Idvezlet olvasó! Itt olyan bejegyzések szerepelnek, melyeknek gyújtópontja valamilyen módon Kapuvár, legyen az közélet, kúttúra vagy urbanisztika estébé-estébé. Merülj el a blog hansági mocsarában, s kérlek, ne habozz kommentelni.
Cilka Hoffer Józsefné:
Ajánlom még Fejérvári Sándort(1952), a Magyar Rádió zenei osztályának volt fővezetőjét,
valamint ... (2018.07.08. 12:04)(Nem) híres kapuváriak
Lájzerok:
Bizon-bizon érdekelne, de hun lelem meg e könyvet...mellik magánkiadóná'
A kisvasut viziója emitt... (2016.07.12. 19:35)Az eltűnt idők nyomvonalában
Nézem a Rábaközi Televízió videóját, amelyen Németh-Csóka Gábor alpolgármester az állampolgárság kapcsán arról beszél, milyen fasza, hogy a magyarok ezzel a honosítással most egyesülnek, de azért remélem, testileg még nem lesz kötelező.
Ochse a bécsi képtárakban tett látogatásai során híres festők munkáit tanulmányozta, majd képzőművészeti pályája kezdetén másolni kezdte azokat. Ebbe az időbe nyúlik vissza egyik legkorábbi másolata, egy életnagyságban festett Madonna-kép, amit Anton Raphael Mengs (1728–1779) német festő után másolt, melynek egy változata később a bécsi Skót-templom (Schottenkirche) oltárképeként szerepelt. A vallásos tematika iránti érdeklődés alighanem akadémiai professzorának, Hubert Maurernek is köszönhető, aki több oltárképet is festett különböző közép-európai templomokban.
Néhány esztendővel ezelőtt egy neolatin szeminárium keretében a kortárs magyar irodalomtörténet két lábon járó lexikona és egyúttal egyik legélvezetesebb előadója, Szörényi László a Dózsa-féle parasztháborút tárgyazó Stauromachia című 16. századi eposzról palérozott bennünket. Az eposz morvaországi születésű szerzőjét közismertebb nevén Taurinus Istvánnak hívják, amit eredeti német nevéből, a Stieröxelből latinosított. Amikor Szörényi az eposz szerzőjének német nevét igyekezett lefordítani magyarra, láthatóan egyre inkább lendületbe jött és sziporkáztak az újabb és újabb magyarosítási kísérletek: Ökör, Marhaökrössy, Marhabarom, Tulokmarhássy, Baromökör, Ökörmarhásy etc. Ekkor persze már mindenki a szék alatt fetrengett a röhögéstől. Na, ez jutott eszembe Paul Mathias Ochse nevéről, merthogy Kapuvárnak is van egy ilyen Ökör nevű fickója, ráadásul az öxel és az ochse (ejtsd: oksze) etimológiailag egy tőről is fakad. Paul Mathias Ochse (1797–1842) ugyanis egy kapuvári születésű, majd Bécsben tevékenykedő festő és litográfus volt.
Nagy János 1968 és 1972 között forgalomirányítóként teljesített szolgálatot a kapuvári kisvasútnál. 2010 novemberében az ő tollából jelent meg szerzői magánkiadásban a gazdag fotóanyagot és rajzmellékletet tartalmazó A kapuvári gazdasági vasút – A „hanyi vasút” c. kötet, melynek példányai hamar elfogytak. A szerzővel a kisvasútnál eltöltött éveiről, könyvének születési körülményeiről és sikeréről beszélgettem.
- Hogyan került kapcsolatba a kisvasúttal, mert, úgy tudom, hogy eredeti végzettségét tekintve textiltechnikus?
- Igen, a győri Richards volt az első munkahelyem. Albérletben laktam Győrben, de meguntam az albérlet sivárságát, és eljöttem haza, Kapuvárra. Itt tudtam elhelyezkedni a kisvasútnál, de akkor még én sem tudtam, mi az a vasút. Azt hittem, hogy az egész abból áll, hogy a forgalmista megemeli a tárcsát, mert a civil polgár ennyit lát az egészből, de hogy mi történik a belső berkekben, azt nem látja. Nekem is meg kellett tanulnom a szakmát.
Koncepciózusan aligha gondolhatta végig király Viktor, hogy amikor 1988-ban 36 társával megalapította a Fideszt, a párt elnevezésével politikai alakulatának milyen lényeges tulajdonságát ragadta meg, nevezetesen azt, hogy pártját – és államát – mára valóban a fides (hűség, bizalom) középkori fogalma fogja minden szinten strukturálni.
Márpedig a személyes függőségi kapcsolatokon alapuló hűség, a legfőbb hűbérúrnak alárendelt vazallusok rendszere, az alázat és az engedelmesség feltétlen megkövetelése sokkal inkább egy feudális állam sajátja, mint egy polgárié. Ez a fajta felmelegített hűbéri szerveződés diametrikus ellentétben áll a szavakban olyan gyakran hangoztatott polgári állammal – bár az utóbbi évek retorikájában a polgári terminus is erőteljesen visszaszorult.
Ehhez társul, hogy a legfőbb úr önmagát előszeretettel helyezi szakrális térbe, mint a középkori felkent királyok utódja, aki Isten kegyelméből (dei gratia) uralkodik. Saját narratívája szerint a 2002-es választási vereség nem is racionálisan értelmezhető kudarcok sorozataként állt elő, hanem valamiféle obskúrus transzcendencia volt a vezérlő elv, saját szavaival „ideiglenesen ránk mért sors”. Ideiglenesen, azaz egyszer majd eljő a végső győzelem, melynek következtében az örökké tartó paradicsomi állapot fog megvalósulni. S lám, a 2002-ben keresztre feszített Krisztus-imitátor 2010-ben újabb, nagyobb és végleges győzelmet aratott, Messiásunk második eljövetelével beírta magát az üdvtörténetbe. Ezt az intézmények kultikus csarnoktemplomokká való átalakításával meg is kellett ünnepelni, és a falakon a NENYI büszkén hirdeti a „zavaros évtizedek” fölötti végső diadalt. A világ utolsó korszakát, melyet e szent ideológia üdvtana szerint Superman második eljövetele hozott el nekünk, a természeti erők is dicsérik, a „Nap is másképp süt” (elhanyagolható makula, hogy 2010-ben volt az évtized árvize).
A 15 perc hírnév unalomig ismételgetett evangélium Andy Warhol œvre-jéből, amelynek értelmében a tömegkommunikáció eszközeivel bárki híressé válhatik tizenöt percre. Olybá tűnik előttem, mintha a Nemjuci zenekar Runaway utáni második klipje a pop art papaginijének mantráját igyekeznék erössen ekhózni, mely videó január első felében került fel örök játszópajtásunkra, a Youtube-ra. A Winning Wars (Győztes háborúk/csaták) című opushoz rendelt uszkve négy perces film a warholi axiómiának megfelelően az efemer hírnevet, a hétköznapiságot és a filmezést abroncsolja együvé.
Örvendetes, hogy mielőtt a Kósa–Szijjártó tandem Matolcsy Ezoterikus György hathatós segítségével végleg bedöntené a forintot, a Rábaköz bátran önálló útra lép, és még az idei évben új pénzt vezet be, a rábaközi tallért. Lelkes lokálpatriótaként csatlakozván a Rábaközi Vidékfejlesztési Egyesület felhívásához, a magam szerény eszközeivel szeretnék hozzájárulni annak eldöntéséhez, hogy kinek az arcmása köszönjön vissza az 500 talléros címleten. Minthogy különösen nagy jelentőségű ügyről van szó, demokráciánk e felfelé ívelő korszakában szeretném nyájas olvasóimat arra buzdítani, hogy a jelesebbnél jelesebb rábaközi hírességek közül válogatva szavazzanak az alábbiakban arra a személyre, akinek arca a leginkább alkalmas arra, hogy példamutató magatartásával reprezentálhassa ősi történelmi-néprajzi tájegységünk nemes értékeit.