1704. augusztus 17-én Siegbert Heister hadai megjelentek a Rábaközben, és Kapuvár felé nyomultak előre, miközben a kurucok helyzete folyamatosan romlott. Széchenyi érsek 19-én már azt írta Károlyinak, hogy késő Kapuvárra gondolni.

            Mindazonáltal Andrássy István augusztus 19-én azt tervezte, hogy másnap, 20-án Pap Istvánt 400 fő élén a Rábaközbe ereszti, hogy legyen a császáriak nyomában, és ha teheti, folyamatosan háborgassa őket. Remélte, hogy Kapuvárnak békét fognak hagyni. Másnap már arról is beszámolt, hogy Pap Istvánék és Kisfaludiék hadait valóban elküldte a Rábaközre, akik megígérték, hír nélkül nem fognak visszatérni. Ugyanakkor Károlyinak írt levelében ez is szerepelt:

 

 

            Ha a korábban már idézett, augusztus 19-én kelt levélről van szó, akkor Andrássy nem pontosan emlékezett, mit is írt egy nappal korábban, ugyanis abban nem egészen azon voltak a hangsúlyok, mint ahogyan most interpretálta saját szavait. Igaz ugyan, hogy azt írta a portyázói által hozott hírekre támaszkodva, hogy a „német” Csornát is megszállta, de abban még Kapuvárról nem olyan értelemben volt szó, hogy afelé is tovább vonult, épp ellenkezőleg, abban bízott, hogy Kapuvárt nem fogják a császáriak megtámadni. Ellentmondásosak a hírszerzési adatok a falvak felperzselését illetően is. Miközben augusztus 17-én Rátky arról számolt be a Vas vármegyei alispánnak – igaz, erről teljes bizonyossággal nem volt meggyőződve –, hogy a Rábaközbe betóduló labancok Jobaházát és Farádot felégették, és miközben maga Andrássy 18-án azt a hírt továbbította, hogy Heister két rábaközi falut felgyújtott, de azokat információs deficit miatt nem tudta megnevezni, azonközben most arról tudósított, hogy a Rábaközben nem történt pusztítás.

            Bercsényi Miklós, aki az alacsony sávszélesség és az akadozó online kapcsolat miatt csak később kapott híreket a rábaközi történésekről, augusztus 25-én azt írta ezekről a korábban történt eseményekről, Forgách Simonnak, hogy a császáriak tovább vonultak a Rábaköz nyugati része felé, de hadainak létszáma a dán katonák távozása folytán csökkent:

 

 

            Hogy ezek a történések bizonyosan a levélírás dátumát megelőzően történtek, azt szövegszerűen világossá teszi az is, hogy Rákóczinak augusztus 25-én írta meg Bercsényi, hogy információit többek között Andrássy Istvántől szerezte:

 

           

            Csakhogy Andrássy 19-én még magát Károlyit is arról értesítette, hogy Csornára költöztek be a császáriak, és csak másnap írta meg, hogy a hírszerzés szerint most fordulnak Kapuvár felé, továbbá szintén ebben a levelében írta, hogy nem perzselték fel a falvakat, így tehát elképzelhető, hogy Bercsényi információja Andrássynak 19-e helyett inkább 20-án kelt leveléből származhattak.

            Augusztus 20-án tudniillik (nem illik, ez csak szóferdület) a császári csapatok már nem Kapuvár felé vonultak, hanem azon is túl jutottak. Siegbert Heister ugyanis azon a napon bizonyosan Gyórón tartózkodott (majd vonult onnan tovább), ugyanis a gyórói táborban keltezte amnesztiális pátensét. Amikor tehát Rátky Dániel augusztus 17-én a „gyirai passus” védelmére szólított fel (feltételezve persze, hogy ez a bizonytalan olvasatú helynév valóban Gyóróra utal), világos látta annak stratégiai jelentőségét, ugyanis az ottani folyón átkelve már a Répcétől nyugatra elterülő földeket is visszafoglalhatta a császáriak számára. Másfelől miközben Rátky György augusztus 19-én a rábaközi portyázók révén úgy értesült, hogy Heister a Rábaközből Vág falun keresztül fog vonulni Sárvár ellen, az valószínűleg nem klappolt a valósággal. A gyórói tartózkodásból ugyanis az derül ki, hogy Heister Csorna irányából nem délre fordult, hanem nyugat felé, és Gyóró után készült Sárvár bevételére. Még azon a napon, amikor az amnesztiát meghirdette, vagyis augusztus 20-án, Heister el is érte Sárvárt. A gyórói pátensben Sopron vármegyét megtérésre szólította fel, azokat, akik a szabadság ürügyén fegyvert fogtak, a törvényesség ellen bűnt elkövető gonosz felkelőknek minősítette, neki pedig – fogalmazott – mandátumával felruházva az a kötelessége, hogy helyreállítsa a rendet, így a császár melletti csatlakozásra szólította fel a megyét, hozzátéve, hogy a jövőben makulátlan hűséget kell tanúsítani az uralkodó iránt.

            Mármost Heister ezek szerint augusztus 20-án már Kapuvártól nyugatra járt. Tekintettel arra, hogy nem hagyhatott a hátában ellenséges várat, még akkor sem, ha Andrássy István korábban idézett augusztus 16-án kelt levele szerint Kapuvár nem volt kuruc helyőrséggel megerősítve, minden bizonnyal ez, vagy az ezt közvetlenül megelőző nap Kapuvár visszafoglalásának napja. Az írott források szerint ugyanis Heister augusztus 19-én még a Rábaköz belső részein tartózkodhatott, de már aznap a portyázók információi szerint „Kapuvár felé nyomakodott”, 20-án pedig már Gyóróra, majd onnan Sárvárra vonult.

Így tehát a császáriaknak 1704-ben másodszor is sikerült visszaszerezniük a kapuvári várat, amely Forgách hadjárata nyomán május végétől augusztus 19–20.-ig lehetett kuruc kézen, hozzávetőlegesen három hónapon át. Hogy a császári hűségre való megtérés valóban ennek a két napnak a valamelyikén történhetett, azt a Ritter-krónika azon megjegyzése is mutatja, hogy augusztus 21-én szerzője azt jegyezte le, hogy Heister Kőszeg, Sárvár és Kapuvár váraiba császári helyőrséget rendelt:

 

 

            A másik soproni krónikás, Csányi János emlékiratához Paúr Iván által fűzött jegyzet szerint a Rábaközt Fodor László kuruc alakulatai tartották megszállva Heister támadásáig.

            Immár Kapuvár visszaszerzése után, augusztus 23-án Andrássy István a még kuruc kézen lévő Pápáról jelentette Károlyinak, hogy a tóközi és rábaközi hadak szétszéledtek. Másnap Széchenyi György adta tudtul Károlyinak, hogy a Rábaközből tömegesen menekül a lakosság Sümeg felé. Mint írja: „Az egész Kemenes-alja meg Rábaköznek is egy része ide szaladt, s oly bódult állapottal vagyunk, majd tanácsot sem tudunk magunknak adni”. Márpedig Rátky Dániel augusztus 17-én, a Rábaköz visszafoglalása előtt azt írta, hogy már akkor annyira elfutott a Rábaköz, hogy „egy lélek nincsen”. Rákóczi hiába szólította fel a Dunántúl népét augusztus 25-én, hogy ne széledjenek szét, augusztus végére a kurucok dunántúli hatalma megint kezdett összeomlani.

            Tekintettel a gyöngyösi béketárgyalásokra, Bercsényi Miklós augusztus 29-én azt körmölte le, hogy „az méltóságos Fejedelem az armistitiumrúl [fegyverszünetről] írt; hogy kegyelmednek [Károlyinak] megírta, s itt Austriával tartjuk is, s úgy volt híremmé: ott is tartják a Rába-közön”. Heister azonban ekkora már – arra hivatkozva, hogy nem értesült a béketárgyalások miatti fegyvernyugvásról – kiosztotta a kokikat és sallereket a Rábaköznek, szeptember elején pedig Kapuvárt a császári hadsereg ellátása érdekében kívánta felhasználni.