Tegnap délután rohadt nagy forróság volt. Ezért aztán tünti előtt kénytelen voltam beugrani egy krigli sörre egy józsefvárosi kiskocsmába, no nem azért - ó, hát persze, hogy nem - mert alkesz vok, csak az iziér’ (egy barátomnak, akivel tökvéletlenül futottam össze, legalább volt annyi esze, hogy a kocsmai terasz páholyából sasolja a DK-sokat az Egyetem téren). Ott egy fekete ruhás, kopaszra nyírt fickó – az ikonográfiai jegyek megkönnyítik a politikai azonosítást – figyelt szüntelen, mint egy Nagy Testvérre hajazó voyeur. Aztán az uccsó korty után szinte egy időben elindultunk a tüntetésre, én a Millára, ő pedig minden bizonnyal a közvetlen környezetébe engedélyezett faszista ellentüntire. És akkor jegelem is a kérdést, megint hol csámborogtak drága jó kapuvári fideszeseink.

Persze az is faxa, de aligha véletlen, hogy a rendőrség egymáshoz ilyen közel szokta engedélyezni a két tüntetést, a Milláét és a nácikét, így volt ez januárban az Andrássyn, és így volt márciusban is ugyanitt, a Szabad Sajtón. Este hatra is a Fasztóriához engedélyeztek faszista tüntetést és bányászjárást, hátha lesz valami ramazúri, mert a NER célja nem a hepaj elkerülése, hanem kimondott generálása. Majd a lakájmédia tálalhatja balhéként az eseményt, mint tette az idei melegfelvonulás kapcsán, amely a szokásos fideszes médiamanipuláció szerint „kutyarugdosással végződött”. Igen ám, csak azt nem tették hozzá, hogy nem az LMBT-sek rugdosták meg a kutyát – amely egyébként is igen-igen bátor tett volt, elvégre az eb is gyurcsanyista –, hanem a homofób szélsőjobboldali ellentüntetők. Ráadásul akkor, amikor a melegfelvonulás onnan már elvonult. A stratégia természetesen nem új, szándékosan adnak engedélyt ilyen közel, hogy ezek a filozófus kinézetű „sportemberek” balhézhassanak, akiknek politikai programjuk kimerül annyiban, hogy hőőőőőőőőőő. Ezt csinálta Iliescu is, amikor a Zsil-völgyi bányászokat Bukarestbe rendelte. A Wikileaks-iratokból tudható, hogy 2006-ban a Kedves Vezető a hatalomért kaparva felgyújtatta volna a várost is, ami meg is történt, a tévészékház „ostrománál” (analóg történelmi példa: a Reichstag égése). A Jégbüfénél az Index újságírójának orrát ezek az ököllel érvelő, echte, turulba született mélyszittyoid „focidrukkerek” el is törték, a rendőrség pedig nem akadályozta meg, holott elvileg ezért tartjuk. E tüchtig faszisták megint kemény csávók voltak, gratula, igazi eposzba illő hőstett már megint. [UPDATE! Ez némileg módosítja az elmondottakat, de így még durvább.] Mondjuk, mi pár méterre álltunk a Jégbüfétől, de ebből az orrtörésből semmit nem érzékeltünk.

Hanem. A Millán a beszédek kibírhatatlanul hosszúak voltak, és gyakorta uncsik is, főleg Kónya Péteré, aki az ezerszer hallott szavakból rakosgatott össze egy szövegkollázst. Érezhetően megélénkült az amúgy is szokatlanul sűrű tömeg, amikor utolsóként Bajnai Gordon következett. Ahogy olvasom, sokan tartottak tőle, hogy Bajnai hogyan veszi majd a kanyarokat a számára állítólag szokatlan terepen, én ezt az aggodalmat nem osztottam. Én nagyjából azt kaptam tőle, amire számítottam. Nemcsak tartalomban, stílusban is. Ha elkezd teátrális mozdulatok közepette bömbölni, mint a Meg Nem Értett Osztrák Festő, vagy hangzatos, ámde semmitmondó lózungokkal dobálózni, mint ahogyan a Kedves Beteg szokott, valószínűleg otthagytam/-uk volna a picsába. Persze aki a hőbörgésre vevő, vagy vallási vezetőként bálványozott politikus szertartásán vonaglik, hogy ott drogként megkapja az aznapi rituáléadagját, ahol a pogány Turul jól összebarkácsolható a koronával, annak ezt úgyis nehéz elmagyarázni. Nem a Kedves Beteg inverze kell, messiásváró droidsereggel, hanem egy más minőség. Ezért is frankó, hogy Bajnai új politikai kultúráról és rezsimváltásról beszélt. Az oráció itt megtekinthető [UPDATE! A videót újra cseréltem, mert az előző akadozott]:

Bajnai láthatóan nagyon átgondolta, mit akar mondani, összeszedett, árnyalt beszédet tartott, amely egyaránt elemzett és feladatokat jelölt ki, jövőképet adott. Nem kergetett délibábokat, nem wishful thinking vezérelte, nem pörgetett szája szélén fölöslegesen bonmot-kat, hanem, bár világosan látva a buktatókat és nehézségeket, abszolút felelős politikus képét mutatta. És ebből nem sok van. Mesterházyknak (aki tegnap azzal a balfaszsággal állt elő, hogy a demokraták viseljék a Kossuth-címert, ami semmiben nem különbözik a Fidesz 2002-es hasonló, a nemzeti jelképek kisajátítására törő aljas akciójától), juhászpétereknek, kónyapétereknek, gyurcsányoknak, schiffereknek bőven lenne mit tanulnia tőle. De nem baj, Bajnai színre lépésével ők is kihívás elé lettek állítva, versenyezzenek csak, ha a szavazatomat akarják, dolgozzanak meg érte. Akár külön, akár együtt. Bár Bajnai utóbbi mellett tette le a voksát politikai szükségszerűségből.

Önmagában már az alapítvány névválasztása is telitalálat: Haza és haladás. Ugyebár, ez Kölcsey politikai beszédéből származó mondat, amely szimbolikusan a magyar eszmetörténet rákfenéjére utal. Talán Sőtér István írta valahol, hogy ’48-ban vált el egymástól végletesen és véglegesen a haza és haladás ideája, és vizeződött fel az egyik szimpla magyarkodással, a másik pedig a progressziót tartotta szem előtt, és az eszmetörténetben az egyik (haza) szembeállítódott a másikkal (haladás). Nem véletlenül hangsúlyozta Bajnai az és kötőszót. Bajnai a kettő közötti és megteremtése érdekében beszédében nagyon sok gesztust tett, ez csak annak nem világos, akinek nincsen füle.

A spirituális nemzetvezetőnek, aki korábban azt mondta, hogy majd kétezerkétszáznegyvenmittudomnyolc sziktóber hó 48-án (a folytonos elhalasztódás ismerős fordulata ez Hruscsovtól remixelve: n + 1 év múlva felépítjük majd a szocializmust) visszaszivárognak a Túró Rudival csivava módjára visszacsalogatott emigránsok az országba, védhetetlen módon odabaszott: „Mi nem olyan országot akarunk a gyerekeinknek, amelybe egyszer talán majd jó lesz visszatérni – hanem olyat, ahonnan nincs miért elmenni.”

Mindeközben pedig partnereiről sem festett idealizáló képet, például elég egyértelműen Juhász Pétert, a Milla arcát kritizálva fogalmazta meg, hogy nem lehet egyenlőséget tenni az „emútthúszévtakaroggy” és OV feudális állama közé, amely simicskás, dzsentris, alispános, legénycéhes és lóbarátos hűbéresek hadával veszi körbe magát.

És ami még fontosabb, világossá tette, mindannyiunk felelőssége, hogy az orbáni feudális világ marad-e vagy sem, mert az is döntést hoz, aki csöndben marad; az is cinkos, aki néma; az is felelős, aki csak otthon morog, de nyilvánosan vagy saját körében nem teszi szóvá; vagy aki kényelmesen azt mondja: ne szólj szám, nem fáj fejem.

A rossz győzelméhez az is elég, ha a jók nem tesznek semmit.

 

 

Azoknak a goebbelsi propagandán edződött hívőknek pedig, akik most érvek helyett szokás szerint elkezdenének libásozni, ajánlanám ezt lefekvés előtti olvasmányként.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr694866408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása