Kapuvár a hétvégén újabb ragyogó történelmi győzelmet aratott idegen ellenségeink fölött. Üdvözlet hát a Győzőnek! Imhol e diadal tárgya:

 

 

            Őszintén szólva már nem is tudom, hogyan lehet ép ésszel elviselni ennyi történelmi sikert, ilyen hatalmas győzelmet – mit győzelmet!, ne szerénykedjünk: győzelemcunamit, sikerhegyeket –,  az érte járó serlegekkel immár tele a padlás. És mindezt a fényes diadalt bátraink, korunk e hősei úgy aratták abban a vidéki kócerájban, hogy az egész kilencven perc alatt egyszer sem találtunk az ellenfél ellenség hálójába. Visszavertük aljas támadásaikat, idegen földön osztottuk ki a Lébénynek a megérdemelt kukikat és sallereket, most aztán megnézhetik magukat. A saját pályájukon mutattuk meg, mi az igazi magyar virtus, most aztán vinnyoghatnak a foguk alatt. Ezzel az újabb sikerrel ismét bebizonyítottuk, nem engedünk a 48-ból, így szívünket felemelve skandálhatjuk azt, amit a ménfőcsanakiak már régóta mondanak: NE-EM   LE-SZÜNK   GYIR-MÓT! Még egyszer, lassan, szótagolva mondom, hogy mindenki megértse: NE-EM  LE-SZÜNK   GYIR-MÓT!!!

            Nemzetünk testét undorító pondróként rágó ellenségeink persze majd azt fogják híresztelni, hogy vesztettünk. De ti ne higgyetek az idegenszívűek ármánykodásának. Ne üljetek fel az nemzetközi média rémhírterjesztő aknamunkájának, ezeknek az orgoványi erdőbe beásandó büdös szájú proliknak, akik fényes sikerünket megpróbálják majd letagadni, elcsalni, meghazudtolni. Higgyétek el, kedves barátaim: újabb csatát nyertünk! És erre én csak azt mondhatom, e’ ööm, e’ bódottá. Rosszakaróink, az emúttnyócév alatt meggyötört édes hazánk megrögzött ellenségei arra fognak majd hivatkozni, hogy nézzük meg a tényeket. Ám mi nem vagyunk kiskorúak, hogy holmi tényekkel bajlódjunk, már nem vagyunk többé az uralkodó jobbágyai, nem is leszünk sohasem idegen gyirmót, és tudjuk, hogy a tény pusztán csak bolsevista trükk! Győzelmünk vitathatatlan és megkérdőjelezhetetlen. Azt, hogy vesztettünk, csak az ostobák, a gyengék és az önbizalom hiányától szenvedők mondják, márpedig mi, mi aztán önbizalom-hiányosak nem vagyunk. Ne törődjetek az olyan apróságokkal, mellyel ellenfeleink a siker mézédes ízéről akarják elterelni a figyelmünket, hogy két gólt kaptunk, miközben egyet sem rúgtunk. Mert mi megtanultuk az örök igazságot: a siker láthatatlan.

            Vert állásból is sikerült felállnunk, viseljük azonban olyan alázattal újabb pazar sikerünket, mint amilyen alázattal a sors által ideiglenesen ránk mért vereségeket viseltük. Az alázat szentjánosbogaraként legyen útmutató ebben a tekintetben Rósa Szoble Anyádat Dénes vérfertőzésre felszólító verbális utasítása: