2009.05.27. 09:24
Az áruház fétisjellege
Gertler Viktor 1953-as klasszikus filmvígjátéka, az Állami áruház a gonosz kapitalistáknak a szép új kommunista világ ellen irányuló aknamunkáját a vásárlás beteges kényszerével igyekszik reprezentálni, így magára a fogyasztásra üti a bűnösség pecsétjét. A fogyasztói társadalom effajta óvodás kritikája élesen szemben áll azokkal a nem is igazán közgazdasági, hanem elsősorban kulturális elméletekkel, amelyek a fogyasztást egy szélesebb összefüggésbe állítják, és amelynek legjobb elemzését legutóbb (amely egyébként régen volt) talán a francia filozófus, Frédric Jameson adta. Az áruház már önmagában is a fogyasztói társadalom metaforája, az áruház túlmutat önmagán. A fogyasztás kultuszát jól szemlélteti, amikor az Állami áruházba betévedő paraszt bácsira a magát mindig igen viccesnek gondoló, de inkább csak borzalmasan ripacskodó Latabár Kálmán rásóz egy gólya faszobrot, egy gagyit, miközben otthon a falusi háztetőn van nekik elég (később a parasztember ráébredve Latabár – figyelem! – tipikusan kapitalista logikájára, a rábeszélés művészetére, azzal tér vissza: nem köll a gólya).
.jpg)
A fogyasztói kultusznak ez a szocializmusban is tetten érhető formája szimbolizálja, hogy az áruház presztízzsel, nimbusszal rendelkezett, áruházba járni a hivatalos ideológiának a fogyasztás mindenhatóságát elítélő bírálata dacára is követendő példának számított. Azzal a közhelyes fordulattal ugyan nem élnék, miszerint mi sem bizonyítja ezt jobban a kapuvári Hanság Áruháznál, de azt gondolom, az áruháznak mint intézménynek a megbecsültsége a Hanság Áruház által betöltött szerep esetében is lemérhető. Az elkövetkezőkben a Hanság Áruház példáján ennek a nimbusznak a megnyilvánulásait igyekszem fülön csípni, illetve e szerep elpárolgását szeretném nyomon követni.A kapuvári Hanság Áruházat 1974. augusztus 17-én adták át a nagyközönségnek, s az avatás önmagában is rangos társadalmi eseménynek számított. Immár két áruháza volt Kapuvárnak, mivel a Kis-Rába Áruház egy évvel korábban, 1973. március 5-én nyitotta meg kapuit, de megjelenésében, összetett funkciójában elmaradt riválisa mögött.
A Hanság jelentőségét urbanisztikai tényezők is kiemelik. Az áruház az 1973-ban lebontott Rába szálló helyén épült, amely Éhn Imre tulajdonában állt, amíg 1945 után ki nem paterolták onnan az államosítás címszava alatt. Amíg az egykori Rába szálló a Lumniczer utcával egy síkban állt, és frontjával kelet felé nézett, addig az új Hanság-komplexum egy kicsit beljebb helyezkedett el, immár a templommal és a volt járásbíróság épületével egy frontban. Mindez a változtatás azt eredményezte, hogy az épület előtt nyílt egy viszonylag nagy, beépítetlen tér, amely az áruházra való rálátást segíti, vonzza a tekintetet. Az áruház presztízsét azon városépítészeti jellegzetesség is fokozza, hogy önálló, szabadon álló épületről volt szó, amelynek oldalhomlokzata nem érintkezik semmilyen más építménnyel. Ily módon ugyanolyan megfontolások játszottak közre tervezésénél, mint a járás-, vagy a szolgabíróság épületénél, a templomoknál, vagy éppen az Esterházy-kastélynál, az uradalom e palotájánál: a térbeli elhelyezés önállósága a társadalom életében betöltött jelentőségét domborítja ki az urbanisztika eszközeivel. Bizonyos szempontból tehát a szocialista áruház az épület jelentőségének építészeti hangsúlyozásával implicit módon a korábbi korszakokhoz kapcsolódó építményeket akarta rangjuknak megfosztani, fényüket saját magára irányítani: immár nem a múltat képviselő templom, járásbíróság vagy palota a menő, mindezeket az újat jelentő áruház helyettesíti. Nyilván nem a véletlen műve, hogy a Hanság áruház képeslapokon egyre többször szerepelt a város jelképeként, lecserélve a város régi kastélyát, palotáját. Szándékosan említem immár többször a palota szót, ugyanis Daniel Boorstin az áruházat a kívánságokat beteljesítő álompalotának, vágypalotának látja.
Mivel azonban egy olyan kisvárosban, mint Kapuvár, amely erősen őrizte vidéki, hagyományos jellegét, egy áruház nem emelkedhetett magasabbra a templom tornyánál, a reprezentatív jelleget nem lehetett a magassággal kiváltani. A szabad térbeli elrendezés és az előtte nyitott üres tér mellett ezt modern építészeti megjelenítéssel és az épület tömegével pótolták. Az akkoriban modernnek számító, a Bauhaus (apropó, mit is jelent a bauhaus?) egyfajta mutációjának felfogható kockaépítészet azt üzente, én vagyok a jövő. Az áruház „mamut épülete”, az egy tömbből való kialakítás, illetve az áruház belső tereinek tágassága mind éles kontrasztot mutattak az egyéb Fő téri üzlethelyiségek szűk, régimódi enteriőrjével. Nem kevésbé fontos az épület külső környezete sem, hiszen a város csomópontjában áll, fő közlekedési utak mentén. Az pedig, hogy aztán a tömegközlekedés centruma is lett – az épület előtt helyezték el a helyközi autóbusz-pályaudvart is – mindennél árulkodóbb, szinte hívogatja a vidéki (!) lakosságot az áruházba való betérésre. Vidéki, mert mi már nem vagyunk azok, mi városiak vagyunk ám-lám, amint áruházunk léte is mutatja.
Magának az épületnek a fizikai megjelenésén túl a Hanság áruház az urbanizáció szintjén szimbolikusan is megjelenítette a tekintélyt. Egy áruház megnyitása jelentősen hozzájárul a városiasodáshoz, rangot jelent, mintegy az urbánus életforma kritériumaként jelentkezik. Analóg példákat felhozva, az urbanisztikus fejlődés fétiseként ünnepelték Répcelakon a mindenki által csak „lilának” becézett áruházat, de amikor Budapesten megnyitották az első plázát Duna néven, az is azt az üzenetet továbbította városról, hogy ezzel Budapest lépést tart a fejlődéssel, ezzel beíródik a legfontosabb metropolisok sorába. Ahogyan a főváros azzal dicsekedhetett, hogy immár neki is van plázája, úgy járult hozzá Kapuvár városias képéhez a Hanság áruház. A földrajzi tér tehát szociográfiai térrel is összekapcsolódott, az urbanisztika a társadalmi rangot tükrözte.
Most az urbanisztikai fejtegetés után funkciója felől közelítenék a Hansághoz. Egy áruház eleve komplexitást hordoz, a tömegtermelés szimbóluma, az áruelosztás legfőbb csatornája, a fogyasztói javak szétterítésének csomópontja. A Hanság azonban nemcsak áruház; komplexum. A felső emeleten kapott helyett a 28 szobás szálloda, volt benne söröző és étterem. Ebből a szempontból egyébként továbbviszi a Rába szálló örökségét, hiszen az is egy multifunkciós létesítmény volt. Az összetett szerep révén a Hanság a magasabb társadalmi igények megtestesítője volt, amit az is jelez, hogy a Hanság étterem rendszeres helyszíne volt nagyobb társadalmi presztízzsel bíró eseményeknek: esküvők, bérmálások, osztálytalálkozók, munkaebédek stb. A komplex jelleg leginkább természetesen az áruház kínálatában jelentkezett. Amíg a Fő téri üzletek egyetlen árutípusra – vasipari kellékek, zöldségbolt, felsőruházat – specializálódtak, addig a Hanság áruház az árukínálat addig a városban nem tapasztalható széles spektrumát kínálta vásárlóinak egy helyen, a tömött pultokkal természetesen a szocializmusnak mint a világok legjobbikának az ideológiáját is hordozva. Amíg korábban a vásárló célirányosan, egy bizonyos terméket vásárolni ment boltba, addig az áruház fogalmához valamiféle természetén túli, vásárláson túli dolog is tapadt: ez pedig a kaland. A belvárosi áruházban való vásárlás kalanddá, egyfajta felfedező úttá változott, amelynek során nem tudni, a vásárlás során milyen addig még soha nem látott, vagy éppen régóta vágyott termékbe botlik bele a vásárló. Az áruház kezdett fétisjellegűvé válni, önmaga funkcióján túlmutatni, neve önlábra állt. A Hanságnak mint intézménynek vonzóereje nagymértékben komplexitásában állt.
Amint azonban számos más példa mutatja, egy többfunkciós intézmény nimbuszának folyamatos fenntartása, a társadalmi megbecsülés mindennapi működtetése sokkal nehezebb annál, mint ahogyan azt a kezdeti diadal mutatná. A Hanság-komplexum esetében az még nem jelentett presztízsveszteséget vagy társadalmi rétegződés szerinti differenciálódást, hogy ott volt a Kis-Rába Áruház, mely kínálatában, funkciójában egyáltalán nem lehetett komoly vetélytárs. Ráadásul a Hanság tevékenységi körét tovább tágította az üzemeltető ÁFÉSZ, amikor 1985-ben az egyetlen Fő téri nagyobb élelmiszerboltot, az ún. „koszos” ABC-t helyettesítendő ABC-áruházzal bővítette a Hanságot. Nemsokára a parkolóhelyek is kevésnek bizonyultak, s ennek enyhítésére a város egy lakóépület elbontásával és a telek tulajdonjogának megszerzésével átjárót nyitott a Fő tér és a Vargyas utca között. Ez volt egyébként az első egyirányú utca is Kapuváron, környezetében pedig elsőként szedtek a parkolásért díjat. De a nyolcvanas években az áruház hasznos területét is növelték, amikor a földszint és az emelet között félemeletet alakítottak ki, és ide kerültek a műszaki cikkek. Még a kilencvenes évek elején is nagyobbították az áruházat, amikor az étterem teréből némileg lecsípve kicsi üzleteket alakítottak ki az egykori kirakatban az utcafront felé. Ez arra utal, hogy még ebben az időben is rangot jelentett a Hanságban boltot üzemeltetni.
A Hanság hanyatlása a kilencvenes évek közepe felé kezdődött. A nyugati határok megnyitása után a vállalkozás szabadságával rengeteg butik és kiskereskedés nyitott, amely óhatatlanul konkurenciát jelentett a Hanság áruháznak. A bomláshoz hozzájárult az olcsó diszkontáruházak megnyitása, amely egyúttal az áruház fogalmának devalválódásával is járt, áruháznak nevezte magát például az azóta már leégett Vásárcsarnokban üzemelő Fortuna, vagy a Vasút sori C+C. 1993. január elsejétől pedig már nem is az ÁFÉSZ, hanem magánvállalkozók üzemeltetették az áruházat, akiknek nyomán lassan a fogyasztói kultúra is átalakult, megváltoztak a vásárlási szokások. A Hanságban vásárolni immár nem jelentett tovább presztízst, az áruházat olcsó tömegcikkek árasztották el, s ez az áruházba járók társadalmi differenciálásával is vált. Az új vásárlói kört az alacsonyabb jövedelmű egyének alkották, a vásárlók alkalmi árura vadászók lettek, a Hanság, amely korábban szinte valamennyi társadalmi réteget reprezentálta, rétegigényt – bár igen széles rétegigényt – kezdett kielégíteni. A Hanság tekintélyének fentről lefelé haladó mozgásával párhuzamosan az épület állaga maga is fokozatosan romlott, bár kísérleteztek felújításával, amikor vörös festékkel vonták be, de ez alighanem csak rontott a helyzeten. Az étterem egyre kevésbé számított reprezentációs helynek, a hotel pedig nem tartott lépést a változó igényekkel, így közönsége is megfogyatkozott.
Az utolsó kenetet azonban valószínűleg a Fő téri üzletház ügye adta fel a Hanságnak. A városi önkormányzat ugyanis úgy döntött, hogy a Hanság-komplexum előtt lévő parkolót üzletház céljának beépítteti, amely hosszas huzavona után meg is valósult. Bár a Hanság-áruház kereskedői és üzleteinek tulajdonosai petícióban tiltakoztak az önkormányzatnál a parkolóhelyek megszüntetése miatt, a valódi indok minden bizonnyal a riválisoktól való félelem lehetett. A Fő téri üzletház nemcsak konkurenciát jelentett az áruháznak, hanem a város beépített területeinek növelésével mintegy ki is takarta a városképből a Hanságot. Így visszavonta azt az előnyt, amit a komplexum építésének idején urbanisztikai szempontból szerzett. Ráadásul súlyát tovább gyengítette, hogy a Lumniczer utca sarkára egy többemeletes lakóházat emeltek, amely nemcsak hogy még inkább kiszorítja a látképből és földszinti üzleteivel további versenytársat jelent, hanem szimbolikusan és fizikailag is rátelepszik a Hanságra. A lakóház ugyanis a Hanság sörkert területének elvételével épült, ahonnan kivágták azokat a fákat is, amelyek még Éhn Imre Rába-szállójának kerthelyiségét is szolgálták. A Hanság étterem megszűnt, bár funkcióváltással, diszkó kialakításával igyekeztek az épületet életben tartani. A diszkó léte viszont az ÁFÉSZ által már egyébként is bérbe adott szálloda 2005. évi megszűnéséhez vezetett, így ma már csak söröző, ABC és áruház működik a valaha a fogyasztói kultúra helyi fellegvárának számító épületben. Az ABC-nek is akadtak belvárosai vetélytársai, kettő is, így az élelmiszerüzletnek a súlya sem a régi. Úgy néz ki, hírlik is, ezután már csak az egész épület lebontása marad…
Ahogyan az Állami áruház című filmben a falusi parasztember visszavitte Latabárnak a gólyát, úgy ábrándult ki Kapuvár közönsége is a Hanság-komplexumból, az áru(ház) fétisjellegéből. „Az áruforma titokzatossága tehát egyszerűen abban áll, hogy az áruforma az emberek számára saját munkájuk társadalmi jellegét úgy tükrözi vissza, mint maguknak a munkatermékeknek tárgyi jellegét” – írta Az áru fétisjellege és ennek titkai című híres fejezetében Marx, A tőke első könyvének 75.oldalán.
Szólj hozzá!
Címkék: fogyasztás urbanisztika
2009.05.25. 19:25
Egy kapuvári újra a férfi kézilabda-válogatottban
Júniusban újból lehet kapuvári tagja a magyar férfi kézilabda-válogatottnak. Miután az MKB Veszprém beállója, Gál Gyula csapata mezőkövesdi bajnoki mérkőzésén olyan súlyosan megsérült, hogy térgyműtétre szorult, és mivel a Pick Szeged beállósa, Herbert Gábor is lábfájdalmakkal küszködik, ezért a válogatott esze-motorja, a szakértelem csimborasszójára igen-igen gyakran felhágó, önkinevező Hajdu János "mester" (értsd: szövetségi kapitány) újból behívta a válogatottba a jelenleg Dunaújvárosban játszó, kereken negyven éves Rosta Miklóst. A lehetőség tehát akár születésnapi ajándéknak is felfogható. A kapuvári születésű veterán beállós, aki csapatának, 
a Dunaferrnek a csapatkapitányi posztját is betölti, legutóbb 2004-ben kapott behívót a válogatottba az akkori edzőtől, Skaliczki Lászlótól. Ha Rosta Miki pályára lép, újból együtt játszhat a jelenleg a Pick Szegedet erősítő ...khm... a Pick Szegedben játszó Zubai Szabolccsal, aki az elmúlt év decemberéig csapattársa volt ugyanazon a poszton.
a Dunaferrnek a csapatkapitányi posztját is betölti, legutóbb 2004-ben kapott behívót a válogatottba az akkori edzőtől, Skaliczki Lászlótól. Ha Rosta Miki pályára lép, újból együtt játszhat a jelenleg a Pick Szegedet erősítő ...khm... a Pick Szegedben játszó Zubai Szabolccsal, aki az elmúlt év decemberéig csapattársa volt ugyanazon a poszton.A 115 kilós és öt centi híján kétméteres Góliát Európa-bajnoki selejtezőn június 10-én léphet pályára Szlovákia csapata ellen, amely a legutóbbi horvátországi világbajnokságon nem kis részben az esztétikailag is igényes látványt nyújtó Hajdu János kapitány és örökös kormányzó zseniális taktikai bal-, illetve nem-lépéseinek köszönhetően döntetlenre égette a magyar csapatot. Ez a találkozó tehát nem ajánlott szívbetegnek, de a június 13-ai, a VB-ezüstérmes horvátok elleni idegenbeli találkozó megtekintéséhez is előreláthatólag egy levél Xanax szorgalmatos adagolása szükségeltetik. A csoportot egyébként (még) Magyarország vezeti, két ponttal megelőzve a mögöttünk azonos pontszámmal álló Horvátországot és Görögországot.
Rosta Miklós 1969. július 31-én született Kapuváron, és még mindig aktív játékos. Noha Kapuvár férfi kézilabda csapata az elmúlt évtizedekben feljutott az NB II-be is, Rosta érthetően igazi pályafutását Győrben kezdte, amely a ’80-as évek végéig a magyar kézilabdázás fellegvárának számított. 1997-ben váltott, és a Dunaferrbe, jelenlegi csapatához igazolt, miután a Győr (különböző néven: Graboplast, GYÁÉV, Rába ETO, Győri ETO) gazdag hagyományait megszégyenítve egyre marginálisabb szerepet játszott a hazai férfi klubcsapatok között, és anyagilag is csaknem berohadt. Rosta beállósként a Dunaferrben érte el legnagyobb sikereit, ezek közül talán a legfontosabb, amikor nem kis meglepetésre hazai riválisait megelőzve 2000-ben a Dunaferr nyerte a hazai bajnokságot. Ebben az évben Rosta ezüstérmet nyert nemzetközi kupában, a KEK-ben is, de van Magyar Kupa aranyérme is. Első válogatottsága 1992-ben volt, amikor is a magyar csapat Portugália elleni mérkőzésén debütált. A magyar válogatott színeiben 118 alkalommal lépett pályára, és ez idő alatt meglehetősen eredményesen játszott posztján, beállósként: összesen 145 gólt lőtt. Karrierje során egyébként nem szokatlan, hogy éveket hagy ki a válogatottból (1998 után 2004-ben hívta be újra Skala, s azóta újabb öt év telt el), bár negyvenévesen a válogatott színeiben játszani valóban unikum lenne. Tartását pedig az (is) mutatja, annak ellenére aktív játékos, hogy tavaly gerincműtéten esett át. Ha Szlovákia ellen pályára lép, az lenne a 119. meccse, a jubileumot pedig Horvátország ellen ünnepelhetné – remélhetőleg gólokkal.
Nem vagyok egy Orbánc Viktátor, de:
HAJRÁ MAGYARORSZÁG! HAJRÁ ROSTA MIKI!!!
A Szeged ellen Matić és Đurković között
Szólj hozzá!
Címkék: no sport
2009.05.20. 20:00
Szent János titkos (meg)jelenése
Nepomuki Kapuváron
Tekintettel arra, hogy Szent Jánosból többet is ismer a katolikus legendárium – Aranyszájú, Damaszkuszi, Keresztelő, Kapisztrán, az apostol, hogy csak néhányat emeljünk ki –, fontos tisztázni, hogy az elkövetkezőkben Nepomuki Szent Jánosról lesz szó, kapuvári szobrának összefüggésében. Szobra a városházához vezető töltés partján áll, összhangban klasszikus térbeli elhelyezési szokásaival, mivel Nepomukit ma elsősorban az utak és a hidak, sőt a halászok védőszentjeként tisztelik – és még másként is, de ez maradjon egyelőre talonban. Egyes források azt állítják, a szobor a vár előtt már 1688-ban állt, mások készítésének 
idejét csak az 1750-es évekre teszik. Nepomuki Szent János kultuszának és hagyományos ikonográfiai jegyeinek tanulmányozásával, azok itteni megjelenésének összevetésével nemcsak a szobor korának meghatározásához juthatunk közelebb, hanem arra is választ kaphatunk, miért állították fel kapuvári szobrát, és miért éppen akkor.
idejét csak az 1750-es évekre teszik. Nepomuki Szent János kultuszának és hagyományos ikonográfiai jegyeinek tanulmányozásával, azok itteni megjelenésének összevetésével nemcsak a szobor korának meghatározásához juthatunk közelebb, hanem arra is választ kaphatunk, miért állították fel kapuvári szobrát, és miért éppen akkor.A legenda eltorzítása
A legenda szerint a 14. században élt Velfin (Welfin) János, akit aztán halála után szülővárosáról Nepomukiként emlegetnek, IV. Vencel cseh király feleségének volt a gyóntatója. A király arra gyanakodott, hitvese nem tartja meg hűségét iránta, ezért a gyóntatópaptól kért segítséget, árulja el, a bevallott bűnök között ott szerepelt-e a házassági eskü áthágása. Miután János erre nem volt hajlandó, IV. Vencel király 1383-ban vagy 1393-ban[1] a Vltavába – magyarosan: a Moldvába – dobatta. A mártírhalált halt pap ily módon vált a gyónási titok védőszentjévé. Mint látható, eredetileg nem a hidak, átkelőhelyek, utak szentjeként tisztelték, bár a legenda klasszikus változatának kétségtelenül köze van a hídhoz, mivel a cseh király a prágai Károly-híd mellvédjéről dobatta a folyóba. A mártír körül kialakult, helyesebben kialakított legendából az idők során más elemet kezdtek kiemelni, hangsúlyeltolódás következett be a gyónási titok megőrzése felől az átkelőhelyek védelme felé. Ahhoz, hogy a 17. században kezdődő kultusz eredetéhez hozzáférjünk, s ezáltal a kapuvári Nepomuki Szent János szobor genealógiáját is jobban megértsük, a cseh szellemtörténethez kell visszanyúlnunk.
Bila horá és a cseh történelemfilozófia
A cseh történetírás az 1620-as bilá horái (fehérhegyi) csatát körülbelül hasonló tragikus végpontként értelmezi, mint a magyar historiográfia Mohácsot. A csehek a harmincéves háború során itt, e Prága fölötti hegyen szenvedtek vereséget Wallenstein csapataitól, mely a 19. századi, a germanizációt legfőbb ellenségének tekintő cseh nemzeti tudatba a hazai arisztokrácia kiirtásaként, kulturális genocídiumként, a vallásszabadság megsemmisítésének kezdőpontjaként, illetve a cseh királyi földeknek (értsd: Csehország és Morvaország) mindenféle autonómiától megfosztott Habsburg-tartományként való lesüllyesztését jelentette. Ezt a főleg František Palacký által kikristályosított ideológiát, melyet a „cseh Jókai”, Alois Jirásek a már címével is sokatmondó Sötétség című regényében[2] is népszerűsített, a 20. századi cseh történetírás korrigálta és túlzónak ítélte,[3] mindazonáltal a fehérhegyi csata hatása egyházi és politikai tekintetben is rendkívüli. A fehérhegyi vereség olyan mértékben vízválasztónak számít a cseh történelemszemléletben, hogy a filozófus Jan Patočka – noha nem ilyen egyértelműen kronológiai értelemben, de – az ezt megelőző kort a nagy csehségnek (a csehek világtörténelmet formáló szerepe), az ezt követőt pedig kis csehségnek (kispolgáriság, megalkuvás, kompromisszum) nevezi.[4] Kedves cseh lektorkámmal, a jelenleg a pardubicei egyetemen tanító Marta Dršatovával gyakran folytattunk hosszú diskurálást a kompomisszumkészségnek a cseh nemzeti éthoszban betöltött jelentőségéről, mely részben megalapozta a csehek kispolgáriságáról rögzült – nyilván fiktív – nemzetkarakterológiai képet. Tőle tudom, hogy amikor Vörös István könyvet jelentetett meg a cseh irodalomról A švejki lélek címmel, e kiscsehségre, a kispolgáriságra utaló névadást a csehek (már akik ismerték, ugye), bizony, fanyalogva fogadták.
Szobor mint egyházi és politikai fegyver
Fehérhegy után a cseh földeket a Habsburg-birodalom kettős értelemben is gyarmatosította. Egyfelől egyházi szempontból. Miután Husz János konstanzi zsinat utáni máglyahalálát követően egész Csehországot lángba borították a huszita háborúk, a cseh név jóformán az eretnekséggel volt egyenértékű, így Huszt a későbbi századok során inkább szégyellni illett. Amikor azonban a 16. századtól kezdve a reformáció teret hódít egész Európában, Husz János alakja a protestantizmus szemszögéből előddé, a hit megújítását szolgáló mozgalmak ősatyjává íródik át. Így lesz eretnekből „protoreformátor”, a cseh történelemszemléletben pedig nemzeti hős, aki évszázadokkal megelőzte korát, azaz a reformációt. A fehérhegyi csata után a katolikus Habsburgoknak kényelmetlenné válik Husz János csehországi kultusza, ezért ellenmitológiát kellett teremteni. Így esett a választás Nepomuki Szent Jánosra, katolikus ellenkultuszának célja az volt, hogy elhomályosítsa a protestánsok által előzménynek tekintett Husz János nimbuszát.
Látszik, Nepomuki tiszteletének kezdete szorosan összekapcsolódik az ellenreformációval, Csehország rekatolizálásával. A protestánsokat elűzik, közöttük a Sárospatakon is megforduló Jan Ámos Komenskýt (közismertebb, latinosított nevén: Comeniust), s a Palackýtól Masarykon át Patočkáig ívelő cseh nemzetfilozófia éppen Husz Jánost és Comeniust tekinti a nagy csehség két kitüntetett figurájának.[5] Nepomuki Szent János felülről terjesztett kultusza tehát egyházpolitikai érdekeket szolgált, a barokk ideológiai fegyvereként használták fel a reformációval szemben. Patočka írja: „a barokk pompát kedvelő felső rétegnek megvolt immár a maga cseh szentje, s a csehek ezzel újra a katolikus corpus valódi tagjaivá válhattak.”[6] És aztán, hogy miért éppen a szerencsétlen Nepomukiból lett ellenszent, a válasz olyan egyszerű, hogy szinte már fáj: azért, mert őt is Jánosnak hívták, így képes volt rátelepedni Husz János nevére. Így amikor Nepomukiból katolikus ellenhőst gyártottak, voltaképpen kilúgozták őt, gyakorlatilag alig van köze ahhoz az ideológiához (ellenreformáció), amelynek jelentését hordoznia kellene. A 17. század végétől kezdve a birodalom renitens részeit telepakolták Nepomuki János szobraival, és a szobrok a Habsburgok által keresztülvitt ellenreformáció győzelmét voltak hivatottak reprezentálni. Nem nehéz a párhuzamot megtalálni például a kommunista érával, amely köztéri Lenin-szobrokkal önmaga dicsőségét hirdette, vagy a Fidesszel, amely Wass Albert kilúgozásával és országzászlók ideológiai felhasználásával a szobrokat szintén önreprezentációs célra alkalmazza. Nepomuki egyházi szobra ezekhez hasonlóan a politikai bunkósbot szerepét játszotta el.
Amint az iménti futamból is kitetszik, az ellenreformáció, vagyis a katolikus Habsburgoknak saját vallásuknak, a katolicizmusnak az erőszakos terjesztésére irányuló törekvései szorosan összetapadnak politikai céljaikkal, és az egyházi mellett ez a másik szempont. A harmincéves háború nemcsak vallásháború volt, hanem a cseh trón hovatartozásáról is döntött, amit végül a Habsburgok tartottak meg, s a cseh földeket örökös tartománnyá degradálták. Még a korabeli jezsuita, azaz az ellenreformáció apostolának (a cseh Pázmány Péternek) tekinthető Bohuslav Balbín (Balbinus) is, aki a protestantizmusban eretnekséget látott, s üdvözölte a katolicizmus diadalát, szóval a fehérhegyi csatában még ő is a cseh nemzet fölötti idegen uralmát látta: „A fehérhegyi csata után, mely megtörte országunkban az eretnek rendek erejét (ó, bár ne kellene e csatának átkát mind a mai napig viselniök a katolikus cseheknek is, akik mit sem vétettek, s a királyhoz hívek maradtak!), mondom, e csata után a cseh föld nagy részét idegenek, főként katonák közt osztották szét, s az ország, mint nagy lakomára született állat, vagy mint a kutyák közé vetett nyúl, szétszaggatatott.”[7]
Nepomuki Szent János így nem csupán az ellenreformáció győzelmét hirdette, hanem egyúttal a Habsburgoknak a cseh rendek felett aratott diadalát is. Megint csak nem nehéz felfedezni a párhuzamot Magyarországgal: Bocskai István vagy Bethlen Gábor (aki a harmincéves háborúban is részt vett) Habsburg-ellenes mozgalmai szintén összekapcsolódtak a vallásszabadság kérdésével, a 17. század szintén az ellenreformáció kora (Kapuvár földesura, Nádasdy Ferenc 1643-ban rekatolizál), Nyugat-Magyarország ekkor kerül vissza a katolikus korpuszba, a Habsburgok nálunk is centralizmussal és abszolutizmussal próbálkoznak (I. Lipót, és ebben partner hűséges talpnyalója, Kapuvár későbbi ura, a zsírkatolikus Esterházy Pál).
Önreprezentáció és a magyar rendiség
Ez a kitérő szükséges volt annak tágabb megértéséhez, hogy miért állítanak fel Kapuváron Nepomuki Szent Jánosnak szobrot, és most ezt igyekszem konkrét formába ölteni. Az első szobrot 1683-ban helyezték el, értelemszerűen a mártír halálának helyszínén, a prágai Károly-híd mellvédjén, mely valamennyi ábrázolás prototípusa lett. Ez az évszám már önmagában felveti a gyanút, hogy a kapuvári alaknak az öt évvel későbbi, 1688-ban történő felállítása valószínűtlenül korai dátumnak tűnik. Pláne akkor, ha tudjuk, legelső magyarországi megjelenése 1705-re tehető, ez pedig az óvári szobor. Mint korábban már szóba került, a mártír alakját a Habsburgok politikai jelentéssel ruházták fel, saját hatalmuk dicsőítésére. S láss csodát, Óváron is hasonló motiváció állt tisztelete mögött. Ezt a szobrot ugyanis egy osztrák tábornok emeltette a Rákóczi-szabadságharc során aratott győzelmük emlékére. Alighanem ez a példa mindennél beszédesebb, hogyan válik szerencsétlen módon a katolicizmus ideájává kilúgozott pap előbb egyházi példakép, majd észrevétlen módon politikai fegyver. Emlékének óvári megörökítésével nem a gyónási titok szentségét példázza, hanem a Habsburgok magyarországi gyarmatosító kísérletét, akárcsak Csehországban.
Kapuvári szobra feltehetőleg hasonló célt szolgált, amely annál is inkább hihető, mivel Kapuvár Vak Bottyán dunántúli hadjárata idején az osztrák udvarral való kuruc ellenállás egyik fészkének számított, akárcsak Óvár vára. Végső soron – bár nem császári részről – ez vezetett a kapuvári 
vár 1709-es földig rombolásához. Tekintettel arra, hogy Nepomuki szobrainak felállítását a Habsburgok kezdeményezték, továbbá figyelembe véve, hogy a kapuvári vár 1705-től kuruc kézen volt, a szobor sem állhatott itt 1709 előtt. Amikor pedig végül elhelyezték valamikor a 18. század első felében (talán 1750 körül), ebben a kontextusban áttételesen a Rákóczi-szabadságharc bukására, a magyar rendek vereségére emlékeztetett, éppen úgy, ahogyan Csehországban a fehérhegyi csatára, és az ott elbukott cseh rendiségre. Ezek után nem ellentmondás, hanem éppen ellenkezőleg, a cseh nemzeti tudat felől egyfajta szükségszerűség, ha egy cseh író Nepomuki Szent János alakjában nem cseh egyházi nagyságot lát, hanem az elnyomás szimbolikus megtestesülését. Jiří Šotolára gondolok, aki magyarul is megjelent Szent a hídon (Svatý na mostě; 1978) c. regényében dekanonizálja a Nepomuki körül kialakított hype-ot, és az önérvényesítő hatalom működési mechanizmusáról rántja le a leplet.[8]
vár 1709-es földig rombolásához. Tekintettel arra, hogy Nepomuki szobrainak felállítását a Habsburgok kezdeményezték, továbbá figyelembe véve, hogy a kapuvári vár 1705-től kuruc kézen volt, a szobor sem állhatott itt 1709 előtt. Amikor pedig végül elhelyezték valamikor a 18. század első felében (talán 1750 körül), ebben a kontextusban áttételesen a Rákóczi-szabadságharc bukására, a magyar rendek vereségére emlékeztetett, éppen úgy, ahogyan Csehországban a fehérhegyi csatára, és az ott elbukott cseh rendiségre. Ezek után nem ellentmondás, hanem éppen ellenkezőleg, a cseh nemzeti tudat felől egyfajta szükségszerűség, ha egy cseh író Nepomuki Szent János alakjában nem cseh egyházi nagyságot lát, hanem az elnyomás szimbolikus megtestesülését. Jiří Šotolára gondolok, aki magyarul is megjelent Szent a hídon (Svatý na mostě; 1978) c. regényében dekanonizálja a Nepomuki körül kialakított hype-ot, és az önérvényesítő hatalom működési mechanizmusáról rántja le a leplet.[8]Látható, Nepomuki Szent János alakjának ezen titkos értelmezési hagyománya köszönő viszonyban sincsen eredeti jelentésével, vagyis a gyónási titok megőrzésével. Pusztán az emlékeztet a legenda valódi céljára, hogy a várhoz vezető töltés mellett áll, ám ez az elhelyezési mód Közép-Európában szinte önlábra állt, függetlenedett igazi jelentésétől. Mint kitűnt, első hazai ábrázolása az óvári várnál látható, és nem véletlen, hogy éppen Nyugat-Magyarországon fordul elő a leggyakrabban. Noha az óvári mellett nem a kapuvári a legrégebbi – fertőrákosi szobra 1731-től, a mihályi 1738-tól áll – a megyében, de nyugat-dunántúli ábrázolások sűrűsége arra utal, hogy a Habsburgok szimbolikusan ezzel jelezték hatalmuk itteni megszilárdulását, elsőként az országban – mely evidens, ha arra gondolunk, ez a terület állt legközelebb Bécshez. Ahhoz, hogy felmérjük, kapuvári szobra a szent ábrázolásának melyik rétegéhez köthető, ami a kormeghatározást is elősegíti, ikonográfiai jegyeinek számbavételére van szükség, hogy azokat összevethessük általános reprezentációs formáival.
Ikonográfia és etnográfia
Első térbeli ábrázolása, a prágai Károly hídon álló szobor Nepomuki Szent Jánost birétummal (főpapi süveggel) ábrázolja, arcán barokk szokás szerint áhítatot tükröz, fejét félredönti, kezében halotti keresztet tart. Mindhárom ikonográfiai jegy megtalálható a kapuvári szobron, csak a süveget helyettesíti egyszerű fejfedő. Ami azonban különbözik, hogy prágai ábrázolásán jobb kezében aranyból készült pálmaágat tart, fejét szintén aranyozott dicsfény övezi, mely szinte elengedhetetlen kelléke a barokk ornamentikának. Első hazai megjelenítése, az óvári szobor azonban szempo
ntunkból nem a legideálisabb sorvezető, szinte unikum, mivel Nepomuki Szent János köré a későbbiek során egész szoborkompozíciót építettek, amely leginkább talán a Szentháromság-szobrok – egyébként szintén a barokk korban közkedvelt – ábrázolásmódját imitálja. Ráadásul ellentétben a prágai mintával, nem híd mellett, hanem útkereszteződésben áll. A Károly-hídon látható kőből készült alkotás nem színezett, viszont rengeteg olyan Nepomuki Szent János-ábrázolást ismerünk, amely színezve van. Hogy a kapuvári szobor valaha is színezett volt-e, nem megállapítható, már csak annál is kevésbé, mert ami jelenleg a várároknál látható, nem eredeti, hanem arról készült másolat.[9] Ahhoz viszont közelebb tudunk férkőzni, hogy a korai vagy későbbi művek közül való-e. Liszka József több ábrázolástípust összevetve arra a következtetésre jutott, hogy az újabb keletű szobrok rendszeresen úgy jelenítik meg Nepomukit, mint aki az ujját a száján tartja, jelezvén a gyónási titok őrzését.[10] Tekintettel arra, hogy a kapuvári nem ilyen ábrázolás, feltételezhető, a korai réteghez tartozik. Önmagában persze egyetlen ikonográfiai jegy nem lenne perdöntő, de ha Nepomuki Szent János szobrát kontextusában, nevezetesen funkciójának ideológiai hátterében, nyugat-dunántúli ábrázolásának gyakoriságában nézzük, erősíti a gyanút, hogy a 18. század közepén már állhatott.
ntunkból nem a legideálisabb sorvezető, szinte unikum, mivel Nepomuki Szent János köré a későbbiek során egész szoborkompozíciót építettek, amely leginkább talán a Szentháromság-szobrok – egyébként szintén a barokk korban közkedvelt – ábrázolásmódját imitálja. Ráadásul ellentétben a prágai mintával, nem híd mellett, hanem útkereszteződésben áll. A Károly-hídon látható kőből készült alkotás nem színezett, viszont rengeteg olyan Nepomuki Szent János-ábrázolást ismerünk, amely színezve van. Hogy a kapuvári szobor valaha is színezett volt-e, nem megállapítható, már csak annál is kevésbé, mert ami jelenleg a várároknál látható, nem eredeti, hanem arról készült másolat.[9] Ahhoz viszont közelebb tudunk férkőzni, hogy a korai vagy későbbi művek közül való-e. Liszka József több ábrázolástípust összevetve arra a következtetésre jutott, hogy az újabb keletű szobrok rendszeresen úgy jelenítik meg Nepomukit, mint aki az ujját a száján tartja, jelezvén a gyónási titok őrzését.[10] Tekintettel arra, hogy a kapuvári nem ilyen ábrázolás, feltételezhető, a korai réteghez tartozik. Önmagában persze egyetlen ikonográfiai jegy nem lenne perdöntő, de ha Nepomuki Szent János szobrát kontextusában, nevezetesen funkciójának ideológiai hátterében, nyugat-dunántúli ábrázolásának gyakoriságában nézzük, erősíti a gyanút, hogy a 18. század közepén már állhatott.A titok kifecsegésének tilalmára emlékeztető ajkakon tartott ujj valamicskét visszahoz Nepomuki Szent János történetének valódi értelmezhetőségéből, de egyúttal el is fedi, ha úgy tetszik, száján tartott ujjával titkolja is kultuszának felülről irányítottságát. Meglehetősen ironikus ugyanis, hogy Nepomuki Szent Jánost a „népi vallásosság” egy darabjának tartják, mely az idők folyamán „folklorizálódott”, miközben éppen a hatalom önreprezentációs eszközéül szolgált, egyrészt, hogy a katolikus győzelmét hirdesse a protestantizmus felett, másrészt pedig a Habsburg-uralmat jelenítse meg a cseh és – annak analógiájára – a magyar rendek felett. Így válhatott a szentből Magyarországon a familiáris viszonyt jelezvén egyszerűen Jánoska, vagy lehetett a bajai vízimolnárok Jánoska-eresztés néven Bálint Sándor szegedi néprajztudós által leírt folklórkelléke.[11]
Végezetül nem kevésbé ironikus, hogy Kapuváron a népivé válással ellentétes folyamat zajlott le. Miközben a cseh mártír körüli kultusz „folklorizálódott”, addig nálunk az arisztokrácia hatalmára emlékeztetett. Szobra előtt egy tábla figyelmeztette az előtte lévő padon népviseletbe öltözött asszonyokat: „IDEGENEKNEK TILOS A BEMENET!”
Összefoglalás
A cseh Nepomuki Szent János kultuszát az 1620-as bila horái győzelem után a Habsburgok kezdték terjeszteni. A katolikus eszménnyé átformált szent tisztelete Csehországban egyrészt azzal függött össze, hogy elhomályosítsa vetélytársa, az eretnek és a protestantizmus előképének tekintett Husz János nimbuszát, másrészt hogy a Habsburgok politikai hatalmát reprezentálja. Ennek analógiájára szobrainak köztéri felállítása egyházi és politikai célokkal függött össze Magyarországon is. Kapuvári szobra az ellenreformáció, a rekatolizálás diadalát jelentette, másfelől a Rákóczi-szabadságharc után a Habsburg-császárság felsőbbrendűségét hirdette. Így e szobor is, mint sok más kapuvári társa, a politikai önérdek mementója.
[1] Halálának dátuma azért bizonytalan, mert elképzelhető, a legendaképzés során két alakból gyúrták össze, vagy a második gyóntatópap egyszerűen történetírói fikció.
[2] Az író 600 oldalas regényében a fehérhegyi vereséget követő időszakot nemzeti hanyatlásként interpretálja, amelynek nyomán a 17.-18. század cseh történelme a köztudatba a sötétség koraként vonult be: Alois Jirásek: Sötétség. Ford. Németh László, Európa, Bp., 1978.
[3] Ennek a meggyökeresedett szemléletnek a revíziójában elévülhetetlen érdemeket szerzett a cseh történész, Josef Pekář, de reflektálni kell arra, hogy ő katolikus volt és vonzódott a barokk kor iránt, tehát személyes érdeke is fűződött ahhoz, hogy a fehérhegyi vereség utáni időszakot kimosdassa rossz híréből.
[4] A kis csehség későbbi lecsapódásairól lásd: http://cseh.blog.hu/tags/csehákság.
[5] Palacký a cseh és morva földek történetéről szóló grandiózus és némileg romantikus szemlélettel átitatott történelemkönyvében alkotta meg Husz Jánosnak mint a cseh nemzet példaadó személyiségének alakját, munkájának ez a része magyarul is hozzáférhető: František Palacký: A huszitizmus története. Ford. Benedek Gábor–Farkas Géza–Holka László, Európa, Bp., 1984. Tomáš Garrigue Masaryk pedig a Cseh kérdés c. ragyogó történelemfilozófiájában fejti ki véleményét Huszról, Comeniust pedig saját előképeként állítja be (Masaryk is protestáns volt), s mindez ideológiai alapul szolgált Csehszlovákia két háború közötti politikájához. Masaryk a magyar nemzetiség elnyomása miatt persze nálunk nem éppen pozitív figura, de akkor legyünk következetesek: sem a nemzetiségek jogait el nem ismerő Kossuth Lajos, sem pedig a zsidózó Széchenyi István nem lehetne pusztán ennek alapján pozitív személyiség.
[6] Jan Patočka: Mi a cseh? In: Mi a cseh? Ford. Kiss Szemán Róbert–Németh István, Kalligram, Pozsony, 1996, 195.
[7] Bohuslav Balbín: Értekezés a szláv nyelv, nevezetesen a cseh nyelv védelmében. Ford. Mayer Judit In: Hét évszázad cseh irodalmából. Esszék és tanulmányok 1, Madách, Bratislava, 1988, 84-85.
[8] Jiří Šotola: Szent a hídon Ford. Hubik István, Európa, Bp., 1984.
[9] A kapuvári műemlék szobrot 1986-ban újították fel.
[10] Liszka József: Adalékok Nepomuki Szent János ikonográfiájához. Acta Ethnologica Danubiana 4 (2002), Komárom–Dunaszerdahely, 11–22.
[11] Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium 1. Május 16. Neumann Kht., Bp., 2004.
Szólj hozzá!
Címkék: egyház szoborügyek níprajz
2009.05.19. 01:38
Hany Istók-balett
Egy híres magyar költő egyszer (sőt: egy szép napon) megrendelésre balettet írt Hany Istók történetéből. A megrendelő Kapuváron járva hallott először a legendáról, a költő viszont ismerte azt. Vajon honnan? Elárulom majd ezt is, előbb azonban, ha szabad, kis játék:
Kíváncsi vagyok, a mindig nagyon drága olvasó, kitalálja-e, ki a balett szövegének szerzője. Rögvest két segítséget is általnyújtok.
1. 20. századi szerzőről van szó
2. Alább látható a költő által írt Hany Istók-adaptáció kézirata, pontosabban annak egy része, mely a legenda klaszikus változatát ismétli meg. Az elbeszélés azonban eztán váratlan kanyart vesz, s elég különös alakot farag a kapuvári Maugliból.
.jpg)
Szerintem paleográfiai ösmeretek nélkül is olvasható, nem szerintem? A szöveg végét szándékosan ilyen bénán vágtam le, azon dramaturgiai megfontolásból, hogy fenntartsam és tartósítsam az izgalmat a folytatást illetően.
Szóval: ki a költő? Fakultatív kérdés: Hány éves az a kapitány, aki nem szerepel a darabban?
Tippeket/megfejtéseket szíveskedjen a nyájas olvasó vagy komment formájában továbbítani vagy - szemérmesek - villanypostán: lacana@citromail.hu
Thx
Május 19. 22:55-kor:
A mai nap úgy jártunk, mint négy centiméteres hóeséskor a MÁV. Kicsiny vihar cibálta a drótokat, és ahogyan ez a MÁV-nál 300 perces késésre, úgy a blog.hu-nál félnapos szünetelésre adott legimitációt. Ezért, no meg a fergeteges érdeklődés miatt (értsd: konkrétan egyetlen tipp sem érkezett), segíteni szeretnék a szerző személyének eldöntésében, mert rendes vagyok. Szkepszisem ugyan nőttön nő, de talán a következő opciók közelebb visznek a célhoz. Szóval a száz forintos kérdéshez, mely szerint ki a szerző, a potencziális válaszok körét hatra szűkítem (csak egy válasz lyó!):
a) Nagy László
b) Tornai József
c) Kosztolányi Dezső
d) Weöres Sándor
e) Illyés Gyula
f) Zelk Zoltán
Tűkön ülve várok...
Május 20. 23: 13-kor
Tekintettel arra, hogy a párbeszéd, a balett történetének folytatása, valamint Hany Istók ezen kultuszának ápolása iránt senki nem mutat érdeklődést, úgy néz ki, az információt kénytelen leszek megtartani magamnak.
Szólj hozzá!
Címkék: művészet hany istók
2009.05.18. 10:51
Németh Rozália énekeskönyve (Harmadik rész)
Németh Rozália énekeskönyve
(Kapuvár, Szabadság utca)
Ezen rozmaringág s kék ibolya illatjával szagos nótácskákat, kiket én itten most kiteszek, még a múlt évszázad utolsó tizedének délfelében adta által nékem Németh Rozália néném öröm- és megbecsülésre. S nám, miként adá nékem ajándékképpen, én aztat úgy e’, s nemkülönben híven meg is őrizém, hogy ez énekek el s széjjel ne iramodjanak a felejtés förgetegével, s oltalmazám én az elmúlástól ezeket, melyek az igaz magyari lélek egybekötött csokrai és két szerelmetes szíveknek hűséges kifolyásai. Danolták akkoron, midőn sütöttík zsírba’ a csörögefánkot a fritőzben, de ezen nótácskákat tette a korongra a pántlikás dídzsé is a bucsui bálbo. Ezeknek osztán okáért mit e gyűjteménynek sűrejébűl általnyújtok, vügyed te is úgy, olvasó, szíved vígság- s boldogulására!
Kapuvári zölderdöbe’
I.
Kapuvári zölderdőbe' kinyílott a tearózsa / gyere kedves kis angyalom, szakítsál le egyet róla / jaj de boldog lehet az valahol, aki ezt a rózsát leszakítja / aki ezt a barna kis lányt szerelemre tanította
II.
Kapuvári zölderdőbe' fészket rakott a vadgalamb / oda hívja a párját, fészket rakni tanítgatja / láttam a vadgalamb tanítását, láttam hogy szerette ő a párját / eltanultam, megcsókoltam én a babám pici ajkát
Csönd van a faluba’
I.
Csönd van a faluba, alusznak a lányok /csak egy kis ablakba’ világít a lámpa / barna kislány levelet ír messze idegen országba / a levente babáját hívja szabadságra
II.
Mikor kicsi a lány, a babával játszik / mikor növekedik, legény után vágyik / gondja van a szép ruhára, ékes csinos járására / csókot is tud kérni a picike szájára
Künn a réten nincsen virág
I.
Künn a réten nincsen bokor, így hát babám nem hozhatok virágot / pedig hidd el neked adnám ezt az egész gyönyörű szép világot / de a világ nem az enyém, így hát babám nem adhatok egyebet / virág helyet neked adnám a hűséges szerelmét a szívemnek
II.
Künn a pusztán szántok-vetek, cifra szűröm jaj de nagyon megázott / forgó széllel versenyt futok, kis pej lovam isten uccsa elfáradt, / gyere babám, takard be a kis pej lovam, úgy is futott ölöget / aztán tüzes öleléssel, forró csókkal gyúlasd lángra szívemet
Jaj, de magas
I.
Jaj, de magas, jaj, de magas a templom teteje / rá van írva nagybetűvel a babámnak a neve / arra mentem, nem bírtam elolvasni / csalfa szemem nem enged rá vigyázni
II.
Tizennyolc éves koromig nevelt az anyám, / azután a köztársaság visel gondot rám / fölhúzom a gumisarkos cipőmet / holdvilágnál várom a szeretőmet
Magasan jár a holdvilág
I.
Magasan jár a holdvilág a csillagos egekben / egy fiatal vámőr baka sétál a falu fele / hol leteszi, hol fölveszi vállára a fegyverét / úgy sétál a falu felé, csókolja a kedvesét
II.
Falu végén van egy kis ház, abba lakik a babám / arca halvány, szeme kékes, pici szája csókra áll / ki kedvese, az jegyese egy magyar katonának / mennyasszonyi ruhát varrja a kis hamis magának
III.
Mikor jön még újra vissza, mikor leszel az enyém / mikor látok udvaromban egy fiatal menyecskét / elpirulva szól a leány, tartsuk meg az eljegyzést / szüret után majd az őszre megtartjuk az esküvőt
Szólj hozzá!
Címkék: énekeskönyv
2009.05.13. 14:31
A természet kemény ölén
Rábaréten, virágzó akácfák árnyékában készült a fenti kép. Ami érdekes, nem is az illendőségből, szemérmességből, jólneveltségből három ponttal üresen hagyott rész, mely némi asszociatív kombinálással kitölthető. Ami igazán izgalmas, az a kontextus. Úgy néz ki, a tábla kihelyezője, ha már ilyen jól informált a természet dolgairól, rendszeresített kukkolója a Répce-parton zajló eseményeknek. S lám, egy mondaton belül sikerül eljutnia a kukkolástól a felügyeletig és a büntetésig. E tábla a voyeurisztikus tekintet, a térfigyelő kamerákkal átszőtt társadalom metaforája, ám maga a kukkolás igazán csak a pornográfia: http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre30/24benve.htm. A kiszabott büntetés azonban nem találja el valódi célpontját. Itt van egy akácfa, mely a tavaszi napsütésben éppen életre kelne, s mint valami Krisztust, brutálisan átszegecselik vaskos szögekkel. A tábla kihelyezője a bűnösök elleni fenyegetését – vagy éppen vágyát? – egy fába projektálta. Vajon melyik inkább természetellenes?
Ecce homo Homolka:
(különösen 4:11-től)
Szólj hozzá!
Címkék: voyeurizmus
2009.05.12. 11:37
Mondom, hogy minden Kapuvár
Amikor Bécsi körúti közös albérletünkben lakótársam születésnapi ajándékképpen egyszer azzal lepett meg, hogy tizenhárom darab A4-es papírral ragasztotta tele az ágyam fölötti falat, melynek mindegyikén egyetlen betű szerepelt, amely összeolvasva a M-I-N-D-E-N K-A-P-U-V-Á-R szöveget adta ki, még nem gondoltam volna, hogy valóban minden Kapuvár. Ez, mely egyúttal blogom címének genealógiáját is elárulja, természetesen fricska volt az ő részéről arra a gyógyíthatatlan betegségemre, amely szerint bármely téma kapcsán tudom úgy csűrni-csavarni a szót, hogy a konklúzió utóvégre Kapuvár mindenütt jelenvaló súlyának reprezentálásában csúcsosodjon ki. Pedig tényleg az van, hogy. Erre újfent egy exemplum:
Nem kis meglepetésre értesültem ugyanis arról, hogy kapuvári születésű volt Rimanóczy Kálmán (1840-1902), aki Nagyvárad városépítészetében alkotott maradandót, sőt egyáltalán nem túlzás azt állítani, az, hogy a „Pece-parti Athén” a magyar dualizmus kori építészet fellegvárának számít, egyszemélyben Rimanóczynak köszönhető. Rimanóczy Kálmán születési helyét még a szakirodalom is gyakorta eltéveszti, és a róla készült életrajzokban Kapuvár helyett – nyilván a két városnév hangalaki hasonlósága miatt – Kaposvárt jelöli meg. Az alább látható anyakönyvi kivonat azonban, ha hiszünk egy dokumentum bizonyító erejében, megdönthetetlenné teszi az állítást, miszerint Rimanóczy Kálmán nem Kaposváron, hanem Kapuváron született.
A fotó bal felső sarkában világosan kiolvasható a mi városunk neve, ahogyan a gépelt szövegsablonba kézzel beleírták azt: a kapuvári rk. [római katolikus] egyház megkereszteltek anyakönyvéből. Születési időként 1840. május 12.-e van megjelölve, a keresztelés pedig egy nappal később, május 13-án történt. Törvényes gyermek, nemét tekintve „fi” volt, szülei pedig Rimanóczy József-Sámuel uri Ispány illetve Keszelényi Francisca voltak. Bár a következő rubrikába a séma szerint lakóhelyének házszámmal való megjelölését kellett volna a plébánosnak bevezetnie, ott csak annyi szerepel: Kapuvár. Hogy valami baromi közhelyes legyek, azt kell mondjam, egyik szemünk sír, másik meg… na mit?... na mit csinál? (nem mondom meg, bi-bi-bííí). Ez a bejegyzés ugyanis félreérthetetlenül utal arra, hogy a későbbi nagyhírű nagyváradi építész Kapuváron lakott, lakóhelyét azonban az anyakönyvezés hiányzó információi nyomán nem lehet pontosan beazonosítani. Kiolvashatók viszont az iratból a keresztszülők nevei, akik Büchl János úr, Erdőmester és Valli Erzsébet, feltehetően férj és feleség voltak. Ha eddig talán nem lett volna egészen világos, hogy Rimanóczy Kálmán valóban Kapuváron született, eztán csak az lesz. A keresztelő neve oszlopba ugyanis Szalontay György neve van bevezetve, akinek neve ismert a helyi egyháztörténetből, 1833 és 1849 között valóban a kapuvári plébániát vezette. A nagyváradi építész születési ideje tehát valóban Szalontay tevékenysége idejére esik, és hát kevésbé valószínű, hogy ugyanabban az időben Kaposváron egy másik Szalontay György is működött volna. Ha mindez nem elegendő bizonyíték, akkor a szkeptikusok számára újabb ellenérv, hogy a kissé már megfakult pecséten is olvasható Kapuvár neve. Az ne tévesszen meg bennünket, hogy a keltezési dátum 1922. március 13-ára vonatkozik, ugyanis ezen okirat nem az eredeti anyakönyvből való, hanem annak mintegy egy évszázaddal későbbi hiteles átirata. Ez a felső sorból is kivehető, amint Tóth Károly adminisztrátor az ezerkilencszáz szót törlésjel alá helyezte, és utánaírta: nyolcszáznegyvenedik.
Az építész apját tehát Rimanóczy József-Sámuelnek hívták, aki az Esterházy-uradalomban dolgozott uradalmi (rövidítve: uri) igazgatóként, erre utal az ispány titulus. Ebből kikövetkeztethető, hogy Kálmán keresztszülei is az Esterházy-birtok alkalmazottai közé tartoztak, ahol erdőgazdálkodással foglalkoztak. Bár a Locsmánd mellett fekvő határszéli Zsirán található egy 1743-ra befejezett, Rimanóczy Antal által építetett barokk kastély (mely ma Pejachevich-kastélyként ismeretes), nem valószínű azonban, hogy a család ebből az ágból származott volna, mert akkor uszkve száz év alatt meglehetősen gyors lerongyolódáson kellett volna keresztülmenniük. De méla Tempefőik után ki tudja… Rimanóczy Kálmán apja korán meghalt, és az árván maradt fiú valószínűleg nem sokat tartózkodhatott a továbbiakban Kapuváron. Megélhetése érdekében elvégezte a kőműves szakmát, így került először kapcsolatba az építészettel.
.jpg)
Rimanóczy Kálmán 1896-ban a csehországi Karlovy Vary (Carlsbad) fürdőhelyen
Ezek után gyors ütemben emelkedett karrierje, miután az építőmesteri szakmát is megszerezte, épületeket is tervezhetett, amely már nem áll olyan távol későbbi hivatásától. Először Budapesten tevékenykedett, majd 1867-ben került Nagyváradra. Pont ez az esztendő a kiegyezés éve, mely elindította Magyarországon a gazdasági konjunktúrát, és ez természetszerűleg a települések urbanisztikai fejlődésének is jelentős lökést adott. A 19. század végén Rimanóczy Kálmánt sorra bízták meg nagyváradi épületek megtervezésével, így a korábbi gyakorlatilag földszintes „Körös-parti Párizs” igazi polgári nagyvárossá fejlődött. A „legmagyarabb polgári várost” (hogy egy újabb epitheton ornanst vezessek be) provinciális kisvárosból a század végére a historizáló, néhol szecessziós városépítészet centrumává tette. Így látta már Ady is, amikor a századfordulón a „Vér városában” dolgozott újságíróként, és itt, Oradea városában jelentette meg második verseskötetét. Rimanóczy Kálmán volt az építésze többek között a nagyváradi múzeumnak, a gőzfürdőnek, a zsinagógának, de épített szállodát, bankot, kaszinót, kereskedelmi csarnokot, végérvényesen rányomva bélyegét Nagyvárad jelenlegi arculatára. Ugyanakkor nemcsak mint építész működött, hanem építési vállalkozó is volt, s ebben a minőségében többek között az ő nevéhez fűződik a frissen felújított budapesti Uránia mozi, mely mára a filmbe csak a Magyar Filmszemle idején belebotló „sztárszínészek” és „mélykritikusok” rendszeresített önreprezentációs helyévé vált.
Szólj hozzá!
Címkék: urbanisztika
2009.05.11. 14:26
Mesél az erdő
Tavaly, 2008-ban jelent meg Balsay Endre terjedelmes, nagyjából 350 oldalt kitevő helytörténeti kötete Fejezetek a Kapuvár környéki erdők történetéből címmel. Aktualitását az adja, hogy most, 2009. május 7-én budapesti közgyűlésén az Országos Erdészeti Egyesület Bedő Albert-díjat adományozott a könyv szerzőjének, aki korábban erdészként tevékenykedett a Hanság vidékén. Bedő Albert-díjat 1957-től adományoznak az erdőgazdálkodás terén kiemelkedő jelentőségű tevékenységet kifejtő szakembereknek. A díj névadója, Bedő Albert (1839-1918) sok más mellett arról nevezetes, hogy többek között ő készítette elő az 1879-es erdőtörvényt. Egyébként egy csodálatos, arborétumszerű parkkal övezett faipari szakközépiskola is viseli az ő nevét a Csongrád megyei Ásotthalmon, ahol sok kapuvári erdész is megfordult (bár én mégcsak távolról sem vagyok erdész, rövid ideig nekem is volt szerencsém tevékenykedni ott).
Balsay Endre (1937-) hosszú ideje kutatója a hansági és a rábaközi erdők történetének, történeti kutatócsoportot is vezetett. Mondhatni erdészdinasztia sarja, hiszen felmenői közt többen dolgoztak erdészként, közülük legismertebb név édesapja, Balsay László (1902-1982). Balsay László 1953-től egészen 1969-ig volt a hansági (majd új néven: Délhansági) Erdészet vezetője, mindhárom fia erdész lett, hasonlóan a Stift-családhoz, amely szintén sok jelentős erdészt adott Kapuvárnak. A Balsay-dinasztia kezdeményezte többek között a békási-égeri vasút létrehozását a tőzeges-lápos területen (mely 1970-re megvalósult), rendszeresen publikáltak erdészeti szakfolyóiratokban, például az Erdő c. lapban. Mindezeken túl 1974-ben Balsay László fiával együtt írta a „Tanulmányterv a Hanság természet- és tájvédelmi körzetté nyilvánítására” című programot is, amelynek nyomán 1976-ban megalakult a Hanság Tájvédelmi Körzet, egy évvel korábban a Fertő-tavi Tájvédelmi Körzetnél, majd aztán a két, azelőtt nem éppen szerencsés módon elkülönülten, önállóan kezelt körzetet 1991-ben egy közös nemzeti park rangjára emelték.Balsay Endre az anyaggyűjtés során információinak java részét éppen édesapjának elbeszéléseiből, s más erdészek visszaemlékezéseiből gyűjtötte össze, de ő maga is rendszeresen fotókkal dokumentálta a hansági táj átalakulásait, mely a 20. századra gyökeresen megváltozott. A mű azonban nemcsak orális források gyűjteménye, a szerző a gazdag fotóanyag mellett irattári forrásokat, térképeket, táblázatokat is felhasznált, melyek elemzését, komolyan mondom, páratlan alapossággal végzi el. A kötet – mint címe (fejezetek) is jelzi – nem tör teljességre, mert, mint mondja, eddig „önálló, mindenre kiterjedő történeti feldolgozás nem készült”. A források hiányára hivatkozva Balsay Endre könyve elsősorban a 20. századi és részben a 19. századi eseményekre fókuszál, ezért nem lehet számon kérni a korábbi időszakokról szóló elemzések hiányát. Minden bizonnyal lehetett volna még bővíteni a spektrumot 19. század előtti ismeretanyaggal, a középkori (iváni, rábai) erdőispánságok történetével, a silvariusok, azaz az erdészek (silva latinul erdő) szerepével, a török kori katonai védekezés során az erdőkivágások és fatorlaszok építésének jelentőségével, vagy éppen a 17. és 18. századi nem tervszerű folyószabályozásoknak a hansági és rábaközi erdőkre gyakorolt hatásával, de így is az 50-52. oldalon forrásokat hoz a Nádasdy Ferenc-féle 17. századi erdőgazdálkozásról.
A kötet szerencsés módon több szempontból is összefüggéseiben tekinti át a helyi erdők történetét, azt nem korlátozza pusztán a szorosan vett kapuvári városkörnyékre. Így mindjárt az Esterházy-hitbizományról áttekintő képet nyújtó (az intézményi felépítést ábrán is bemutató) első fejezet után az endrédújmajori erdőgondokságot feldolgozó fejezet, majd részben a szentmiklósi-süttöri erdőkkel foglalkozó rész következik. Ez utóbbi egyébként a könyv legterjedelmesebb tanulmánya, mely a vadgazdálkodást és az úri vadászatot állítja homlokterébe. Számos érdekességet megtudhatunk belőle, például azt, hogy az Esterházy-hitbizomány 19. századi végi bérlője, báró Berg Gusztáv rendszeresen hívta Kapuvárra a Habsburg-család tagjait. Így például vadászott Kapuváron a később, 1889-ben Mayerlingben (éppen egy vadászkastélyban) öngyilkosságot elkövető Rudolf trónörökös. Balsay beszámol, hogyan reggeliztek a kapuvári vasútállomáson, hogyan utaztak a hansági kisvasúton Öntésre, hogyan fogadták őket a kapuváriak és miként zajlott le maga az úri passzió, a vadászat. De megtudhatjuk, hogy Horthy Miklós is rendszeres látogatója volt a Kapuvár környéki erdőknek, amint azt egy, a vitnyédi Schweitzer-tilosban készült fényképen is láthatjuk. A könyvben két képen is feltűnik a kiskorú, a kapuvári születésű Lámfalussy Sándor, az 1948-ban Hollandiába emigrált közgazdász, akit az európai közös pénz megteremtése nyomán az „euró atyja” homéroszi jelzővel szoktak illetni, és akinek édesapja Lentiből jött Kapuvárra erdész hivatását immáron itt beteljesíteni (apja sírja a soproni temetőben van).
A szerző más szempontból is összefüggéseiben tekinti át a helyi erdők történetét. Miután az erdők léte elválaszthatatlan a vízügyi, a talajtani stb. kérdésekről, ezekről is bőséggel szolgáltat információkat. Így például a vadászatról szóló fejezet után betekintést nyújt a hansági vízi járművek történetébe, melynek rajzát azonban Timaffy László néprajzkutató munkái nyomán lehetett volna még cizellálni. Ugyanilyen szélesebb összefüggés, hogy a politikának az erdőgazdálkodásra való kihatásait is taglalja. Trianon után például a jó minőségű erdők külországokba való kerülésével a hansági, cseri erdők szerepe felértékelődött. 1945-et követően szintén a politika szólt bele az erdőgazdálkodásba: határzár, 56-os menekültek, Hanság-lecsapolás, a határon való átszökés meggátlása érdekében az utak hiánya sat. A vízügy és a politika hatásai mellett nem kevésbé függnek össze a délhansági erdőkkel a talajviszonyok (külön fejezet tárgyalja a tőzeggazdálkodást: a lecsapolás következményét, a bányászatot, a tőzegpusztulást). Szorosan összekapcsolódik a témával a mára teljesen felszámolt gazdasági kisvasút rendkívül gazdag hálózata is (a hansági vasutak krónikáját megíró Lovas Gyulát is Balsay informálta). Összességében tehát Balsay megközelítésmódja szerint az erdőgazdálkodás nem pusztán szoros értelemben vett erdőgazdálkodás csupán, hanem egy szélesebb összefüggés része, melyhez szervesen hozzátartoznak más földrajzi és gazdaságtörténeti tényezők. Üdvözlendő, hogy ezt így tárgyalta.
A munka utolsó, mintegy száz oldalas része A hansági és rábaközi-cseri erdők neves művelői címet viseli, amely páratlanul gazdag személyi adattár, a környéken valaha dolgozott híres erdészeti szakemberek élettörténete. Belőle több erdészdinasztia családtörténete előhámozható, ahogyan Kapuvár helytörténete szempontjából is elengedhetetlen életrajzi tárház. Ugyanakkor helyi jelentőségén túlnő, hogy számos olyan erdész is a korpusz része, akik Trianon után az elveszett országrészekből érkeztek Kapuvárra, hogy ottani ellehetetlenült erdészeti tevékenységüket itt folytatni tudják. Így számos olyan erdész dolgozott Kapuváron és környékén, akik Erdélyből, a Felvidékről, a Kárpátaljáról, vagy éppen az erdőkben nem túlságosan dúskáló Vajdaságból származtak.
Végezetül a könyv nyelvezetéről pár megjegyzés. Balsay Endre könyve tudományos megalapozottságú munka, mely óhatatlanul olvasási nehézségekkel is jár a mezei, a témában nem járatos olvasó számára. Számos olyan terminológia, szakzsargon található a könyvben, melynek értelmezésekor az embernek gyakran kell kapaszkodnia, vagy rögvest szótár után nyúlnia. Ezért, mivel a könyv szélesebb olvasótáborra, s nemcsak szakmai közönségre tart igényt, nem ártott volna egyes szavak jelentését megmagyarázni, vagy a leggyakrabban előforduló, és a hétköznapi olvasó számára a zökkenőmentes olvasás folyamatát minduntalan megakasztó kifejezések miatt legalább egy szójegyzéket mellékelni. Mindazonáltal a könyv nyelvezetének tudományos alapokon való nyugvása, illetve a szerző személyének a szakmában való sok évtizedes tapasztalata garancia arra, hogy megbízható és színvonalas munka született.
(Balsay Endre: Fejezetek a Kapuvár környéki erdők történetéből. Kapuvár, 2008)