2009.11.24. 19:23
A tévedések unciklopédiája (a Wikipédia „Kapuvár” szócikkéről)
Ahelyett, hogy írnék róla egy külön posztot, ki is javíthattam volna a Wikipédia online lexikonban a Kapuvár címszó alatti textust, de hát akkor csak a laptörténetben lenne nyoma a szövegben vétett hibáknak.
A Wikipédiának a hagyományos, nyomtatott alapú változatokkal szemben részint ez az erénye, amíg ugyanis a klasszikus lexikonok rögzítettek, így tévedéseik sem javíthatók (legalábbis egy adott kiadásban), addig a Wiki újra meg újra megváltoztatható, átalakítható: nem áll másból, mint Javított Kiadásból. Másfelől a sebesség is az online lexikon javára dől el: amíg például a Magyar Nagylexikon hosszú évtizedek munkájának gyümölcse, de már megjelenésének évében elavul, és az új történések, az újonnan keletkezett terminusok értelmezésére vak marad, addig a Wikipédia szüntelen megújulásra képes, friss, gyors és naprakész válaszokat kínál. Ezt az átalakíthatóságot az újmédia teoretikusa, Lev Manovich a számítógépes technológiák öt alapelve közül variability (változtathatóság) címen tárgyalja, ezzel függ össze a másik alapelv, a modularitás, ezt „az újmédia fraktális szerkezetének” nevezi, ami arra utal, hogy a részek az egész struktúrájának megváltoztatása nélkül is kicserélhetők. Struktúrája puha, a könyv kemény „hardvere” helyett az online változatra a „szoftver” metaforája illik, amely Manovich-ot „szoftmodernizmus” terminusának kifejlesztéséhez vezette. Amíg a hagyományos enciklopédia befejezett, addig az online lexikon soha nincs kész, megvalósítja azt az alkotási módot, amit Umberto Eco „nyitott műnek” keresztelt el. Amióta 2005-ben valaki elindította a Kapuvár szócikket, szinte heti rendszerességgel történtek rajta változtatások.
A Wikipédia ugyanakkor nemcsak az információk naprakész voltában vagy a változékonyságban múlja felül papíralapú vetélytársát, hanem a kommunikáció hagyományos modelljét is felülírja. A Roman Jakobson nevéhez fűződő klasszikus kommunikációelméleti megközelítés úgy képzeli el az információcsere folyamatát, mint amely egy csatornán keresztül valamilyen kódot (nyelvet) használva üzenetet továbbít a feladótól a címzett felé. Ezzel szemben a Wikipédián a feladó (az író) és a címzett (az olvasó) viszonya nem rögzített, bárki lehet egyszerre a szöveg szerzője (szerkesztője) és olvasója, így a tudásközvetítésnek egy jóval átfogóbb formáját valósítja meg. Nincs meg az író és az olvasó között a hierarchikus viszony, nincs a szövegnek egyetlen alkotója, itt, amint a népdal, a kollektíva, az Írói Termelőszövetkezet képezi le a szerzőség fogalmát. Ezáltal pedig a termelés-fogyasztás dichotómiája, a közlés klasszikus egyirányú csatornája is felbomlik: éppen úgy termelhet (alkothat) valaki, ahogyan lehet az információ fogyasztója (olvasója) is. Másfelől pedig a Wikipédia magát a világhálót modellezi kicsiben. Amikor Tim Berners-Lee popularizálta a hálózatot, a liberális demokrácia azon ideológiája vezérelte, amely nemcsak az információfogyasztás szabadságán, hanem az információ termelésének szabadságán is nyugszik: a Wikipédia nemcsak szabadon olvasható és írható, de interaktív és a hagyományos enciklopédiával szemben ingyenes „hozzáférésű” adatbázis (hm…) is, így a tudás demokratikusabb elosztásának koncepciójával áll összefüggésben. Ám… Minthogy a szerkesztés bárki által szabadon végezhető művelet, a tévedések is gyakori vendégek. Az alábbiakban a címszó [Kapuvár] Története című fejezetéből a november 17-i változat alapján tíz errort gereblyéztem össze, mely tévedések származásukat illetően is tanulságosak.
1. „A korai vaskorban (hallstatti kultúra) épültek a szomszédságban lévő egykori földvárak (Földvár, Feketevár) és az illírek által használt védelmi vonal része volt Kapuvár is”.
A Kapuvártól északra lévő Földvárt legalaposabban Nováki Gyula kutatta. Noha a soproni ispáni várhoz hasonlóan égett sáncot talált, mely a középkori magyar föld-favárak egyetemes vízjele, az építést a bronzkorba helyezte. A babóti vár (Feketevár) építési ideje meglehetősen bizonytalan, már csak azért is, mert eddig egyetlen ásatás történt a környékén, mely az itt talált maradványok alapján a 13. századba keltezi megszületését, amit átvesz Kiss Gábor is 1995-ös cikkében. Feketevár keletkezésére ugyanakkor a 13. század meglehetősen kései dátumnak tűnik. Azt, hogy ezt a védelmi rendszert az illírek építették, az egykori múzeumigazgató, Faragó Sándor pendítette meg 1962-ben az Arrabonában megjelent tanulmányában, csakhogy később azt állította, hogy tévesen datálta az illírek korába. Egyszóval a fenti mondatból gyakorlatilag egyetlen szó sem állja meg a helyét.
2. „A mai Kapuvár mellett két fontos római útvonal haladt el”.
Az egyik útvonal, amely feltételezés a Sopron és környéke műemlékei c. kötetből származik, Scarbantiát kötötte össze Arrabonával, de erre nincs egyértelmű bizonyíték. Halvány sejtés mutat erre, ugyanis Osli környékén római leletek bukkantak felszínre, illetve egy temető maradványa, amelyeket a korban gyakran utak mellett helyeztek el. A másik római út észak–déli irányú, és a már említett védelmi vonal részének tekintik, ami Feketevártól Fölvárig húzódott. Ezt a tételt a 19. században Bella Lajos, a Sopron vármegyei múzeum első igazgatója vetette föl, igen ám, csakhogy 1894-ben azt állította, sorry, tévedtem.
3. „A honfoglalás idején itt volt a gyepűrendszer megerősített kapuja”.
A honfoglalás (de nevezzük inkább 10. századnak) idején tudvalevő, hogy a magyar szállásterület jóval nyugatabbra terjedt ki, egészen a közép-ausztriai Enns folyóig húzódhatott. Ha pedig a fennhatóság alá vont terület szélső „határa” nyugatabbra volt, akkor értelemszerűen a honfoglalás idején nem lehetett Kapuvár országkapu, átjáró. Kapuvár az ország bejárataként inkább a 10. század végén és a 11. század elején funkcionálhatott.
4. „Sur vezér nemzetsége telepedett le e tájon”.
Ezt az ötletet a 19. századtól kezdve számos szerző megemlítette. Egy szépséghibája van: semmiféle adat nincs rá. Legszorosabban talán Csorna neve jöhetne számításba, mint amely elnevezésében az állítólagos vezért őrzi, ám könnyen elképzelhető, hogy Csorna nem erről, hanem a fekete föld szláv nevéről (ma a talajtanban: csernozjom) kaphatta nevét.
5. „1068 környékén a Babót határában fekvő Kapuvárához besenyőket telepítettek a német szomszéd gyakori betörései miatt”.
Ez a szöveg olyan kútfőre megy vissza, amely nem létezik. Szép példája, hogyan lehet összevarrni különböző forrásokat egymással. A köztudatba Gimes Endre 1972-es kapuvári útikalauzából került be. Nézzük, honnan származnak az egyes szövegrészletek! Rákos vagyok, hátulról kezdem. A mondat vége (német szomszéd) P. mestertől (nem tőlem), azazhogyvagyis Anonymustól származik, méghozzá gestája utolsó fejezetéből, ahol azt állítja, a Moson nevű mocsáron túl Zolta vezér nem kevés besenyőt telepített le országa védelmére. Ezt a szövegrészletet varrták össze a Képes Krónika azon fejezetével, amely szerint Jan soproni ispán Bolgárfehérvárnál (értsd: Beograd) besenyőket fogott el. Jerney János 1851-es könyvéé az ősbűn, ahonnan elterjedt az a nézet, hogy ezeket a besenyőket mint hadifoglyokat a Rábaközben telepítették le. Aztán ez a torzítás is tovább torzult, ugyanis az esemény nem 1068-ban, hanem 1071-ben történt. A dátum eseményeit azért keverhették össze, mert 1068-nál a cserhalmi ütközetnél viszont egy Oslu vezérről beszél a forrás, amelyet könnyen a Kapuvártól északra fekvő Osli falu névadójával azonosítottak. Az már más kérdés, hogy a Képes Krónikában nem besenyőkről, hanem kunokról van szó. Köbre emeli a habot, hogy ott ráadásul nem is ezen keleti nép letelepítése, hanem legyilkolása van terítéken. Egyébként minden stimmel. Végezetül pedig ezeknek a besenyőknek Babót környékére történő állítólagos letelepítése Winkler Margit egyik megjegyzésére megy vissza, aki ott egy 1256-os oklevélre hivatkozik. Abban az okiratban azonban nemhogy besenyőkről nincs szó, de a benne szereplő Babót helynév is valószínűleg inkább Kisbabotra utal Győr vármegyében, mint a Sopron vármegyei Babót településre. Okleveles adatok csak egyetlen egyszer említenek a Rábaközben besenyőket, 1224-ben, Árpásnál. Több nincs. 
Így aztán e több szövegrészletet összeszövő Wikipédiás mondat minden elemében sántít, a kapuvári besenyők pedig nem létező fantomok.
Így aztán e több szövegrészletet összeszövő Wikipédiás mondat minden elemében sántít, a kapuvári besenyők pedig nem létező fantomok.A cserhalmi ütközet 1068-ban
6. „A város első okleveles említése 1162-ből maradt fenn, amikor III. István király nemességet adományozott egy Farkas nevű soproni várjobbágynak, aki jelentette, hogy a hűtlenek Kapu várát el akarják foglalni”.
Ez nemkülönben hamis elemeket tartalmaz. A valóban létező 1162-es okmány a Farkas nevű személyt civilisnek nevezi. A civilis az Árpád-korban két jelentést hordozott: egyrészt jelenthetett polgárt, másrészt pedig várnépet. Az első jelentés azonban csak a 13. századtól datálható, s minthogy az oklevél egy évszázaddal korábbi, itt valójában várnéphez tartozó személyt jelent. A várjobbágyot latinul sohasem hívták civilisnek, hanem csak iobagio castri néven emlegetették. Ergo: Farkas nem várjobbágy, hanem várnépbeli volt. Farkas megnemesítésének gondolata Belitzky János vármegyei monográfiájára megy vissza, amely viszont ezt a nézetet Váczy Péter szimbolikus államelméletéből csente el. 
Nos, a szöveg szerint Farkast kivette a király a szolgaság járma alól, de egy szóval sem említi azt, hogy ez nemesítés volna. Hozzáteszi azonban, hogy ott szolgál, ahol akar, amelyből következik, hogy csak szolgálata helyét választhatta meg szabadon. A nemesítés a kutatás szerint a 12. században alkalmazott jutalom volt, és bár Farkas sok mindent kapott (fődet, retet, malmot, libertast), de nemesi rangot nem.
Nos, a szöveg szerint Farkast kivette a király a szolgaság járma alól, de egy szóval sem említi azt, hogy ez nemesítés volna. Hozzáteszi azonban, hogy ott szolgál, ahol akar, amelyből következik, hogy csak szolgálata helyét választhatta meg szabadon. A nemesítés a kutatás szerint a 12. században alkalmazott jutalom volt, és bár Farkas sok mindent kapott (fődet, retet, malmot, libertast), de nemesi rangot nem.7. „Kapu vára erősített hely”.
Ez a félmondat gyakran olvasható népszerűsítő brosúrákban, valójában tautológia. A megerősített hely annyit tesz, mint erősséggel ellátott hely. Minthogy az erősség a vár szinonimája, a szöveg voltaképpen retorikai túlcsordulás: fölösleges szóismétlés. Vagy úgy helyes, hogy Kapu erősített hely, vagy úgy, hogy várral ellátott hely, de a kettő egymással nincsen barátságban.
8. „Első ismert várhadnagya Hédervári Dezső volt”.
Tévedés. A vár első, név szerint fennmaradt vezetője Ditrik volt 1296-ból (más keltezés szerint 1291-ből). És nem „várhadnagy”, hanem várnagy.
9. „1594-ben a törökök elfoglalták. A háborús dúlást azonban nem kerülhette el”.
A két mondat egymáshoz való viszonya elárulja, hogy kompilált részről van szó, a két mondat más-más forrásból származik. Ha ugyanis a törökök elfoglalták volna, akkor értelemszerűen nem ellentét lenne a két mondat között (amit az azonban ellentétes kötőszó jelez), hanem folytonosság (és). 
A kettő szembeállításának logikai értelme nulla. Ugyanakkor az sem biztos, hogy elfoglalták a törökök 1594-ben, ugyanis egy három évvel későbbi urbárium szerint a környékbeli falvak lakossága a vár köré menekült. Ha török kézen lett volna, értelemszerűen nem menekültek volna az ellenség védőszárnyai alá.
A kettő szembeállításának logikai értelme nulla. Ugyanakkor az sem biztos, hogy elfoglalták a törökök 1594-ben, ugyanis egy három évvel későbbi urbárium szerint a környékbeli falvak lakossága a vár köré menekült. Ha török kézen lett volna, értelemszerűen nem menekültek volna az ellenség védőszárnyai alá.10. „A fejlődés nyomait csak az 1630-as évektől találjuk”.
Nem egészen világos, mit akart mondani ezzel az ösmeretlen auktor. Szép, de semmitmondó.
Végül pedig a november 17-i állapot szerint a 18. századi kastélyépítés után a következő információ már az 1848/49-es szabadságharc utáni kapitalizálódás időszakára esik. Azért történt egy s más ezalatt az uszkve egy évszázad alatt. Legalább az 1826. évi parasztlázadást nem ártott volna megemlíteni, amely csaknem egy másfél évszázados folyamat tetőpontja volt: az Esterházyak ugyanis a katonai feladat elvesztésével folyamatosan megkurtították a város lakóinak kiváltságait, mind nagyobb terhet pakolva a vállukra, amely a 19. században végül felkeléshez vezetett.
2 komment
Címkék: webkettő helytörténet
2009.11.23. 17:08
Ká u. Ká: Kondor Katalin árulása
Mint az IFA-ról letört visszapillantó az utcára néző ablakon, mindennapos népszokássá vált, hogy a tudomány vagy a művészet fedőnevével meghirdetett események voltaképpen politikai propagandát takarnak. Végignyálazva a Wass Albert Összest, Kóczán Zoltán például úgy döntött, hogy önmagát irodalomtörténésszé avatja, és noha azt hazudja, hogy az írónak állít szobrot, valójában a domborművet és annak liturgiáját politikai bunkósbotként használja. A nyilván történész végzettségű Dukai Miklós nemkülönben ugyanennél az emlékműnél tart tudományos értekezést Trianonról és a meggyötört magyarságról, amelynek szépséghibája, hogy hemzseg a torzításokról, a magyar történelemben való tájékozatlanságáról, de hát így jár az, aki olyan témába ártja bele magát, amelynek kérdéseiben teljességgel zöldfülű, akit jobban érdekel a politikai haszonszerzés, mint a történelemkönyv. A „kapuvári ellenforradalom” 90. évfordulójára felállított 1919-es emlékoszlopnál Ivanics Ferenc arról szónokol, hogy az „akkori vörösök ma is köztünk vannak”, ezzel el is árulva, hogy a szoborállítást nem is az emlékezés vágya motiválta, hanem annak aktuálpolitikai célokra történő felhasználása. A Jobblik tagtoborzó gyűlésén a turultoll, a borjúszájú ing és a Martens-bakancs szimpatikus ötvözetében feszítő biotáltosok a Szent Koppányi mélymagyar alkotmány Szíriusz által háromszor megcsavart DNS-ének nevében váltig állítják, hogy a finnugor rokonságot már „megcáfolták”, azt „kommunista hazugságnak” minősítik, mert hát természetesen ők mindannyian a nyelvtörténet hiperhabil docensei, ebből írták a nagydoktorijukat. Mindezeket egyetlen gondolattal lehet egymáshoz abroncsolni: terjed a kontárság kultusza, az áltudomány – ezek a tudorok olyan ügyekben nyilatkoznak meg, amelyeknek alapkérdéseiről láthatólag halvány fingjuk sincs.
Az azonban meglehetősen tünetértékű, ha valakinek politikai elkötelezettsége oly mértékben eltorzította a gondolkodását, hogy a szakmában eltöltött több évtizedes tapasztalata ellenére is képtelen legyen észrevenni állításai abszurditását. 2009. november 19-én a jobboldal holdudvarába tartozó Gartai Népfőiskola meghívására tartott Kapuváron „előadást” a Magyar Rádió egykori elnöke, Kondor Katalin A média árulása címmel. Az „előadás” szót azért teszem idézőjelbe, mert a média csak arra volt ürügy, hogy pártpropagandát terjesszen, és ezzel, illetve jelenlegi (és rádióelnöki) magatartásával saját maga árulja el a sajtóetika és a médiatudomány törvényeit. Az alábbiakban nem is arra vállalkozom, hogy állításait cáfolni próbáljam, megteszi ezt ő maga, hanem arra, hogy egyik tézisét másik kijelentésével állítsam kontextusba, hogy ezzel önmaga mutasson rá torzításaira és ellentmondásaira.
A közönség ilyenkor nem azért megy el az „előadásra”, hogy szellemi táplálékot véve magához új információkkal gazdagodjon, az összeröffenések az ismétlés mentén bontakoznak ki. Ezek az események törzsi szertartások, melyekre mint valami drogra időről-időre szüksége van a közösség tagjának, akik a jól bejáratott fogalmakat (kommunisták, hazaárulók, nagytőkések) mint éltető tüzet körülugrálva rituális táncot lejtsenek, időnkénti csatakiáltással, szigorúan rögzített beszédkultúrával. Igazán kitűnő elemzési terepe a kulturális antropológiának.
Ha teljesen naiv lennék, akkor is rögtön, már a dikció elején világossá vált volna, hogy Kondor Katalin – és ez egyik árulása – a médiát nem a tömegkommunikáció eszközének, hanem a politika szócsöveként fogja fel, melynek célja nem a tájékoztatás, hanem a befolyásolás. Gondolatmenete abból indul ki, hogy nem volt rendszerváltás („a rendszerváltásnak hazudott valami”), és az MSZMP funkcionáriusai hirtelen nagyvállalkozókká váltak, a „népvagyont” (figyelem, marxista terminus!) lenyúlva átmentették a politikai és gazdasági hatalmukat. Ilyen szép összeesküvés-elméletet sokáig csak a szélsőjobboldal felől lehetett hallani, mára ezek a törzsi hiedelmek meghódították a közbeszéd nagy részét, egy szubkultúra emelkedett fel a mainstream-be és a jobboldal politikai opportunizmusa az ilyen csacsiságokat legitimálta. Vagyis: a Fidesz történelemkoncepciója szélsőjobboldalizálódott, magáévá tette a Bomber-dzseki viseletkultúrájával fellépők házi-mitológiáját. Ez az ideológiai alapvetés természetesen azt a célt szolgálja, hogy jövőre, amikor az orbáni viktatúra megkezdi újabb ámokfutását, a rendszerváltás tagadásával lehessen politikai tisztogatásokat végrehajtani a közélet minden területén, baloldalivá (értsd: kommunistává) minősítve át mindenkit, aki nem áll be a sorba, amely szónak ebben a kontextusban csak annyi a jelentése, hogy nem a PÁRT katonája. Lehet majd hivatkozni a „Nép érdekeire”, a „bölcs tanítóra” meg „milliók forró szeretetére” – melyek már Rákosi Mátyás szótárának kedvelt frazémái voltak, lesz hát honnan meríteni.
De térjünk vissza Kondor Katalinra. Szerinte a politikai hatalom átmentéséhez hasonlóan a sajtóban sem volt rendszerváltás, úgy a megyei lapok és az országos lapok, mint a televízió terén. Mármost, akkor gondoljuk egy kicsit tovább e elmés megállapításokat, milyen következtetések párolhatók le belőle. Első következtetés: Kondor Katalin 1990 előtt is a médiában tevékenykedett, tehát – saját értelmezése szerint – ő is „átmentette” magát az azt követő korszakba. Második következtetés: Kondor jelenlegi munkaadója az Echo TV-nél az a Széles Gábor nevű nagyvállalkozó (vörösbarna terminológiával: nagytőkés), aki az állítólag elhazudott rendszerváltás után gazdagodott meg („a kommunistákból kapitalisták lettek”) jelenleg pedig ötödik a virilisták listáján. Kondor premisszája szerint tehát Széles voltaképpen a kommunizmust testesíti meg, ezen keresztül pedig sajtóbirodalma, a hihetetlenül alpári és gusztustalan stílusban megnyilatkozó Magyar Hírlap és az objektivitásra még csak nyomokban sem hajlandó Echo TV az MSZMP átmentett hatalmának lenyomatai. Harmadik következtetés: ha a sajtóban sem történt meg a rendszerváltás, abból az következik, hogy a Magyar Televízióban 1990 után sem. Érdekes módon azonban abban az időben, amikor Antall József „uralkodott” (K. u. K. szavai), olyan szerkesztők és műsorvezetők voltak az MTV-ben, mint Stefka István, Liebmann Katalin, Császár Attila – ugye, ismerős nevek. Ők ma vagy az Echo Tv-nél vagy a Fidesz udvari tévéjén, a Hír TV-n fröcsögnek, vagyis ott, ahol az előadó, így aztán Kondor közvetve saját munkatársait kommunistázza le, Széles Gábor médiabirodalmát nevezi az MSZMP „átmentett hatalmának”. De nemcsak őket, hanem egykori MDF-es politikusokat is, például Csóti Györgyöt vagy Bod Péter Ákost (akit a Viktor gyerek 2006-ban hirtelen ötlettől vezérelve miniszterelnöknek akart megtenni), és akik jelenleg az Echo TV műsorvezetői. Na mármost, ezek szerint Kondor Katalin vagy a kommunisták beépített embereivel van körülvéve, vagy pedig állítása, miszerint a rendszerváltás utáni kormányok az MSZMP ötödik hadoszlopai, nem igazak. Mindegyik következtetés hiteltelenné teszi Kondor Katalin egész érvelését. 
És aztán végül hiteles-e egy olyan ember permanens kommunistázása, legfőképpen D209-esezése, aki a levéltári kutatás szerint „Vári” fedőnévvel a nyolcvanas években besúgó ügynök volt, és hiteles-e egy olyan emberé, aki idén november 7-én (beszédes dátum) Thürmer Gyula Az elsikkasztott ország c. bombasztikusan hangzó könyvének bemutatóján volt a Magyar Kommunista Munkáspárt vezetőjének beszélgetőtársa? Van egy drámai költemény, melyben a főszereplő haszonszerzésből eladja a lelkét az ördögnek, a cuccot egy Goethe nevű pasas írta, címe pedig Faust.
És aztán végül hiteles-e egy olyan ember permanens kommunistázása, legfőképpen D209-esezése, aki a levéltári kutatás szerint „Vári” fedőnévvel a nyolcvanas években besúgó ügynök volt, és hiteles-e egy olyan emberé, aki idén november 7-én (beszédes dátum) Thürmer Gyula Az elsikkasztott ország c. bombasztikusan hangzó könyvének bemutatóján volt a Magyar Kommunista Munkáspárt vezetőjének beszélgetőtársa? Van egy drámai költemény, melyben a főszereplő haszonszerzésből eladja a lelkét az ördögnek, a cuccot egy Goethe nevű pasas írta, címe pedig Faust.Kondor Katalin azt is állítja, hogy a kormány célja „a legaljasabb módon kiárusítani az országot” és „ezek” (a polgári értékrend illedelmes szava ellenfeleikre) „rossz szándékúak, azt akarják, hogy ez a nép tűnjön el a süllyesztőben, süllyedjen rabszolgasorba”. Csak jelezném: az „előadás” a cím szerint a médiáról szól. Ilyen gondolatokat 1994-ben Csurka Istvántól lehetett hallani Kapuváron, aki szerint „indiánok” lettünk és „gyarmatosítottak” bennünket. Na most, aki ilyen összeesküvés-elméletet megfogalmaz, annak tisztánlátását vagy elvette politikai elkötelezettsége, vagy pedig az agya szalmával van kitömve. Ilyet normális ember nem mond. Őszintén szólva nem is tudom, hogyan lehetne dekódolni ezeket a szavakat, mit jelent a gyakorlatban az, hogy a „nép tűnjön el”, és kinek lenne érdeke a „rabszolgasors”. Láthatóan itt is egy underground gondolat emelkedett fel a jobboldali mitológia bevett fordulatai közé, és láthatóan jó pár szellemileg alultáplált egyed van az országban, aki ezt az ostobaságot komolyan is gondolja.
De nézzük valójában milyennek is kellene lennie a médiának Kondor Katalin szerint. Újabb összeesküvés következend. K. u. K szerint a két kereskedelmi tévécsatorna (RTL, TV2) bevezetésének célja az volt, hogy „ezek” választást nyerjenek. Gondolatmenete ott feslik fel, hogy 1998-ban mégis a Fidesz nyerte a választást, így aztán már kiindulópontja sem állja meg a helyét. Mindkét tévé természetesen „baloldali”, mert hiszen mindenki megkaphatja tőle ezt a címkét, aki másként gondolkodik, mint ő(k) [még polgáribban: „ezek”]. Azt állítja, hogy „60-80 százalékos nézettségű tévékkel szemben csak csodával határos módon lehet nyerni bármiféle politikai csatában”. Itt végleg lehullik nála az álarc, hiszen nyilvánvaló, számára a sajtó azért van, hogy tájékoztatás helyett a politikai befolyásolás eszközévé váljon. Ő ezt tudhatja, hiszen rádióelnökként helyet biztosított azon faszista „újságíróknak”, akik a Vasárnapi Újságban neonáci eszméket terjesztettek, miközben Kondor Katalin a közszolgálatiság örve alatt rendszeresen szerepelt a Fidesz összejövetelein. A sajtóetika megcsúfolása volt, amikor összekeverte az újságírást a politizálással. Nem azért volt a rendszerváltás, hogy a kommunista propaganda helyére a jobboldali propaganda üljön, de hát hogyan várhatnám el a semlegesség elvének megértését attól a Kondor Katalintól, aki az állampárti médiakultúrán kondicionálódott. Ne csodálkozzon, ha Stefkát és az Orgyán Józseffel is politikai kurvaságra lépő Liebmann Katalint kirúgták a médiaháború után a köztévétől, hiszen ma ők az Echo Tv-nél és a Magyar Hírlapnál (idértve Orbán Tompika kedvenc lapjait is: a Demokratát, a Magyar Nemzetet) megmutatták, hogyan is értelmezik a sajtó feladatát, amikor helyet adnak a faszizmusnak, és a gyűlölet szeretete mint keresztény meggyőződés sugárzik belőlük. Megmutatták, amikor neonáci zenekarokat szépítően „nemzeti rockká” stilizálnak át, s mindezt a polgári értékrend hívószava alatt. Sok mindenért lehet bírálni a harmincas évekbeli polgárságot, egyben azonban döntő különbség volt az akkori polgárság és a polgár szó mai kilúgozói között: ők politikai opportunizmusból soha nem feküdtek össze a szélsőjobbal, éles határ volt közöttük, míg a jelenlegi Fidesz az újfaszisztákkal kokettál, mondván, „ezekkel” szemben minden eszköz megengedett.
Kondor Katalin szerint a 2006. október 23-án történtek a „szólásszabadság” elleni bűntett volt, melyet „álliberális” motivációk kormányoztak. Az álliberális szó a politikai halottasházba került Torgyán József egyik kedvelt kifejezése volt, az ál jelzőt az a zavar magyarázza, hogy nem tudott mit kezdeni a „liberális” szó pozitív konnotációival. Nagyon égő elmagyarázni, de Kondor láthatóan nem érti: a szólásszabadság nem korlátlan, addig terjed, amíg mások szabadságát nem sérti. Az nem a szólásszabadság része, amikor valaki alkoholgőzben padokat gyújt fel és kukákat borogat sűrű káromkodások közepette. Nem tudom, vajon a „szólásszabadságként” értelmezné-e Kondor Katalin azt, ha valaki egy utcakővel fejbebaszná teljes erővel.
Kollégája, bizonyos Pörzse Sándor a minap egyébként tanúbizonyságot tett arról, hogyan is gondolja a „szólásszabadságot”. Pénteken egy étteremben a „gárda” szó hallatán szitkozódásokat követően megütött egy képviselőt a mellette ülő asztalnál. Érdekes módon e „bátor és nemes” tett hallatán az Echo tévé és a Fideszhez/Jobblikhoz hű udvari média nem kiáltott a „szólásszabadság után”, nem ugatott az ÁVH-ról, már csak annál fogva sem, mivel az eseményt teljességgel agyonhallgatták. Így válaszolva meg azt a kérdést, hogyan is képzelik el ők a „sajtószabadságot”, a „médiaegyensúlyt”, az „objektív tájékoztatást” és a sajtóetikát”.
Friedrich Dürrenmatt Fizikusok című drámája egy elmegyógyintézetben játszódik, ahol az orvosokról kiderül, hogy valójában őrültek, az őrültekről pedig, hogy tulajdonképpen ők az épelméjűek. Ez a parabola itt is érvényes: azok beszélnek a média árulásáról, akik maguk árultak el mindenféle írott–íratlan szakmai és etikai szabályt.
(Kondor Katalin: A média árulása. Előadás. A Gartai Népfőiskola rendezvénye. Kapuvár, Rábaközi Művelődési Központ, 2009. november 19.)
1 komment
Címkék: helyi politika agyarság színeváltozás
2009.11.01. 10:59
Kapuvár - kronológia (1996 jan.-márc.)
Melyben az MDF szétszedi önmagát, a párt kettészakad, Biró Péter újabb bon mot-val örvendezteti meg a várost, Kapuvár a decemberi botrány után új jegyzőt kap.
1996
Január 1: Verekedés a Rubi Discóban
Január 1: Mivel nem sikerült megtalálni a lemondott jegyzőnő utánpótlását, belső hivatali dolgozó veszi át átmenetileg a jegyző munkáját
Január 9: A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Csók c. zenés vígjátéka
Január 25: Lakossági észrevételek bejelentésének határideje a Zrínyi utcai telekkialakítások ügyében
Január 26: Két hajléktalan illatszert lop a Garta ABC-ből
Február 1?: Lakossági fórum Öntésen Bíró Péter és Varga Géza alpolgármester jelenlétében
Február 3: Kórházi műszervásárlás céljából jótékonysági bál a Hanság étteremben a Kék Forrás Alapítvány szervezésében
Február 6-11: Egészségvédelmi hét Kapuváron. Fővédnök: Veér András, az OPNI főigazgatója
Február eleje: Megnyílik Kapuvár harmadik patikája Hanság néven a Fő tér 7. szám alatt
Február 15: Kritikus helyzet alakul ki a város távhőszolgáltatási rendszerében, fél napra csökken a fűtőolaj mennyisége. Hatmillió forintos tartozása miatt a Városgazdálkodási Kft.-nek már csak készpénzért szállítanak olajat, a Kft.-nek viszont a lakosok tartoznak. Bíró Péter megint a vártán: „inkább nem épülnek utak, de fűtetlen lakás nem lesz a városban”.
Február közepe: Új jegyzője van kapuvárnak Borsodi Tamás személyében, aki eddig Veszkényben tevékenykedett
Február 25: A Győri Nemzeti Színház társulata az RMK-ban bemutatja a Liliomfi c. zenés vígjátékot
Február 27: A Pál utcai fiúk c. színmű bemutatása a Harlekin Színház előadásában
Február 28: Csiszár József festő és grafikus munkáiból nyílik kiállítás a kiállítóteremben (márc. 29-ig)
Február vége: A Fejlődés Útján Kábeltelevíziós Alapítvány úgy határoz, ha a Satellite Alapítvány átveszi a CASTRUM COPU Városi Televízió műsorait, akkor ők is közvetítik annak adásait
Március 2: Az MDF X. kongresszusán a párt két frakcióra szakad: a Lezsák Sándor-féle jobboldalra és a Szabó Iván vezette jobbközépre. Raskó György ez utóbbihoz csatlakozik
Március 3: Raskó György aláírja azt a nyilatkozatot, mely szerint a Szabó-féle csoport követi az antalli hagyományokat
Március 4: Kettészakad az MDF, kiválik belőle a Magyar Demokrata Néppárt. Az MDNP szóvivője Raskó György lesz
Március 5: Idegenforgalmi konferencia a Városházán Erdei János, a Turisztikai Szolgálat Rt. vezérigazgatója részvételével
Március 6: A kapuvári Kertbarát Kör a millecentenáriumra 1100 darab fa ültetését határozza el
Március 7: Kapuvár MDF-vezetőjét megdöbbenti a pártszakadás
Március 8: Ábrahám József, az MDF helyi elnöke az MDNP mellett teszi le voksát
Március 9: Nőnapi gálaműsor az RMK-ban. Fellépők: Csala Zsuzsa, Lórán Lenke, Rátonyi Hajnal, Koós János, Dékányi Sarolta, Straub Dezső, Havasi Viktor, Kertész Gyula
Március 13: Tanácskozás a Városházán mezőgazdasági társulás létrehozásáról
Március közepe: lakossági fórum a város általános rendezési tervéről
Március 15: 1848-as megemlékezések
Március 16: Agrárfórum az EU-csatlakozás utáni mezőgazdasági előnyökről és hátrányokról
Március 20: Légrádi Gábor (FM) előadása az 1996. évi agrártámogatásokról és pályázatokról
Március 22: Felszentelik a Sarlósboldogassszony templom stációs keresztútját
Március 25: Mátyás király történetei címmel a győri Maskara Színház műsora gyerekeknek
Szólj hozzá!
Címkék: kronológia
2009.10.28. 21:54
Kapuvár lakói és szolgálatai 1597-ben – II. rész
Az 1597. évi kapuvári urbárium kimutatása szerint az akkori településnek négy, megnyugtató módon nem lokalizálható városrésze volt, legalábbis a lajstrom készítőjének topológiai rendezőelvei szerint. Ezek a következők:
1. a váron belüli palánk melletti negyed2. A kőfal melletti rész3. Kapu városa4. Váralja (amely valószínűleg a mai Kossuth utcát jelölte)
Az első kettő láthatóan a vár tövében helyezkedett el, a helymegjelölés szerint a vár legalább két kerítéssel volt körülvéve. Az egyik a palánk, amely fából és földből készült, a másik a szilárdabb anyagból épített kőfal. Ezek szerint Kapu városa nem azonos ezekkel a városrészekkel, az feltehetőleg a vártól délnyugatra jött létre. A Váralja a kontextusból is kikövetkeztethetően a Kis-Rába hídján túli városrészt alkotta (Hídontúl), ezt nevezi a forrás suburbiumnak, vagyis váraljának. A Babót irányába délre vezető országút mentén létrejött települést még a 19. században is Külsővárosnak nevezték.
Az alábbiakban eszerint a városrészek szerint csoportosítom Kapuvár egykori lakóinak névsorát, tulajdonukat és földesúri szolgálatukat. Az ingatlan (ház) tulajdonosa rubrikában a betűkkel jelölt személyek a beköltözött lakó(ka)t jelenti(k), de az összeírás csak a családfőket említi, a többi családtagot nem, így nem lehetséges megállapítani, egy-egy ingatlanon valójában hányan is laktak.
A kőfal mellett
Az ingatlan (ház)tulajdonosa | Származása | Foglalkozása | A szolgálat módja | Ingóságai |
1. Nagy János | vice-porkoláb | vice-porkolábsággal | 2 tehén | |
2. Rókáné özvegyasszony | Bodonhely | „roatálással” | ||
3. Nagy Lőrinc a) Szűcs Miklós | darabont | a „fejedelem” (értsd: földesúr) fizeti | ||
4. Pölöskei Orbán a) Kovács Gergely | Bodonhely | darabont darabont | ||
5. Tóth Benedek | Rábaszentmihály | az úr fizeti | ||
6. László György | Csikvánd | virrasztó | virrasztósággal, az úr fizeti | |
7. Csapó Mátyás a) Deák Péter | Tét Tét | „amivel lehet” gyalogrobot és kocsival | 1 ló, 2 tehén 2 ló 4 tehén | |
8. Nereő Mihály | Mérges | nem szolgál | 2 ökör 4 tehén | |
9. Deák Gáspár a) Deák János | Bogyoszló Tét | jobbágy | gyalogrobot és kocsival gyalogul | 3 ló 4 tehén |
10. Varga ? a) Virrasztó István | Rábaszentmihály | darabont virrasztó | fegyverrel virrasztósággal | 1 tehén |
11. Tóth Máté | Pásztori | darabont | ||
12. Bács Gergely a) Nagy Sebestyén | Bogyoszló Bogyoszló | darabont darabont | ||
13. Karikás István | Hidász | aratás, szénagyűjtés, „ami lehet”, igen szegény | ||
14. Rácz Balázs | Veszkény | osli földön halász Chernel Pálné számára, gyalogrobot a földesúrnak, Török István jobbágya volt | ||
15. Hajgató János | Ordód | jobbágy | hidászi földön halász, gyalogrobot | 1 tehén |
16. Varga Mózes | Farád | osli földön halász, Chernel Pálné számára, gyalogrobot az úrnak, Török István jobbágya volt | 2 tehén | |
17. Varga Tamás | Veszkény | Osli földön halász Chernel Pálné részére, Török István jobbágya volt. A hidászi földön lévő ősi halászóvize van, onnan fog ebédhalat | 4 tehén | |
18. Karikás Antal | Hidász | jobbágy | hidászi földön halász, gyalogrobot | 4 ökör |
19. Szántó Mihály | Ordód | jobbágy | a Garta vizén halász, nem akar ebédhalat adni | |
20. Tóth Benedek | Babót | hidászi földön halász, Kőry (Győry? Győry?)Györgyné jobbágya volt | 2 ló 4 tehén | |
21. Tóth Péter | Babót | jobbágy | hidászi földön halász | 2 ló 2 tehén |
22. Domonkos Dömötör | Babót | jobbágy | az ordódi Garta vizen halász, nem akar adni semmit | 3 tehén |
23. Henye János | Babót | jobbágy | hidászi földön halász | 2 ló 4 tehén |
24. Garab Benedek | Hidász | jobbágy | hidászi földön halász | 2 ló 4 tehén |
25. II. Rácz Balázs | Veszkény | osli földön halász, Török István jobbágya volt | 1 ló 5 tehén | |
26. Kondor István | Hidász | jobbágy, bíró | most bíróként szolgál, addig semmit nem adott hidászi vizéről | |
27. Bíró szabados (?) | ||||
28. Török István | ||||
Összesen: 28 ház (a közbevetett megjegyzések szerint több van, de ezt nem részletezi) | Babót: 4 Ordód: 2 Hidász: 3 Veszkény : 2+1 Bogyoszló: 2 + 1 Rábaszentmihály:2 Tét: 1 + 2 Bodonhely: 1 + 1 Csikvánd:1 Mérges 1 Pásztori: 1 Farád: 1 | jobbágy: 9 darabont: 5 + 2 vice-porkoláb: 1 virrasztó: 1+ 1 (nyilván ez sem teljes) | 46 tehén 14 ló 6 ökör |
folyt köv. with 3th part...
Szólj hozzá!
Címkék: helytörténet
2009.10.28. 15:27
Kapuvár lakói és szolgálatai 1597-ben – I. rész
Az 1597. évi kapuvári urbárium kimutatása szerint az akkori településnek négy, megnyugtató módon nem lokalizálható városrésze volt, legalábbis a lajstrom készítőjének topológiai rendezőelvei szerint. Ezek a következők:
1. a váron belüli palánk melletti negyed2. A kőfal melletti rész3. Kapu városa4. Váralja (amely valószínűleg a mai Kossuth utcát jelölte)
Az első kettő láthatóan a vár tövében helyezkedett el, a helymegjelölés szerint a vár legalább két kerítéssel volt körülvéve. Az egyik a palánk, amely fából és földből készült, a másik a szilárdabb anyagból épített kőfal. Ezek szerint Kapu városa nem azonos ezzel, az feltehetőleg a vártól délnyugatra jött létre. A Váralja a kontextusból is kikövetkeztethetően a Kis-Rába hídján túli városrészt alkotta (Hídontúl), ezt nevezi a forrás suburbiumnak, vagyis váraljának. A Babót irányába délre vezető országút mentén létrejött negyedet még a 19. században is Külsővárosnak nevezték.
Az alábbiakban eszerint a városrészek szerint csoportosítom Kapuvár egykori lakóinak névsorát, tulajdonukat és földesúri szolgálatukat. Az ingatlan (ház) tulajdonosa rubrikában a betűkkel jelölt személyek a beköltözött lakó(ka)t jelenti(k), de az összeírás csak a családfőket említi, a többi családtagot nem, így nem lehetséges megállapítani, egy-egy ingatlanon valójában hányan is laktak.
A Kapu várbeli palánk mellett
Az ingatlan (ház) tulajdonosa | Származása | Foglalkozása | A szolgálat módja | Ingóságai |
1. Endrédi János deák | darabont | fegyverrel | ||
2. Baranyai (?) Mátyás a) Tóth Lőrinc | darabont darabont | fegyverrel | ||
3. Fazék Mihály | vice-porkoláb | vice-porkolábsággal | 1 tehén | |
4. Tóth György | darabont | fegyverrel | 3 tehén 2 ökör | |
5. Szabó Benedek a) Lencse Mihály | Szil | darabont | fegyverrel | |
6. Bársony Balázs a) Kis Miklós | Babót Babót | darabont | fegyverrel gyalogrobottal | 2 tehén 1 tehén |
7. Sütő Gergely (felesége lakik itt, ő pedig bűntény miatt láncra verve) | ||||
8. Kozma András (félelem miatt építette itt a házat) | pallér | |||
9. Deli Gergely | vajda | élelmet ad | ||
10. Kozma András (ezek szerint két háza van) | ||||
11. Sipőcz János (a ház most épül a félelem miatt) | ||||
12. Okos János Itt lakik Teszári Mihályné, húga és egy futott vénasszony | Rábapatona | darabont | ||
13. Pribék Bálint | darabont | |||
Összesen: 13 ház + 7 lakó | Babót: 2 Szil: 1 Rábapatona: 1 | darabont: 7 + 1 vice-porkoláb: 1 pallér: 1 vajda: 2 | fegyverrel: 5 (+2*) + 1 vice-porkolábsággal: 1 gyalogrobottal: 1 * nincs külön említve, de mivel Okos János és Pribék Bálint is katona, alighanem a várban teljesít fegyveres szolgálatot | 6 + 1 tehén 2 ökör |
to be continued...
Szólj hozzá!
Címkék: helytörténet
2009.10.28. 00:01
Ivanics Ferenc, az útépítés apostola
Ivanics Ferenc, Kapuvár országgyűlési turulja megyebeli elvtársaival kapva az alkalmon, azzal igyekezett legutóbb újabb szavazatszerzési akciót folytatni (igaz, már nem tudom, hova), hogy a kormány módosította az M9-es gyorsforgalmi út Sopron és Szombathely közötti szakaszát, azt főút tervezetével helyettesítve.
Természetesen ezt újfent szocialista álnokságnak próbálták beállítani, vidékrombolásnak, meg úgy általában mindennek, ami a jobboldali mitológia szerves része. Persze nem tudom, miért kellene ezt figyelembe venni, hiszen amint azt Orbán Tompika anno kijelentette, a parlament ellenzék nélkül is működik, így hát a fideszkommunisták maradjanak csak saját elveikhez hűek, s ne háborogjanak, ők most nem léteznek. Magyarán: aki ellenzékben van, az ne ugasson, nincs joga bírálni a kormányt, és a beszéd hangneme jövőre, a választások után is valószínűleg ezen elv szerveződik majd. Én azonban nem lennék (bár vagyok) ilyen agyilag alultáplált bunkó, szerintem Ivanicsnak van joga kérdőre vonni a kormányt, amint azt meg is tette. Igaz, ők mindig csak építenek, ők a nemzet felkent apostolai, Firtl Mátyás képviselő és Szakács Imre, a megyei önkormányzat elnöke azonban arról nem nagyon beszél, mi a szerepük abban a rombolásban, hogy Csermajor és Fertőd középiskoláját összevonták, oda saját, hű pártkatonáikat igyekeznek behelyezni, hogy aztán szépen szétprivatizálják az ország egyetlen – és életképes – tejipari középiskolájának területét. Ezt nyilvánvaló módon nem írja meg a maga propagandalapjában, a Nyugati Hírmondóban Bakáts László elvtárs-pajtás, a párt hű udvari bérnyalnoka, aki lapját már színösszetételében is – narancs-kék – a Fidesz ízlésére szabta.
Autópálya kapcsán azonban nézzük az igazat, ne csak a valódit. Soha nem épült annyi autópálya Magyarországon, mint az elmúlt nyolc évben. Ez nem vélemény, hanem tény. Ezzel szemben lássuk, mennyit épített az orbáni viktatúra a maga négy éves ámokfutása során. Írd és mond: tíz kilométert. Mégegyszer tehát: tizet. Ennyire futotta, mert kellett a zsé országzászlóra, kellett Simicskának, kellett Országjáró pártlapra, s aztán még Kaya Ibrahimékat nem is említettem, no meg a Millenárist, ahol külön pénzzel jutalmazták a csöppnyi tó vízének felszíni kezelőjét, a fenékkotrást, meg a közte lévő víz gazdálkodóját. Ezek megint tények, s nem afféle „ezek mind korruptak” típusú hangzatos bemondások. Azt a szerencsétlen tíz kilométernyi siófoki autópályát is csak a választás két fordulója között adatták át a magából hülyét csináló Fónagy Jánossal, hogy fényezze azt, amit nem lehet, hogy aztán a második forduló után azonnal lezárják a frissiben megnyitott pályaszakaszt, mondván, még nincs kész. Ezek után hiteles-e az ellenzék azon permanens böfögése, hogy még több autópálya kell? Jártak-e elő jó példával? Arra emlékeztet a dolog, amikor a mostani szegedi kádéenpé ugat, hogy az M5-öst korábban kellett volna a határig vezetni, de logikájuk éppen ott feslik fel, hogy az a „korábban” az ő regnálásuk idejére esik. Nem tudták megemészteni, hogy azt a „nemzetvesztő”, és harmincvalahány éves kora ellenére is ÁVÓ-snak titulált Botka csinálta meg, ahogyan jelenleg, az M43-ason is csakis és kizárólag azzal találnak fogást, hogy úgymond „korábban” kellett volna. Ivanics, Szakács Imre hivatkozhatna arra, hogy éppen ők nyújtottak be javaslatot 2000-ben a parlamentben az M9-es autópályára vonatkozóan, csakhogy azt elfelejtik hozzátenni, hogy hosszútávú tervezetként. Ja, úgy én is tudok ígérni, hogy „majd”, aztán az amnéziában kitűnő eredményekkel dicsekedhető nép úgyis elfelejti előbb-utóbb. Szakács szerint az M9-es elnapolása „felháborító és elfogadhatatlan”, érdekes módon 2000-ben nem volt az.
Aztán, felvetődik a kérdés, miből fogják előteremteni a pénzt, amikor többek között 2006-os ígéretüket is be kellene váltaniuk a 14. havi nyugdíjra vonatkozóan. Én mondjuk, nem vagyok telhetetlen, nem szeretnék 18. havit, csak 16.-at, elvégre az év 16 hónapból áll. Persze a nép, az istenadta, beveszi a brét, hogyne venné be, amikor nem képes felfogni, hogy az államháztartás úgy működik, mint a családi háztartás, ha százezret keresek, nem költhetek százhúszat. Úgy néz ki, magaspolitikusaink is mélyreható közgazdasági ismeretekkel büszkélkedhetnek, Ivanics Ferenc is bizonyára a középiskolában tett szert ilyen mélyreható ökonómiai jártasságra, hiszen érettségin túl nincs magasabb végzettsége. Lehet persze korrupcióra hivatkozni, hiszen a mostani szocialista párt nem kevésbé ostoba, tehetségtelen és *** [öncenzúra]. De vajon hitelesen hangzik-e a Fidesz szájából a korrupcióra való hivatkozás akkor, amikor még emlékezhetünk a Vegyépszer legalábbis gyanús üzelmeire (Polt Péter nem véletlenül akadályozhatta meg a kivizsgálást). Vagy talán az új Fidesz-kormány hitelből akarja mindezt megvalósítani, akkor, amikor előző este még az ország eladósodásáról beszélt, s csak az ostoba nép veszi be – és láthatólag beveszi – a maszlagot, hogy a kettő együtt megvalósítható, s vevő az illúzióra meg a csodafegyver utópiára. Ivanics államadósság kapcsán egyébként is hitelesnek tűnhetne, hiszen saját adóbevallása szerint neki szinte nincs tartozása, ááá, dehogy:
De legyen úgy, miután 2010-ben kormányra kerülnek, remélem, már 2014-ben autópályán utazhatunk Soprontól Szombathelyig. És ha nem? Akkor alighanem lesznek olyan karakánok és bátrak, mint ahogyan manapság melldöngetve kiállnak a sajtótájékoztatóra, és merészek ahhoz, hogy bevallják, blöff volt, kampányfogás, szavazatszerzési akció, s kijelentik: ígéretünk be nem váltása miatt lemondunk. De az igazi felelősök akkor sem ők lesznek, és irónia nélkül, valóban ezt is gondolom. A felelős a nép lesz, aki sohasem lát tovább az orránál, mert csak azt lehet átbacni állandóan, aki hagyja magát. Ha ez jó neki, ám tegye.
9 komment
Címkék: helyi politika ivanics ferenc
2009.10.27. 01:37
Kórház a belváros szélén
No nem a Československá televíze Praha uvádi, hanem Ballagi Farkas bemutatja – és a Nemocnice na kráji města (Kórház a város szélén) című fapados Vészhelyzet helyett – A kapuvári kórház krónikája (1817–2007) c. szappanoperát, helyesebben kismonográfiát, méghozzá 2009 szeptember 28-án a Kapuváros 40 rendezvénysorozat keretében belül. A könyv ugyanis sok más ebben az évben kiadott kötethez hasonlóan a városi rang (újbóli) elnyerésének negyvenedik – tehát kerek (ez irónia) – évfordulójára jelent meg. A városházi bemutatót Ballagi mellett Gadányi Károly kapuvári kötődésű, de Szombathelyen dolgozó főiskolai rektor tartotta, aki a Kórház Baráti Köre és a Kapuvári Műhely támogatása mellett a kötetnek is a kiadója volt. Hasonlóképpen Gadányi jelentette meg ebben az évben a Garta történetéről szóló könyvet is, a két opus kiállításában is hasonlít egymásra: a két mű külső méretében megegyezik, mindegyik keményfedeles – amely manapság éppoly ritka, mint a nyugdíjas Blažej doktor tévés szereplése. Ballagi doktor szereplése ugyanakkor nem, habár ő is nyugdíjba vonult, de az utóbbi két évtizedben néhány év kivételével szinte ő töltötte be folyamatosan a kapuvári Lumniczer Sándor kórház igazgatói posztját (de korábban is Kapuváron látta el feladatát), emellett a városi közéletben képviselőként is hallatta hangját.
Ballagi intézménytörténeti monográfiája a városi kórház történetét helyezi fókuszba. A szerző 1987-ben kezdte szisztematikusan összegereblyézni az egészségügyi intézmény korai történetére vonatkozó archív adatokat, aminek apropóját akkoriban az adta, hogy a kórház abban az évben ünnepelte fennállásának századik évfordulóját, és ugyanekkor felvette a város szülöttének, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egykori orvosának, Lumniczer Sándornak a nevét. A kórház és ezzel párhuzamosan a város egészségügyi helyzetének történeti áttekintésével tudomásom szerint legkorábban az egykori orvos, László Samu foglalkozott még 1928-ban, amikor is tanulmányt jelentetett meg a Kapuvár multja, jelene c. kötetben. Bár hogyha nagyon akarom, és miért ne, akkor Scherer Gyula, a polgári iskola igazgatójának A kapuvári ártézi kút története c. művecskéje is rendelkezik egészségügyi vonatkozással, hiszen az ártézi kutakat azután kezdték el fúrni a város több pontján, miután a 1892-ben Mumbay-ból (leánykori nevén: Bombay-ből) és Calcuttából fertőzött nyersbőr érkezett a helyi bőrgyárba, s mivel azokat a Kis-Rába vizében mosták, nagy kolerajárvány tört ki Kapuváron. A járványokhoz is vezető rossz közegészségügyi helyzet vezetett tehát aztán az első ártézi kút fúrásához 1896-ban.
László Samu cikkét követően, hosszú pauza után a Rábaközi Múzeum alapítója és egyúttal egykori igazgatója, Faragó Sándor dolgozta fel a kapuvári kórház történetét 75 éves a kapuvári kórház címmel 1962-ben, amelynek megírását a címből is visszakövetkeztethető módon az intézmény háromnegyed évszázados múltja szolgáltatta. Megírását, de nem megjelenését, ugyanis a szöveg kéziratban maradt, de a Rábaközi Muzeális Gyűjtemény könyvtárában fellelhető. Ballagi 1987-es kórháztörténete után szintén az egykori kórházigazgató tollából jelent meg rövid összefoglalás a Gaál Zoltán szerkesztette és 1991-ben publikált a Rábaköz és Burgenland c. népszerűsítő munkában, de Lumniczer Sándor tevékenységével külön cikkben is foglalkozott a Neves Rábaköziek c. életrajzi gyűjteményben. Ballagi Farkas ez elmúlt időben többször jelezte, hogy részletesebben kívánja feldolgozni a kórház történetét, s lám, 2009-re ígéretét betartotta.
A kötet címe szerint krónika, ami a hétköznapi nyelvben ekvivalens a történet szó jelentésével. Ha azonban némileg műfajtipológiai szemszögből nézem a dolgot, a krónika kifejezés igen érdekes konnotációt tartogat, miközben a könyvre valójában az évkönyv vagy a kalendárium elnevezés lenne talán a megfelelőbb. Elméleti rész következend, aki kihagyja, nem haraxom, de azért legyen lelkiismeret-furdalása, bátran. Sz’al. A mai narratológiai (elbeszéléstani) elméletek sem tudták meghaladni az arisztotelészi poétika naratívákra vonatkozó azon definícióját, miszerint történetnek az tekinthető, amelynek van eleje, közepe és vége. Ennélfogva az elbeszélés koherens, lezárt egészet jelent. Ezzel szemben a középkori eredetűnek tartott krónika műfaját az irodalomelmélet oly módon szokta tárgyalni, amely nem felel meg a fenti meghatározásnak. A krónika ugyanis valahol elkezdődik és valahol véget ér, anélkül hogy lezárná a történetet, és egységes elbeszélést alkotna. Ballagi Farkas intézménytörténeti kötete ezzel a műfajválasztással azt sugallja, hogy a történet nem zárul le, csak annak elbeszélése fejeződik be. A szerző szövegét ugyanakkor az évkönyv és a kalendárium rendezőelve szervezi. Ez a két műfaj szerkezetileg úgy épül fel, hogy évszámok, vagy az éveken belül hónapok, napok szerepelnek az egyik oldalon jelölőként, amelyekhez az író különböző eseményeket rendel mint jelölteket. Az évkönyv műfaja Ballagi esetében azt jelenti, hogy az általa kronológiai sorrendben elbeszélt történet nemcsak nem koherens, hanem a történetet nem tekinti véglegesen lezárhatónak. Az arisztotelészi definícióval szemben azonban, amint azt az amerikai narratológus, bizonyos Hayden White több művében kimutatta, már a krónika és az évkönyv is elbeszélés, azaz hiába nincsen vége, hiába nem koherens és egységes (értsd: nincs eleje, közepe és vége), már maga is naratív elemeket tartalmaz. Igaz, ez az irodalomelméleti konklúzió, lehet, a drága olvasót hidegen hagyja, és csak olyan kockák számára izgalmas, mint én.Az évkönyv, vagy a kalendárium formája szerinti szerkesztés során a szerző részletesen taglalja a kapuvári kórház kialakulásának történetét, fejlődésének főbb állomásait az évszámokhoz párosított események megjelölésével. Megtudható többek között, hogy már a harmincas években szedtek ápolási díjat a kórházban fekvő betegektől (14. o.), melynek restaurációját egyesek manapság a hazaárulás szinonimájaként igyekeznek beállítani, s az ebbéli fals retorika hatékonyságát jelzi, hogy sikerült vagy hárommillió embert felállítani a vasárnapi ebédlőasztaltól, és a frissen sült rántott hús és krumpli hagyományos magyaros kombinációjától eltéríteni a szavazóurna irányába. De az is megtudható, hogy miközben manapság az ember lányai taxiként is igyekeznek igénybe venni a mentőket, addig a század első felében idegenkedtek a kórházi kezeléstől, s még indokolt esetben sem akarták alávetni magukat a beteggyógyításnak (16. o.). Ballagi megemlíti, hogy a második világháború végén a nyilasok fajkutatásokat is végeztek a kapuvári kórházban, és ahogy a politikai vízállás-jelentést nézem, lehet, a történelemben nem utoljára (49. o.). Ugyanakkor az is kiderül az amnéziás magyar számára, hogy a kórház megszüntetése nem a „koménisták” idején kerül szóba először, hanem már 1992-ben is, mint ahogy arra sem árt figyelmeztetni, hogy a kórházi osztályrendszer mobillá változtatása a Fityisz-kormányhoz kapcsolódott, s amikor ágyszámokat vontak el a kórháztól, akkor alakult át az intézmény ún. mátrix-kórházzá 2000-ben (138. o.).
És bár az aktív ágyas kapuvári kórház 2007. április elsejével bezárta ugyan a kapuit, a jelenleg is folyó építkezés, mely az érbetegek gyógyítására kíván összpontosítani, sokkal inkább egy új kezdet jele, mintsem a végleges megszüntetésé. Ahogyan a kórházsorozatok világméretű divatját elindító Kórház a város szélén c. csehszlovák örökzöld is tovább folytatódott az NSZK-s Klinika sorozatban, aztán a Vészhelyzetben, majd mai napság a Doktor House-ban. És ebben a tekintetben a Ballagi Farkas által krónikának titulált könyv – a fenti narratológiai fejtegetés értelmében is – azt jelzi, hogy csak a történet elbeszélése zárult be, magának a történetnek nincs vége, a kórház „krónikája” tovább folytatódik.
[Ballagi Farkas: A kapuvári kórház krónikája (1887–2007). Kiadja: Gadányi Károly, Szombathely–Kapuvár, 2009. 302 oldal]
Menci írta:
Kedves P. Mester! Rajzoljuk mán meg, vagy legalábbis próbáljuk meg elképzeltetni a Hany Istók korát, meg a hozzá tartozó geo- és hidrográfiát. Mer sokan csak a mából indulnak ki, mintha az örörkérvényű volna... Bizon volt másképp is, meg lészen másképp is.
Kérésed parancs, úgyhogy a ma esti Kívánságkosárban a te kérésedet fogom nem-teljesíteni.
Lásd mindehhez a "Rábaköz Öröksége" helytörténeti könyvsorozatot, mely Farád, Edve, Himod, Osli, Vadosfa, Vásárosfalu és Vitnyéd történetét dolgozza fel. Facebook-oldal: https://www.facebook.com/Rábaköz-öröksége-871717759582208/
A Hanság elnevezés sekély vízzel borított, náddal és mocsári erdőkkel átszőtt járhatatlan vidéket jelent, ennek alapján Kapuvártól északra ingoványt kellene találnom, ennek azonban nincs nyoma. A táj jelenlegi arculata korántsem azt az állapotot tükrözi, mint amilyet nem is olyan régen mutathatott, ugyanis a 18. században meginduló, majd a 20. század közepére befejeződő lecsapolási munkálatokkal a Hany vizeit csatornahálózatok állandó medreibe kényszerítették, s ezzel felszínét is domesztikálták. Károlyi Zoltán az ötvenes években így nosztalgiázik: „A Hanságnak, valamikor Magyarország legnagyobb kiterjedésű lápvidékének ilyen értelemben már csak az emléke él. Az idegen, aki a Hanságba jőve mocsarat keres, elcsodálkozik, mert csak belterjesen művelt hatalmas szántóföldeket, réteket, erdőket talál, melyek bőségesen ontják gazdag termésüket. A vizet sűrű csatornarendszer vezeti a zsilipekhez és szivattyútelepekhez. Legfeljebb nagyon csapadékos időben, áradáskor fordul elő, hogy bizonyos ideig víz borítja a réteket. Aki a régi romantikus lápvilágot, Hany Istók birodalmát keresi, ennek nyomát sem leli, csupán a fekete, növényi alkatrészekben gazdag lápi »hanyos« talaj mutatja meg, hol volt ez az-ősmocsár.”
A Hanság elnevezés jelenleg a Fertő tótól keletre egészen a Mosoni-Dunáig elnyúló területet jelöli, amely egy nyugati és egy keleti medencére bomlik. A Moson vármegyéhez tartozó keleti részt most – csakhogy az égtájak rendben legyenek – naná, hogy Észak-Hanságnak vagy Lébényi-Hanynak, míg a nyugatit Dél-Hanságnak, más néven Kapuvári-Hanynak hívják. A Kapuvár határában lévő Dél-Hanságot ma északról a Hanság-főcsatorna, délről nagyjából a Szegedi-csatorna és a Rábca vonala határolja, nyugaton a Fertő medencéjétől a Pomogy–Fertőd-hát választja el, keleten pedig a Rábcának a bősárkányi földnyelvvel való találkozása zárja. Ez a definíció tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a 18. századba visszavetítsük, egyetlen eleme sincs, amely megegyezhet a Hanság régi kiterjedésével. Először is, a Fertő-medence keleti partján a Sopron és Moson vármegyék közötti közúti közlekedést megteremtő, Pomogyot és Eszterházát összekötő rőzsékből és rönkfákból készített út Esterházy Pál kezdeményezésére 1777 és 1780 között épült, amely alatt a víz szabad folyása érdekében számos hidat bújtattak át, így ez a töltés vízügyileg nem választotta el a Fertőt a Hanságtól. A Fertő tó és a Hanság vizének végleges elkülönítésére a mekszikói (1976-tól Fertőújlak) zsilip megépítésével csak 1912-ben került sor, vagyis addig a két terület vízrajzi szempontból összefüggött egymással. Másodszor, a manapság a Hanság északi határát, és az egyúttal az osztrák-magyar államhatárt képező Hanság-főcsatornát 1892-1895 között ásták, de a Pomogytól a Fertőbe vezető szakasz építése 1912-ben fejeződött be. Harmadszor, a Szegedi-csatornát 1835-ben ásták a Hanság vizeinek elvezetésére. Negyedszer, a Rábca folyó a Hanság déli (nyugati) medencéjében még nem létezett, annak medrét 1794-ben ásták Bősárkány és a Király-tó között, a Király-tótól a Nagy-Égererdőig terjedő, és a Répcét az 1794-ig Bősárkány határában kezdődő Rábcával összekapcsoló szakaszt pedig 1813-ban. Az említett csatornáknak a szóba nem hozott más kanálisokkal együtt az volt a rendeltetése, hogy keretek közé szorítsák a Hanságot, annak vizét pedig megregulázzák. Az elmondottakból következik, hogy a Hanság jelenlegi kiterjedése semmiképpen nem lehetett azonos a 18. század előttivel.
Csak a Hanság perifériáján találunk falvakat, amelyek a magasabban fekvő lápszigetekre települtek, de akár később el is pusztulhattak, a táj középső része viszont ebből a szempontból üres folt, lakatlannak tűnik, amelyet alkalmasint meg is lehet indokolni. A II. József-korabeli térképszelvények szerint a Fertő tó egészen a déli parton fekvő településsor közvetlen belterületi határáig terjeszkedik, Pomogy és Valla földnyelvként ékelődnek be a Hanság lápvidékébe, de körbeveszi őket a mocsárvilág. Ugyancsak lenyúlik a Fertő vize Sarród határáig, az innen keletre fekvő, csak a magasabban fekvő gorondok által itt-ott megszakított ingovány Szergény és Agyagos falvakig látható, majd a Vitnyédtől nyugatra eső Schweitzertilosnak nevezett erdő északi pereméig vezet. Innen viszont a víz Kapuvárt megkerülve a Süttöri-égerig és Kapuvári-égerig tart, aztán Boldogasszonyi-erdő, majd az Osli-égererdő felé folytatódik, ahol újból mélyen benyúlik a Rábaköz területére, ahol a mocsár újból hatalmas összefüggő területet alkot Bősárkányig. Az első katonai felmérés tehát nem ábrázolja vizenyősnek Kapuvár közvetlen környékét. A II. katonai felmérés szerint viszont a Kapuvár határában húzódó folyók és patakok környéke mocsaras, de ez nem jelent összefüggő vízterületet.
A Kapuvártól északra fekvő Öntés(major) helynév áradások által elöntött területre utalhat. A Boldogasszonyi-égererdő és Kapuvár határa közötti területet már a 18. században is Folyásköz névvel illették, amelynek jelentése mögött szintén árvizeket sejthetünk. Babót északi határában – de jóformán már Kapuvár mellett – Babóti Szabadhany, tőle északra pedig Kapuvári Szabadhany nevű dűlőket találunk már a második katonai felmérés térképén is, amelyek a mocsárvilág Babótig történő behatolását jelzik. További érvként vethető be Szárföld középkori és Földsziget újkori eredetű nevei, amelyek minden bizonnyal azt jelölik, hogy a falvak a környező ingoványos területből kiemelkedő szárazföldre mint szigetre települtek. A Rábaköz északi településsorának – Vitnyéd, Kapuvár, Veszkény, Szárföld, Rábatamási, Farád – határai messze felnyúlnak a Hanyba, a táj felaprózottságának hiánya szintén a vízzel lehet összefüggésben. A keleten a babóti Szabadhannyal szomszédos Kapuvárral kapcsolatban Vályi András 1799-ben azt jegyzi meg, hogy az egyébként „lapályos” határral bíró város „napkeleti végén Vár vala régenten”, vagyis a település mai centrumának számító vár képezte a keleti határt. Annak, hogy Kapuvár a vártól keletre jóformán csak a 20. századtól kezdve kezdett terjeszkedni, nyilvánvalóan oka van, a víz, amit ezen a keleti városrészen mint a Hanság utolsó belterületi tavaként fennmaradt Váti tó is jelez. A városnak a Kis-Rába mentén fekvő északi negyede, a Házhely, hasonlóképpen csak a 20. században alakult ki, az ide lokalizálható Nádasdy-gyümölcsöskertről az 1597. évi kapuvári urbárium a következőt mondja: „Vagyon az Úr eő Naga Szamara egy öregh Gyűmöltsös kert, az városson kívül fel Szélről menvén az Rába vize mellett, kit Szthaniszlo, és Miháll deák Kerthének hínak, de az víz miath az fák el áznak benne”, majd a tőle délre fekvő veteményesről azt állítja, „jób része az víz miatt el veszeött, es posványosulth, nem vethetni bé”. A Kapuvártól északra fekvő – ma már nem létező – India nevű majorral kapcsolatban azt javasolja a lajstrom auktora, hogy helyezzék inkább a városhoz közelebbi helyre, mert „az Sárnak, viznek miatta ritkan lathatni oda”. Mi másra utalhatnának ezek az adatok, ha nem arra, hogy a Hanság vizei közvetlenül Kapuvár határig lenyúl(hat)tak.
A Hidasnak vagy Hidásznak értelmezhető és így a vízzel való kapcsolatát nevében őrző település Kapuvár és Sárvár 1492. évi közös urbáriumában egyebek mellett „péntekhallal” (vagyis minden pénteken fizetendő hallal) és „rákpénzzel” adózott földesurának, az egyébként a népnyelvben a halászfalu állandó jelzőt elnyerő Vitnyéd „ebédhalat” szolgáltatott. 1597-ben, és később is az úrbéri szolgálatokat Babót, Kapuvár, Hidász és Ordód mind hallal, rákkal, csíkkal rója le. Ebből egyértelmű, hogy a társadalom számottevő része foglalkozott halászattal és rákászattal, amely értelemszerűen vizet feltételez. Nem is keveset, ha sokak megélhetését biztosította és adózási értékmérőként is szerepel. Már az 1500-as évek elején egy másik kapuvári urbáriumban a szolgáltatások között a csík is szerepel. A csík az egykori kapuvári lápvidéknek a mocsári talajba magát befúró ikonikus halfajtája, nevét a Csíkos-éger – és nem Csikós-éger, mint gyakran olvashatni – helynév – no meg a csíkászat népszerű foglalkozása és a csíkos káposzta nevű bizarr népeledel – is fenntartotta. Habár a Csíkos-éger az első katonai felmérés vonatkozó térképszelvénye szerint nem létezett, helyét víz foglalta el, és bár a Király-tó környéki égeresek telepítése a mocsár helyén csak 1929-ben indult el, de az erdészeti szakirodalom megállapítása szerint a hansági „természetes erdőkben minden bizonnyal az éger domináns fafaj volt”. Az égerfa természetéből, nevezetesen abból, hogy típusosan a láperdők fafajtája, vízigényes, a felázott talajt kedvelő mocsári növény, az áradások magas vízállásának elviselése céljából a föld felett szárból kinövő ún. léggyökereket ereszt, nos ezek szintén az ingoványos tájmintázat mellett szólnak.
A Hanság mocsarait egyrészt a Fertő vize táplálta, tekintettel azonban arra, hogy a Fertő maga is sekély fenekű tó, vízellátás szempontjából ígéretesebbnek mutatkozhattak a délről érkező folyók. Az Ikva, a Répce és a Rábából kiszakadó Kis-Rába, valamint ezeknek ezernyi ágai a többi patakokkal együtt mind alpesi eredetűek, melyek állandó vízutánpótlást biztosítottak. A folyók délről észak felé folynak, ahol a mélyebben fekvő lápvidékre torkollanak. A II. József-kori térkép jelöléseiből az csapolható le, hogy az Ikva Szergénytől északra a Pór-Hanyban szétterült a mocsárban, a Répcének Vitnyédtől északra lévő erdőtömb környékén veszett nyoma, a Kis-Rába pedig Kapuvártól szintén északra előbb két ágra szakadt, főága a Boldogasszonyi-éger és az Osli-égererdő között olvadt egybe a Hansággal. A hanyi táj mocsarasságát azonban nemcsak a gazdag vízhozam idézte elő, hanem az is, hogy ott a vizek megrekedtek. A Dél-Hanságnak a bősárkányi torokig tartó szakaszáról, ahol tehát ekkor még nem létezett a Rábca medre, Kis József 1799-ben azt írja: „a két Rábának [a Répcének és a Kis-Rábának] nyilván való folyása […] elveszett, az ő vizek, a’ midőn majd két mérföldet a’ föld alatt láthatatlanúl szívárodnak, a’ Bősárkányi határban előjönnek, és újonnak látszható ágyban folynak Győr felé a’ Dunába.” A Rábcának a nyugati szakasza tehát nem természetes vízfolyás, a 18. századig nem is létezett, a korábban itt eredő Rábca a Hanság vizeit innen keletre vezette – kivéve, amikor nyugatra. A víz esése ugyanis a domborzati viszonyok miatt kelet felé csak enyhén lejt, ezért dunai árvizek idején, amikor is a folyók túlcsordultak, a folyásirány megfordult, és a Hanságnak mondott fürdőmedence biztonsági lefolyóként használva a Fertőt a víztömeget ismét nyugat felé kormányozta. Az újabb lecsapolásokat kezdeményező tervezetek 1826-ban is világossá tették, hogy „a Dunának áradáskor a fertő szintje fölé magasodó és a Rábcát visszaduzzasztó vize az áradások legfőbb oka”.
Mindezek azt jelentik, hogy állandó vízfolyások és medence rossz lefolyása miatt ott időnként megrekedő vizek idézték elő a Hanság mocsarait, mely mára a lecsapolások következtében elenyészett.