Németh Rozália énekeskönyve 

(Kapuvár, Szabadság utca)

Ezen rozmaringág s kék ibolya illatjával szagos nótácskákat, kiket én itten most kiteszek, még a múlt évszázad utolsó tizedének délfelében adta által nékem Németh Rozália néném öröm- és megbecsülésre. S nám, miként adá nékem ajándékképpen, én aztat úgy e’, s nemkülönben híven meg is őrizém, hogy ez énekek el s széjjel ne iramodjanak a felejtés förgetegével, s oltalmazám én az elmúlástól ezeket, melyek az igaz magyari lélek egybekötött csokrai és két szerelmetes szíveknek hűséges kifolyásai. Danolták akkoron, midőn sütöttík zsírba’ a csörögefánkot a fritőzben, de ezen nótácskákat tette a korongra a pántlikás dídzsé is a bucsui bálbo. Ezeknek osztán okáért mit e gyűjteménynek sűrejébűl általnyújtok, vügyed te is úgy, olvasó, szíved vígság- s boldogulására!

Kapuvári zölderdöbe’

I.

Kapuvári zölderdőbe' kinyílott a tearózsa / gyere kedves kis angyalom, szakítsál le egyet róla / jaj de boldog lehet az valahol, aki ezt a rózsát leszakítja / aki ezt a barna kis lányt szerelemre tanította

II.

Kapuvári zölderdőbe' fészket rakott a vadgalamb / oda hívja a párját, fészket rakni tanítgatja / láttam a vadgalamb tanítását, láttam hogy szerette ő a párját / eltanultam, megcsókoltam én a babám pici ajkát

Csönd van a faluba’

I.

Csönd van a faluba, alusznak a lányok /csak egy kis ablakba’ világít a lámpa / barna kislány levelet ír messze idegen országba / a levente babáját hívja szabadságra

II.

Mikor kicsi a lány, a babával játszik / mikor növekedik, legény után vágyik / gondja van a szép ruhára, ékes csinos járására / csókot is tud kérni a picike szájára

Künn a réten nincsen virág

I.

Künn a réten nincsen bokor, így hát babám nem hozhatok virágot / pedig hidd el neked adnám ezt az egész gyönyörű szép világot / de a világ nem az enyém, így hát babám nem adhatok egyebet / virág helyet neked adnám a hűséges szerelmét a szívemnek

II.

Künn a pusztán szántok-vetek, cifra szűröm jaj de nagyon megázott / forgó széllel versenyt futok, kis pej lovam isten uccsa elfáradt, / gyere babám, takard be a kis pej lovam, úgy is futott ölöget / aztán tüzes öleléssel, forró csókkal gyúlasd lángra szívemet

Jaj, de magas

I.

Jaj, de magas, jaj, de magas a templom teteje / rá van írva nagybetűvel a babámnak a neve / arra mentem, nem bírtam elolvasni / csalfa szemem nem enged rá vigyázni

II.

Tizennyolc éves koromig nevelt az anyám, / azután a köztársaság visel gondot rám / fölhúzom a gumisarkos cipőmet / holdvilágnál várom a szeretőmet

Magasan jár a holdvilág

I.

Magasan jár a holdvilág a csillagos egekben / egy fiatal vámőr baka sétál a falu fele / hol leteszi, hol fölveszi vállára a fegyverét / úgy sétál a falu felé, csókolja a kedvesét

II.

Falu végén van egy kis ház, abba lakik a babám / arca halvány, szeme kékes, pici szája csókra áll / ki kedvese, az jegyese egy magyar katonának / mennyasszonyi ruhát varrja a kis hamis magának

III.

Mikor jön még újra vissza, mikor leszel az enyém / mikor látok udvaromban egy fiatal menyecskét / elpirulva szól a leány, tartsuk meg az eljegyzést / szüret után majd az őszre megtartjuk az esküvőt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.