Mi a fene?

            Nem várt eseményként Kapuváron szeptember 11-e után következett be a lépfenével történő tömegpusztítás.

            Báró Berg Gusztáv, aki 1864 óta bérelte a kapuvári Esterházy-uradalmat, egyik reggel kastélybeli otthonának asztalán fehér port talált, meg egy borítékot, mely a titokzatos Anthrax-kórokozókkal állt kapcsolatban. Irma néni, bizonyára volt ilyen, hetivásárbo vásállt kalendárioma a tisztaszobában az 1881-es évet mutatta. Irma néni ugyan az elbeszélésben többé nem fordul elő, mindazonáltal jelenvalólétére azért volt szükségem, hogy rajta keresztül frappánsan jelezzem a történet időbeli kereteit. A történetét, melyet Martin Heidegger klasszikusan értelmezhetetlen művéhez hasonlóan két szó abroncsol össze: Lép és idő. Berg báró azon a reggelen ébredés után a kávéjába hintette a fehér port, amit úgy hívtak, hogy cukor. A cukorral egyébaránt is közeli barátságot ápolt, birtokain hatalmas cukorrépa-földek terültek el, ezért is építtette a hansági gazdasági vasutat, a szállítási problémák enyhítésére. Ami pedig az említett borítékot illeti, benne egy, a lépfenéről szóló levél volt összehajtogatva, amit a kapuvári bérlőnek Franciaországból küldött Louis Pasteur, a mikrobiológia és a lépfene-kutatás egyik fenegyereke… ó, elnézést kívánok… atyja. De ne szaladjunk, lesre futva, úgy előre, mint Torghelle Sanyiiiiiii a Portugália elleni vébé-selejtezőn, drága olvasómat így gyorsan lépre csalva, mert, amint Heidegger is mondja, a lép ontológiájára vonatkozó választ temporálisan meg kell előznie a lép ontológiájára vonatkozó előzetes kérdésfelvetés analitikájának, természetesen egy fundált móduszon.

            Szóval az anthrax által az állatok ellen sikeresen végrehajtott támadó hadműveletek hosszú évszázadokon keresztül nagy fejtörést okoztak, melyek elsősorban a kérődző állatoknál vittek végbe pusztítást. A járványos állatbetegségek elleni védekezés nemcsak a húsfogyasztás miatt volt fontos vagy mert a földművelésre és szállításra hasznosított háziállatok megtizedelése a mezőgazdaságnak is nagy károkat okozott, hanem azért is, mert a fertőzés állatról emberre is terjed. Az epidemiológia egyik megalapozója, a német Robert Koch, Pasteur nagy riválisa, sőt, nem is, inkább jobb szó az, hogy ellenfele, 1876-ban sikeresen kimutatta azt a baktériumot, amely a lépfene-járványokat okozza, egy évvel később pedig francia kollégája is hozzáfogott a maga Anthrax-kísérleteihez, amely aztán segédje révén Kapuváron folytatódott.

            Berg Gusztáv azon a szeptemberi reggelen felhörpintette az utolsó korty kávét, és történelmet akarván írni azt mondta magában, nnna, akkor csapjunk a lecsóba, és a sztori kifejtése érdekében én sem mondhatok mást, hát csapjunk.

  

Szasz, kicsi csíra!

Pasztőr Lajos 1877-ben fogott hozzá a lépfene kutatásához, 1881-ben a fertőzéseket okozó baktérium legyengítésével megtalálni vélte az ellenszert, és sikeresnek gondolt vakcinát állított elő. A védőoltás kifejlesztéséhez Pasteur úgy látott hozzá, hogy először kicsi csíra nélküli lépfene-tenyészetet állított elő. Spóranélküli baktériumtenyészetet úgy kapott, hogy 42-48 fokos hőmérsékleten tartott húslevest főzött, melyben a bacilusok fokozatosan legyengültek. Amikor ezzel a csírátlanított anyaggal oltott be állatokat, azok ugyan legyengültek, de nem pusztultak el a lépfenétől. Kísérletei nyomán megfigyelte, hogy ha 42 fokos folyadékban tenyészti a baktériumokat, akkor a beoltott állatok fele, ha 35 fokosban, akkor pedig valamennyi állat feldobja a talpát. Arra a következtetésre jutott, hogy ha az erősebben legyengített baktériumokkal beoltott állatokat nyolc nap múlva az ötven százalékos veszteséget eredményező kórokozókkal újra beoltja, akkor a halálozási arány igen csekély lesz. Pasteur kutatásaiból azt a következtetést szűrte le, hogy a kétszer beoltott állatok a lépfenére immúnisakká válnak. A francia tudós ezt a védőoltást hazájában a gyakorlatban is kipróbálta, a Pouilly le Fort-i majorságban juhokat, kecskéket és szarvasmarhákat oltott be, amit aztán a francia orvostudomány a „Pouilly le Fort-i csodatételként” ünnepelt.

Pasteur felfedezésének híre csakhamar eljutott Magyarországra, amit megneszelt Berg Gusztáv is, aki a sikeren felbuzdulva szeptemberi levelében arra kérte Pasteurt, hogy kapuvári birtokain ismételje meg a Pouilly le Fort-i immunológiai kísérletét. Pasteur legjobb magyar „tanítványa” a pesti egyetem elméleti orvostan tanára Balogh Kálmán volt, aki kollégáját, az akkor 21 éves Azary Ákost franciaországi tanulmányútra küldte, hogy Pasteur újonnan kifejlesztett vakcinájáról ismereteit gyarapítsa. Azary útjáról visszatérve azzal a kéréssel kereste fel a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztert, Kemény Gábort, hogy hívja meg Pasteurt vendégségbe Magyarországra, hogy az anthrax elleni oltóanyagot itt a gyakorlatban is bemutathassa. Kemény Gábor levelet írt a francia bakteriológusnak, aki azonban munkájára hivatkozva nem vállalta az utazást, de maga helyett Budapestre küldte Louis Thuilliert. Thuillier (1856–1883), aki még csak 25 éves volt, Louis Pasteur laboratóriumában dolgozott asszisztensként, ahol a vakcina kifejlesztésénél tevékenykedett.

Itt kúszik be a történetbe báró Berg Gusztáv.

  

Az öntési Anthrax-buli

Louis Thuillier 1881 szeptemberében érkezett meg Budapestre, ahol Berg báró üdvözlő beszéddel fogadta, miszerint: „A nemzet gazdagságát, erejét és dicsőségét nem katonái képezik, hanem gyermekeié, akik a tudományban szereznek hírnevet”. Berg Gusztáv bizonyára önmagára is gondolt, amikor ezeket a már-már pre-klebelsbergi szavakat megfogalmazta. Thuillier Magyarországon két bemutatót tartott a találmányról, egyiket Budapesten, a másikat pedig Kapuváron, utóbbi „kapuvári kísérlet” néven vonult be az orvostudomány történetébe. Az első oltási demonstrációt a pesti Magyar Királyi Állatorvosi Tanintézet laboratóriumában tartották, mely sikerrel zárult. A második kísérletet laboratóriumon kívül Berg báró kapuvári birtokán, pontosabban Öntésmajorban szeptemberben és októberben hajtották végre, melyhez a földbérlő korábban levélben szerezte be Pasteur támogatását. Berget Kemény Gábor földmívelésügyi miniszter anyagi segítségben is részesítette. Thuillier pedig levélben és táviratban folyamatosan beszámolt Pasteur-nek a fejleményekről, ezek a szövegek később aztán nyomtatásban is megjelentek.

Báró Berg Gusztáv és az Anthrax-party

 

Miután kiszállították Öntésmajorra a Thuillier által Budapesten kitenyésztett oltóanyagot, elkezdődött az állatok elleni fehérterror. Az állatokat kétszer oltották be, ahogyan azt Pasteur a laboratóriumában kikísérletezte, először a gyengébb, majd az erősebb lépfene-tenyészettel. Berg Gusztáv hansági jószágállományából húsz szarvasmarhát és 100 darab juhot ajánlott fel, az ezekből kiválasztott állatok először szeptember 28-án kapták meg a koktélt. Állatorvosi lóként 14 marhát és 50 juhot oltottak be a Pasteur-féle vakcinával, ezenkívül báró Berg magánszorgalomból felajánlott a kísérlethez további 489 darabból álló birkaállományt azzal, hogy belőlük annyinak fecskendezzék be a lépfene-baktériumokat, amennyinek oltóanyag jut. Utóbbiból végül 267 kapta meg a szert, amelyek az Osli-Hanyban legeltek és korábban pusztított már közöttük az anthrax. A kísérletbe bevont állatokat ez idő alatt istállóban tartották, és cukorrépával, szalmával és hansági szénával takarmányozták. A 267 darabból álló birkafalkából az egyik állat nemsokára az oltás után elpusztult, mert már eleve anthrax-szal megfertőzve adták neki a vakcinát, ugyanakkor ebből az állományból hetente három-négy szintén kimúlt, de a be nem oltott maradék 222-ből is egy lépfenében elhullott. A második oltás után, mely október 10-én történt, következett be a bioterror nagyobb hulláma. A védett állatok közül az 50 darabos juhállományból október közepére hat, a másik birkafalkából további tíz döglött meg, ezenkívül utóbbiból további 12 állat lesántult, betegségük az oltás helyén kezdődött, és onnan terjed tovább a comb irányába. Október 22-én történt a harmadik oltás, ráfertőzés gyengítetlen lépfenével, amely ezúttal 94 juhot és húsz szarvasmarhát érintett, az ötven darab korábban oltatlan juh közül 36 hullott el, közülük is 13 már másnapra. Az oltott juhoknak pedig tíz százaléka pusztult el, a kísérlet vezetői azt feltételezték, hogy az oltásnál követtek el hibát, vagy az istálló levegője volt fertőzött. Így a kapuvári kísérlet nem hozta meg a várva-várt sikert, sőt, az öntési istállóból Terror Háza lett.

A kapuvári kísérletet nagy sajtónyilvánosság kísérte, Thuillier pedig Franciaországba küldött levélben próbálta magyarázni a részleges kudarcot Pasteurnek. Magyarország e oltási baleset ellenére büszkén hangoztatta, hogy a világon a második ország, amely részesülhet a Pasteur-féle oltás előnyeiből. A magyarországi anthrax-védőoltások céljából megalakult bizottság elnöke Tormay Béla királyi tanácsos, állatorvos volt, tagjai közé tartozott Azary Ákos, Rózsahegyi Aladár, Korányi Frigyes, Thanhoffer Lajos, Czakó Kálmán és Fodor József. A bizottság 1881. december 10-én tett jelentést a budapesti és kapuvári oltásokról Kemény Gábor földmívelésügyi miniszternek. Az állatokon előre megfontolt szándékkal elkövetett nyílt erőszak miatt a bizottság arra a következtésre jutott, hogy „a kapuvári ojtások egy részének kedvezőtlenebb eredménye, – mindezek eléggé indokolják abbéli nézetünket, hogy a lépfene elleni védő ojtásokat ma még a gyakorlatba átvinni nem volna tanácsos”. Rózsahegyi Aladár pedig A Pasteur-féle védoltás lépfene ellen c. tanulmányában az Orvosi Hetilapban számolt be a kísérletről, de angol, német és francia nyelvű orvosi szakfolyóiratok is tudósítottak többek között a Kapuváron történt bioterrorizmusról.

 

 

A The British Medical Journal 1882. április 8-i tudósítása

 

 

 

 

A sors iróniája, hogy Louis Thuillier 1883-ban az egyiptomi Alexandriában vizsgálódás közben lett a kolera áldozata, noha éppen a járvány elleni ellenszer kutatására küldte oda Pasteur. Végül is, némi off, azért vannak vicces halálok: a művészet és a technika szimbiózisának filozófusát, Vilém Flussert egy autó tarolta halálra, a szokásos fransziás pátosszal megáldott Roland Barthes pedig akkor találkozott a valósággal, amikor egy mosodai furgon vetett véget álmodozásának.

A kapuvári oltási baleset kitűnő alkalmat biztosított Robert Koch-nak, hogy Pasteurt kíméletlenül anyázza. A ziccert nem is hagyta ki.

  

A francia–német biológiai háború

            Az 1870-71-es francia–porosz (német) háborúban Moltke fegyverletételre kényszeríttette a franciákat, és megaláztatásként Versailles-ben kiáltották ki a Német Császárságot. Ez Pasteurre sem maradt hatástalan, ugyanis a háború miatt lemondott a németektől kapott díszdoktori címéről. Tíz évvel később pedig a riválisok, a francia Louis Pasteur és a német Robert Koch között kitört a biológiai háború. Amíg a francia szakirodalom, vagy Patrice Debré életrajzi monográfiája a Pasteur-féle magyarországi védőoltásokat rendszerint sikerként könyveli el, addig a németek Pasteurre a „veszett kutya” (Mad dog) kedveskedő állandó jelzőjét ragasztották, és ha lett volna akkor, Koch bizonyára az Anthrax zenekar Madhouse című számára pogózott volna az öntési pajtában.

            A vakcina miatt kitört biológiai háború levelek útján már rögtön a kapuvári kísérlet után, 1881 decemberében elkezdődött. 1882-ben Pasteur Genovában tartott előadást felfedezéséről Küzdelem a fertőző betegségek ellen gyengített bacilusok beoltása útján címmel. Itt a francia mikrobiológus diadalmenetként igyekezett beállítani az anthrax elleni védőoltás eredményeit, ugyanakkor ezen az értekezleten részt vett Robert Koch is. Kettejük között vita alakult ki, és Koch bejelentette, hogy tanulmányában fogja majd cáfolni a vakcina állítólagos sikerét. Ez az értekezés, mely éles hangú vádirat Pasteur ellen, még 1882-ben meg is született, az Über die Milzbrandimpfung (A lépfene védőoltásról) címet viselte. Ebben Koch több ízben példálózik a kapuvári biofegyverrel. Megemlíti, hogy mindazokat a vakcinákat, amelyeket ők készítettek, mind pedig azokat, melyeket Pasteur képviselőitől szereztek be, szigorúan Pasteur utasításainak megfelelően használták. Ezt követően saját kutatásai eredményeit hasonlítja össze a francia biológuséval, melynek taglalásába nem fognék bele, mert bár tényálladék, hogy olyan vagyok, mint isten, főleg ami a szám szélén hosszanti irányban elnyúló szarkalábat illeti, de azért az orvostudományhoz nem értek. Mindazonáltal Koch arra a következtésre jutott, hogy „egyszerűen nincsen bizonyíték a tényleges védelemre a természetes fertőzéssel szemben. A kapuvári és parkisch-i [Németország] kísérletek határozottan kedvezőtlenek Pasteur elméletére nézvést”.

            A dolgot Pasteur nem hagyta annyiban, és 1882. december 25-én A lépfene elleni védőoltás című cikkében igyekezett megvédeni álláspontját, mely egy párizsi tudományos folyóiratban 1883. január 20-án jelent meg. Ebben azt állította, hogy Koch megállapításait a védőoltások sikeressége nem igazolja, amelyek egyébként is összes gyanúsítgatására válaszként szolgálnak. „Úgy vélem tehát, hogy aligha lenne helyénvaló azt a módszert követni, ahogyan Ön megítélte a kapuvári kísérletet” – írta ellenfelének, és az új vakcinát „lenyűgözőnek” nevezte. Koch-hal szemben Berg báró újabb kérését is érvként állította csatasorba: „Nincsen a kezem ügyében M[onsieur] Baron de Berg kapuvári uradalmából a beoltott és a beoltatlan juhok veszteségének összehasonlításáról szóló kimutatás, de azt az egyet tudom, hogy M. Berg közelmúltban írt levelében 5000 juh beoltásához elegendő vakcinát kért, amely elég bizonyíték az eredményt tekintve, melyet ő elérni kíván”. Pasteurnek azonban nem sikerült eredményeiről mindenkit meggyőznie, mert például Paul de Kruif (1890–1971) bakteriológus és patológus Mikrobavadászok c. 1926-ban megjelent könyvében a kapuvári példát is újból felmelegítve demisztifikálni törekszik Pasteur alakját, aki állítása szerint „nem a tévedhetetlenség istene”. Azt bizonygatja, hogy a juhok ugyan az anthrax miatt haltak meg, csakhogy nem attól, amit a természetben szedtek föl, hanem valójában a Pasteur-féle vakcinától, ily módon pedig pontosan attól pusztultak el, amelynek a védelem lett volna a célja. Ennélfogva tehát de Kruif értelmezése szerint Pasteur gyakorlatban elkövetett kísérlete error, vagy ami ugyanaz, bioterror, melynek a szegény hansági állatocskák itták meg a levét.

            Mindazonáltal a lép ontológiájával kapcsolatos Pasteur–Koch háború, nesze neked, Irak, alkalmasint ráirányította a figyelmet az anthrax biológiai fegyverként történő használatára, ugyanis 1915-ben, az első világháború során a német ügynökök Amerikában szándékosan lovakat és marhákat fertőztek meg lépfenével.

            Lehet, meglepő, de a francia–német biológiai háborúban egy porosz, nevezetesen báró Berg Gusztáv egy francia, Pasteur mellé állt. A német–francia megbékélést szorgalmazó, és nevével ellentétben francia állampolgár Robert Schuman ügyes kezeivel most tutira tapsikolna.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr491944100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hanga60 2010.04.30. 10:41:55

Olvastam egy-két könyvet Pasteur-ről, de erről nem hallottam. Ezért szeretek ide járni...:-)

P.mester 2010.04.30. 15:56:59

Kétségtelen, a sztori nem eleven a helytörténeti diszkurzusban, noha szakirodalma meglepően terjedelmes. Néhányat citálva:

R. B. Pearson: The Dream and Lie of Louis Pasteur.
Patrice Debré: Louis Pasteur.
Paul de Kruif: Microbe Hunters.
Henry Gradle: Bacteria and Germ Theory of Disease.

Rózsahegyiről, a korabeli orvosi folyóiratokról, vagy a Pasteur és Thuillier közti levelezésről, illetve a Pasteur-Koch vita dokumentumairól már nem is beszélve.

Berg Gusztáv, mint sok mással, ezzel is viszi a város nevét.

2011.02.17. 03:27:44

en.wikipedia.org/wiki/Bruno_Latour#The_Pasteurization_of_France fr.wikipedia.org/wiki/Les_Microbes_:_Guerre_et_paix Köszönet a szerzőnek az írásért. Ezt a klasszikus társadalomtudományi művet szeretném a nagyérdemű figyelmébe ajánlani.
süti beállítások módosítása