Szerénységéről és (nemzeti) együttműködési készségéről hírhedt qúrmányunkat megint báncsák az utolsó, senkiházi nyikhaj terroristákok (ahogyan Aranyszájú Kövér László urnaügyi népbiztos fogalmazna), avagyis a kijafaszomok (ahogy meg a dájcstomi). Történt ugyanis, hogy miközben a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egén még a nap is másképp sütött, unortodox szemű Mekk Mesterünk pedig taktikai atomfegyverként osztogatta túrós rudiját szeretett népének szájába, a gonosz Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte, és így eltörölte a bírák 62 éves nyugdíjazásáról szóló törvényt.

Pedig a Töpörödött Törp Ördög mindent elkövetett, hogy a hozzá bajtársian hű függetlenekkel tömje tele az AB-t, hogy tudják, hálából, merre is illendő szavazniuk. Olyan függetlenekkel, mint a fideszkommunizmust bőszen építő nem-pártkatona Balsay István, vagy a 2010-ben még Ivanics Ferencnek kampányoló Stumpf István. Noha a Zalkotmány... khm… Tákolmánybíróság a Fidesz által kinevezett hűségesebb példányai különvéleményükkel ma is jelezték, hogy ők nem rés, hanem erős bástyák Orbánisztán frontján, hogy ők bármekkora viktoriánus kori pöcsnek szívesen bepucsítanak, a nyugdíjazási törvény Sztálingrádjaként vonul be ez a nap a nem NER-kompatibilis történelemkönyvekbe.

Láttam ma a csúti törpét Kapuváron. Gondoltam, meg is kérdezem hamarvást a kétharmados Vezényló Tábornok urat, ha már így összejöttünk, mit szól a döntéshez. Futok-futok utána, hogy elcsípjen, még mielőtt O-lábaival befordul a Hansági utca sarkán, ám miután szemüvegemet feltoltam a nózimról, konstatálnom kellett, csak a Kisricsa volt az.

De sebaj, este láthattam a televízióban e szentembert, a Haza Bölcsét, népünk Nagy Tanítóját, aki a magból meglátja, hová veti majd árnyékát a fa terebélyes lombja. A Kedves Vezető úgy kommentálta a Zalkotmánybíróság döntését, hogy „a rendszer marad, a kormány kitűzött céljait el fogja érni”. Lefordítsam, vagy enélkül is világos? Magyarán azt mondta a gráci beteg: szarok az Alkotmánybíróság döntésére! Nekem a Zalkotmánybíróság nem diktál! Nem leszünk az Alkotmánybíróság gyarmata! Hát már az is hátba támad, minielnök úr? Mily meglepő, hogy a saját mamelukjai által kreált, droidjai által pedig megtapsolt Alkotmányát köpi szembe az elmeháborodott. Pedig mit is mondott e remek államférfiú annak idején?

„Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye.”

Olyannyira kötelezőek, hogy mindenkinek be kell tartani. Kivéve őneki. Ő, a méltóságos félkegyelmes úr megszegheti, ő ezen felül áll, neki se (vas)törvény, se isten nem diktál. Vastörvény, de Wassból még lehet gumiszabály, ha a mamelukhad úgy akarja. Szarok az alaptörvényemre – mondja, aki elvhű gondolkodást még az életben nem látott. Nem tartom be még a saját törvényeimet se – mondja az Ember Aki Még Sosem Hazudott, aki saját kalaptörvényét Kerényi révén festette meg az udvari bohócokkal.  Alkotmányunk „szilárd alap”, mondja, majd napjában ötször lehugyozza. Akkor vajon az eccerünép (értsd, a balga, aki nem érhet fel viktátori magasságokba), vajon miért tartsa be, ha az, akinek agyára ment a hatalmi arrogancia, az se tartja be. Mindez szépen beleilleszkedik abba a sorba, amely szerint azt a törvény tartom be, ami nekem tetszik. Így nem kötelező a strasbourgi bíróság döntése, majd a pártokkal megfizettetjük, Szalacsi Annamáriával pedig elszabotálhatjuk a Klubrádióval kapcsolatos döntést. Mindent addig csűrhetünk-csavarhatunk, míg ki nem tekerjük a jognak a nyakát.

            Előpörögnek majd persze a parlamenti Muppet-showból a Szijjártó Bablerek meg a Selmeczi Jezsovok, hogy azt hazudják bele, vigyorogva, egyenesen a kamerába: ez nem önkény, ez nem diktatúra, ez maga a demokrácia csimboraszója, különben is nekünk kétharmadunk van. Egyébként meg: az én apám faszát!

A történelem ismétli önmagát, ilyen már volt, midőn egy másik elmeháborodott, magát istennek képzelő őrült azt mondta: az Állam én vagyok. Szép vége lett. Úgyhogy Vitya, vigyázó szemed Versailles-ra vessed.