Gábor Tamás MSZP-s képviselő lemondásával a kapuvári képviselőtestület új tagjává „választott” Varga András interjút adott a helyi tévének. Gondolom, ezzel le is tudta a kötelezőt, most már boldogan térhet vissza a semmittevés akolmelegébe. Az interjúkészítés módszertanát illetően rendkívül pallérozott riporter saját hagyományához híven nem bombázta keresztkérdésekkel az interjúalanyt, nem szegezett neki kényes kérdéseket, így Varga Andrásnak, a kapuvári szocialisták eme friss talentumának kitűnő alkalma lett volna rá, hogy saját gondolatait viszonylag szabadon, kényelmesen kifejthesse. Már ha lett volna neki olyanja. De nem volt. Retorikai képességben/képzettségben Vargának a még oly gyengusz Róka Istvánt, a szocialisták 2010-es országgyűlési képviselőjelöltjét is sikerült überelnie (inkább: unterelnie), aki még a jó napot kívánok beköszönést is papírból olvassa (illetve csak próbálja). Egyszóval: hullott a krumpli szájtájékon, nna. Íme a helyi szocik e remek alternatívája, akinek mondatai leginkább Pandacsöki Boborján és Szalacsi Sándor hibrid örökösének tűnnek.

            Varga Andrást láthatóan jobban érdekli a sport (a foci), mint a politika, az interjú nagy részét is ezzel kapcsolatos nosztalgiázásai töltötték ki, amely egyébiránt igen dicséretes dolog, csak éppen képviselői krédóhoz ez kevés, semmi, nulla, lófax. Megint szerzett Kapuvár magának egy olyan embert, aki képviselő akar lenni, de hogy mit képvisel, arra maga sem tudja a választ. E roppant izgalmas egyéniség a korábbi választásokat tekintve sikertelenségének fő okát abban látta, hogy saját lakóhelyén kívüli választókörzetben indult, feltételezem, ezzel szépen aztán meg is nyugtatta magát, nem az ő készülékében van a hiba, hanem. Látva az interjút, mondjuk nekem más tippem is akadna a sikertelenség okaira. Például az, hogy Varga megnyilatkozási színtelen-szagtalan gáznak tűnnek, programja egyszerűen nem létezik – így persze nehéz is érthetően megfogalmazni ezeket –, a non-cselekvés és non-gondolat magasztos áruját kínálja. Bizonyára én vagyok deviáns, de sajnos nem vagyok képes felfogni tompa agyammal, miért akar képviselő lenni valaki, aki nem képvisel semmit. Ez a semmit nem képviselés mutatkozott meg az Maszop 2010-es helyi „kampányában” (ez eufemizmus), amikor is egy A5-ös négyoldalas brosúrát sem voltak megtölteni programszöveggel, így aztán a belső lapra odafénymásoltak egy rózsaszín orchideát. Ez ám a mélyvíz, szavazzatok csak rá, emberek.

            Varga András arra a kérdésre, miszerint hogyan látja a mostani képviselőtestület munkáját, nem azzal válaszolt, hogy szisztematikusan pontokba szedte volna, mit lát jónak vagy rossznak, hanem egyszerűen felsorolta a testület formációk szerinti összetételét. A kérdés felettébb elmés kikerülése ez, a gondolattalanság átlátszó manifesztációja, és, bizony, ez a mellébeszélés Kapuváron már oly nagy érdem, hogy képviselői hellyel szokás díjazni. Legyünk azért igazságosak, mert célként a végére még odaragasztotta ezt a bullshitet: „okos gondolatok összeadása” szükséges. Na vazzeg, tényleg? Feltaláltuk a melegvizet? Ennek az aritmetikai műveletnek a megoldása persze Varga András esetében nemcsak azért lesz kemény dió, mert „okos gondolatot” megnyilatkozása nyomokban sem tartalmazott, hanem azért is, mert a gondolatot is nagyítóval kell keresnie nála, a semmi „összeadása” pedig így is-úgy is zéró. „Bízom benne, úgy lesz, mint eddig” – mondta velősen. Puff neki. Ez ám a program! Thürmergyulául szólva ehhez a süketeléshez hozzá tehette volna még ama grandiózus programcunamit, hogy Kádár idején jobb vót!

            Fokozva a semmit (nem) mondás programját, jónak tartotta – bár én megspóroltam volna – elmondani, hogy a képviselőtestületben a „megoldható, reális célokat támogatom”. Valóban? Azt hittem, nem. A riporter ama felvetésére, milyen javaslatokat tesz majd a városközpont felújítására, azt bírta válaszolni elöljáróban: „Értem a kérdést”. És ha az eddigiek kétséget is hagytak volna afelől, hogy ez már a vicc kategóriája, akkor ez a maradék komolyságot is eloszlatja. Ez tényleg youtube-kompatibilis. Szalacsi Sándor 2.0, pláne úgy, hogy aktuális mókamesterünk, akinek persze köszönet jár, hogy vidámmá tette életem egy negyedóráját, nos, ő mondandóját megtoldotta azzal, hogy a város a felújítás után „biztos, hogy szép lesz”. Igen, biztos, Varga Szalacsi András biztos jómunkásember. Az biztos. „Kőkút is lesz” – mondja – „ha jól tudom”. Most akkor tudja vagy nem? Én is tudom, hogy lesz-e vagy nem lesz, márpedig én azért egy képviselőtől elvárnám, hogy tájékozott legyen a város dolgaiban, és határozottan tudjon válaszolni egy ilyen nem túl megerőltető kérdésre. „Igyekszem helyt állni”. Ebből az interjúból lepárolva a tanulságot, elmondható: sikerült helyt állni.

            Mindenesetre az interjú jól tükrözi a kapuvári állapotokat. Az újsütetű képviselőnek elképzelése nincs semmiről, de ilyen felkészültséggel be lehet kerülni a képviselőtestületbe. Képviselő akarok lenni, de hogy mit szeretnék csinálni, az másodlagos. Vissza kell menni a politikai őskorba, és elmagyarázni, ahhoz, hogy valaki képviselővé válhasson, programra van szükség, amit mint árut eladásra kínál a választóknak. Márpedig a Maszopnak a Kapuvárért Egyesülethez hasonlóan 2010-ben sem volt programja, és a helyzet láthatóan nem változott. Érdekelne, mégis mire szavaztak azok, akik 2010-ben Kapuváron a szocialistákra szavaztak. És ez már nem a politikus felelőssége, hanem a zembereké, mert ugyan lehet indulni választáson az elképzelések nullfokával, de jobb helyeken erre nem szokás szavazni. Nem érett meg a magyar társadalom a demokráciára, mert fogalma sincsen róla, hogy annak hogyan kellene működnie. Nem tudom elfogadni, hogy csak nekem tűnik fel, hogy ez az ember – akit semmitmondásáért ráadásul még pártelnöki funkcióval is jutalmaztak helyben – balfaszságokat beszél.

            Ideje lenne a kapuvári MSZP-ben lekapcsolni a villanyt.