Asztat olvashatni a zújságban – bár kétségtelen tényálladék, nem egészen up to date módon –, hogy Kapuvár hatszázmillió jó magyar HUF-nyi lóvét kap az Európai Uniótól.

Kapuváron is betonoznak.

            A beton erős anyag, érdemes hát kihasználni előnyeit. Hol kilenc évre betonoznak, hol kétharmados betonnal, hol meg salátatörvénybe elbújtatott hipertextuális törvénykezéssel. Jorge Luis Borges írhatna most már egy másik nevezetes novellát, amelynek címe ez lehetne: Elágazó törvények kertje.

Hozzávetőlegesen három havi kuruc birtoklás után 1704. augusztus 19-én vagy 20-án ismét császári kézre került vissza a kapuvári vár.

1704. augusztus 17-én Siegbert Heister hadai megjelentek a Rábaközben, és Kapuvár felé nyomultak előre, miközben a kurucok helyzete folyamatosan romlott. Széchenyi érsek 19-én már azt írta Károlyinak, hogy késő Kapuvárra gondolni.

Noha Heister támadása Forgách Simon hadainak koroncói veresége után már benne volt a levegőben – erre utalnak a hadvezéreknek az ellenség szándékának kifürkészésére irányuló gondolatkísérletei –, a császári generális csak augusztus közepén indított nagyobb offenzívát a Rábaköz ellen. Elképzelése szerint ő a Dunántúlra északkelet felől benyomulva, a Rábaköz visszahódítása után indul a többnyire Vas megyében tartózkodó Károlyi Sándor ellen, míg Pálffy János horvát bán délnyugat felől szorongat, hogy így bekerítsék a felkelőket.

Ha az ember újítani indul, érdemes olyan helyet választani magának, ahol egyáltalán nem ismerik.