Menet, beszédek, egyetemfoglalás Szegeden:

Az ELTE BTK a kormányzati blöffökkel és hazugságokkal szemben:

Gyenge Zoltán (Filó Tanszék, Szeged) rádióinterjúja a kormány bölcsészellenes kampányáról:

A ma délelőtt tartott nemfórumunk után készült a szegedi bölcsészkaron az alábbi nem-vidi:

További videók az előző napok szegedi eseményeiről:

Egyetemfoglalás december 19-én:

Tüntetés december 19-én, vonulás a TIK-től a megyeházáig:

Hosszabb videó az Oktatói Hálózat Szegedi Bölcsésztagozatának december 17-én, hétfőn történt megalakításáról:

Tegnap reggel 10 órától egyetemi hallgatók, PhD hallgatók és egyetemi oktatók részvételével tartottunk egész napos konferenciát Szegeden Bealkonyult? Az egyetemi és művészeti autonómia múltjáról, jelenéről és kilátásairól címmel az oktatásban és a kultúrában kialakult helyzetről. Amint az Irodalmi Jelen tudósításából kitűnik, nálunk már idő előtt beköszöntött a szénszünet, mert ugyan milliárdos stadionokra és 61 milliós év végi jutalmakra van lóvé, mi az Aud. Max. fűtetlen terében kénytelenek voltunk kabátban ücsörögni. Estére megalakult az Oktatói Hálózat Szegedi Bölcsésztagozata, mely a következő alapító nyilatkozatot fogadta el:

Az Oktatói Hálózat Szegedi Bölcsésztagozatának alapító nyilatkozata

Társadalmi felelősségünk tudatában és a szegedi Auditorium Maximum 1956-os és 1988-as hagyományait vállalva a mai napon megalakítjuk az Oktatói Hálózat Szegedi Bölcsésztagozatát.

 

Az OHA Szegedi Bölcsésztagozata egyetért a hallgatói érdekképviseletek által megfogalmazott 5+1 ponttal, és a kölcsönös együttműködésben bízva támogatásunkról biztosítjuk a felsőoktatásra vonatkozó hallgatói törekvéseket. A kulturális értékek iránt felelősséget érző közösségként növekvő aggodalommal figyeljük a helyi és országos kulturális élet értékteremtő helyszíneinek politikai kisajátítását, valamint az oktatási intézmények (általános iskolák, középiskolák, egyetemek) központosítását. Egyetemi oktatókként különösen aggaszt bennünket a felelőtlen és kiszámíthatatlan kormányzati kommunikáció és döntéshozatali mechanizmus által teremtett bizonytalanság és értékvesztés a felsőoktatásban. Az oktatói és kutatói szakma képviselőiként tiltakozunk a humántudományok és a kritikai gondolkodás elsorvasztása és lejáratása ellen, amit csak a kritikai elemzésektől szorongó hatalom gesztusaként tudunk értelmezni.

 

Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Auditorium Maximum, Szeged, 2012. december 17.

Egy hozzám érkezett helyreigazítási kérelem folytán pénteki Carnivore című posztomat teljes egészében eltávolítottam, így az a továbbiakban nem lesz elérhető.

„Mikor veres tokával, a kandallónak dülleszkedve,

kitolt hassal ott állott s fogadta a szerencsekívánatokat,

 olyan volt, mint valami tirannus, és a szivarja mellől csak azt mondta a kebelbarátai felé,

hogy ez volt élete célja, ez most végre bekövetkezett: zsé, vé.

 – De mi az?

– Zs. V... Ez van ráütve minden bútorára, minden tárgyára,

 minden marhájának a tomporára: Zs. V., Zsarátnok Városa...

De mindenki tudja, hogy a városi gazdálkodásra való célzással ezt úgy szokták mondani,

hogy azt teszi, hogy »zsebre váglak«.”

Móricz Zsigmond: Rokonok

Zsarátnok városában úgy dívott, hogy a városi elöljáróság és az elöljárókhoz dörgölőző rokonok, amit csak értek, igyekeztek zsebre vágni. Lassacskán szinte az egész várost lenyúlták, s minthogy az eccerünépet elvakították a különféle fedőideológiával, idővel egyre merészebbé lettek, és egyre pofátlanabbul folyt a panamázás Zsarátnok városában. Amint a hatalomgyakorlási technikákat nagyminták – földbirtokos oligarchák, a Mr. 20 Százalékok, a fogászati turizmus egyszemélyes pápái – alapján precízen kitanulták,  a pozíciókat és a húsos koncokat felosztották maguk és kiterjedt rokonságuk között, a gimnáziumigazgató a saját emberük volt, akárcsak az alsóbb iskoláké, az egyesületeké és gazdasági szervezeteké, körülöttük pedig udvari festők, wannabe történészek, a táncoslábúak rendjébe tartozó házi művészek, a Nemzeti Cicabarátok Körének tagjai és kilóra megvett tapsoncok hada ugrándozott. Zsarátnokon a rokonok nem tűrtek semmiféle autonómiát, a zsírosnak ígérkező pozíciókat és a város vagyonát a haverok kezébe játszották át, aki pedig nem tartozott bele a rokonságba, azt elhallgattatták, feléjük tartozásaikat különféle mondvacsinált ürügyek alapján sohasem fizették ki.

„Ha tovább nézzük 2003-at, azt is mondhatjuk, hogy bizony megpróbálta a kormány egy olyan köpönyegbe csomagolni a megszorításokat, aminek Európai Unió a neve. Az európai uniós kötelezettségekre való hivatkozással olyan mértékű áfaemelést láthattunk 2003-ban, amelyhez mérhető nagyon-nagyon kevés volt. Mindannyian tudjuk, hogy a 12 százalékos áfából a 25 százalékosba tettek át olyan tételeket, amelyeket nem volt túlságosan szerencsés”.

Ivanics Ferenc parlamenti felszólalása, 2004. szeptember 28.