A kapuvári húsgyár legújabb kálváriája kapcsán nagyjából akkora a transzparencia, mint a Baltásorbán-féle emberkereskedés esetében. Vagyis: semekkora. Igaz, az utóbbi kapcsán egyre világosabban látszik, hogy Don Vittorio, ez a „beteges hazudozó” (kopirájt báj: Tömjén Zsolesz kóbormacska-ügyi népbiztos) hazugságait újabb hazugságokkal tetézve leplezi, hogy pénzért adta el az ország becsületét (most nincs erkölcsi válság, ugye, kedves Ivanicsok, Hámorik? Nincs többé „anyagias világ”, csak kárásztény értékránd?). Úgy tűnik, a kapuvári húsüzem kapcsán is baltával operálják a beteget.

A Kapuvári Hús Zrt. ügyének háttere éppoly zavaros, mint nemzetvezetőnk feje. A Népszabadság ma cikket szentelt a témának, nem lettünk ebből sem okosabbak. Pontosabban „okosság” bizonyára van, csak még – legalábbis számomra – nem bukkant a felszínre. Valami azonban rohadtul nem stimmel.

Amit tudni lehet, hogy – legalábbis a külső szemlélő számára váratlanul – augusztus elején Román Gyula, a húsüzem tulajdonosa elpasszolta a gyárat, amelyhez a Ringa 2003-as válsága után jutott. Mi az oka e váratlan döntésnek? A gyárat egy ismeretlen tulajdonosi körrel bíró cég igyekezett megszerezni. A mai újságcikk szerint Pászli Tibor, a szakszervezet elnöke azt nyilatkozta, hogy érdeklődött a tulajdonos kiléte felől, de választ nem kapott:

Pászli Tibor szerint ő az igazgatóság és a felügyelőbizottság összevont ülésén rákérdezett arra, hogy kik állnak a háttérben, van-e szakmai befektető, hiszen velük könnyebben szót értenének, ám Zsobrák Péter azt válaszolta: nincs felhatalmazva arra, hogy a befektető kilétét nyilvánosságra hozza.

 Hm. A hírek szerint ez a Zsobrák Péter nevű csákó teljesen ismeretlen a húsipar környékén. Hogyan lehetséges, hogy egy a húsiparban járatlan ember képviseli a titokzatos tulajdonost, aki nem kívánja felfedni magát? Adódna a kézenfekvő potenciális válasz, elvégre Ungabungában volt erre példa, nem is kevés, nevezetesen az, hogy Zsobrák talán nem más, mint stróman. Ez persze nem tény, csak találgatás, mindenesetre vannak, akik arra gyanakodnak, hogy nagykutyák állhatnak Zsobrák mögött, aki úgyszólván a felszínen elviszi a balhét. A Figyelő például arra tippel, hogy Nyerges Zsolt, Fideszisztán egy gyakran és nem feltétlenül pozitív kontextusban emlegetett figurája áll a háttérben. Ha pedig Nyerges Zsolt, akkor már meg is érkeztünk Sunyicska Lajos épülő-szépülő birodalmához, amely közgépileg maga a tündérmese powered by Matolcsy. Ami érdekes, hogy Zsobrák nyilatkozatában azt állítja, hogy:

Emellett formálódik egy komoly kormányzati szándék a magyar sertéságazat nagymérvű fejlesztésére is. – Úgy vélem, ezen előjelek birtokában nem annyira különös a kapuvári „bevásárlás" – mondta a fiatal jogász.

 Ezek szerint tehát Zsobrák bennfentes információkkal rendelkezik, hiszen maga állítja, hogy a kormány törekvésének nagyobb céljába illeszkedik be a kapuvári húsgyár ügye. „Előjelekről” beszél, tehát jól értesült. Stróman? Nyerges? Kormány? Mindenki rakja úgy össze ezeket az információmorzsákat, ahogyan akarja, mert nehéz ebből valamiféle koherens narratívát létrehozni (nyilvánvaló persze, nem vagyok túl őszinte, de nem akarom leírni, milyen lehetőségek következnek ebből, elvégre…khm… khm…). Bár az Osli úton terjeng valami gyanús szag.

Feltűnő azonban, hogy a fideszes képviselők, akiknek 2003-ban oly nagy volt a szájuk, mint Makó Matuzsálemtől, most meglehetően hallgatagok. Akkor közleménycunamival halmozták el a sajtót, hogy learathassák a politikai hasznot. Most se Ivanics, se Szájer, se Szijjártó nem szól, igaz, köztársaságnélküli elnökké fölavanzsérozott Káder Jánosunktól ez ma nem is várható el. Hámori György polgármester lakonikusan többek között ennyit nyilatkozott:

 A város ugyan nem tud húsüzemet vásárolni, de mindent megtesz azért, hogy a talpon maradását elősegítse.

Ezzel a sablonszöveggel maximálisan egyet lehet érteni. De tényleg. Nemcsak a város, de az állam se vegyen húsüzemet. Hámori szólhatott volna elvbarátainak 2003-ban, hogy ne hülyítsék az magyari népet, márpedig a Fidesz akkor éppen azt javasolta, hogy a minisztérium vásárolja meg az üzemet. Mert akkor (is) előbbre való volt a politikai haszonszerzés, mint a valódi megoldási kísérlet. Hogy aztán a fideszes újbeszél a politikai haszonszerzést átcímkézze „nemzeti érdeknek”.

Vajon most miféle címkézés zajlik a háttérben?