűjtő Kör tárlata a Városi Kiállítóteremben

Október 4: A buszpályaudvar melletti ingatlant az önkormányzat elárverezésre meghirdeti

Október 8: Manna élelmiszer-diszkont nyílik a Kis Rába-áruházban

Október 12: Megválasztják a decemberi helyhatósági választások bizottsági tagjait és elnökét

Október 12: Kirabolják a Restit

Október 14: Porst Németh Fotó- és elektrotechnikai Áruház nyílik a Fő tér 5. szám alatt

Október 21: 20 éves a Hanság Üzletház

Október 21: A Defekt Duó zenés műsora a Hanság vendéglőben

Október 23: ’56-os megemlékezések keretében emléktábla-avatás Szigethy Attila utolsó lakhelyén (Kossuth u. 45)

Október 24: Pap Rita fellépése az RMK-ban

Október 25: Önkormányzati ülés

Október 25: Kirschner Andrást választják meg új kórházigazgatónak

Október 31: Emléktábla-avatás a kórházban Megyesi Schwartz Pál emlékére

November 7: Még nincs polgármester-jelölt a decemberi helyhatósági választásokra

November 11: Átadják a Pátzay iskola új épületszárnyát

November 14: „C+C” Raktáráruház nyílik a Vasút soron

November 14. Az MDF-FKgP-KDNP-EKgP közös polgármesterjelöltje Bíró Péter lesz

November első fele: Az MSZP polgármester-jelöltje Varga András

November első fele: Vécsei László festőművész kiállítása a Városi Kiállítóteremben

November 21: Piroska és a farkas színházi előadás a Csörgősipka Színház bemutatásában

November 22: Halálra gázol a vonat egy nőt a Széchenyi utca végén

November 22: Mesterné Stiaszny Katalin előadása az RMK-ban gyógynövényekről

November 25: Kalóz Rock Club néven szórakozóhely nyílik a Mátyás király utca 32 szám alatt

November 29: A leköszönő önkormányzat utolsó ülése

November 29: A kapuvári Képzőművészeti Kör kiállítása

November 29: Idősek napja az RMK-ban, fellép Ihos József parodista, Fehérváry Márta operaénekes, Tarnai Kiss László nótaénekes

Novemberben: Meghal Varga András, becenevén „Kisszobrász” kapuvári szobrászművész

November 31. Csornát és Kapuvár még hiányzó térségeit bekapcsolják a nemzetközi távhívásba

December 1-től: Megszűnik Kapuvár 97-es körzetszáma, a kapuvári körzet ezentúl a győrivel megegyező 96-os körzetszámmal hívható

Decembertől: A piac és a kapcsolódó létesítmények kivitelezések megindulása

December 1: Idősek karácsonya az RMk-ban. Vendég: Bach Szilvia parodista

December 2: Választási vitafórum a polgármesterjelöltekkel a Városi Televízióban

December 3. A veszprémi Petőfi Színház vendégszereplése a Csókos asszony c. operettel

December 7: A Harlekin Gyermekszínház előadásában Rómeó és Júlia

December 11: Önkormányzati, kisebbségi és polgármesteri választás. A részvételi arány: 44, 19 %. A polgármesterek versenyében: 1. Bíró Péter: 55,05 % (KDNP-EKgP-MDF-FKgP), 2. Varga András: 26,98 % MSZP, 3. Kiss-Mihály József: 9,08 (SZDSZ) 4. Takácsné Szakács Ilona: 8,87 % (független). Cigány kisebbségi önkormányzat alakul

December 12: A MOSZ-kongresszuson Raskó Györgyöt kifütyülik, beszédét nem tudja megtartani

December 12: Műsoros est a Hanság Étteremben. Vendég: Aradszky László, Madarász Katalin, Ihos József és Harmath Andrea

December 15: Fabula-búcsúkoncert az RMK-ban

December 17: A hagyományos karácsonyi hangverseny. Fellépők: Haydn vegyeskórus, Hungária Gyermekkar

December 18: Felröppen a hír, miszerint Eigner József kapuvári születésű átvilágítóbíró 1957-ben népellenes ítéleteket hozott

December 28: Önkormányzati ülés

(folyt. köv.)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: kronológia bíró péter

P.mester 2009.03.14. 23:44

A Házhely 1597-ben

Hülye vagyol te, ember? 1597-ben még nem is vala egzisztálva az Házhely. De vala! De nem! De, de. Nem, de nem. Dedede. Nenenenenem!

Mielőtt multiplikált enmagamat e vita hevétől fűtötten pennámmal hertelenjében keresztüldöfném verbalice, az általam ásott interpretációs árkot egy Mátyás királyról szóló klasszikus mese bölcsességével temetném be, miszerint a leleményes Okos Katica ajándékképpen hozott is a királynak galambot, meg nem is. Házhely nevű városrész valóban nem létezett még 1597-ben, de maga a terület természetszerűleg nem az elmúlt cirka négyszáz esztendőben nyőtt oda, kitöltvén az ott tátongó terjedelmes lyukat. Az e tájon tanált kelta kori régészeti leletek sem Kapuvár nevéhez kapcsolódnak, mégis a városnak képezik tárgyi örökségét, s a mai Házhely területére vonatkozó adatok is hasonlóképpen e településrész történeti hagyatékai. No, jókora furfanggal csapattam szét a gordiuszi csomót, ugyi?

Ám, hogy ennyi fölös agymenés, szavakban lubickoló grafománság, álarchaizmusokat csócsáló-fityegtető mellébeszélés és jábavaló pótcselekvés után most már valóban a tárgyra kormányozzam tekéntetem, elsőül azt kévánom megjegyezni, hogy a forrás, melyből dolgozom, az 1597. évi kapuvári urbárium, melyet Mikó Sándor tett közzé az Országos Levéltár anyagaiból 1992-ben. Tudomásom szerént ennek a forrásnak a Kapuvárra vonatkozó passzusait eleddig csak Varga József dolgozta fel, ő is csak áttekintő módon (igaz, azt lényegretörően tevé). Mivel e kútfő sokféle szempont alapján tárgyalható, későbbi posztokban szeretnék majd vissza-visszakanyarodni hozzá, feltéve, ha addig el nem csap a Moszkvics, forró agyvelőm kifolyván magát az aszfalt csíkjára.

Jellegéből adódóan e 16. századi szöveg nem várostopográfia, hanem a jobbágy földesura eránti kötelezettségeit taglaló irat (voltaképpen adóösszeírás, melynek lényege: fizess, bugris!). A terményadomány vagy szolgáltatás révén adózók regyistroma itt most kivételesen nem a húzzunk le még egy bőrt a zsírtahóparasztról nemes czélzata jegyében történt, hogy a kékvérűek ezen öszvelopkodott haradzsból palotájokat zebramintás plazmatévékkel ékesítsék. Kirűl, mint Wathay szól, Szent Péter is azt írja, mondván: „Az fazokasnak edényét az égő kemence próbálja meg, és az híveket az késértetnek nyomorgása próbálja meg.” Hanem e eördögi próbák helyett azért szükségeltetett, mert a honvédelem egyéberánt állami (királyi) feladatának az 1542-es besztercebányai országgyűlés olyan hazafiasch módon kívánt az ülepére csapni, hogy a végvári katonáskodás költségeit teljes mértékben a birtokosokra traktálta, hogy az pézsmaszagú majestast ilyen elegy-belegy dolgok meg ne zavarhassák, miközben drága idejét úri huncfugságokkal múlatja, úgymint aranytsinálás fémből, homunkuluszok erigálása vegyi úton, ezüstkapcsos selyempalást szálainak kötelességtudó vizslatása. Ilyetén circumstantiák közepette mustrálták 1597/98-ban a Királyi Magyarországon a 22 megmaradt vármegyét, és a portáira prescribált adó apeh-összeírássa többek mellett azon törekvést rejtette, hogy a földesurak, kiknek homlokán nem nő szagos laurus, a várható bevételből kigarasoskodhassák a latorkert állításának költségét vagy – mint Kapuvár ura – borzalmasan savankás szentmiklósi csigerrel kondicionálja a vitézlő rend harci szellemét. Ez olyik kázusban bevált, leggyakrabban azonban circiter az önhikis önkormányzat megfelelője vala anno decibel, amikor már nem elég a kotlós alól éjszaka kilopott tikmony és a népgazdasági célra hadikommunizált kappan.

Ezen praefatió és az előzmények ösmertetése után most következend a Házhelyre vonatkozó adatok előszámlálása. „Vagyon az Úr eő Naga Számára egy öregh Gyűmőltsös kert, az városson kívül fel Szélről menvén az Rába vize mellett, kit Szthaniszlo, és Miháll deák kerthének hínak, de az víz miath az fák el áznak benne.” – írja az urbárium a 24. lapon. Máris birtokunkban vagyon két helynév: az „Úr”, vagyis Nádasdy Ferenc tulajdonában lévő Gyümölcsöskert illetve Sztaniszló (Szaniszló? – ha igen, akkor a lengyel Stanisław magyarosítása) és Mihály deák kertje. Több ratio miatt is gyanakodhatunk arra, hogy e citált locusban a mai Házhely déli pereméről esik szó. Egyfelől 1945-ig, a Házhely második telepítéséig létezett itt, a Kis-Rába felöli, Pozsonyi utcától keletre eső részen gyümölcsöskert néven gazdasági terület, amikor is az „Úr eő Na[gysá]ga” passzus már henceg Esterházy Pált jelölé. Az elnevezés tehát ezek szerint mintegy 400 éven keresztül folytonos, sőt ha figyelembe vesszük, hogy a szöveg említette Gyümölcsöskert „öregh”, vagyis régi telepítésű, akkor valószínűleg már jóval 1597 előtt ugyanaz lehetett a funkciója, mint a 20. században. Másfelől kiderül, hogy a gyümölcsöskert nem tartozik a város (értsd a katonatelep, a huszárvár) területéhez, s tudjuk, hogy a mai Házhely területe 1922 (az első telepítés) előtt lakatlan volt. Hogy az ojjektumot valóban a városrésznél lokalizálhatjuk, azt két megállapítás is erősíti, nevezetesen az, hogy felszélről, vagyis a máshonnan is ismert Főszerről, azaz északról található (a fölszél is azt jelenti, hogy a légáramlat északról fúj), illetve a beazonosítást megkönnyíti, hogy a kertet világosan a Kis-Rába folyó mellé helyezi. Dél felől az segíti a topográfiai elhelyezést, hogy az urbárium textusa nyilvánvalóvá teszi, városfalon kívüli, vagyis attól északra fetrengő területről van szó. Márpedig az 1999-es régészeti feltárás után tudjuk, hogy a vár már a 16. században is meglévő északi fala a parkszínpadnál helyezkedett el, amelybe a várfalat olyan ostoba fasz módon beépítették a szájukkal örökségvédők. Az ugyan a szöveg grammatikai kétértelműsége miatt obskurusba hajló, vajon a Gyümölcsöskert meg-e feleltethető-e Szaniszló és Mihály deák kertjének, de az evidentia, hogy mocsaras vidékről van szó. Ez pedig újból abba az irályba mutat, hogy a Házhely felé lehetett a gyümölcsöskert, és aládúcolja ama hipotézist, miszerént a város azért nem terpeszkedett errefelé, mert a sok víz miatt a hely a mocsarak lecsapolásáig letelepedésre nem volt alkalmatos. Hacsak az embert nem Hany Istvánnak híjják, ugye…

Ezen információval a zsebünkben rajtoljunk rá a következő szöveghelyre: „azon allol az város fele, az Kapu előth az Rába mellett vagyon az Urnak eő Nagának egy eőregh veteményes Kerthe…”Ez a hely valahol a mai Rába sornál, a Batthyány utca északi szegeletében, vagy penig a húsgyár területén helyezkedhetett el, a Gyümölcsöskerttől délre („azon allol” – vagyis az alatt). Az bizonyosnak tűnik, hogy a városon kívül, és meglátásom szerint azon kitétel, miszerént a kert „az Kapu előth” feküszik, nem a várkapura, hanem magára a település nevére utal. Kiderül, hogy ez a – szintén régólta – a zöldségtermesztés obligatióját ellátó terület is nemkülönben vizes, mivel „jób része az víz miatt el veszeőtt, es posványosulth, nem vethetni bé.” Ha azonban a talaj ennyire ingoványos és sipadozik, miért minősítik az „Úr eő Naga” veteményeskertjének? Nos, ez egy újabb információra világít rá: az, hogy ez a mai napság zöldségtermesztésre alkalmatlan földterület általában mégis kertként használatos, azt mutatja, hogy a Hanság vízállása milyen szeszélyes, milyen jelentős ingadozásokat mutat. (Fityelékként megjegyzendő, hogy maga a Fertő tó is időnként teljesen kiszáradta magát, és medrét búzával vetették bé.)

„Az város kerítéssé mellet fől Szélrűl vagyon az Urnak eő Nagának egy eőregh Gyűmőltsős Kerthe, kit osvalt kerthének hínak.” – csácsogja kifelé az urbárium. Az Osvalt-kert (feltehetően az „Oszvald” német eredetű név egyik alternánsa, de mai napig is léteznek „Osvalt” családnevek) szintén gyümölcsfákkal teli. Mivel az iromány sorban haladva veszi lajstromba a szolgáló népek kötelezettségeinél szóba jövő területeket, valószínű, hogy az Osvalt-kert a veteményeskerttől napnak délre helyezkedett el, ám hogy a „város kerítéssé” vajon az általában fából létrehozott palánkra, vagy az urbáriumban „keő falként” említett várfalra, esetleg a szöveg által nem említett, de lécekből épített latorkertre utal-e, arról fogalmam sincs.

Az eddigieket sommázván kijelenthető, hogy a várost északról a Szaniszló és Mihály deák kertjeként ismert gyümölcsöskert határolja, amit délről egy veteményeskert követ, majd nem messze a város kerítésétől (talán várfalától) fekszik az Osvalt nevű gyümölcsöskert. (Pontosan az, hogy több gyümölcsöskert is létezik, indokolhatja, hogy az északabbra fekvőt Szaniszló és Mihály kertjének mondják, megválaszolván fentebbi grammatikai dilemmánkat legottan.)

A következő szövegrészletben a Házhely éjszaki szegélyét figyelhetjük meg: „Az Indiaban vagyon az Urnak eő Naganak egy Majorja ki az Vartűl igen meszsze vagyon,és sáros kivaltképpen Téli időben, az Sárnak, viznek miatta ritkan lathatni oda…” Ebből nemcsak azt az információt csapolhatjuk le, hogy Nádasdy Ferencnek már létezik egy gazdasági majorja, hanem azt is, hogy ezt Indiamajornak hívták, melyet a zurbárium többízben is említ (Indiaban valo Rák Retben; Vagyon két réttecske hozza az Indiában, Réthis kettő, Egyik az Indiában; Ezen Kapuiak az Indiábon termett Gabonajokbol Sem Dézmát, Sem főld Kőblőt Soha nem attak, mivel hogy ki ki mind az maga réthet Szeghy fel, és az vizis meg háborgattya stb.). Ez az Indiamajor pedig a mai Házhelytől északra feküdte magát, és éppen innen költöztek be 1922 után a városrész első lakói, sőt a Sarlósboldogasszony-templom egyik harangja is Indiából való. A Házhelynek a kisvasúttól keletre fekvő fertályát kedig India-dűlőnek keresztelték. A feltételezések szerint az Indiamajor, majd aztán a Mexikópuszta név azon analógiából veszi eredetét, hogy lakott településektől távol (a szövegben: az Vartűl igen meszsze) hozták létre ezeket, amiként az európacentrikus térszemlélet felől India és Mexikó is távol esik. Egyébként Farádtól északra a Hanságban szintén található egy Indiamajor nevezetű hely, amely a Rábaköz török pusztítását követően, 1594 után jött létre, s beszédes módon az ellen elől oda menekült a falu lakossága. [Található Indija nevű hely a Vajdaságban is, mely letinkább arról nevezetesb, hogy karakán pó’gármestere két kicsiny kezével a szarbúl ipari centrummá vakarta ki, munkát adva a függetlenség ólta Crna Gorából emigrált újszerbeknek is.]

Nem kevésbé érdekes az vrbárium szövegének folytatása: „Job volna az Pais Jártho Pál Puszta Kertére, Melly kerth az főllűl meg irt az Ur eő Naga Osválth névő kerthe mellett vagyon, Es eő Naga Szamara be kerthőltenek, Epethenny, és csinallni az Majort, hogy valamikor az Gondviselők, az Várbul, s ki be járván Mindenkor jűtőkben, mentekben, gyakrabban meg latogathatnák, Az Ur eő Naga jo akarattya raitha de igy volna hasznosb.” Megtudjuk tehát, hogy az Osvalt-kert mellett található Pajzsgyártó Pál „puszta”, azaz parlagon heverő kertje, de ami ennél sokkal-sokkal fontosb, hogy a szöveg auktora a távoli Indiamajor helyett egy, a várhoz közelebbi helyet recommendál urának, Nádasdy Ferenc feneséges hencegnek a majorság számára, hogy a vizenyőben ne ragadjon benne Nádasdy uram Rábasteigere. A fentebb tárgyazott topográfiai környűlállásokat figyelembe véve úgy alítom, ez a leendő új major nem állhat távol attól a helytől, amelyet korábban Belső-majorként, mai napság penig mindközönségesen Piac térként ismerünk. Ezzel pedig a szöveg assistentiájával körbetapodtuk a Házhely területét szinte valamennyi égtáj felől.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

3 komment

Címkék: helytörténet hanság kis rába házhejj

P.mester 2009.03.13. 00:44

Kenyérszegő - újratöltve

Érdekes módon egy csomó – najó, néhány – érintkezési pontot találhatni Kapuvár és Szeged szobrászata közt. Ebből az egyik ilyen nexus a Kenyérszegő c. térplasztika, melyet ugyan csak 1973-ban állítottak fel Kapuváron a Hősök Parkja délkeleti sarkában, ott, ahol korábban a Pihencs nevű fűszerbolt, majd Kurcsics István kolbászsütője volt, mégis hamar a város jelképévé vált. [A kolbászsütő később a Lumniczer utca sarkára, a Hanság-sörkert mellé került.] Itt a parkban a kolbász, a hús helyett a kenyér lett a menő, ezért mi sem volt természetesebb, mint hogy augusztus 20-án avatják fel a szobrot, nem is sejtvén, hogy pontosan harminc esztendő múltán ez a hús-kenyér metamorfózis megismétlődik. 2003-ban ennek a sormintának az ellentéte hozta lázba a népeket: éppen a kenyérünnep fog a húsról szólni, amint erről egy korábbi bejegyzésemben szólottam volt [lsd: www.kapuvar.blog.hu/2009/02/14/pick_brother_hungaroringa_dramajatek_ot_felvonasban ]. Egy sima, egy fordított.

Mármost a Kenyérszegő hiába foglal el a város önmagáról kialakított ikonográfiai megjelenésében ilyen központi helyet, a szobor létrejötte nem Kapuvárhoz, hanem Szegedhez kötődik. Genezisét Kontha Sándor frankón leírta 1985-ben megjelent Pátzay Pálról szóló albumában: „Még Móra Ferenc hívta meg őt [gyengébbeknek, de ilyen nincs: Pátzayt – ezt csak azért szövöm bele, hogy szétírjam a mondat koherenciáját, meg hogy szerepeljek tudákosan én is egyet, vagy kettőt] egy előadás [hellaóó!, megent itt vagyok a textusban] megtartására Szegedre. Ez tehát a 30-as évek elején lehetett. Megérkezvén, friss kenyér illata csapta meg az orrát, ezt követve jutott el aztán a piacra, ahol a szegedi és környékbeli menyecskék malomkenyérnyi kenyereket árultak. A kis vázlat még az élmény hatására készült. Az évtized végén Barát Béla építésztől kapott megbízást a szoborra. Ez a példány elpusztult a háború alatt. Így variálódott, érlelődött, s nőtt fokozatosan életnagyságon felülivé.” Nem tudom, hogy Kontha Sándor melyik szoborváltozatot mondja elpusztoltnak. Az említett „kis vázlat” (avagyis: egy másik kis vázlatról van szó?) 1944-ben készült, és ez nem pusztolt el, hanem van. Ha ismereteim nem csalnak, ezt a kisplasztikát a helyi Pátzay-gyűjtemény őrzi. Na és erről az 1944-ben mintázott variánsról lett felnagyítva az 1973. augusztus 20-án felavatott kapuvári Kenyérszegő szobor.

Tovább is van, mondjam még?

Jó’van ám na, türelmessen, csak türelmessen. Némely helyeken, könyvekben és korcsmákokban, találkozhatni olyan információkkal, miszerint Pátzay Pál, oppidumunk e Nagy Szülötte bezony átvágta szülővárosát. Mi, hogy hogyan? Nos, a fáma úgy szóla, hogy a Kenyérszegő szobra akkoriban már délcegen állott máshol, egy távoli alföldi városban, ám ezt Pátzay eltitkolta. Ez az eltitkolt hely lenne Szeged. Csakhogy nem árt kimosdatni kicsinyég a mi jeles szülöttünket a vád piszkából, tudnyaillik noha Szegeden valóban megtalálható a Kenyérszegő égi mása, ám ellenben ez 1984 óta vitézlik csak ott, tehát a kapuvári szoborállítást nem előzte meg a szegedi. De ma már nem vitézlik ott.

Ha továbbra is velem tartasz, azt is megtudhatod, drága kicsiny olvasóm, nyalom a szájad, hogy miért nem.

A szegedi verzsön a színegységes összhatású, klasszicista épületekkel körbebástyázott Klauzál téren állt. A közteret az ezredforduló táján teljesen felújították, s ezért Szeged nemzetközi építészeti díjat is nyert, bár nem biztos, hogy a város állítólagos mediterrán mivoltát fémjelzendő a teret pálmafákkal kellett volni szétbacni. [Ezzel az említésre méltó hazafiúi tettek sora be is fejeződik Bartha László polgármesterségéből, haj, de szép is volt.] Pátzay alkotását a tér rekonstrukciója mián elszállították, s jó szittya szokás szerint már nem is került oda vissza soha többé. De nem, ez most kivételesen nem a magyarosch turáni átok újabb manifesztációja, vagy a cluj-napocai Mátyás-szobor pandanja. A szobor azért állt azon a Klauzál téren, mert ott volt Szegeden a kenyérpiac, tehát pontosan az a hely, amiről Kontha Sándor fentebb regélt nekünk. Igen ám, de a Kenyérszegő alig észrevehetően a tér egyik sarkába volt beszorítva, meglehetősen méltatlan helyen, ezért a város – és így lesz a magyar tragődiából hepiending – megfelelőbb teret keresett neki. (Itt vagy még, olvasó, ugye? Na azér’ ám.) Így állították fel újra Pátzay művét új helyen 2001-ben, méghozzá a Dugó tér (még lazábbaknak: Megdugó tér, ill. McDugó tér, hivatalosan pedig Dugonics tér néven törzskönyvezve) és a Kálvária sugárút sarkán, a 3-as és a 4-es villanyos körösztöződénél, amint az az alábbi fotográphiából kivehető:

Tévedsz, barétom, itt a Szeged–Kapuvár-tengely történetének még nem csaptunk a végére. Jön egy mellékdal. Hol volt, hol nem volt ugyanis, most, hogy a Kenyérszegő jobban látható helyre került, szemet is szúrt a jövő némely ígéretes reménységének, egyes művészettörténetileg széjjelművelt leendő értelmiseggeknek. A Bihari Levente nevű jövőreménység ugyanis a Kenyérszegő által reprezentált vaskos parasztasszony alakját egy egyetemi lapban 2001 eőszén magát jópofának gondolván Down-kórosnak nevezte, s csípőből leszocreálozta, nyilván, mert ez az egyetlen „stílus”irányzat [azért teszem idézőbe, mert a zokosok kimutatták, ilyen stílus nincs, ez voltaképp a klasszicizmus monumentalista átfogalmazása], melynek neve füléig eljutott a messzi katedráról. Nemsokára meg is íratik rája a válasz, melyet azon fals érv miatt, miszerint tekintettel arra, hogy ez az egyetemi lap nem igazán jár kapuvári háztartásokba, itt most egészében idekopérozok, és közben el is búcsúzom.

Pátzay és a szobrok, avagy Down-kóros-e a Kenyérsze[g]ő?

„Hoppá, majdnem meglendült a kezem, és kis híján azt gépeltem ide, hogy Válasz Bihari Levente Szeged és a szobrok roppant leleményes című krokijára (Hökkentő, 2001/10), de nem, nem az. Csak mondjuk, az egy kicsit zavar, hogy az említett szerző olyan témáról fogalmazza meg a véleményét, aminek nem járt utána, hogy (isten őrizz!) úgy mondjam, nem tudja, miről beszél. Ezt a mirőlt tessenek úgy érteni, hogy tudatában lenni annak, mi az, amiről írok – mert, bíz’, jómagam kötve hiszem, hogy a cikkíró utánanézett annak, mi az a topic, amit ceruzája hegyére helyez.

Az én abnormálisan túlfűtött lokálpatriotizmusomat pedig különösen húsbavágóan érinti a kérdés, mivel a szóbanforgó szobrot, a Kenyérsze[g]őt (ti. így hívják) egy bizonyos Pátzay Pál nevű csákó alkotta, aki mellesleg kapuvári volt, és ugye, rögvest kiderül ebből, hogy én is kapuvári valék. Nos, Kapuváron megvan ennek a szobornak a másolata, és a város szimbólumának számít. A legenda szerint a szobor ötlete akkor fogant meg Pátzayban, amikor Móra Ferenc a harmincas évek elején meghívta őt Szegedre, s az egyik piacra kimenvén megcsapta őt a frissen sütött kenyér illata. Ma persze mindez másképp történne a Mars téren, merthogy épp a kenyeret áruló kofa kedves Mi kő? kíváncsiskodó kérdése csapná meg az ember (bocs, polgár) agyát. De higgyünk ennek a lírai sztorinak… (És vissza:) Szóval Pátzaynál a kenyér szimbolizálta az életet, plusz a nehéz paraszti munkát, s bár ez meglehetősen lapos közhely manapság, akkor, úgy látszik, még nem volt égő.

Úgyhogy nem tudom, honnan veszi a kedves szerző a „szocreál” jelzőt akkor, amikor a szobor jóval korábban keletkezett a beszüremkedő korigénynél, ezért ehelyett én inkább az újklasszicista terminust javasolnám. Továbbá, árulja már el nekem, miből jutott arra a következtetésre, hogy »volt egy korszak, amely az ilyet nevezte nőideálnak – valahol az egész nőtársadalmat megcsúfolva ezzel«? Bele volt vésve, hogy Én nőideál vagyok, vagy mi a szösz? De még ha… a nőideál standard dolog? Ha azonban az ember (legyen az Nő) egész nap kint túrja a földet a mezőn, vagy – nem t’om – kévébe köti a búzát, elég nagy az esély arra, hogy előbb-utóbb túlcsorduljanak idomjai, és kicsit meglátszódjék alakján a munka. A Down-kóros hasonlításról meg majd mindenki eldönti, mennyire ízléses poén. Egyszóval tartok tőle, hogy ebben az »intő és elrettentő példában« (mitől rettent el?, a melótól?) Pátzay nem a Private Gold-on szereplő vékony cicababák törékeny testalkatát igyekezett megformázni, hanem. Hanem. (Na, most itt nem mondom meg a frankót.)

Egyébként a Kenyérsze[g]ő c. térplasztika, mely, ugye, Kapuváron is ki van állítva, s én is kapuvári vagyok (meg a Béla is), nem tartozik a legsikerültebb Pátzay-alkotások közé, még a neoklasszicizmus szobrai között sem. (Kitérő: merthogy Pátzaynak vannak expresszionista szobrai is, sőt az ő rajzaival indult a Ma és a Nyugat.) Az azonban érdekelne, hogy miért nem ennek a szobornak a képe került bele a Hökkentőbe, csak nem annyira »intő és elrettentő példa«? Hát, mit mondjak, az illusztrációként bekerülő Kárász utcai szobor megintcsak nem Henry Moore egyik gyöngyszeme. Persze, Pátzay sem egy Henry Moore, úgyhogy bocs. Szün.”

Post Scriptum: Még mindig nincs vége. A szerző a Hökkentő 2001/12. számában úgy riposztolt, hogy a szobor neki akkoris szocreál. – Jó, akkor legyen.

Ennek a czikknek így örvendett Szeged lelkes községe

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

15 komment

Címkék: művészet szoborügyek pátzay pál

P.mester 2009.03.12. 00:32

Kapuvár Kossuth és Görgei levelezésében

Annak dacára, hogy szisztematikus levéltári kutatások nem történtek, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc helyi eseményeinek recepciótörténete számos ténnyel és adattal, sőt naplókból kinyert narrációval dolgozik. Tudjuk például mely kapuvári és gartai honvédek harcoltak fegyverrel a szabadságharcban, és közülük kik haltak meg (a kapuváriak nevét a Rábaközi Múzeum falán emléktábla örökítette meg, amelyet aztán a legutóbbi időkben a városháza mögötti parkba helyeztek át). Nagyjából ismerjük Lukinich Mihály szerepét, elsősorban Antall József kutatásai alapján tudomásunk van Lumniczer Sándor katonaorvosi pályafutásáról, Varga József részletesen feldolgozta Osli – és áttekintette Kapuvár – korabeli eseményeit, illetve az osli születésű, de a gartai temetőben nyugvó Hajós György honvéd élettörténetét. Ismeretekkel rendelkezünk az 1849 május 6-án lezajlott kapuvári csatáról, és ehhez, illetve a júniusi eseményekhez ragyogó kontextust teremt a szabadságharc katonai történetének talán legjobb hazai ismerője, Hermann Róbert által szerkesztett A csornai ütközet története és okmánytára című monografikus gazdagságú, a lehető legszélesebb körű forrásokkal megtámogatott, 1999-ben kiadott 308 oldalas műve, amelynek kapuvári vonatkozásai minden bizonnyal az eddig kialakított képet is árnyalni fogják majd. Most azonban ezekkel hess, itt a szintén Hermann Róbert által gondozott Kossuth Lajos és Görgei Artúr levelezése 1848-1849 című 2001-es forrásgyűjteményből kipárolható kapuvári vonatkozású adatok értelmezését helyezném a figyelem homlokterébe. Az említett levelezésgyűjteményben 9 közvetlenül Kapuvárhoz kapcsolható adatot találtam, melyek a következők:

1. Mint ismeretes, a Batthyány-kormánynak, a szeptemberi fordulat (a kormány lemondása, Jelačić támadása, az OHB megalakulása) után az új kormányhatalomnak meg aztán pláne egyik legégetőbb problémáját az önálló magyar hadsereg hiánya, illetve a toborzott honvédek katonai tapasztalatlansága jelentette. 1848. november 11-én a hadseregszervezés kapcsán érkezik Kossuth Lajos első olyan írása Görgei Artúr tábornokhoz, amely kettejük levelezése során először érinti városunk közvetlen térségét. Kossuth a vonatkozó részben Pestről így utasítja Görgeit, a feldunai hadsereg fővezérét. „Csányt kérem, fordítsa figyelmét a Rábaközre. Sopron külső részén éhen hal az ellenség, ha Rábaközről el van minden takarítva. Éhséggel és portyázókkal veri meg Ön az ellenséget – nagy csatával nem. Azért hát koncentrációját ne engedje meg. Ez az én nézetem, s egy belső sejtelem mondja, hogy ez helyes.” A levélrészletből több tanulságot is lecsapolhatunk. Egyrészt Kossuth Lajos a hadsereg felszerelésbeli és egyéb alkalmatlanságát látván egy, már a 11. században is alkalmazott taktikához, nevezetesen a „felperzselt föld” taktikájához kíván folyamodni, hogy az ellenség előrenyomulását feltartóztassa. Ez a múltban is már sajátosan „magyar harcmodorként” ismert stratégia a veszteségek elkerülése érdekében az összecsapás elkerülését célozza meg, s a visszavonulás során a hátrahagyott területek (itt: a Rábaköz) felégetésével zavarja meg egyfelől a császárhű csapatok mozgását és logisztikai rendszerét, másfelől utánpótlás híján kiéheztetéssel igyekszik meghátrálásra késztetni a támadókat. A levélben szereplő „Csány” Csány Lászlóra utal, aki a magyar sereg felszerelési és ellátási ügyeit intézte. Ebből az első tanulságból következik egy másik, sokkal fontosabb politikatörténeti következmény. Mint látható, Kossuth itt még nem kívánja Görgeitől, hogy támadja meg az udvarhoz hű csapatokat, noha a felégetés taktikáját nem tervszerű támadásokkal („portyázókkal”) óhajtja vegyíteni. Ebben a visszafogottságban nyilvánvalóan benne van a másfél héttel korábbi, október 30-i schwechati vereség nyomasztó tapasztalata. Kossuthnak ez a hadi taktikája azért is érdekes, mert nem is olyan sokkal később épp ez lesz legfőbb ellentéte Görgeivel. Ahogyan ugyanis a császáriak mindinkább nyomulnak Pest felé, Kossuth a közvélemény nyomására annál inkább kénytelen követelni Görgeitől a haladó taktika feladását és a közvetlen támadást, hogy megnyugtassa a népet, és nem utolsósorban továbbra is biztosítsa saját politikai pozícióját. A józan Görgei azonban a hadsereg kvalitásait látva erre nem hajlandó, és ezt követően kettejük viszonyának elmérgesedése, a historiográfiában „Görgei–Kossuth-vitaként” ismert ellentéte majd a váci kiáltványban csúcsosodik ki. Innen ered a „hazaáruló Görgei” mítosza, melyet Kosáry Domokos cáfolt nagyhatású könyvében, a két vezető között ellentétet pedig később Perjés Géza a clausewitzi hadelmélet alapján a politikai (Kossuth) és a katonai vezető (Görgei) közötti szerepfelfogások antagonisztikus ellentéteként tárgyalja. Ebből a levélből azonban inkább az tűnik ki, hogy a Rábaköz felégetése kapcsán Kossuth és Görgei álláspontja itt még vélhetőleg közel állhatott egymáshoz.

2. Az előbbi levélhez szorosan kapcsolódik a második Kapuvárhoz kapcsolódó adat. Görgei 1848. november 15-én írt jelentésében így számol be a hadsereg teendőiről Kossuthnak: „Múlt éjjel Lukinich Mihály kormánybiztos úr jelentkezett nálam, utasítást kérvén a sopronyi megyében lévő utak elrontása iránt. De én már megtettem volt a rendelést, Wolfram és Pribék mérnököket már néhány nappal elébb kiküldvén: tehát csak arra kértem meg Lukinich urat, hogy a szükséges munkaerő kiállítása körül működjön.” A szövegben említett útrombolás természetszerűleg ugyanazt a célt szolgálja, az ellenség közlekedésének akadályoztatását, mint a fentebb tárgyalt „felperzselt föld” taktikája. Az említett Lukinich Mihály Kapuvár első országgyűlési képviselője volt. Sopron vármegyében 1848. május 9-én tettek közzé hirdetményt a népképviseleti követek választásáról, s a megyében hat választókörzet (Kismarton, Nagymarton, Lövő, Nyék [ma: Neckenmarkt; Ausztria], Kapuvár, Csorna) volt. Az 1848. június 27-én tartott választáson a kapuvári kerület képviselője a fertőszentmiklósi születésű Lukinich Mihály (1811-1872) lett, akinek nevét szülővárosában utca, lakóhelyét (Fertőszentmiklós, Mátyás király u. 1) emléktábla örökíti meg. Lukinichot az esemény előtt két nappal, november 12-én nevezte ki az OHB Sopron megyei kormánybiztossá, akinek feladata a hidak lerombolása és az utak eltorlaszolása lett. [S megint, a történelem hogy’ ismétli önmagát: a 11. században a kapuvári gyepűvédők ugyanezt módszert alkalmazták határvédelem gyanánt.]

3. Kossuth november 18-án válaszol Görgei Artúr fenti levelére, melyben azt írja, „Lukinich iránti jelentése tudomásul vétetett”, magyarán itt szintén nincs még ellentét a politikai és a katonai vezetés között.

4. A Kossuth–Görgei-levelezés következő, kapuvári vonatkozású adatához szükséges közölni Lukinich Mihály kormánybiztos levelét [Megtalálható a Saját kezébe, ott, ahol… Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Hadtörténeti Levéltárban őrzött katonai irataiból c. Farkas Gyöngyi szerkesztette 1998-as forráskiadványban], mert az OHB elnöke erre a levélre válaszol. Lukinich 1848. december 1-jén ír Kossuthnak arról, hogy az udvari támadás miatt elengedhetetlen a Rábaköz Kapuvár központtal való megerősítése:

El nem mulaszthatom méllyen tisztelt elnök urat meggyőződésemnél fogva szükséges azon védelem módról értesíteni, mellyel úgy hiszem Rábaközt ellenséges megrohanásoktól menten tartani lehetne, szükséges t.i. néhány zászlóalj gyalogság vagy 4 ágyú és ez különösen azon okból is, mert ha bár a kapuvári töltésen lévő számos hidak könnyen felszedhetés végett nem csak célszerűen elkészítve tartatnak, sőt gyantás szurokkal ellátva szalma sodronyokkal könnyen gyúlékonnyá tétettek is még is úgy hiszem, minthogy a vissza vonuló huszárokat egyig bevárnom kelletik, célszerűen csak úgy intézkedhetni a hidak felszedése, vagy felgyújtása körül, ha ágyúkkal az ellenséget, idő nyerés végett távolságban tarthatjuk, és ezen körülményt, melyen tisztelt elnök úrnak figyelmébe annál is inkább ajánlani bátor vagyok, mert Rábaköz felső vidékünk e dús gabona tára vizektől környezetem strategicus tekintetben /:mit isten ne adjon:/ az ellenség által ne talán elfoglaltatván, igen könnyen Szt. Tamásnál erősebb és megvíhatatlanabb várrá alakítható, annál is inkább, mert dús termésű környék tetemes hadierő kitartásával, elárult szegény nemzetünk veszedelmére az ellenségnek menedékül; biztosíthatik, és ép e vidék, melly egész terjedelmében eredeti és tiszta magyar lakosságot foglal magában!
Örömmel vettem ma éppen Kohlmann ezredes úr által kiküldött Kappel kapitány úrnak megjelenését, úgy szintén Tänczer hadi főmérnök úrnak itt létét, kik szakértők lévén e vidéket vizsgálni, és hadi tekintetben tájékozni fogják, és átlátják ők, mikép Rábaközt e tekintetben különös figyelemre méltatni a legtisztább hazafiúságnak kifolyása.
Kapuvár maga nem csak mind a természettől a Rába körül folyása által erősséggé alakított pont, hanem az ott meglévő vár, helyzeténél fogva, minden roppant költségek nélkül is könnyen védelmezhetővé tétethetvén, különös figyelmet igényel, mint az itteni magyar vidéknek külső vára és a németek elleni véghely.
Én nem akarok most alkalmatlankodni e tárgybani nézeteim terjedelmes kifejtésével, de esmervén önnek nem utánozható kiapadhatatlan szeretetét, és előgondosságát szegény magyar hazánk ügye iránt, kérem és ismételve kérem adandó legelső alkalommal, kegyeskedjék egy szakértő mérnököt kirendelni, ki e várnak a jelen korhoz idomított, s készítendő erősítési védelmi építéséről minél hamarább célszerű tervet készíthessen, hogy legyen e fölföldi szegény magyar fajtának minden üldöztetések ellenében vég menedéke.

Kelt Kapuvárott.
Lukinich Mihály m. k. kormány biztos

Lukinich kér és érvel. Ha a „néhány” zászlóalj iránti kérelme a magyar sereg általános létszámát tekintve talán túlzó igény is, az ágyúk iránti kérelme azért is taktikus lépés, mert nemcsak a hídrombolás célját szolgálná, hanem a lövések hangjával az ellenséget is megtévesztené (vö: Arany János: A nagyidai cigányok). Levele második részében a követ Kapuvár stratégiai jelentőségére hívja fel a figyelmet, és a város katonai megerősítése érdekében gazdasági (gazdag gabonatermő vidék – tehát az ellenség potenciális célpontja), geopolitikai (közel fekszik Ausztriához; vizekkel könnyen védhető), sőt etnikai (színmagyar település, tehát pártütés nem várható) argumentumokkal operál. Azt is érvként veti be, hogy nem lenne költséges a várkorszerűsítés, amely erőd a magyar ellenállás egyik fészkeként funkcionálhatna. [Itt is figyelemreméltó a történelem ciklikussága, hiszen Lukinich érveléséből és terminológiájából (véghely) az tűnik ki, hogy voltaképpen Kapuvár török kori végvár szerepét újítaná fel – csak az most éppen nem Bécset védené, hanem Bécstől védene.]

Kossuth „válaszlevelét” 1848. december 6-án írja, amely az első és egyetlen a Kossuth–Görgei-levelezés sorában, melynek tematikai középpontjában Kapuvár áll, a levél egyetlen tartalma a város katonai szerepe. Ezért a levelet teljes terjedelemben közlöm, mely egyébként is kurta:

Lukinich Mihál kormánybiztosnak folyó hó 1-ről írt levelét avégre küldöm meg Tábornok úrnak, hogy a benne foglaltak iránt belátása szerint intézkedni, s ha Kapuvár erősítése iránt valamely lépéseket tart Tábornok úr szükségeseknek, azokat eszközlése venni, s a szükséges költség utalványozhatása végett a kormánynak jelentést tenni méltóztassék.

Kossuth tehát Görgeire bízza a döntést (s ez a konkrét katonai kérdésektől való tartózkodás a „Kossuth–Görgei-vita egészét nézve szinte unikum), de a kapuvári vár esetleges megerősítéséhez az anyagi fedezetet a kormány részéről biztosítani látszik. Bár írásos dokumentum nem áll rendelkezésemre, valószínűleg Görgei nem erősítette meg Kapuvárt, mert Lukinich kérésén már túlhaladt az idő, hiszen nemsokára már Győr, aztán Pest-Buda védelme lesz az alapvető feladat. A feltevést egyrészt az is igazolni látszik, hogy más forrásból [ifj. Sarkady Sándor: A soproni nemzetőrség 1848-ban; Edutech, 1998] van információ arra nézvést, hogy Nyugat-Magyarország megszállása előtt, 1848. december 11-én érkezik Sopronból az utolsó jelentős hadifelszerelés Kapuvárra, 109 pár csizma és 118 pár topány (magasszárú lábbeli, afféle bakancs), melyet a soproni Boór Sámuel kísér a városba. Másrészt pedig az, hogy december 15-én Kossuth Fiáth Istvánt kinevezi Sopron kormánybiztosává, de az már nem jut el Sopronba, Kapuvárnál megreked, és december 16-án Sopronba bevonulnak a császári csapatok.

5. Éppen ennek a soproni bevonulásnak az előzményeiről szól a következő híradás, melyet Görgei Magyaróvárról jelent Kossuthnak 1848 december 17-én: „Itt [ti. Magyaróváron] mindenesetre bevárom az ellenséget, hacsak Kapuvár felé meg nem kerül. Nézetem szerint Győrnél lesz a döntő csata.” Egy nappal korábban, december 16-án ugyanis a magyar sereg a Bruck és Nezsider között fekvő Parndorf – Móga tábornok főhadiszállása – falunál a magyar csapatok vereséget szenvedtek az udvartól, s a csata következményeként az osztrákok megszállták Sopront, Görgei pedig Magyaróvárra húzódott. A fővezér itteni dilemmája az, hogy amíg ő nyugati támadásra rendezkedik be, nehogy délről megkerüljék a schwarz-gelbek. [Hadd hivatkozzam megint történelmi előképekre: 1051-ben, amikor III. Henrik német-római császár Magyarországra rontott, taktikai okokból szintén nem északnyugatról – Óvár vagy Kapu felől támadt –, hanem a várható iránnyal szemben, Hannibál középkori utódjaként átkelve az Alpokon az Őrség felől tört be az országba, hogy megtévessze ellenfelét.]

6. Kossuth válasza már másnap, december 18-án megérkezik Görgeihez: „Azért vonjon onnan [ti. Komáromból] magához erőt, koncentrálja magát a lehetségig, és tartsa Győrt. – Kapuvárt sem hagyjon vesztegelni egy embert is.” A politikai hatalom legfőbb vezetője itt már kétségbeesve kéri Görgeit, hogy Győrt mindenáron tartsa meg, ezért utasítja, hogy az ország belső részeinek, s kiváltképpen Pest-Buda védelmének érdekében adja fel Kapuvár védelmét, az ottani egységeket pedig Győr oltalmánál mozgósítsa.

7. Görgei egy napja már Győrben tartózkodik, amikor 1848. december 20-án megérkezik hozzá Kossuth újabb levele: „Tehát tanácskozánk, s az itteni urak, úgy látszik, attól tartanak, hogy Kegyed irányában nincs nagy erő, hanem önt csak foglalatoskodtatni akarják; míg a főerő alkalmasint Sopron vagy Vas felől, tán Pápának vagy Szombathely felől jöhet – a Flankenbewegungok [értsd: visszavonulások] úgyis divatban vannak -; és azon erő, mely Kargert Kapuvárig szorította, nem tudjuk, hova lett.” Itt már meglehetős indulattal kiütközik Kossuth és Görgei ellentéte, és szép példája annak, ahogy előbbi folyamatos meghátrálással vádolja utóbbit, holott – szerinte – a támadás lenne kívánatos. A Kossuth által számon kért „Karger” Karger Ferdinánd dandárparancsnokot takarja, akinek hadteste – Hermann Róbert jegyzete szerint – Nezsidernél és Védenynél [ma: Weiden, Ausztria] állt, és amelyet Jelačić csapategységének támadása szorított vissza a Hanságon keresztül Kapuvárig. Karger dandárja ezután majd Győrbe kerül. A levél további részéből kitűnik, hogy a politikus Kossuth katonai-stratégiai ügyekbe avatkozik bele, amikor a császáriak helyzetéről Görgei előtt két opciót vázol fel. „Vagy Önnel szemközt van a főellenség”, mondja Kossuth, azaz vagy északnyugatról támad az ellenség, vagy pedig nyugat-délnyugatról: „Vagy Vasból jő a fő ellenség, s ekkor két utat vehet: vagy Kapuvár, Kisbér, Bicske – vagy Szombathely, Pápa, Kisbér, vagy Veszprém, Fejérvár – s ekkor Perczelnek is, és a komáromi feles erőnek is talán szintúgy ezen iránynak megfelelően kellene diszponáltatni.” Kossuth az ellenséges csapatmozgásoknak megfelelő felállásra utasítja tábornokát.

8. Kossuth 1848. december 21-én kérdezi: „Perczel írja, hogy ma seregével Körmend táján lesz, s Ön és a mi tudósításainktól várja Pápa felé Önhöz, ide Pest felé Veszprémnek siessen-e – vagy Sopront támadja meg, vagy Kapuvárnál fedezze Ön balszárnyát.” Perczel ugyanis december 19-én írt levelet Kossuthnak, érdeklődve, csapataival merre mozogjon, s a lehetőségek között szerepelt Kapuvár is.

9. 1848. december 23-án e témában Kossuth újabb levelet fogalmaz meg Pestről Görgeinek, melyben annak a meggyőződésének ad hangot, hogy az ellenség Sopronból könnyen megfutamítható, s ezt a Szanyban állomásozni kénytelen Fiáth István soproni kormánybiztos levele is megerősíti. Kossuth szerint a császáriak nem Vas felől, hanem a Duna északi partja felől támadnak majd, de az átkelésüket akadályozó jégzajlás kedvező lehetőséget teremt a magyaroknak Sopron visszavételére. Kossuth tehát hiába kérte pár nappal korábban Görgei döntését, ő már elhatározta, hogy a Perczel Mór terveiben szereplő támadó hadműveleteket fogja támogatni – ami megint fényt vett katonai dolgokba való beavatkozásába. A stratégiája a következő: „Kérem, fontolja meg: vegyük vissza Sopront. Kegyed demonstrál Kapuvár felé; Perczel pedig Kőszegről kardvágás nélkül kikergetheti Sopronból az ellenséget.” Azt feltételezi tehát, ütközet nélküli kétirányú erődemonstráció is elegendő lesz a császáriak távozásra bírásához. „Egy divízió huszárt recognoscirungra [felderítésre] indítanék egypár ágyúval Kapuvár felé.” – írja. Kossuth tervei szerint a Görgey által küldött csapat és Perczel serege éppen Kapuváron futna össze: „Succedálván [sikerülvén] e terv, Perczel Kapuvárra húzódnék, szárnyát Sopronyig terjesztvén ki.” Egy másik terve szerint Perczel segítségével nyugatról, Sopront körbekerítő hadművelettel Bécsújhely felől támadnák, ahol a fegyverraktár is a birtokukba kerülne: „Nem vagyok katona, nem tudok hozzá; de azt érzem, hogy támadnunk kell és érzem, hogy Sopron visszavétele nekünk roppant morális nyereség volna – hát ha még nem Kapuvár felől, hanem Neustad[t] felől történhetnék!” Kossuth „érzése” azonban önmagában kevésnek bizonyult az illúzió megvalósításához, és nemhogy Sopronból nem sikerült kipucolni a megszállókat, de december 25-én újabb udvarhű csapatok érkeztek a városba, nemsokára pedig Windischgrätz bevonul a fővárosba.

***

Tekintettel arra, hogy a Dunántúlt és Pest-Budát is megszállták a császári csapatok, Kapuvár semmiféle szereppel nem bír a továbbiakban, ezért Görgei és Kossuth levelezéséből is eltűnik a neve. Kapuvár csak májusban, illetve a júniusi „csornai csata” kapcsán kap némi jelentőséget újra. De ez csak hattyúdal.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: helytörténet

P.mester 2009.03.11. 00:41

Németh Rozália énekeskönyve (Első rész)

Németh Rozália énekeskönyve

(Kapuvár, Szabadság utca)

Ezen rozmaringág s kék ibolya illatjával szagos nótácskákat, kiket én itten most kiteszek, még a múlt évszázad utolsó tizedének délfelében adta által nékem Németh Rozália néném öröm- és megbecsülésre. Kinek akkortájbani esztendeinek száma is meghaladta mán a kilencvenet, de még ennen kezivel szedte ki az anyafődbül a dáliahajmákat, tuládozta ki a piarcra talyigáján a fehér kardvirágokat, s csak ritkássan üldögé’t az udvar közepin a szederfa alatt. S nám, miként adá nékem ajándékképpen, én aztat úgy e’, s nemkülönben híven meg is őrizém, hogy ez énekek el s széjjel ne iramodjanak a felejtés förgetegével, s bíz’ oltalmazám én az elmúlástól, ottand, a pöndölömmel bétakart tokaszalonna és a videjójáték között, a virághímmel varrott abrosszal borétott sublótomban. Mikoron penig magánosságomban leülök a lóca partjára, egyre s másra csak az jegecesedék ki izzó homlokom megett, hogy e dalocskák okulásra valók és kelletik űket becsben tartani, mert biz’isten az igaz magyari lélek egybekötött csokrai és két szerelmetes szíveknek hűséges kifolyásai. No ’jszen nem ám ebenguba ez vagy mit sem érő kutyafitty, mert Rozi néném egész életibe vonta egybe űket elméje gráblájával, s kötötte öszve könyve mai napság már megsárguló merevlemezének kévéjébe, hol vérpiros irónnal, hol meg oly’ fekete téntával, mely a holdvilágos éccakával vetekszik. A sorok között oly sok különb-különbféle kedélyvelág búvik, mint égen a csillagok, mert hogy-hogy is nem – ezek az széles magyari rétek televényes humuszában fogantattak, s amolyan vadgerlicék módjára széjjel el és béjárták az érzedelmek tágas mezejét, a megecetesedett, asztalbanyőtt keserőség fájdalmátul a megcsalatás gyásszal bevont balladáján általmenvén egészen a szexuális diszkrepanciák aláhulló gatyapőcéig vagy peniglen a menasszoni negédesség násztáncájig. S oszt’ danolták ezeket tájtékpipa füstje mellett a kert vígibe, danolták ezeket, mikoron megtulókapázták a gyárekkel a kuk’ricát, de danolták akkoron is, midőn sütöttík zsírba’ a csörögefánkot a fritőzben, de ezen nótácskákat tette a korongra a pántlikás dídzsé is a bucsui bálbo. Ezeknek osztán okáért, mit e gyűjteménynek sűrejébűl általnyújtok, vügyed te is úgy, olvasó, ha döccen is néhol a klapancia, szíved vígság- s boldogulására!

Este van, este van

Este van, este van, nyolcra jár az óra / minden hajadon lány kiáll a kapuba / Aranyos Mariska is kiállott volna / ha a világos ég be nem borult volna

II.

Beborult, beborult, be is sötétedett / Aranyos Mariskának szomorú este lett / Aranyos Mariska, mi bajod érkezett / hogy a szoknyád eleje így megrövidített

III.

Szabó is jól szabta, varró is jól varrta / Verje meg az Isten, ki azt elrontotta / Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja / ki este a lányát a bálba elhagyja

IV.

Gyertek hóhérok, vigyétek lányomat / vigyétek lányomat az erdő szélibe / hogy ne legyen senki szeretője

Anyám, anyám, anyám, csak azt engedje meg / hogy a virágaimat hadd nézegessem még meg / Virágaim, virágaim el ne hagyjatok / majd ha én meghalok, ti is gyászoljatok

VI.

Kocsisom, kocsisom, fogd be a lovakat / Fogd be a lovakat, a legeslegjobbakat / Anyám, anyám csak azt engedje meg / hogy a ruhámat hadd nézegessem még

VII.

Ruháim, ruháim, el ne szakadjatok / Majd ha én meghalok, ti is gyászoljatok / Szélein a Balaton locsolja a vizet / Aranyos Mariskára hányhatják a földet

VIII.

Hányjátok, hányjátok, nem esik kárára / minden hajadon vigyázzon magára / Vigyázzon magára mostani világba’ / hogy meg ne csalhassa a kedves babája

Bizon' ám, mai luvnyákok, szomorú vége lesz, ha röpül a szoknya

Zalabaksán Kósa Ferenc házába’

Zalabaksán Kósa Ferenc házába’ / kinek nem volt több gyermeke lányánál / óvták is ám még a széltől is szegényt / munka miatt fölfogadtak egy legényt

II.

Az dologgal hogy könnyebben bírjanak / persze ők azt mondták egy ifjúnak / hogy ha beáll őhozzájuk cselédnek / hozzámegy az Annuska feleségnek

III.

Persze ők arra nem is számítottak / hogy siralmas vége lesz a dolgoknak / Két évig a legény szép csöndesen várt / Két év után meg kérte Annuskát

IV.

Hát amit ígértek, azt teljesítsík / mert ők az Annussal egymást igen szeretik / Rárivallt a lány anyja a legínre / hogy semmit nem ád az ilyen beszídre

Vasárnap kimentek a temetőbe / föltekintettek egy magas keresztre / Elbúcsúztak a világtól, mindentől / még ma este elválnak az élettől

VI.

Szép csöndesen szól Annus a legénynek / itt az idő, menjünk a másvilágra / Itt a szívem, eressz neki egy golyót / holtom után nem mondok rád mást, mint jót

VII.

Az ifjú megfogta a fegyver ravaszát / remegő kézzel fogta az Annusra / fegyver dörrent, piroslik Annus vére / ártatlan lelke száll föl az égbe

VIII.

A dörrenésre kijöttek a szülők / borzadva néztek a kicsurgott vérre / A nagy Isten hát mi ezt érdemeltük / golyó által halt meg a mi gyermekünk

IX.

Két koporsót kitettek az udvarra / két gyászoló idesanya siratja / idesanyám, ne sirasson engemet / mért adott a kedves szeretőmnek

Lányok, lányok, rólam is tanulhattok / addig forrón szeressétek egymást / míg a pap az oltárnál áldást nem ád

XI.

Szépen szól a nagy baksai harang / húzza aztat három fehér vadgalamb / Húzza azt a szomorú kis verseket / mert temetnek két szerelmes holtestet

Horthy Miklós ha fölül a lovára

Horthy Miklós sejehaj, Horthy Miklós ha fölül a lovára / visszatekint sejehaj, visszatekint az elfáradt bakára / ugye, fiú, szép élet a leventeélet / csak az a baj sejehaj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet

II.

Diófából sejehaj, diófából nem csinálnak koporsót / leventéknek sejehaj, leventéknek nem írnak búcsúztatót / ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója / barna kislány sejehaj, barna kislány lesz a megsiratója

III.

Asztalomon tinta, toll, asztalomon tinta, toll és papiros / azzal írok levelet, azzal írok levelet a babámnak / írok neki oly szomorú gyászos levelet / ha a szíve kőből van, ha a szíve vasból van is, megreped

Ha bemegyek Sopron városába

Sej, ha bemegyek Sopron városába / egyenesen a huszárkaszárnyába / széket hoznak, hogy üljek le rája / éles az olló, a göndör hajam vágja

II.

Sej, göndör hajam, lehullott a földre / gyere babám, szedjed a kötényedbe / ahány szálat szedsz föl a kötényedbe / sej, annyi százszor jutok az eszedbe

III.

Sej, göndör hajam, lehullott a földre / egy huszárcsákót tettek a fejembe / az van írva a csákóm oldalára / sej, leszerelek, de nem mostanába’

IV.

Sej, leszerelek, meg is házasodom / azt veszek el, akit én akarok / elveszem a régi szeretőmet / sej, ki megvárta a leszerelésemet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

kapuvár az kapuvár az kapuvár

minden kapuvár

Keresés

Üdőnek folyása

Friss kommentek

Látogatók

Feedek

Egyéb

Címkék

Archívum

Sasold esztet is!

Blogajánló

P.mester 2009.03.26. 18:13

Címkék: webkettő bűnügy helyi politika voyeurizmus

P.mester 2009.03.25. 06:42

Címkék: énekeskönyv

P.mester 2009.03.18. 14:56

Címkék: remix helyi politika kóczán zoltán agyarság romakerék

P.mester 2009.03.16. 23:57

Az 1994-es év befejező része...

Címkék: kronológia bíró péter

P.mester 2009.03.14. 23:44

Címkék: helytörténet hanság kis rába házhejj

P.mester 2009.03.13. 00:44

Címkék: művészet szoborügyek pátzay pál

P.mester 2009.03.12. 00:32

Címkék: helytörténet

P.mester 2009.03.11. 00:41

Címkék: énekeskönyv