Koncepciózusan aligha gondolhatta végig király Viktor, hogy amikor 1988-ban 36 társával megalapította a Fideszt, a párt elnevezésével politikai alakulatának milyen lényeges tulajdonságát ragadta meg, nevezetesen azt, hogy pártját – és államát – mára valóban a fides (hűség, bizalom) középkori fogalma fogja minden szinten strukturálni.
Márpedig a személyes függőségi kapcsolatokon alapuló hűség, a legfőbb hűbérúrnak alárendelt vazallusok rendszere, az alázat és az engedelmesség feltétlen megkövetelése sokkal inkább egy feudális állam sajátja, mint egy polgárié. Ez a fajta felmelegített hűbéri szerveződés diametrikus ellentétben áll a szavakban olyan gyakran hangoztatott polgári állammal – bár az utóbbi évek retorikájában a polgári terminus is erőteljesen visszaszorult.
Ehhez társul, hogy a legfőbb úr önmagát előszeretettel helyezi szakrális térbe, mint a középkori felkent királyok utódja, aki Isten kegyelméből (dei gratia) uralkodik. Saját narratívája szerint a 2002-es választási vereség nem is racionálisan értelmezhető kudarcok sorozataként állt elő, hanem valamiféle obskúrus transzcendencia volt a vezérlő elv, saját szavaival „ideiglenesen ránk mért sors”. Ideiglenesen, azaz egyszer majd eljő a végső győzelem, melynek következtében az örökké tartó paradicsomi állapot fog megvalósulni. S lám, a 2002-ben keresztre feszített Krisztus-imitátor 2010-ben újabb, nagyobb és végleges győzelmet aratott, Messiásunk második eljövetelével beírta magát az üdvtörténetbe. Ezt az intézmények kultikus csarnoktemplomokká való átalakításával meg is kellett ünnepelni, és a falakon a NENYI büszkén hirdeti a „zavaros évtizedek” fölötti végső diadalt. A világ utolsó korszakát, melyet e szent ideológia üdvtana szerint Superman második eljövetele hozott el nekünk, a természeti erők is dicsérik, a „Nap is másképp süt” (elhanyagolható makula, hogy 2010-ben volt az évtized árvize).
 
 
            Az alábbiak során a hűbériség fogalmát elsősorban nem történeti szempontból használom, hanem a hűbéri rendszer és az orbáni feudalizmus néhány kapcsolódási pontjának, párhuzamának felmutatásával politikai szempontból aktualizálom. Persze aligha lehetséges a szövevényes hűbéri viszonyt egymondatos definícióval megragadni, tekintve, hogy a medievisztikában (középkorászatban) komoly viták dúlnak a hűbéri rendszer mibenlétéről, elég csak a francia történésznek, Marc Bloch-nak az európai feudális társadalmat taglaló grandiózus könyvére utalni. Nem beszélve arról, hogy a hűbériség koronként, régióként változó bonyolult fogalom, és mint azt George T. Beech esettanulmánya meggyőzően igazolja, nem is általánosítható a kép, mert a konkrét függőségi viszonyokat a gyakorlat jelentősen alakítja. Mindazonáltal a hűbériség terminológiájának használata alkalmasnak tűnik az orbáni struktúrák egyfajta értelmezésre. A hűbériség ugyan személyes hűségen (fides) alapuló magánjogi rendszer, ám a magánkapcsolatok a közhatalmi funkciókkal gyakran olyan elválaszthatatlanul egymásba fonódtak, hogy szétszálazásuk szinte reménytelen, amint az orbáni struktúrában is a magán és a köz, a párt és az állam között sincs élesen elkülöníthető határvonal.
            Amennyiben a hűbériséget olyan alá- fölérendeltségi viszonyrendszerként képzeljük el, amely a hűbérúr és a hierarchiában neki alárendelt hűbéres között jön létre, akkor mindenképpen különbséget kell tenni két típus között. A „klasszikus” európai hűbériségben a hűbéres (vazallus) kizárólag a felette álló hűbérúrnak (dominus) tartozik hűséggel, így jön létre a hűbéri piramis, amelynek csúcsán a legfőbb hűbérúr, az uralkodó áll. A hűbérúr birtokot (vagy mást) adományoz az ő hűbéresének, aki azt immár hűbérúrként tovább adományozhatja az ő hűbéreseinek (vazallusainak). Az így létrejövő rendszert hivatott kifejezni a közismert mantra, miszerint „vasallus vasalli mei non est meus vasallus”, azaz az „én hűbéresem (vazallusom) hűbérese (vazallusa) nem az én hűbéresem (vazallusom)”. Ezt a hűbéri piramist jobb híján „kontinentális (európai) hűbériségnek” szokás titulálni, amely például Franciaországban volt domináns. Orbán rendszere viszont nem ezt a modellt követi.
Az orbáni hűbériség sokkal inkább az anglo-normann típusú feudalizmusra emlékeztet, ahol a hűbéri láncolat ilyen felépítése kevésbé jellemző. Angliában a 11. században minden hűbéres hűséggel tartozott a legfőbb hűbérúrnak (vagyis a királynak), a hűbérúr és az alattvalója (dependens) között létrejött függőségi viszony, melyet a hűbéres részéről a hűségeskü (fidelitas) szentesített, csak úgy volt érvényes, ha az nem sértette a legfőbb hűbérurat. Hódító Vilmos, ennek a hűbéri modellnek a megalkotója 1086-ban a salisbury-i esküben minden hűbéresét megeskette saját hűségére. Ily módon az anglo-normann hűbériség egy elvileg erősen központosított államot hozott létre, ahogyan Orbán is egyetlen „centrális erőtér” megalkotásán munkálkodik. Az anglo-normann típusú feudális modell olyan államfelépítést eredményezett, ahol a központi hatalom ereje kiterjedt, amint Orbán szlogenje is az „erős állam”. Angliában ez a modell meggátolta az alvazallusok fellépését a királlyal szemben, hiszen hűségesküt (fidelitas) fogadtak a legfőbb vezérnek. Az orbáni hűbéri állam tehát ezzel az angol-normann feudalizmussal állítható párhuzamba, ahol, szemben a „kontinentális” modellel, nem az a helyzet, hogy a vazallusok a felettük álló úrnak (dominus) tartoznak hűséggel („az én vazallusom vazallusa nem az én vazallusom”), hanem a vazallusok a legfőbb úrnak is hűséggel tartoznak (a varázsigét átírva: az én vazallusom vazallusa is az én vazallusom).
Orbán államában mindenki neki mint legfőbb hűbérúrnak van alárendelve, tőle függ, nem létezhet önálló függőségi viszony (legalábbis az a vágya, hogy ne létezzen). Ezt az anglo-normann hűbéri struktúrát Orbán, a viktor először a párton belül hozta létre, és ezt igyekszik minden erejével kiterjeszteni az egész államra.
Ennek a rendszernek a konkretizálását kezdjük a párttal. A Párttal. A Fidesz pártszervezete úgy épül fel, hogy megakadályozza alternatív hatalmi központok kialakulását, itt minden egyetlen központból van irányítva, de a struktúra valójában úgy van kialakítva, hogy ez az ún. központ is kizárólag egyetlen személy kiszolgálója legyen. A párt nem alulról épül fel, mint a demokratikus működésű pártok esetében, hanem felülről szerveződik lefelé, a vezér alá van rendelve. Az öttagú elnökségbe a vezér olyan embereket helyez, akik kizárólag az ő hűbéresei, és amennyiben az egyik a legfőbb hűbérúrral szembeni hűtlenség (infidelitas) bűnébe esnék, a többivel sakkban tudja tartani a hűtlent, így garantálva az egyszemélyes irányítást. A pártkongresszus csak két elnökségi tagot választhat, de őt is maga a vezér javasolja. Amennyiben Orbán nem lenne a Fidesz elnöke, az alapszabály értelmében akkor is az elnökségben maradna, több jogcímen, például azáltal, hogy már volt miniszterelnök. Minthogy pedig miniszterelnökként mindig is része lesz ennek a legfőbb döntéshozói „testületnek”, gyakorlatilag leválthatatlan. Ő nevezi ki a választókerületek vezetőit, amennyiben a személyi javaslatok nem nyerik el a tetszését, vétójoga van. Feloszlathatja az egyes pártszervezeteket, ha az „elhajlik” a központi irányvonaltól, ahogyan ez a csornai Fidesz-szervezettel történt. Persze formális hatalmán túl a vezér informális (nem szabályozott) hatalma még erősebb. Mindennek az alapja a legfőbb úr felé tanúsított megkérdőjelezhetetlen hűség (fides). Az 1162. évi oklevél, melyben Kapuvár neve először fordul elő írásban, III. István leírja, hogy a kapuvári királyi várat ostromlók a hűtlenek, míg a király oldalán harcoló Farkas nevű várnépbeli képviseli az uralkodó iránti hűséget (fides), akit ezért jutalmakkal halmozott el: Farkas „hozzám mindenben hűségesnek bizonyult, és a hűtlenekkel szemben … azok hűtlenségét (infides, infidelitas) számtalanszor bizonyította” (quod fidelis mihi extitit in omnibus, et contra infideles illos […] infidelitatem illorum in serie manifestavit). Ugyan ki emlékszik már Wachsler Tamásra, aki 1994-ben elkövette azt a „bűnt”, hogy indulni merészelt Orbánnal szemben a pártelnöki székért, vagy említhető példaként Mádi László, aki a vezérrel szemben önálló gondolatot képviselt, így a hűtlenség bűnébe esve nyomban elhajlóvá, eretnekké vált, le is vették a választáson indulók listájáról. A holdudvarba tartozó Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke hűtlen lett azzal, hogy kritizálni merte az egészségügyi politikát, és nyomban magas fizetését kezdték firtatni. Gaskóról meg ne essék szó. Végezetül pedig a korlátlan hatalmára veszélyt jelentő potenciális ellenfeleket, például Ádert, Szájert, Deutschot Orbán Brüsszelbe deportálta, hogy távol legyenek a tűztől, vagy mellőzte a kormányból, mint Pokornit.
A hűtlenekkel szemben ott állnak a hirtelen felemelkedett ún. homo novusok (új ember). Minden demokratikus szervezetű pártban a politikusnak végig kell járnia bizonyos ranglétrát, először „trógerol”, aztán valami funkciót nyer, végül vezetői rangot kap (megválasztják). A Fidesz, melynek lényege a fides, ebben is velejéig antidemokratikus módon működik. Akire a legfőbb hűbérúr rámutat, nyomban szédületes magasságokba emelkedhet, anélkül, hogy a lépcsőfokokat megjárta volna. Mikola Istvánt, a Nemzet Gyógyszerét például a vezér emelte maga mellé miniszterelnök-helyettesnek, s minthogy szerencsétlenkedéseivel a bizalom (fides) megrendült iránta, lényegében kegyvesztetté vált, és visszahullott. Schmitt Pált is a dominus emelte alelnöki pozícióba, Narancsics Tibor sem a lépcsőfokokat végigjárva lett frakcióvezető. Sem Rogán Antal, sem utódja, Szájjártató Péter nem pártbeli emelkedésének köszönheti funkcióját, kizárólag a vezér kegyének, és kizárólag tőle függ, hogy a porba hulljon vissza. Ha úgy akarja az úr, újból senkik lesznek. Minthogy a homo novusok a vezérnek köszönhetik politikai létüket, nem meglepő, hogy lényegében kizárólag a legfőbb hűbérúr hűséges alattvalói, és ez talán a legeklatánsabban mutatja a vazallitás fogalmának alkalmazhatóságát, a hűségen nyugvó – valóban – személyes, magánjogi kapcsolatot. De nemcsak (párt)politikai funkciókat adományoz a senior engedelmes alattvalóinak, hanem például intézményeket is. Erre példa Fricz Tamás, aki alá Orbán királyi kegyből odatolta a XX. Század Intézetet, amolyan feudum gyanánt, szolgálatokért kapott – és amint a CÖM tevékenysége mutatja, szolgálatot teljesítő – örökíthető adománybirtokként.
Orbán ezt a „magánjogi szerződések” alapján a párton belül és a párt udvarán belül létrehozott hűbéri rendszert a maga salisbury-i esküjével az egész állam működésére kiterjeszti, ahol minden neki van alárendelve, minden az ő hatalmát szolgálja. Ahogyan a pártban, úgy most az államon belül igyekszik megakadályozni alternatív hatalmi centrum létrejöttét (vagy: a hatalmi ágak szétválasztását formális-informális módon lerombolja). Az intézményi struktúrát és az azok élére állított hűbéresek rendszerét is úgy építi fel, hogy egyetlen személy alázatos kiszolgálója legyen. Vagyis: amit a párton belül végrehajtott, azt állami szinten ismétli meg.
Az orbáni hűbériség részint a legfelsőbb szintre kiterjesztett familiaritás intézményére épül. Az familiaritás szóban megbúvó kettőség, nevezetesen a családi viszony (vö. família) és a baráti, bizalmas viszony (vö. familiáris viszony) mindegyike megtalálható az orbáni államban. Egyrészt jellemző a családtagok megjutalmazása pozíciók osztogatásával, például az Orbán rokonságába (familiájába) tartozó Hankiss Ágnes fideszes EU-képviselő, az ő fia, Vitézy Dávid, a BKV utódjának főnöke, Vitézy Zsófia a Budapesti Fesztiválközpont új vezetője, Kontrát Károly lánya Schmitt alkotmányjavaslatát írja, Pálffy István felesége pályázat nélkül kap állami állást, hogy Orbán Győző bányáiról már szó se essék stb. Másfelől pedig a dominushoz hűséges baráti körök kapnak állami pozíciókat. Így az egész família érdekeltté válik az orbáni hatalom fenntartásában. A legszűkebb baráti társaság a Kövér, Orbán, Simicska hármas fogat, vagyis az egykori kollégiumi szervezet legbelsőbb baráti köre terjeszkedett ki állami szintre. Simicska esetében is próbálkoztak formális hatalommal, amikor 1998-ban APEH-elnök lett, ám miután középkori szellemben átkot szórt ellenfeleire („az isten irgalmazzon nektek”), inkább a háttérbe vonták, de senki ne gondolja, hogy miközben az ő hatalma formálisan nem látszik, az nincs is. Ahogyan a középkori hűbériségben, úgy az orbániban is a magánjogi, személyes kapcsolat és a közfunkció közötti határvonalak gyakran elmosódnak. Maga az ország Orbán hűbérbirtoka. Az állam én vagyok.
A hűbériség rendszerében a hűbéresek egyfelől auxiliummal, azaz katonai szolgálattal, másfelől pedig consiliummal, azaz tanáccsal tartoztak hűbéruruk felé. A senior (hűbérúr) pedig e hűséges szolgálatokért cserébe defensióval (védelemmel) és a megélhetés biztosításával (jövedelemmel) tartozott alattvalójának (hűbéresének).
Az orbáni anglo-normann típusú „erős állam” (lefordítva magyarra: a legfőbb hűbérúr szinte korlátlan hatalma) nagymértékben az ún. honor kiterjedt rendszerén keresztül talál támaszra. A honor lényegében elfeledett fogalmát a ragyogó történész, Engel Pál „fedezte fel” a magyar historiográfia számára, amely új távlatokat nyitott a honi medievisztika előtt. A honor a tisztséggel együtt járó haszonvételt jelentette, amikor az úr nem földbirtokot adományozott, hanem valamilyen közhatalmi tisztséggel jutalmazta hívét, és az ehhez kapcsolt jövedelmek biztosították a tisztség viselőinek (és azok familiárisainak) megélhetését. Tehát az úr alattvalójának hűséges szolgálatait tisztséggel (és az abból lecsapolható anyagi haszonnal) honorálta. Engel Pál a magyar honorrendszer legegyértelműbb bizonyítékát éppen Kapuvár kapcsán találta meg egy 1350. évi oklevélben, mely elmondja, hogy a kapui várnagyok, akik a 14. században egyúttal soproni/rábaközi (al)ispánokként tűnnek fel, bizonyos földeket királyi honor címén birtokoltak (castellanos dicti castri [ti. Kapuvár], nomine honoris nostri regii hactenus possessa extitit). Orbán szinte valamennyi tisztségbe a neki hűségesküt (fidelitas) tevő embereit ültette, ahol viszont jogilag nem tehette, ott igyekszik a munkát ellehetetleníteni (pl. MNB-elnök). Minden tisztség az ő hűségén van, őt szolgálja, informálisan neki van alárendelve. A legfőbb hűbérúr a kinevezési jogokat vagy hivatalosan is a saját kezében összpontosította, vagy pedig kiterjedt kegyencrendszer révén felügyeli. Az Állami Számvevőszék elnöke, Domokos László 2010-ben a Fidesz színeiben került be az országgyűlésbe, már önmagában ez is megkérdőjelezné függetlenségét, azt, hogy nem a vezér hűséges alattvalója. A PSZÁF-elnök, Szász Károly szintén a Fidesz holdudvarából került ki. A köztársasági elnök, egykori Fidesz-alelnök mindenben a legfőbb hűbérúr „motorja”, és bár a hűbéreseknek (vazallusoknak) a középkorban volt önálló akarata, aligha kérdéses, hogy Schmitt Pálnak nincs, lényegében a vezér akaratának szolgalelkű (hűséges) végrehajtója. A miniszterek (eredeti jelentése: szolga) nemkülönben hűséges alattvalók. Szalai Annamária egykori fideszes parlamenti képviselő aligha médiatudományi tevékenysége folytán került a Médiatanács és a Médiahatóság rendkívüli mértékben megnövelt hatáskörének élére, hanem kizárólag a legfőbb hűbérúrhoz fűződő feltétlen hűsége (fides) alapján. Rákay „Philip” sem nem létező szakmai tevékenységével érdemelte ki az m1 intendánsa tisztséget, ezt a honort kizárólag hűsége alapján nyerte. Loppert Dánielnek elég volt hazaárulóznia, hogy elnyerje a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. osztályvezetői posztját. Stumpf István, aki 2010-ben Fertőszentmiklóson még a Fidesznek kampányolt, aligha jogtudományi munkássága következtében lett alkotmánybíró (az eredeti kritériumoknak meg sem felelt!), hanem ezzel a tisztséggel hűségét (szakmai köntösbe öltöztetett propagandamunkáját) díjazták. A hűséget talán legjobban Belénessy Csaba, az új MTI-igazgató fejezi ki, palástolás nélkül: „Az nem megy, hogy elfogadjuk a tisztséget, majd szembemegyünk a megbízóval”. Azaz még a függetlenség látszatára sem ad, hanem a legfőbb hűbérúrtól függő engedelmes vazallusként mutatja be magát. Az államapparátusban az indoklás nélküli elbocsátás azt a célt szolgálja, hogy ne a szakmaiság, hanem a politikai megbízhatóság (fides!) szempontjából válogassák ki a tisztségviselőket. Ebben a rendszerben nincs helye annak, aki nem hűséges, aki nem a legfőbb hűbérúr meghosszabbított keze. Nem véletlenül mondta Eörsi István még Orbán első eljövetele alatt, hogy a vezér mindenhová „kisorbánokat” ültet, akik mind őt szolgálják. Valóban. Az sem véletlen, hogy a fideszes kegyencek, bábok és mamelukok kapcsán elterjedt a közbeszédben a „biodíszlet” meg a „szavazórobot” fogalma. Schmitt még képviselőként hűségesen leszavazott, aztán kiderült, hogy fogalma sem volt, hogy mit szavazott meg, a lényeg a hűség. Ők pusztán klónok, akik megsokszorozzák a legfőbb hűbérúr akaratát.
Az orbáni honorrendszer végére hagytam – a valaha szintén Fidesz-tag – Polt Péter tisztségét, melyet a hűbéresnek a hűbérúr felé irányuló egyik legfőbb szolgálatával, az auxiliummal lehet összekapcsolni. Polt Péter honorként kapta a legfőbb ügyész tisztségét, azzal a különbséggel, hogy amíg a honor bármikor visszavonható, ő 9 évre nyerte el a posztot a Fideszhez való hűségéért cserébe, sőt, ha utódját nem sikerül kétharmados többséggel megválasztani, a tisztségben gyakorlatilag élethosszig maradhat, övé a hivatal mintegy örökös adományként (ahogyan a Kanizsai-família is egymás között örökítette tovább a rábaközi comes címet). Polt – nem is annyira metaforikus értelemben – auxiliummal, katonai szolgálattal tartozik hűbérurának, azaz köteles megvédeni az urat a támadásokkal szemben. Nem véletlen, hogy hozzá mint hűséges vazallushoz annyira ragaszkodnak, hiszen legfőbb ügyészi tevékenysége első szakaszában is védelemben részesítette urát azzal, hogy a dominust érintő kétes ügyletekben hátráltatta a nyomozást. Emlékszem, amikor Polt Péternek kellett beszámolnia a parlamentben a Schlett Csaba ügyében lezajlott nyomozásról, melynek során a legfőbb ügyész azt állította, hogy a hosszadalmas nyomozás ellenére sem sikerült felkutatni Schlett lakcímét. Ekkor Világosi Gábor felállt, elővett egy nyilvános telefonkönyvet, és „hosszadalmas nyomozás” helyett felolvasta a lakcímet. Ennél nagyobb égés aligha kell. Teljesen nyilvánvalónak tűnik, hogy Polt fedezte az ügyet, hátráltatta az ügy kivizsgálását, és ezzel hűbéri esküjének (melyet valójában nem az államnak, hanem "magánjog" alapján a hűbérúrnak tett) megfelelően eleget tett a katonai szolgálat (auxilium) kötelezettségének. Cserébe őt is megvédték azzal, hogy most elvonták a legfőbb ügyész parlamenti interpellálhatóságát, hogy még egyszer ekkora blamázs ne fordulhasson elő. Ezt, a hűbérúrtól a hűbéres felé irányuló védelmi feladatot hívja a feudalizmus terminológiája defensiónak (megoltalmazás). Polt hűségéért immunitast (mentességet) nyert a számonkérhetőség alól.
Az immunitassal szorosan összefügg a privilégiumok (kiváltságok) rendszere. Ezt bizonyítja a személyre szabott törvényezés, a Lex Borkaitól kezdve a Lex Járain és a Lex Szapáryn át a Lex Szászig és a Lex Szijjártóig. A törvényeket úgy alkotják meg, hogy a hátrányok a hűbérúr vazallusaira ne vonatkozzanak. A legutóbbi példa Szijjártó fizetése, aki állandóan a közszféra kétmilliós bérplafonjáról papolt, meg a „pofátlan végkielégítésekről” pofázott, miközben azért ahhoz pofa kell, hogy ő több mint kétmilliós "pofátlan" fizut vegyen fel.
Az auxilium mellett a hűbéreseknek a hűbérúr felé irányuló másik legfőbb kötelessége a tanácsadás (consilium). Széles a skála, a Professzorok Batthyány Körétől kezdve az ún. „nemzeti konzultációkon” át a médiatanácsig és a „megerősített” költségvetési tanácsig ezek a consiliumok mind-mind látszatintézmények, annak elleplezésére szolgálnak, hogy a legfőbb akarat alárendeltjeiként működnek, vagy másképpen megfogalmazva, hogy azt a látszatot keltsék: önálló akaratuk van. Ám valójában a királyé mint legfőbb hűbérúré a végső szó, ő a döntéshozó. Amennyiben egyes intézmények a hűtlenség bűnébe esve „akadékoskodnak”, ellehetetlenítik őket vagy korlátozzák hatáskörüket (KT, AB). A királyi akarat mindenhol érvényesül, ahogyan Angliában a II. Henrik-kori szöveg mondja: „nem alattvalóink dolga a királyok tetteit megvitatni és elítélni”. Utóbbi elvet felújítva lásd még a médiatörvény címszó alatt. A korlátlan hatalom iránti csillapíthatatlan vágy nem tűri a hatalommegosztást: ahogyan az anglo-normann hűbériség igyekezett kiiktatni például az adószedésben az ellenőrzést, az orbáni hűbériség úgy igyekszik kiiktatni az ún. „fékek és ellensúlyok” rendszerét.
Az orbáni hűbéri államban csak függőségi viszony létezik, vazallusokkal, alattvalókkal. Hódító Vilmos 1086-ban íratta össze országa hűbéreseit és alattvalóit a Domesday Bookban (Ítéletnapi könyv). Orbánnak is megvan az alattvalókat egybegyűjtő Domesday Bookja, melyet most Kubatov-listának hívnak.
A legfőbb hűbérúrnak alárendelt hűbéreseknek nem kell különleges képességekkel rendelkezniük, az egyedüli mérce a hűség (fides). Sőt, minél ostobább valaki, annál jobb, legalább sok vizet nem zavar. Nem kivétel, hanem a rendszer alapeleme, hogy például Schmitt Pál láthatólag semmit nem fog fel a körülötte lévő világból. Annál jobb, hogy a legfőbb hűbérúr akaratát megvalósítsa, minél kevésbé önálló. Ezt még csak nem is én mondom, hanem Kubatov Gábor jelentette ki pártja egyik képviselőjéről: „Az ember nem túl okos, nem túl szép, ennyit tud”.
A célnak, annak, hogy egyetlen személyt engedelmesen kiszolgáljon, épp megfelel.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr282648024

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: 2 millió forint fizetési plafon az állami vezetőknek 2011.02.09. 20:50:22

Sorszám:  21 Szerző:  Ténytár Ígéret:  <p>&ldquo;19. int

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása