Az 1994-es országgyűlési képviselő-választás kapuvári eseményeinek meglehetősen tanulságos és fordulatos története van. Az alábbiakban ennek tüzetes bemutatására vállalkozom, részletesen tárgyalva a jelöltállítást, a jelöltek életrajzát és programjaikat, a kampányidőszak első szakaszát, az első forduló választási eredményeit és azok értékelését, a második fordulóba jutott jelöltek kampányeseményeit, végezetül az egyéni képviselő-választás végeredményét és az azokból lepárolható tanulságokat. Forrásaimat egyfelől választási röpiratok, propagandakiadványok, országos, megyei és helyi lapok képezik, másfelől a városi és az országos televízió egyes műsorai. Ez az írás eredetileg real-time, 1994-ben született, s minthogy akkor 17 voltam, a szöveg Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolán  – A test angyala című paródiájára hajazó nyelvezetén (dilettantizmus, infantilizmus, felülstilizálás, nagyotmondás, nyegleség, sznobság, negédeskedés, képzavarok, idegen szavak helytelen használata, nyelvtani egyeztetések, közhelyek – meg amit akartok) nem ártott egy kis ráncfelvarrás, hogy ne égjek rajta akkorát. Az akkori szöveg szerkezetét mindazonáltal nagyjából érintetlenül hagytam, ugyanakkor annak 89 oldalát erősen meghúztam, tömörítettem, elhagytam a gagyi részeket, így a terjedelmet mintegy a felére apasztottam.

Kapuvár alatt itt természetesen nem pusztán magát a várost kell érteni, hanem az egész 6. számú választókörzetet, amely egy Szárföldtől Nagycenkig terjedő területet fogott át. A kampányesemények kapcsán ugyanakkor elsősorban a Kapuváron lezajlott választási nagygyűléseket, lakossági fórumokat tárgyalom. Na most, ezt ugyan megideologizálhatnám oly módon, hogy ez egy kapuvári blog, meg ilyesmi, cselesen elrejtve a valódi okot, az igazság azonban az, hogy a szöveg összeállítása idején csak erre az egy településre fókuszáltam, most pedig fárasztó lenne az egész választókörzetre vonatkozó kampányhíreket újból előhalásznom, bocs.

Felkészültél? Rajt!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

            Göncz Árpád köztársasági elnök február 4-én jelentette be, hogy az 1994-es országgyűlési választás első fordulójának időpontját május 8-ra tűzi ki. A választási bizottság elnökét és azok tagjait február 14-ig kellett kijelölni. Kapuváron a választási bizottság 12 fővel alakult meg, melynek elnöke Dr. Horváth András, titkára pedig Dr. Kiss Gyula lett. A tagokat az elfogulatlanság megteremtése érdekében az országosan legtöbb polgárt tömörítő politikai pártok közül választották, de helyet kaptak benne párthoz nem kötődő személyek is. A helyi választási bizottság a következő személyekből állt: Dr. Sóvári Győző (pártonkívüli), Dr. Biró Péter (Kereszténydemokrata Néppárt), Cserpes András (Magyar Demokrata Fórum), Dan Imre (Vállalkozók Pártja), Gábor Tamás (Magyar Szocialista Párt), Horváth István (Szabad Demokraták Szövetsége), Horváth Pálné (Munkáspárt), Mészáros Béla (Egyesült Kisgazdapárt), Papp Miklós (Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt) és Puska Miklós (Agrárszövetség). Miután a tagok letették az esküt, a bizottság székhelyéül Kapuvár Polgármesteri Hivatalát jelölték ki.

            Kapuvár és környéke egyéni választókerületéhez 42 jegyzőség 53 települése tartozott: Agyagosszergény, Babót, Beled, Cirák, Csapod, Csáfordjánosfa, Csér, Dénesfa, Ebergőc, Egyházasfalu, Fertőboz, Fertőendréd, Fertőd, Fertőhomok, Fertőszentmiklós, Fertőszéplak, Gyalóka, Gyóró, Hegykő, Hidegség, Himod, Hövej, Iván, Lövő, Mihályi, Nagycenk, Nagylózs, Nemeskér, Nyárliget, Osli, Pereszteg, Petőháza, Pinnye, Pusztacsalád, Rábakecöl, Répceszemere, Répcevis, Röjtökmuzsaj, Sarród, Sopronhorpács, Sopronkövesd, Szakony, Szárföld, Újkér, Und, Vadosfa, Vásárosfalu, Veszkény, Vica, Vitnyéd, Völcsej és Zsira falvak, valamint Kapuvár város. A 6. számú választókörzetben 44 414 választásra jogosult szavazópolgár járulhatott az urnákhoz, létszámát tekintve ez volt a megyében a második legkisebb (a csornai, 5. számú választókerületet 237 fővel megelőzve). A 78 szavazókört (amelyből 10 szavazókör Kapuváron volt) még február 14-ig kijelölték a környék közintézményeiben, iskoláiban, kulturális létesítményeiben.

 

 

 

 

 

 

            Az 1994-es parlamenti választáson tudomásom szerint 13 résztvevő versenyzett a képviselőségért, ez azonban nem jelenti azt, hogy valóban ennyien is indultak a választáson. Amint ugyanis a későbbiekből kiderül, nem minden képviselőjelölt-jelöltnek sikerült összegyűjteni a képviselőjelöltté váláshoz szükséges 750 darab ajánlószelvényt. A tizenhárom vetélytárs közül 12 valamely párt színeiben indult, egy személy a függetlenek sorából került ki:

 

1. Ágota Gábor – Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz)

2. Menczer Tibor – Agrárszövetség (ASZ)

3. Kovács Ferenc – Független Kisgazdapárt (FKgP)

4. Varga Gyula – Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ)

5. Kenessei István – Liberális Polgári Szövetség–Vállalkozók Pártja (LPSZ VP)

6. Papp Imre – Nemzeti Demokrata Szövetség (NDSZ)

7. Füziné Borsodi Kornélia – független

8. Raskó György – Magyar Demokrata Fórum (MDF)

9. Bakody Gyula – Egyesült Kisgazdapárt (EKgP)

10. Cserpes József – Köztársaság Párt (KP)

11. Simon Gábor – Magyar Szocialista Párt (MSZP)

12. Fekete Zoltán – Munkáspárt (MP)

13. Horváth Tivadar – Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP)

 

            Az induló jelöltek közül a jobboldalhoz tartozott Raskó György (MDF), Kovács Ferenc (FKgP), Horváth Tivadar (KDNP), Bakody Gyula (EKgP), és lényegében ide sorolható az éppen ezekben az években a liberális oldalról jobbra átorientálódó Fidesz, és jelöltje, Ágota Gábor. A középpártokat képviselte a szabaddemokrata Varga Gyula, Kenessei István (LPSZ VP), Menczer Tibor (ASZ), az önmagát hivatalosan „középpártként” definiáló nemzeti demokraták jelöltje, Papp Imre, illetve a választási pártként induló köztársaságpárti Cserpes József. Baloldalon két jelöltet találunk, a szocialista Simon Gábort és a szélsőbalt képviselő Fekete Zoltánt (MP).

            A ringbe szálló 13 jelölt közül hatan voltak kapuváriak (4., 6., 7., 10., 12., 13.), a többiek lakhelye Sopron (1., 9., 11.), Budapest (2., 8), Ágfalva (3.) és Röjtökmuzsaj (5.). A legfiatalabb jelölt Simon Gábor (MSZP) volt a maga 30 évével, míg a legidősebb Bakody Gyula, aki 1994-ben 61. esztendejét taposta.

            Az alábbiakban a képviselőjelölt-jelöltek életrajzára és az országgyűlési választásokra megalkotott programjaira fókuszálok, szigorúan nyilvános adatok szerint, és elsősorban az alapján, amennyit ők fontosnak tartottak elárulni magukról.

 

 

 

            1952-ben született Karcagon, fiatalkorát szüleivel és két testvérével együtt a Szigetközben, Dunakilitin töltötte. 1966-ban a pannonhalmi bencés gimnáziumba iratkozott be, ezt követően, 1970-ben a Közgazdaságtudományi Egyetemen agrár szakára jelentkezett, de első alkalommal nem vették fel, így rövid ideig a győri Volán szerelőjeként dolgozott. Másodszori próbálkozása sikeres volt; az egyetemet 1976-ban fejezte be, majd az AGRIMPEX külkereskedelmi vállalatnál helyezkedett el. 1977 és 1983 között az Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársa volt, fő kutatási területe a magyar agrártermékek külpiaci versenyképességének vizsgálata lett. 1980-ban ebben a témában védte meg doktori értekezését. 1983-ban az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO Algériába küldte, hogy az ottani mezőgazdasági szakembereknek számviteli kérdésekben tartson oktatást. Egy évre rá Mexikóban az agrárminisztérium tanácsadója lett, 1985-ben tért haza. A következő esztendőben Dél-Amerikába utazott, és a mezőgazdasági rendezvényeket menedzselte Kolumbiában. Brazília öntözési gondjainak enyhítése érdekében a brazil Mezőgazdasági Minisztérium gazdasági tanácsadója volt három éven keresztül, 1987–1990 között. A rendszerváltás évében itthon a Földművelésügyi Minisztérium privatizációs problémákkal foglalkozó főosztályát segített megszervezni. A Magyar Demokrata Fórumnak 1990 nyarán lett tagja. 1991-ben a minisztérium helyettes államtitkárává nevezték ki. Angol, spanyol, portugál, német és francia nyelven beszél. Privát életéről a következőt mondta el: „A családi élet és gyermekeink keresztény nevelése fontos számunkra, ezért feleségem főállású anyaként dolgozik otthon”.

            Kormánypárti politikusként az 1990–1994 közötti ciklus munkájáról így vélekedett: „Úgy gondolom, az elért eredmények – magántulajdon helyreállítása, a piacgazdaság jogi feltételeinek megteremtése, a valódi szólás-, vallás-, és sajtószabadság biztosítása – önmagukért beszélnek. Az a tény, hogy az ország gazdasága stabilizálódott az átmenet éveiben, az infláció másfél éve csökkenő irányt vett, s a kormányzati ciklus utolsó éveiben még a válsággazdaságnak kikiáltott mezőgazdaság is erőteljes fejlődésnek indult, jelzi, hogy a kormány alapjában véve jól dolgozott, s akár a mai összetételben is képes lesz továbbvinni az országot a demokrácia, a piacgazdaság kiépítése és a teljes európai uniós csatlakozás útján”.

            Saját pártjának, az MDF-nek a politikai krédójáról ezt nyilatkozta: „A Fórum fogalmazta meg legtisztábban azokat az újjáépítéshez szükséges erkölcsi értékeket, melyekben mindig is hittem és hiszek. Magyarország és az európai kereszténydemokrácia társadalmi, s gazdasági értékeinek szerencsés ötvözete segítheti elő legmegfelelőbben felemelkedésünket a klasszikus Európához. Szent István király óta folyamatosan él a magyar népben a vágyakozás, hogy más népekkel egyenrangú, független európai nemzet lehessünk”.

            Politikai célkitűzéseiről tág kontextusban ezt állította: „A parlamentben azon leszek, hogy Kapuvár és környéke gazdasági és infrastrukturális fejlődését a legjobb tudásommal segítsem. Emellett külön figyelmet kívánok fordítani a mezőgazdaságból élők életkörülményeinek javítására, a versenyképesség mezőgazdasághoz szükséges feltételeinek maradéktalan megteremtésére”.

 

 

 

            A szabaddemokraták jelöltje 1954. június 27-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a győri bencés és a szentendrei ferences gimnáziumban végezte. Ezután a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán szerzett diplomát. Tíz éven át dolgozott a Röjtökmuzsaji Erdészetnél mint erdőművelési műszaki vezető, közben elvégezte az egyetem erdőmérnöki szakképesítését. A Szabad Demokraták Szövetségébe 1989-ben lépett be, s az 1990 októberi helyhatósági választáson e párt színeiben indult. Az új képviselő-testület őt választotta meg Kapuvár polgármesterévé (akkor a polgármestert ugyanis még nem közvetlenül választották). A Győr-Moson-Sopron megyei közgyűlésben a pénzügyi ellenőrző bizottság tagja lett.

            Választási programját a következőképpen foglalta össze: „Képviselőként azzal szeretnék foglalkozni, ami az ország lakóinak érdeke: a gazdaság talpraállítása és a közélet megtisztítása. Mert nemcsak munkahelyet, tisztességes bért, a megélhetéshez elegendő nyugdíjat kell biztosítani, hanem vissza kell adni az elmúlt négy évben elvesztett hitet, hogy érdemes ebben az országban tisztességesen élni és dolgozni, mert csak ennek van jövője. Csak ennek lehessen jövője! Képviselőként kiemelt fontosságú feladatomnak fogom tekinteni a mezőgazdasági termelés hatékonyságát elősegítő pénzügyi támogatási rendszer kidolgozását, az önkormányzatok infrastruktúrafejlesztését, különös tekintettel a csatornázási feladatokra”.

            Ígéretei között Kapuvárra vonatkozóan a következő konkrét tervek megvalósítását szorgalmazná a parlamentben:

• a 85-ös számú közlekedési út korszerűsítése

• a kapuvári bíróság visszaállítása

• a város és agglomerációjának gázhálózat-bővítése

• a regionális szerepet játszó kapuvári városi kórház további rekonstrukciója

 

 

 

            A független kisgazdapárti jelölt 1945. november 8-án született Völcsejen. Önéletrajzában keveset árul el magáról: „49 éves, kétgyermekes édesapa vagyok. Feleségem konyhán, fiam a saját mezőgazdaságunkban, lányom az egészségügyi szakon dolgozik. Magam a soproni ÁFÉSZ-nál dolgozom, ahol felvásárlási és értékesítési tevékenységgel foglalkozom. Annak a pártnak a jelöltje vagyok, amely már 1908-ban keresztény alapokon és erkölcsökön jött létre és él a mai napig. A keresztény eszmeiségünk jelmondata: Isten – Haza – Család.” Iskolai végzettségéről mindössze annyit árult el, hogy szakipari képesítése van. Jelenleg (értsd: 1994-ben) Ágfalván lakik.

            Bemutatkozásában a következőket tartotta fontosnak elmondani: „megvalósítási szándékom a parasztság becsületének visszaállítása, a magántulajdonok rendezése és visszaadása, az emberi jogok érvényesítése. A gazdálkodás megszervezése (sic!), adócsökkentés és a vállalkozások támogatása. Tisztességes nyugdíjrendszert, amely nem százalékos arányban történik, mert a kisnyugdíjas mindig jobban lemarad”.

            Saját bevallása szerint terveiben szorgalmazná „a Fertő tó és a Fertő-part szépségének a megvalósítását (sic!), valamint az idegenforgalom vonzását”, e szándék eszközeként „a híres Fertő-parti konyha” széles körben való terjesztését, menedzselését. A hansági és a rábaközi gazdálkodó életkörülményeinek jobbá tételét és a piacgazdaság fellendítését ezen az alapon képzeli el, ennek keretében fontosnak tartja a Petőházi Cukorgyár kapcsolattartó rendszerének fejlesztését, valamint a vásárlóerő bővítését és biztosítását. A sopronhorpácsi Mezőgazdasági Kutatóintézet működőképességének megtartását és a kutatómunkában való előremozdítását is szükséges feladatnak látja.

            Az ismertetett programpontok mellé Kovács Ferenc ezt csatolta: „Tisztelt választópolgár! Hiszem, hogy mindezeket közös hittel, akarattal, jószándékkal és munkával meg tudjuk valósítani. Erre a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártnak minden esélye megvan”.

 

 

 

            Simon Gábor 1964-ben született Sopronban és azóta (értsd: 1994-ben) is ott él egy 50 négyzetméter alapterületű panellakásban, lakótelepen. A tanárképző főiskolán szerzett tanári diplomát, Sopronban oktat. Alapító tagja volt a Baloldali Ifjúsági Társulásnak (BIT), úttörő tevékenységet vállalt tevékenysége kifejtésében, jelenleg a szervezet alelnöke. Azt állítja magáról, hogy az MSZP-nek nem volt és jelenleg sem tagja, de nézetei találkoznak a Magyar Szocialista Párt elveivel, ezért vállalta e politikai szervezet színeiben az indulást.

            Elmondása szerint élénken végigkísérte az elmúlt négy év politikáját, amely helytelen útra terelte Magyarország fejlődését. Úgy véli, pártja képes megakadályozni a polgárok további gazdasági és társadalmi lecsúszását, legfontosabb feladatának az elszegényedés folyamatának megállítását látja. Állítása szerint olyan szellemiséget képvisel, amely „nemcsak a bérből és fizetésből élő munkavállalóra helyezi a terhet, hanem egy igazságosabb közteherviselést valósít meg, amely megakadályozza, hogy az ország lakosságának kétharmada véglegesen elszegényedjen. Egy kormány lelkiismerete nem lehet nyugodt, ha az ország idős polgárai elnyomorodnak és feleslegesnek érzik magukat, ha a fiatalok esélytelenül kezdik a felnőtt életüket”. Simon kiemeli továbbá: „a nyugdíj nem kegy vagy könyöradomány, hanem munkával és járulékfizetéssel kivívott jog”.

            Programja szerint „megválasztásom esetén fellépek a korrupció, a privatizációs visszaélések, a közvagyon ellenőrizhetetlen osztogatása, az állami pazarlás ellen, hogy megakadályozzuk közös értékeink elherdálását”. Az agrárgazdaság talpraállítását halaszthatatlan feladatnak tekinti egy jól működő piacgazdasági rendszer megteremtéséhez. „A falunak élnie kell!” – vallja. Ígérete szerint szorgalmazná a falvak infrastruktúra-hálózatának kiépítését: a csatornázást, a gázprogramot, a telefonhálózat bővítését. Zárómondata így hangzik: „Olyan demokráciára van szükség, amely nem megosztja, hanem összefogja a nemzetet, megsokszorozza erejét”.

 

 

 

            A Liberális Polgári Szövetség–Vállalkozók Pártja jelöltje Szekszárdon született 1961-ben, az általános iskolát Tolnán végezte. Győr-Moson-Sopron megyébe 1975-ben került, amikor felvételt nyert a soproni Erdészeti Technikumba, ahol erdőmérnöki technikusként végzett. Ez követően az Erdészeti Tudományos Intézetnél, majd az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál dolgozott 1993-ig. A választások évében mint vállalkozó kereste kenyerét. Ekkor költözött mai lakóhelyére, Röjtökmuzsajra, ahol két lányával él együtt, feleségétől elvált.

            Politikai elképzeléseiről röviden így beszélt: „A kezdő vállalkozások adómentességének, a munkahelyteremtő és az elmaradott térségekben indított vállalkozások adókedvezményének szorgalmazásával kívánom előmozdítani a vállalkozásbarát környezet kialakítását. Sürgetem a minimáladó megszüntetését, a tb-járulék csökkentését, a mezőgazdasági termelők árbiztonságának garantálását. A mezőgazdaságban be kell fejezni a kárpótlást és a falusi vállalkozók munkáját új kedvezmények bevezetésével kell segíteni”.