Na, lezajlott Szeretett Vezérünkért a békemenetnek titulált love parade. Őszintén szólva nem tapadtam rá percről percre az eseményekre, mert egy másik izgalmasat néztem, nevezetesen azt, hogy a kézi Eb-n hogyan hozzák fel a már veszettnek tűnő meccset a lengyelek a svédek ellen mínusz 11-ről plusz 11-re a második félidőben. Ahogyan olvasom, Bencsik András a Kossuth téren bejelentette, hogy már egymillióan vannak. Ne becsüljük alá, kedves András, volt az négymillió is. Egyszóval tíz- vagy százmillióan tüntiztek a kádári paternalizmust orbánista paternalizmusra cserélő apa- és vezérhiányos emberek. Tehát akkor egyezzük meg, egymilliárd embert tudtak utcára szólítani a Fidesz-funok, de a pontos számot Fejszámoló Filip Hiteles Híradója majd amúgy is összegereblyézi. Na, de hülye vagyok, nem akarok ironizálni, mert a tudósítások szerint valóban sokan mentek utcára a Zorbánért, minden bizonnyal többen, mint a Lesz még egyszer Köztársaság tüntetésen, jóval többen. Bár tartok tőle, hogy az előttünk álló napokat nem a lényeg, vagyis az fogja meghatározni, hogy voltaképpen miért is tüntettek, hanem elárasztja majd a kiberszférát a számháborúsdi, amely annak a pubertáskori erőfitogtatásnak a felnőttkori fallogocentrikus maradványa, hogy kinek nagyobb a fasza.

            Ezt a bekezdést, mely terveim szerint a szervezésről szólna (aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle), ki is hagyhatnám – mert nem ez a lényeg – ha nem lenne a szervezés körül némi szemforgatás. Ugye, a tüntetés civilként lett meghirdetve, amellyel semmi gond nem lenne, ha valóban civilek szervezték volna, civil alatt értve azokat, akik nem pártpolitikusok és nem a párt tenyeréből esznek. Na de hát, a demonstrációt a Széles-féle médiabirodalom körüli felettébb hiteles emberek szervezték, akik a Fidesz támogatása nélkül nem léteznének. Olyan hiteles emberek, mint a Szélestenyerű Fejenagy Gábor, aki végrehajtotta azt a gazdaságtörténeti bravúrt, hogy egyszerre rohasztotta be a Videotont és az Ikarust. Olyan hiteles emberek, mint Stefka István, aki 1994 előtt a Híradó élén fényesen bizonyította, hogyan képzeli el a hiteles tájékoztatást. Olyan hiteles emberek, mint Bayer Zsolt, aki félreérthetetlen antiszemita utalással azon sajnálkozik, miért nem ásták be nyakig az orgoványi erdőben ezeket. És ő ma azt nyilatkozza, hogy „a szeretet mindig erősebb lesz, mint a gyűlölet”. Hát ha néha-néha elolvasom publinak szánt fröcsögéseit, abból valóban az első szó, mely eszembe jut róla, az a szeretet. Aztán ott van a csodalény, Bencsik András, akinél még a kaméleon is kevesebbszer váltogat színt: életrajza szerint előbb az MSZMP-t szolgálta ki a Munkásőr lap szerkesztőjeként, majd 1993-től MDF-tag lett, 1994-ben az FKgP-ben találta meg szellemi honát, 1998-ban a Ghiczy-féle KDNP színeiben indult, aztán a választás után Fidesz szimpatizáns lett, majd a Magyar Gárda alapítója, felesége pedig a gárdaegyenruhára varrt oroszlánokért bizonyára csinos kis összeget zsebelt be. A kommunizmustól a széljobbig ívelő szép pályájából kitetszik, mit is képvisel ő: semmit. Helyesebben, amit aktuális érdekei éppen megkívánnak. Hát könyörgöm, az opportunizmus lovasszobrát lehetne kifaragni belőle. Ám van itt még csemege bőven, például Pataky Attila személyében. Ma azt nyilatkozta, hogy „az embereknek és az égnek mutatjuk fel a szeretetet, mert mi a fény gyermekei vagyunk, és feladatunk a Kárpát-medence szívcsakrájának őrzése”. Na bazmeg. Amikor ezt olvastam, konkrétan leprüszköltem a kézimeccsről maradt sürütykémmel a monitort. Hát ők lennének a hiteles emberek. És ott van nem-szervezőként a Fidesz. Előre bebiztosította magát, hogy, ő, bizony hivatalosan nem áll a tüntetés mögé nyilván azzal a szándékkal, hátha bukik a rendezvény. De azért csak-csak oda kerültek „spontán módon” a buszok a Kossuth térre, csak-csak hallani arról, kinek mennyit fizettek, hogyan importáltak tüntetésturistákat a „Felvidékről” és Erdélyből, csak-csak feltűnő, hogy a transzparenseket tartó farudak „véletlenül” mind egy kaptafára készültek. Ezt persze könnyen urbanlegendnek minősítené a zember, ha nem tudná, hogy ezek pontosan a Fidesz módszerére vallanak, mely a március 15-i fizetett tapsolók után eléggé nyilvánvalóvá válhatott mindenki számára, aki csak egy kicsit is kinyitja a szemét. Ezek után azok a hírek sem tűnnek teljesen légből kapottnak, hogy egyes közhivatalokban „melegen ajánlották” a dolgozóknak a tüntetésen való részvételt. Bizonyára voltak tehát olyanok, akik azért vettek részt ezen a tényleg hatalmas demonstráción, mert a kenyerüket a Fidesztől kapják (ergo: saját pozíciójukért tüntettek), voltak akik szimplán csicskák, voltak, akiknek fingjuk sincs, hogy mi zajlik az országban kormányzás címén, de – és itt befejezném ezt a már amúgy is megengedhetetlenül hosszúra nyúlt bekezdést – voltak, akiknél a Viktor király hívószó hallatán beindult a pavlovi nyálelválasztás, és önként és dalolva mentek Vezérükért az utcára.

          Utcai tüntetést szervezni hatalmon lévő párt miatt nem igazán szokás demokráciában, hanem hadd ne mondjam, hol. Már csak azt a táblát hiányoltam, hogy „Szeretünk, Horst!” vagy hogy „Éljen május elseje, virágzik a cseresznye!”. Itt van például ez a videó a tüntetésről:

 

 

 

 

 

 

 

            1957. május elsején, alig fél évvel a levert forradalom után Kádár elvtárs százezreket vitt utcára, hogy demonstrálja, mekkora hatalma van. Most, másfél évvel egy másik „forradalom” után egy másik Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mellett tüntetnek legalább ugyanennyien. Komolyan mondom, Rákosi elvtárs sírva könyörögne a receptért.

            A probléma azonban nem is ezzel van, hanem azokkal, akik meggyőződésből mentek ki tüntetni. Komcsira mondom (értsd:komolyan) nem értem, miért tüntettek, mi az a cél, ami miatt kimentek. Potenciális transzparensvariációk: „Harminc százalékos ÁFÁ-t akarunk!”; „Legyen 500 forintos benzinár!”; „Szeretnék alattvaló lenni!”; „Csak így tovább, Matolcsy!”; „Még több éjjeli törvénykezést!”; „Államcsőd esetén tiéd az összes bankbetétünk!”. Vagy mi?

            Nem értem. Bizonyára én vagyok hülye, de nem értem. Árulja már el nekem valaki, mi a pozitív a Fidesz ún. kormányzásában, különös tekintettel arra, hogy a HVG információi szerint kapuvári táblákat is lehetett látni. Önmagában az kevés, hogy Viktor! Viktor! Mi ennek a tartalma? Végsőkig lebutított megfogalmazásban: mi a jó a Fideszben? Növelte a szabadságjogokat? Olyan ember vezeti, aki még sohasem hazudott? Bővítette az alkotmányos garanciákat? Radikális adócsökkentést hajtott végre? Nem tömi tele a közhivatalokat saját embereivel? Tiszteletben tartja a bíróságok függetlenségét? Erősíti a szociális biztonságot, különös tekintettel Lézer János azon mondatára, miszerint, akinek nincs pénze, az annyit is ér? Az országimázs programja keretében növelte Magyarország nemzetközi tekintélyét? Nem kriminalizál embereket, pusztán azért mert hajléktalanok? Két hét alatt közbiztonságot teremt? Két pofonnal hazaküldi a szélsőségeseket? A kultúrát és a történettudományt nem silányítja a politika szolgálóleányaivá? Tandíj helyébe nem vezet be hárommillió forintos költségtérítést? Komolyan nem értem, mi az a racionálisan megfogalmazható cél, amelyért ezek az emberkék képesek voltak utcára menni.

            A droidok a kútba beleesve is viktorukat éljenzik, még akkor is azt kajabálják, hogy „Nem süllyedünk!”, amikor már a fejük búbjáig ér a víz. Ebben az esetben attól tartok, az „érzem a puskapor szagát” jegyében írt „békemenetet” valóban át lehet keresztelni a Love Parade birkamenetévé.