az első részhez katt ide

Csinálva egy zanzát az eddigiekből: báró Berg Gusztáv báró, aki egyébaránt báró volt, ő maga, tehát ő, 1903 folyamán folyton betegeskedett, és grazi orvosa sem tudta megakadályozni, hogy augusztus 4-én beadja a kulcsot. Alább következik ama passzus, mely asztat narrálja, hogyan kaparták el a csákót a kapuvári temcsiben.

Indul a békemenet

A temetési partit két nappal halála után, augusztus 6-án délután 4 órakor tartották. Ezt megelőzően a temetési szertartásra tekintettel a belvárosi kereskedők bezárták üzleteiket. Négy óra előtt már úgy hömpölygött a sűrű tömeg a kastély előtt, mintha csak Jacko látogatná meg a Rózsavölgyit, itt azonban a kastélyban felállított ravatal miatt tolongtak. Megjelentek a vármegye képviselői, a környékbeli földbirtokosok egész hada, az uradalom tisztikarának figurái, a szolga- és a járásbíróság vezetői, adóhivatali arcok, a csendőrség és a pénzügyőrség főgenyái, az egyház képviselői a katolikus papoktól kezdve az evangélikus lelkészeken át a csornai premontrei szerzetesekig. Testületileg reprezentáltatták magukat továbbá Kapuvár, Garta, Szárföld, Veszkény, Vitnyéd és Osli községek elöljáróságai, kívüle pedig Kapuvár intellegenciája, meg, amint a stáblistán olvashatni, még sokan mások, akiket afféle niemandként csak általában szokás megörökíteni nevezetileg, úgymond. Nem sokkal járt a repülő idő vasfogának konok mutatója négy óra előtt, amidőn a vadosfai evangélikus egyház képviseletében Laucsek Jónás rázendített, mivel, amikor a kastélyban lökte a sódert az elhunyt fölött, ő jelentette a temetői gyászbeszédek koncertjéhez az előzenekart, így alapozva meg az ezt követő temetői bulit.

Gyászjelentés az újságban

Miután a fószer a nyakára csapott az elhunyt érdemeit tárgyazó rövid orációnak, melynek befejeztével megfröcskölte szenteltvízzel a tetemet, aki erre a frissítőre sem ébredte fel magát, elindult a békemenet a kapuvári köztemető felé. Na, az meg mán úgy volt, hogy miközben kicipelték a fődi maradványt a kastély kapuján, az épület előtt a kapuvári tűzoltók álltak neki sorfalat, valószínűleg azért ők, mert sok egyéb mellett Berg Gusztáv 1873-ban szerepet vállalt a helyi önkéntes tűzoltóegylet gründolásában, melynek egyébiránt egy időben góréja is volt. Díszes koszorúkkal volt elhalmozva a koporsó, amit a majorbeli csávók vittek a vállukon, s miután kiléptek a vár boltívei alól, az uradalmi vadászok melléjük szegődtek. A koporsó előtt a békemenet élén Berg Gusztáv két komornyikja haladt, akik a báró érdemrendjeit vitték kackiásan. A menet élén Berg tagbaszakadt gorillája, Kovács János menetelt, őt követték a kapuvári katolikus legényegylet képviselői. A vadászok után a koreográfia szerént libasorban követték a menetet azok a cselédek, akiknek a temetőben elhelyezendő és a méltóságos félkegyelmes urak által megrendelt gyászkoszorúk szállítása volt a feladatuk, majd beálltak a sorba az imént még sorfalat álló tűzoltók is, hogy őket pedig kövesse az egész urasági pereputty és az örök biodíszleti szerepre kárhoztatott eccerünép. Így mentek, mendegéltek a temcsi felé, hogy örök nyugalomra helyezzék a bárót.

A békemenetben a híradások szerint hozzávetőlegesen öt-hatezer ember vett részt, s a sor olyan hosszúra nyúlt, hogy amíg annak eleje már a temetőben volt, a sor vége még mindig a kastély bejárata körül volt kénytelen várakozni.

Gyászbeszédek a temcsiben

A kapuvári temetőben az imént említett Laucsek Jónás vadosfai lelkész tartott hosszabb gyászbeszédet, és, amint már szintén volt szó róla, azért ő, mert Berg Gusztáv a kapuváriak zömével szemben nem katolikus, hanem evangélikus vallású volt, Kapuváron pedig nem volt önálló evangélikus egyházközség. Laucsek, miután a szokásos köröket lefutotta, Berg érdemei felől kezdett pedálozni a bevett patetikus hangvétel és romantikusan felülstilizált retorikai konvenciók kíséretében. Érdemes lenne egyébként ezeket a Berg fölött tartott gyászbeszédeket alaposabban szemügyre venni a 19. században divatos műfaj, az emlékbeszéd kontextusa felől, az ez irányú irodalomtörténeti kutatások egyik iniciátora Nagy-Levédiában egyébként Takáts József volt. Úgy tűnik, a Berg-beszédek egyik központi toposza az volt, hogy a báró személyében nem pusztán egy olyan ember patkolt el, akit a szűkebb család gyászolhat, hanem egy olyan muki, akit közéleti funkciója révén egyfajta lokális nemzeti hősként, lángoszlopként definiálták. Ehhez azonban meg kellett oldani azt a logikai buktatót, hogy Berg Gusztáv nem magyar, hanem német származású volt, így a Bergről tartott gyászbeszédek másik alapvető toposza éppen arra rajtolt rá, hogy egy nem magyar származású fickót szimbolikus retorikai műveletek által magyar nemzeti figurává avassanak. Ebben pedig az a 19. századi probléma köszön vissza, ami Toldy Ferencnél is élesen jelentkezett. A magyar irodalomtörténet-írás atyjának tartott Toldy Ferenc ugyanis német származásúként és német anyanyelvűként többek közt a Schedel Ferenc név Toldyra változtatásának szimbolikus beavatási aktusa révén vált úgyszólván magyarrá (a Toldy-Schedel cuccról lásd Dávidházi Péter epigrammikus, mindössze 1028 oldalt számláló könyvét). Mármost a 19. századi szimbolikus beavatási szertartások ezen kontextusába illeszthető be Berg Gusztáv esete, aki – Toldy/Schedellel szemben megtartva nevének idegen hangzását – 1883-ban, a magyar állampolgárság elnyerésével fogadtatott be a magyar nemzet közösségébe, legalábbis az emlékbeszédek narratívája szerint, melyeknek alapvető funkciója rendszerint amúgy is egy „nemzeti nagyelbeszélés” (Dávidházi lyotard-i terminusa) keretében végrehajtott kanonizáló aktus.

Laucsek Jónás beszéde a 19. századi emlékbeszédek klasszikusnak mondható retorikai fordulataival van felturbózva, így aligha kérdéses, hogy milyen mintákat követ. Ezeknek az emlékbeszédeknek az egyik alapvető motívuma a felmagasztalás, Laucsek Berget a papköltő archetípusát módosítva explicit módon „orákulumnak” tartja. A szokásos spirituális kezdő passzusokat követően a vadosfai pap részben bibliai, részben pedig a romantika korának metaforáit és allegóriáit hasznosította dicséretében: „Meghalt báró Berg Gusztáv, az a férfiú, akinek elhunyta gyászba borította nemcsak az utána kesergő nemes család kicsinyeit, nagyjait, de gyászba borította mindazokat, akik őt közelebbről ismerték, vagy csak egy-egy rövid találkozás alkalmával is megismerhették. Igen, a nagy veszteség elsősorban is a közvetlen hozzátartozók szívét nyilallja oly fájdalommal, melyet a mi legőszintébb részvétünk csak alig enyhíthet, amelyre gyógyírt, balzsamot csakis az a jóságos Isten hinthet, aki ha sebet ejt, elég hatalmas be is hegeszteni azokat. Nem is csuda, ha szinte vigasztalhatatlanok ők, azok a bánatos szívek, amelyektől elszakasztotta őtet most a halál kérlelhetetlen angyala; hiszen ő volt a család koronája, központja, akin rendíthetetlen bizalommal, odaadással csüngtek övéi, akinek minden szava, teltéből annyi áldás, boldogság áradt reájuk.” Németh János katolikus pap a kastélyban, Berg lakóhelyén a község rendkívüli közgyűlésén elmondott beszéde szintén azzal operált, hogy aki személyesen ismerte a bárót, annak a búcsúzás teljesíthetetlen feladat, Laucsek a fenti idézetben részben ezt a gondolati ívet viszi tovább. A vadosfai evangélikus lelkész Berget metaforái révén szakrális kontextusba helyezi, amikor „olajágak” növekedéséről beszél a családi asztalnál, illetve őt és környezetét a fából életet nyerő növényekhez hasonlítja: „csoda-e ha mindezek szívük minden gyökereivel úgy tapadtak hozzá, mint repkény ahhoz a fatörzshöz, amelyből életet, virulását veszi, kölcsönzi, amely nélkül mintha csak nem is volna semmi üdesége, épsége”.

Amíg a beszéd eddig elsősorban a család szempontjából vázolta fel a Berg halála miatti veszteséget, a 19. századi emlékbeszédek mintája szerint a sírhelynél elmondott szónoklat szövege itt fordulatot vesz, és Berget a tágabb közösség felől igyekszik romantikus képek kíséretében értelmezni, és lényegében nyalni a lécet: „De hát nemcsak a családi körben, hanem azon kívül a társadalmi életben is báró Berg Gusztáv az igazi tisztelet tárgya volt,  hogy is ne lett volna az, hiszen ember volt ő a valódi s legnemesebb értelmében, oly ember, aki ellenkezőleg a magas bérccel, melynek tetejében örök csillogásban ragyog, de sohasem olvad fel a hó – a magas polcon is szívének állandó melegsége, emberszeretete, jellemének szilárdsága által lett valódi naggyá és köztisztelet tárgyává”. Azután, hogy Laucsek a beszédet a család nézőpontja felől elmozdítja Berg Gusztáv érdemeinek egy szélesebb kontextusban való tárgyalása felé, és ebben érvként veti be az elhalálozott báró 1883. február 2-án letett honpolgári esküjét is, amellyel mintegy befogadtatott a közösségbe, a szpícs immár a diszkurzív beszédmódhoz visszakanyarodva Berg gazdasági érdemeit az általa alapított intézményeken, egyesületeken keresztül taglalja: a takarékpénztár, a gyárak, az ipar és a kereskedelem támogatása, a polgári iskola, a szegények istápolása, a kórház - mind az ő nevéhez fűződik. Ahogyan az a Németh-emlékbeszédében is megfigyelhető volt, a Bergről tartott szónoklatok egyik alapvető toposza az a narratívában fellelhető cezúra, amely élesen szembeállítja egymással a Berg előtti Kapuvárt a Berg utáni Kapuvárral, azzal a kolonizációs és egyúttal a szexualitás diszkurzusát idéző metaforával, miszerint ő hódította meg a szűzföldet: „Termékenyítette a földet ott, ahol az parlagon hevert vagy a mocsarak fedték, úgy gondolván, hogy az anyagi jólét emelkedésével emelkedik a nemzet jóléte, ereje is”.

A kapuvári temcsiben Laucsek Jónás halotti beszédét követően a sírhelynél gyászének hangzott fel, majd pedig Sopron vármegye alispánja, Baán Endre tartott szónoklatot. Laucsek beszédével szemben ennek a beszédnek nem maradt fenn írott változata, vagy legalábbis nem tudok róla, így csak a híradások összefoglalására hagyatkozhatom. Ezek szerint Baán elsősorban Berg Gusztáv közéleti tevékenységére fókuszált, és „humánus érzését” emelte ki. Hangsúlyozta továbbá, hogy a báró rendszerint az elsők között vett részt azokon az eseményeken, ahol jótékonykodni kellett a köz javára, végül pedig az immár a család fejévé előléptetett Berg Miksát hívta fel, hogy folytassa apja örökségét, aki azonban a későbbiek fényében úgy tűnik, csak annyiban folytatta elődje munkáját, mint manapság a dédunoka, Berg Tasziló.

Berg síremléke a kapuvári temetőben

A harmadik felszólaló hegyfalusi Sugár Sándor (kábé Berg csornai pandanja) volt, aki az egyházi megszólaló (Laucsek), a politikai hatalom (Baán) után mint Berg báró barátja tartotta meg szónoklatát. Beszédét az üdvözlő szavak után így kezdte: „Én huszonhét éven keresztül voltam szerencsés nemcsak vele egy fedél lakni, de úgy mezőgazdasági és közgazdasági, mint közhasznú tevékenységben munkatársa lehetni; én ismertem a legjobban az ő szívjóságát, és azon nemes ambícióját, amely szakadatlanul arra ösztönözte, hogy hazánk, és polgártársaink jóvolta érdekében nemes buzgalommal a közérdeket szolgálja, és ezért úgy is mint legrégibb munkatársa, de úgy is mint ezen szép község díszpolgára, feljogosítva érzem magamat, hogy áldott életének hasznos tevékenységéről én is megemlékezzem.” Azért ravasz a koma, mert úgy dicséri Berget, hogy rajta keresztül önmagát is szidolozza.

Sugár Sándor elsőként azt emelte ki Berg báró közéleti tevékenységéből, hogyan járult hozzá Kapuvár polgárosodásához és gazdasági fejlődéséhez, amit olyan példákkal illusztrált, melyek részben átfedést mutatnak Laucsek Jónás fentiekben idézett halotti beszédével. Sugár kiemelte a hetivásárok reboot-ját, az olcsó hitelek nyújtásában központi szerepet játszó Sopronmegyei első takarékpénztár megalapítását, a telekkönyvi hivatal Kapuvárra költöztetését, az önkéntes tűzoltó egyesület alapításában vitt vezető szerepét, a társasélet ösztönzését (a társasélet Gyulai Pál központi terminusa!), a kórházalapítást, a polgári iskola elindítását, a vasútfejlesztéseket, valamint a szesz- és malomipari fejlesztéseket. Éppúgy, ahogyan Németh és Laucsek, Sugár is éles határt von narratívájában Kapuvár Berg Gusztávot megelőző és itteni letelepedése utáni korszaka között, és a csávóra úgy tekint, mint aki a rábaközi kisvárost megtermékenyítette, magyarán a szarból kikaparta: „A legkezdetlegesebb állapotban lévő uradalomból ő kiváló szakértelme, szorgalma, ügyszeretete és törhetetlen erélyességével egy mintagazdaságot csinált, amely nemcsak hazánknak válik becsületére, de külföldön is a legjobb hírnévnek örvend, egy gazdaságot, melyet buzgósággal és előszeretettel keresnek fel azon fiatalemberek, kik elméleti tanulmányaikat elvégezve ide jönnek, hogy tudásukat, szakértelmüket bővítsék és megtanulják, hogy a társadalom legrosszabb helyzetben lévő osztályának a magyar földbirtokosnak miként kell gazdálkodni, hogy boldogulhasson.” Sugár ugyan konkrét példákat nem említ, de tudható, hogy Berg kapuvári mintagazdaságát még törökök is felkeresték, nemcsak a hazai kapitalizmus képviselői, másfelől pedig Berg levelezésben állt Louis Pasteurrel is, akinek egyik tanítványa az öntési majorban hajtotta végre a lépfenével kapcsolatos, egyébként sikertelen kísérletét, mely „kapuvári kísérlet” néven valóban világhírűvé vált, és felkeltette Robert Koch figyelmét is, aki egyébként – minő véletlen – éppúgy Clausthalból származott, mint Berg Gusztáv. Az a narratíva, amely Berg Kapuvár gazdaságában betöltött szerepét egyfajta vízválasztónak tartja, végigvonul szinte valamennyi gyászbeszéden, és úgy tűnik, a kanonizáló aktusoknak egyik legállandóbb toposzává vált, amellett, hogy a másik konstans toposz a szimbolikus magyarrá válással állt kapcsolatban, amint azt a helyi újságnak a halála alkalmából megjelent egész oldalas vezércikke is alátámasztani látszik: „Attól a naptól kezdve, a melyen átlépte a haza határát s magának tevékenységi kört talált, érzelemben magyarrá vált; ez érzelmet ápolta és fokozta gyermekeiben és unokáiban, a kikkel az országot s annak nyelvét megkedveltetni igyekezett”.

A szónoklatok elhangzása után a községek, különféle hivatalok, egyesületek és magánszemélyek helyezték el koszorúikat Berg Gusztáv sírjára. A Kapuvár által készíttetett koszorún lakonikusan mindössze ennyi volt olvasható: „Díszpolgárának, Kapuvár község”.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.