Azt, hogy fontos vót, mármint nem-fontos vót ez a választás, nos, azt tizenkét pontba gyűrtem bele.

 

 

 

 

 

1. Az 1994-es országgyűlési választás végeredménye a kapuvári (hatos számú) választókerületben kevésbé illeszkedett az országos tendenciákhoz. Amíg 94-ben a Magyar Szocialista Párt országosan tarolt a parlamenti képviselő-választáson, addig Kapuváron ezzel szemben a Magyar Demokrata Fórum jelöltje győzött. Vagyis más eredmény született helyben, mint országosan, még ha az MDF-es jelölt csak minimális különbséggel is tudta megelőzni (SZDSZ-es) vetélytársát. Ahogyan 1990-ben, úgy 1994-ben is más párt adta Kapuváron az országgyűlési képviselőt, mint amely országosan győzni tudott. 1990-ben az MDF volt a kormánykoalíció vezető ereje, ekkor Kapuváron SZDSZ-es elsőség született (a képviselőt Horváth Tivadarnak hívták, aki aztán a ciklus alatt átült a KDNP frakciójába). 1994-ben pedig az MSZP győzött a választáson, a megye a hatos körzetében viszont az MDF egyéni képviselőjelöltje jutott be az országgyűlésbe.

 

2. Mindkét esetben a körzet „ellenzéki választókerületnek” számított. Úgy tűnik, ez a tendencia más parlamenti választások esetén is megfigyelhető. Az eddigi hat parlamenti választáson ugyanis csak két alkalommal történt meg, hogy a helyi képviselőt támogató párt és a kormánypárt megegyezett egymással: 1998-ban és 2010-ben. 1990-ben országosan az MDF nyert, nálunk az SZDSZ, 1994-ben az MSZP nyert, nálunk az MDF, 1998-ban a Fidesz nyert, nálunk is a Fidesz, 2002-ben és 2006-ban az MSZP nyert, nálunk mindkétszer a fideszes jelölt, míg végül 2010-ben mind helyben, mind pedig országosan a Fidesz győzött.

 

3. A ’94-es választás eredményét persze erősen árnyalja, hogy a szavazók döntő többsége a kormányváltásra szavazott. A választók közel kétharmada szavazott ellenzéki pártra, vagy az SZDSZ-re vagy az MSZP-re, ennek ellenére annak a pártnak a képviselője került be az Országházba, amely a választók bizalmának mindössze egyharmadát bírta. A két ellenzéki, majd 1994-től kormánypártra adott voksok természetesen nem vesztek el, a kompenzációs listán kárpótolták őket.

 

4. Mindazonáltal a választáson, ha a szavazatok számában nem is, de lényegében döntetlen eredmény született, sőt a három politikai irányzat (konzervatív, baloldali, liberális) gyakorlatilag egyformán teljesített.

 

5. A Magyar Demokrata Fórum jelöltje az első forduló után még a harmadik helyen állt, szavazatainak számában is jócskán lemaradva az első két helyezett (az SZDSZ és az MSZP) mögött. A második fordulóban viszont duplájára sikerült növelni támogatóinak számát, ami azt mutatja, jelentős jobboldali tartalékokkal rendelkezett. A jobboldal egységes fellépésének, összefogásának volt köszönhető az MDF jelöltjének választási győzelme, miközben a liberális és szocialista jelöltnek kevésbé voltak új, potenciális támogatói. Ez különösen az 1998-as választások vonatkoztatási keretében kap értelmet, ami ugyanis 1998-ban országos szinten történt, arra 1994-ben itt, helyben már megvolt a precedens. Az 1998-as országgyűlési választáson ugyanis az MSZP mind az első, mind pedig a második fordulóban több szavazatot szerzett, mint a legnagyobb jobboldali párt, mégis végül a Fidesz alakíthatott kormányt. Ennek oka az volt, hogy a jobboldali pártok a második fordulóban tömegesen léptették vissza jelöltjeiket a másik jobboldali párt javára, míg az SZDSZ és az MSZP ugyanezt kevésbé szisztematikus módon alkalmazta, több helyen egymással szemben indultak a második fordulóban. Így aztán ebből az a következtetés adódik, hogy a jobboldal egységes fellépéssel képes legyőzni a nem jobboldalt (szándékosan használom ezt a suta megfogalmazást). A jobboldal összefogása 1994-ben Kapuváron mintegy előrevetítette a kormány 1998-as bukását. Látható tehát, hogy az MSZP és az SZDSZ 1998-ban nem építette bele választási stratégiájába az 1994-es helyi választási tapasztalatot, és országosan szinten az ismétlődött meg, ami 1994-ben Kapuváron.

 

6. Az 1994-es választások másik tapasztalata, hogy a kapuvári körzetben a jobboldal jóval erősebbnek bizonyult az országos átlagnál. Amíg az egyéni jelöltek versenyében országos szinten a választók nagyjából 29 százaléka (a Fideszt is idesorolva pedig körülbelül 36 %-a) adta valamely jobboldali pártra szavazatát, addig Kapuváron és környékén 42 % (a Fidesszel együtt pedig több mint a szavazók fele). Világosan látható tehát, hogy a hatos számú választókerületben a jobboldali szavazók aránya jócskán meghaladta az országos eredményeket. Ez még Kapuváron is így volt, ahol az SZDSZ képviselőjelöltje, a város polgármestere, Varga Gyula toronymagasan tudott győzni a többi jelölt felett. A választókerület egyetlen városában, Kapuváron ugyanis mind az MDF, mind a KDNP, mind az FKgP (és ha a Fideszt 1994-ben a jobboldali pártok közé sorolom, az is) magasabb szavazati arányt volt képes elérni, mint amit az országos átlag mutat. A választókerület egészében – pláne a körzetet Kapuvár nélkül számolva – ez az arány még magasabb. Különösen a Kereszténydemokrata Néppárt helyi eredménye kirívó, amely arányaiban kétszer annyi szavazatot kapott, mint országosan.

 

7. A jobboldal sikere tartósnak mutatkozott. Bizonyos értelemben az 1994-es parlamenti választás Kapuváron és a választókerületben egyaránt vízválasztónak, „jobboldali fordulatnak” tekinthető. 1990-ben még mind a parlamenti választást, mind pedig a helyhatósági választások nyomán a polgármester-választást (akkor a polgármestert még nem közvetlenül választották) az SZDSZ nyerte. Ettől kezdve azonban nem jobboldali jelölt sem a parlamenti választáson, sem a polgármester-választáson nem tudott győzni. 1994-ben és ettől kezdve minden választáson, mind Kapuváron, mind pedig a választókerületben (értsd: parlamenti választáson) jobboldali jelölt győzedelmeskedett. Egyetlen olyan év volt, amikor egy nem jobboldali jelölt képes volt megszorongatni a jobboldalt: 2002-ben. Ekkor a helyhatósági választásokon az MSZP és az SZDSZ közös jelöltet indított a polgármester-választáson, méghozzá azt a Varga Gyulát, aki 1994-ben hajszál híján – 10 szavazatnyi különbséggel – lemaradt az első helyről. 2002-ben Varga a polgármesterségért folytatott versenyben mindössze 200 szavazattal maradt alul a győztes Biró Péterrel szemben, úgy, hogy sokáig ő vezetett.

 

8. A 94-es választás következő tanulsága az, hogy a szocialista párt az országos átlagnál gyengébb volt a megye hatos számú választókerületében, de Kapuváron is. Ez a tendencia úgy tűnik, tartós lett, mert minden eddigi választáson az MSZP helyi teljesítménye elmaradt az országostól.

 

9. A szabaddemokraták valamivel jobban szerepeltek az országos átlagnál, ugyanakkor az SZDSZ 1990-hez képest rontott választási eredményén, mert amíg akkor az első fordulóban 25, 20 %-ot értek el (8698 szavazat), most 21, 29 százalékot (6987 voks). Igaz, az SZDSZ csökkenő népszerűsége országos tendenciába ágyazódott, mert amíg 1990-ben 93 képviselőt küldhettek a parlamentbe (plusz 2 SZDSZ-Fidesz képviselőt, és egyet az SZDSZ-Fidesz-KDNP támogatásával), addig 1994-ben csak 69-et (plusz Zwack Pétert a Fidesz, az SZDSZ, az LPSZ VP és az Agrárszövetség közös támogatásával).

 

10. És aztán a választások tanulsága az is, amit Németh D. László egyik jegyzetében fejtegetett (lásd az előző fejezet végén), nevezetesen az, hogy a kapuvári kerületben – legalábbis ideális esetben – nem kell szavazásra buzdítani a szavazópolgárokat, és meggyőzni őket arról, hogy minden szavazat számít, hiszen az MDF jelöltje mindössze 10 szavazattal nyerte a választást.

 

11. Másfelől a 94-es parlamenti választás rámutatott a választási törvény homályos pontjaira is. Feltehetően részben ebből származott a viszonylag sok érvényetlen szavazat is, amelyek közül néhányat aztán utólag mégis érvényesnek minősíttettek. A probléma a választási törvény értelmezése körüli vitából fakadt. A választási törvény egyik passzusa ugyanis azt mondja, hogy érvényesen szavazni a szavazólapon lévő körbe tett, egymást metsző vonallal lehet. Egy másik szakasz viszont azt állítja, hogy az a szavazat tekinthető érvényesnek, amelyről egyértelműen meg lehet állapítani, hogy a szavazó kire adta voksát. Na most, ez a két követelmény nyilvánvalóan ellentmondásban áll egymással. Ha ugyanis, teszem azt, egy választópolgár úgy szavaz, hogy tollal besatírozza a jelölt neve mellett szereplő kört, akkor arról egyértelműen megállapítható, hogy kire adta szavazatát, ugyanakkor a másik kritériumot – miszerint érvényesen szavazni egymást metsző vonallal lehet – értelemszerűen nem teljesíti. Más végeredmény születik, ha az egyik, és más végeredmény, ha a másik passzust veszi alapul a szavazatszámláló bizottság.

 

12. Végezetül: felmerült a gyanú, hogy Kapuváron esetleg választási csalás történt 1994-ben. Hallottam olyan hangokat, melyek szerint egyesek a szavazókörökben manipulálhatták az eredményeket. Ezek persze pletykák, melyek nem bizonyíthatók. Az Országos Választási Bizottság a Választási Iroda jelentése alapján „tudomásul vette”, hogy a második fordulóban 4 személy szavazott jogosulatlanul, 11 fő pedig kétszer szavazott. Ha ezeket összeadom, akkor 15 főre jön ki. Csak emlékeztetőül: az első és a második helyezett között mindössze 10 szavazat döntött. Ugyanakkor aligha gondolom, hogy ezt a szoros eredményt előre borítékolni lehetett, így ha esetleg – hangsúlyozom: esetleg – történhetett is visszaélés, kevés a valószínűsége annak, hogy előre tudni lehetett volna, hogy 10 szavazatnyi különbség döntően fogja befolyásolni a választás végeredményét. Mindazonáltal a jelenkori választások történetében tudomásom szerint Varga Gyula volt az első, aki választási eredménnyel kapcsolatosan bírósághoz fordult. És minthogy a szavazólapokat már megsemmisítették, nem is lehet bizonyítani a gyanút, a teljes igazságra már sosem fog fény derülni.