Na nézzük. Mármint az általam korábban hiányolt december 14-i ülés minapában közzétett jegyzőkönyvét a híddal kapcsolatban:

A KNHBK, vagyis a Kapuvári Nagyon Helytörténészek Baráti Körének sokéves kutatásai alapján feltételezhető, hogy Attila, hun király 449-ben megfordult Kapuváron. Egy Kapuváron talált, de mára már rejtélyes módon elveszett régészeti lelet erre enged következtetni. A hunok kedves vezetőjének tárgyi lelete elmosódva ugyan, de egy csodaszarvast formázó motort, és egy azon ülő, hátrafelé nyilazó alakot ábrázolt, mely valószínűleg magának Attilának a képmása. A Kapuvári Nagyon Helytörténészek Baráti Körének kutatásai szerint ez az emlék nem a „boly” fejedelemséggel, de legalábbis a „boj” hatalommal függ össze, mint korábban feltételezték, hanem Attilával. Ráadásul a lelet bojként való olvasata félreértelmezésen alapszik, mert az valójában nem boj, hanem gój emlék, amint azt a Gój Biciklisek Ph.D-sei megállapították, összhangban az Attila Páva Kör kutatásaival. A képmás alapján a KNHBK arra a következtetésre jutott, hogy Attila 449 nyarán járt Kapuváron, és a Széchenyi utcában lakott. Attila egy forró nyári éjszakáját töltötte itt feleségével, Arykannal, szállása gyékényből font kerítéssel volt körbevéve, és amikor az est leszállt, szolgálói fáklyát gyújtottak és dalokat adtak elő az ő tiszteletükre. A múlt felé hátrafelé nyilazó történészek feltételezései szerint Kapuváron, az itteni fürdőszobában fogant Attila és Arykan szerelmének gyümölcse, a hős Ellák, akinek ágyékából később Csaba királyfi elődei származtak. Attila valószínűleg azért választhatta Kapuvárt, mert a Kárpátok hegygerinceinek ölelésében, amelyek köztudottan Isten Oszlopai, a hun király itt talált biztonságos menedéket magának, és a Szíriusz bolygóról származó Arykan itt csavarta meg háromszor Attila király sajtszagú tökeit. Sőt Attila nagy nevét őrzi Kapuvár elnevezése is, hiszen mind az Attila szó, mind pedig Kapuvár három szótagból áll. Amint azt a Kapuvári Nagyon Helytörténészek Baráti Köre kódfejtőinek legújabb kutatásai mutatják, a Kapu elnevezés az 1500 évre titkosított hun rovásírás szerint valójában Attilát jelenti, a vár pedig arra utal, hogy Attila 449-ben itt várta a Szíriuszról turulmadár szárnyán érkező Arykant. Erről ugyan nem maradtak fenn források, de amint arra a nagyon helytörténészek rámutatnak, ez is csak az Egyetlen Igaz Történelem visszamenőleges hatályú grandiózus projektjét minduntalan akadályozó amerikai vérszívó imperialista disznók aknamunkáját mutatja.

A kurucok 1704 januárjában kezdődő, majd április elején máris kudarcot valló első dunántúli hadjáratának kapuvári vonatkozásaival először a Kurucinfó (1.), annak folytatásaként a Kurucinfó (2.), illetve az Egy hoax önbeteljesítő jóslata című posztomban foglalkoztam, melyek elsősorban eseménytörténeti szempontból vizsgálták tárgyukat. Az eseménytörténeti megközelítés azonban önmagában nem elegendő a bukás okainak megvilágítására, ahhoz a felszín alatt rejtőző mélystruktúrák feltárására is szükség van. Nyilvánvaló persze, hogy abból a néhány Kapuvárra utaló forrásból, amely a birtokomban van, nem lehet szisztematikusan megrajzolni egy egységes képet, mindenesetre az alább tárgyalásra kerülő korabeli szövegek talán érzékeltetni képesek a hadjárat helyi szinten is dokumentálható alapvető problémáit. Most tehát ugyanebből a rövid időszakból a hadszervezet és a hadiellátás nehézségeinek Kapuvárral kapcsolatos adataira fókuszálnék, három probléma köré csoportosítva: 1. Hadseregszervezési hiányosságok; 2. hadianyag-hiány; 3. zabrálások.

Tulajdonképpen, avagy nem tulajdonképpen, de lassan kezdem már sajnálni ezt a Fellegi gyereket, és azt mondanám, hogy ha már széthúzott farpofával ő is vastagon belefosott a betonfőzelékbe, akkor egye is meg jókedvel (kopirájt báj SP), bő nyállal, csakhogy mi is megesszük az elénk tálalt finoman tápláló bélsár jókora kupacát.

Az, hogy a kétharmados Vezénylő Tábornok úr megbukott, csak