2012.02.08. 17:34
Legénykedés
Olvasom, hogy a Kapuvári Legénycéh február 4-én legényavató bulájt tartott. A kommunikáció szerint hagyományőrzésről van szó, de számomra ez a szóösszetétel nem gyengén tűnik ellentmondásosnak. Bár a hagyományőrzést gyakran a kulturális formák változatlan öröklésével szokták összeabroncsolni, a hagyomány nem statikus valami, épp ellenkezőleg, dinamikus cucc, amelyben egyes elemek megmaradnak (és adott esetben azok is cserélődnek), mások meg folyamatos átalakulásban vannak. Márpedig őrizni olyasvalamit jelent, amely stabil, nem változik, de a hagyomány organizmus, amely élő, mozgásban van. Egyszerre változatlannak és változónak tekinteni valamit paradox.
Ezért tartom baromságnak, amikor az Anima Sound System Himnusz-remixét a „hagyományőrzés” nevében sokan leokádták, bűnnek, „nemzetgyalázásnak” meg mittudoménminek tartották, márpedig éppen az ilyen adaptációk teszik élővé, és teszik újból piacképessé. Ennyi erővel Arany János is hazaáruló (börtönbe vele), amikor a Szózatot a Hasadnak rendületlenül légy híve, oh magyar kezdetű versében parodisztikusan átírta, a Dopeman-féle Himnusz-idézet körül keltett hype-ról pedig már nem is beszélve. A statikusan értett hagyomány halotti tór, ha nincs használva vagy nincs megújítva, hanem ehelyett lezártnak, egyszer s mindenkorra befejezettnek nyilvánítjuk. Ezzel szemben éppen a használat és ezzel együtt a változtathatóság, az újrastrukturálás, az adaptáció mutathatja meg, hogy tud-e mondani az a bizonyos cucc ma is valamit. A hagyomány attól hagyomány, hogy aktualizálható, alkalmazható, nem pedig egy távoli, kiüresedett valami, amelyhez nekünk már semmi közünk, csak annak a látszatát tartjuk fenn, hogy tudnánk, eredeti szerepe mivel függ össze. Vegyük példának okádék a karácsonyi ajándékozás üres szertartását. Ugyebár az ajándék az eredeti verzió szerint itt nem önmagával azonos, hanem egy jel, egy szimbólum, amely valamit jelent, önmagán túl mutat. Manapság azonban az ajándékozás megszűnt jelnek lenni, nem jelöl valamit, hanem maga lett a jelölt, a karácsony lényegévé az ajándékozás vált, eredeti szerepétől megfosztott kiüresedett szertartás.
No, nagyjából ilyennek tekintem a legényavatás szertartását 2012-ben, amely már nem jelentheti ugyanazt, amit eredeti kontextusában jelentett. Ahogyan Galeotto Marzio mondta, hogy a felmelegített barátság már nem az igazi, ugyanúgy a felmelegített legényavatás külsőségeinek átvétele is kiüresedett formalitásnak tűnik manapság. A legényavatás korszakának vége, lehet persze nosztalgiázni rajta, de lényegét veszti, nem lesz több látszatnál, a karácsonyi ajándékozáshoz hasonló formaságnál, mert magának a legényavatásnak mint kulturális kódnak a létalapjai hiányoznak 2012-ben. A legényavatók egy „hagyomány” „felelevenítéséről” beszélnek, de szerintem pontosan itt van a kutya elásva, radikálisan megváltozott társadalmi körülmények között ez a szokás nem lehet eleven, nem lehet élő, hanem csak játék, a történelem újrajátszása.
A legényavatás lényegében egy beavatási szertartás, amely az emberi élet fordulópontjához kötött, a serdülőkorból a felnőttkorba való átlépés nem is annyira biológiai, mint inkább szociokulturális szabályozását jelenti. Jól összepárosítható a legényavatás ceremóniájával a holland származású antropológusnak, Arnold van Gennepnek a rites de passage néven ismert elmélete, amely könyvben eredetileg ugyan már 1909-ben megjelent, de a szokásos hazai megkésettséghez híven ezt a munkát magyarra csak néhány éve fordították le. A rites de passage fogalmát nem éppen a legszerencsésebb módon átmeneti rítusokként tolmácsolták, de ez némileg félrevezető, így a jelzős szerkezet helyett érdemesebb talán az eredeti birtokos szerkezetet megtartani (az átmenet rítusai), mert itt nem a rítusok „mennek át” valahonnan valahová, hanem a rítus az, amely e kód szerint átvezet egy másik életszakaszba. Az átmenet rítusai közé tartozik a felnőtté avatás, a házasságkötés vagy éppen a halál. Kapuvár, közelebbről pedig Garta esetében, ugye, Szakács István írta le a legényavatásnak mint a serdülőkorból a felnőttkorba való átmenet rítusának a szokásait Bekeresztűködtem című visszaemlékezésében. Már önmagában ez a szó, a bekeresztelkedés is szakrális hangsúlyt kap, miközben egy profán szokásrendszerről van szó, amely a vallás és az egyház kontextusain kívül játszódott le. A nagyjából 16-17 éves korban lezajló legényavatás lényegében egy olyan érettségi vizsga volt, amely után a rituálisan felnőttkorba léptetett ember bizonyos jogosítványokat szerzett, amelyekkel korábban nem rendelkezett, helyesebben amelyeket korábban nem volt szabad megtennie.
Szakács István leírása szerint Gartán a legénnyé avatott fickó a szertartást követően bemehetett a kocsmába, járhatott táncmulatságba, tartózkodhatott a lányok ablaka alatt, a templomban a karzatnál is támaszkodhatott, este pedig tovább maradhatott kint az utcán. Na mármost, ha ezeket az így szerzett jogokat összepárosítom a mai legényavatással (nem) járó jogokkal, akkor e múltbeli beavatási szertartás és a mostani között tátongó szakadék teljesen nyilvánvalóvá válhat. Hát ha csak a kocsmai jogokat nézem, egy mai legényavatás nyomán ebben tekintetben nem jár automatikusan több jog, a kocsmai alkoholfogyasztás rendjét nem a beavatási szertartás, hanem az állam szabályozza úgy, hogy 18 éves kor alatt szeszes itallal kiszolgálni valakit tilos. Ergo: egy ma eljátszott legényavatással nem változik semmi, a beavatott nem szerzett jogot kocsmai ivákolásra, ez a rítus az eredeti kontextusából kiszakítva nem az átmenettel kapcsolatos. A frissen beavatott legény ma kaparhat a kocsmában boré’-söré’, önmagában ezért (jobb esetben) nem fogják kiszolgálni, hacsak a fleknijével nem tudja igazolni, hogy már elmúlt 18 éves. Mint ahogyan ez megfordítva is igaz, ha betöltötte a tizennyolcadik életévét, rendelhet metaxát magának, függetlenül attól, hogy átesett-e legényavatáson vagy sem. Ebben semmi funkciója nincs ma a legényavatásnak. Vagy, egy másik példát véve, azt sem gondolom, hogy ma a legényavatással járó, a templomi karzaton való dülleszkedés joga olyan kurva nagy presztízst jelentene, mint a 20. század elején. Sőt, ha ma egy fiatal azzal vagánykodna a goa partyban a spanok előtt, hogy ő, bizony, a legényavatással megszerezte a karzaton való támaszkodás engedélyét, le merem fogadni, hogy előbb röhögik pofán, mintsem elámulnának ettől a hatalmas jogától. Összességében tehát, ez a fajta mai legényavatás nem az átmenet rítusa, tartalom nélküli, kiüresedett formalitás, amely nem az, mint aminek mondja magát.
Szakács István említett írásában beszámol arról is, hogy a legényavatásnak, a bekeresztelkedésnek előfeltétele volt a próbák sikeres teljesítése. Ilyen próba volt például, hogy a legény az avatás előtt le tudjon kaszálni egy rend rétet. Ez a próba azonban akkoriban nem puszta játék volt csupán, megvolt a maga tartalma, méghozzá annak bizonyítása, hogy önmagában is boldogulni tud a mezőgazdasági munkák terén, vagyis sikeresen felkészült az életre. Manapság azonban rohadtul mindegy, hogy valamelyik „legény” tud-e kaszálni vagy sem (én mondjuk, tudok kaszálni, öregapám megtanított, csodálkoznak is a haverok, bölcsészként hogyan lehetek ekkora paraszt). Mindegy, hogy birtokában van-e a csávó ennek a tudásnak vagy sem, mert megváltoztak a körülmények, a kaszálni tudás nem oszt, nem szoroz, ma nem ez a boldogulás záloga. Ám ha esetleg tud is kaszálni, az esetek döntő többségében akkor sem ebből fog megélni. Olyan ez, mint amikor a falusi fesztiválokon a folklór-biznisz jegyében a népviseletbe beöltözött, és autochton parasztot játszó Józsi bácsi prezentálja a búzakaszálást a mezőn, majd hazamegy, és másnap beül az irodába a Zinternet elé. Hasonlóképpen áll a helyzet a mai legényavatás átmeneti szertartásán átesett fickók esetében: a műsor után beülnek a Zopel Astrába, a szűrkabátot és a pörgekalapot lecserélik farmergatyóra és Fila pólóra, és telón rendelnek egy hawaii pizzát. A legényavatás nem jelentette az átmenet rítusát, nem változott semmi, külsőség volt.
Az idők változnak – és ezzel kurvaokosat mondtam. A legényavatásnak a maga korában megvolt a tartalma, az, hogy a próbákkal kondicionálja a fiatalembert, felkészítse az életre, amikor az már élesben megy, azaz valós tétje volt. A mai legényavatók esetében azonban ez az eredeti összefüggések nélkül puszta díszítménnyé változik. Sem a kaszálni tudás, sem a disznóvágás „férfipróbáló” munkája nem szükséges a létfenntartáshoz. A legényavatás egy nyelvrendszer része, ezért hangsúlyozza az antropológus Gilbert Lewis, hogy a – többek között ilyen – kulturális kód esetében vizsgálni szükséges, mi mit jelent. Ha azonban itt megnézzük, mi a tartalma a mai legényavatásnak, akkor azt kapjuk, hogy ez nem jelent önmagán túlmutató dolgot, csakis önmagát. Egy múltbeli szokást nem lehetséges átemelni a modern heterogén társadalomba, mert nem fog működni, fikcióvá válik.
Amire tehát végül ki akarnék lyukadni: 2012-ben legényt avatni puszta külcsín, nem lehet élő. Itt a beavatási szertartást a beavatók és a beavatottak nem megélik, hanem eljátsszák. És ez az áthidalhatatlan szakadék a múlt század eleji és a 2012-es legényavatás között, mely leírható az élet (bármit is jelentsen ez) és a színház közötti különbséggel. Ha a műsornak vége és szerepüket eljátszották, hazamennek, és egy más világban ébrednek, mert a legényavatásnak nincsenek következményei, nem mindennapi életük organikus része. A Kapuvári Legénycéh azt állítja, hogy „a helyi hagyományokat színpadon kívül is ápolják”. Pedig pont-ám-dehogy hogy nem. A mai legényavatás valójában színház, olyan színház, amely azt az illúziót igyekszik kelteni, hogy a színdarabban lejátszódó fiktív események valósak.
25 komment
Címkék: kúttúra níprajz
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr344079293
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Menci 2012.02.08. 18:38:51
A néprajzosok szeretik néha túllihegni a népi kultúra elemeit, azok jelentőségét, egyszóval saját kutatásaik tárgyát. Pedig sok esetben ami olyan marha "szép", vagy egyedülállóan praktikus, vagy éppen misztikus, majdnemhogy transzcendens, nem más, mint a szegénység kultúrája, azaz mit lehet(ett) kihozni a kevésből. Pl: a hármasosztásról, mint a magyar népi épitészet egyik axiómájáról, könyvtárnyi anyagot irtak össze a lelkes szakemberek.
De azt még nem nagyon értem ma sem, miért szép és jó 10 embernek 30 nm-en lakni/élni. Mert egyébként nem jó, s nem szép. Mégha "hármasosztatú" házról is beszélünk. (Egyáltalán miért épitettek az emberek ilyen kicsi házakat? Szerették egymás szagát? Mi dobta volna meg a ház árát, ha 3x akkorát épit? AZ épületgépészet?) Vagy miért éltek egyes vidékeken az emberek még a 19. sz-ban is kémény nélküli(!) apró házakban, stb? Pedig azt feltalálták rég. Mert szerették a füstöt. Mert az jó és művészi. Az a fenéket. Mert szegények voltak, és el sem tudták képzelni, és mert senki nem világositotta fel őket, hogy máshogy is lehet. Busz, vonat, "Lakáskultúra" nem járt s a zinternöt sem hömpölygött széles e sávban. Folytassam? Meg az is egy tévedés, hogy a népi kultúra befolyásolta volna a magas kultúrát: felülről szivárgott lefelé, s alakult, ahogy éppen alakulhatott. Most nem a "népieskedésről" beszélek, mert olyan is volt. Meg van is. Sokkal autentikusnak tartottam a Halmos-Sebő-Csóri mozgalmát, akik az urbánus környezetben farmeros fiataloknak húzták a talpalávaló. Ott nem játszottak el valamit jólrosszul, hanem jól érezték magukat farmergatyában, hosszú hajjal, jó zenére toporogva, küszködve, vagy éppen legényesen ropva (kiki képességei szerint). Azok maradtak, amik voltak, még azalatt a röpke 1-2 óra alatt is.
Ezt érzem én, amikor szinpadon látom a keményitett tilámlikat, szoknyákat, csökösharisnyákat. Szinpadi. Azzá lett. És azt ápolgatjuk. Meg magunkat. Itt és most.
De azt még nem nagyon értem ma sem, miért szép és jó 10 embernek 30 nm-en lakni/élni. Mert egyébként nem jó, s nem szép. Mégha "hármasosztatú" házról is beszélünk. (Egyáltalán miért épitettek az emberek ilyen kicsi házakat? Szerették egymás szagát? Mi dobta volna meg a ház árát, ha 3x akkorát épit? AZ épületgépészet?) Vagy miért éltek egyes vidékeken az emberek még a 19. sz-ban is kémény nélküli(!) apró házakban, stb? Pedig azt feltalálták rég. Mert szerették a füstöt. Mert az jó és művészi. Az a fenéket. Mert szegények voltak, és el sem tudták képzelni, és mert senki nem világositotta fel őket, hogy máshogy is lehet. Busz, vonat, "Lakáskultúra" nem járt s a zinternöt sem hömpölygött széles e sávban. Folytassam? Meg az is egy tévedés, hogy a népi kultúra befolyásolta volna a magas kultúrát: felülről szivárgott lefelé, s alakult, ahogy éppen alakulhatott. Most nem a "népieskedésről" beszélek, mert olyan is volt. Meg van is. Sokkal autentikusnak tartottam a Halmos-Sebő-Csóri mozgalmát, akik az urbánus környezetben farmeros fiataloknak húzták a talpalávaló. Ott nem játszottak el valamit jólrosszul, hanem jól érezték magukat farmergatyában, hosszú hajjal, jó zenére toporogva, küszködve, vagy éppen legényesen ropva (kiki képességei szerint). Azok maradtak, amik voltak, még azalatt a röpke 1-2 óra alatt is.
Ezt érzem én, amikor szinpadon látom a keményitett tilámlikat, szoknyákat, csökösharisnyákat. Szinpadi. Azzá lett. És azt ápolgatjuk. Meg magunkat. Itt és most.
Ikvafalvy 2012.02.10. 00:08:05
Nem kell ooldalakat irni,ez a mi
kulturank,hagyomanyunk,esatobbi!
Oruljunk,hogy vannak ilyen hagyomanyok
ES emberek akik ezt APOLJAK!!!!
Ki mit "liheg tul"arra ok buszkek!
A 30nm-es lakas,kicsit erthetetlen es nem ide illo iromany!Oruljunk annak,
hogy ez mid Kapuvaron tortent! Errol szol a LEGENYKEDES,vagy,hogy???
kulturank,hagyomanyunk,esatobbi!
Oruljunk,hogy vannak ilyen hagyomanyok
ES emberek akik ezt APOLJAK!!!!
Ki mit "liheg tul"arra ok buszkek!
A 30nm-es lakas,kicsit erthetetlen es nem ide illo iromany!Oruljunk annak,
hogy ez mid Kapuvaron tortent! Errol szol a LEGENYKEDES,vagy,hogy???
Menci 2012.02.10. 06:55:07
@Ikvafalvy: Nem biztos, hogy értjük egymást.
P.mester 2012.02.10. 17:08:30
Egyetértek az előttem szólóval.
oszkár írja 2012.02.10. 18:41:07
Szintén egyetértek az előttem szólóval.
Más. Azt a kis kevés hó ami esett nem képes eltakarítani az utakról a megbízott vállalkozó, épphogy megtudtam tartani magam biciklivel, még szerencse, hogy nem most vásároltam be. Miért fizeti a város az eltakarítással bízott vállalkozót? Miért nem néz utána város szakosztály illetékese?
elnézést P. mester hogy ide írtam le.
Más. Azt a kis kevés hó ami esett nem képes eltakarítani az utakról a megbízott vállalkozó, épphogy megtudtam tartani magam biciklivel, még szerencse, hogy nem most vásároltam be. Miért fizeti a város az eltakarítással bízott vállalkozót? Miért nem néz utána város szakosztály illetékese?
elnézést P. mester hogy ide írtam le.
Menci 2012.02.10. 20:22:32
@oszkár írja: No, ez már inkább élő hagyomány. Társadalmi beágyazottsággal. :)
MA 2012.02.15. 14:58:23
Peti szerintem egy kicsit túlreagálod a dolgot. Ennyi erővel aki mondjuk barokk zenét tanul, játszik, az is csupán illúziót kelt és menjen a fenébe, vagy legalább vegyen egy state of the art szintit... :)
miami press 2012.02.15. 17:57:24
@MA: Kedves MA, engedd meg, hogy reagáljak, habár nem nekem céloztad a megjegyzésedet!
Nem azzal van a gond, hogy ki mit játszik, kinek mi tetszik, barokk, rokokó, romantikus, folklór, stb. De filharmónikusoktól még nem hallottam, hogy (barokk) hagyományt ápolnak. Barokk zenét játszanak. Pont. Ha éppen azt játszanak. Nem keltik annak illúzióját sem, hogy ezzel ők barokk kori hagyományokat ápolnak. Ezért emlitette a kollega fentebb, hogy a táncházmozgalom ezért (volt) szimpatikus, mert nem játszott el valamit, nem keltett illúziót. A (városi) fiatalok, fiatalok maradtak, koruk, társadalmuk gyermekei,akik éppen erre a zenére érezték jól magukat és egymást. Ez izlés, beállitódás kérdése és végeredményben mindenkinek szive joga. Azzal sincs baj, ha alkalomadtán a szinpadon jelenik meg a folklór. Nekem is tetszik. Csak nevezzük annak, ami: előadás, hobbi, örökség, értékmentés, stb. Igen, egyfajta illúzió. Mert a társadalmi háttér, ami létrehozta, amiben ÉLt, már nem létezik. Attól még kell, attól még szép, attól még érték. Annál is inkább, mert a mi örökségönk, amit tarthatunk a szekrényben, jól becsomagolva, vagy kirakhatunk a kirakatba, mindenki épülésére és vigadalmára. Csak azzal nem áltathatjuk magunkat, hogy "élő hagyomány". Egy olyat mindig nekünk kell megteremtenünk, magunknak, akár az örökségönk elemeinek felhasználásával is. Ez a sorsunk. Ez a mi sorsunk. Az itt és most.
Nem azzal van a gond, hogy ki mit játszik, kinek mi tetszik, barokk, rokokó, romantikus, folklór, stb. De filharmónikusoktól még nem hallottam, hogy (barokk) hagyományt ápolnak. Barokk zenét játszanak. Pont. Ha éppen azt játszanak. Nem keltik annak illúzióját sem, hogy ezzel ők barokk kori hagyományokat ápolnak. Ezért emlitette a kollega fentebb, hogy a táncházmozgalom ezért (volt) szimpatikus, mert nem játszott el valamit, nem keltett illúziót. A (városi) fiatalok, fiatalok maradtak, koruk, társadalmuk gyermekei,akik éppen erre a zenére érezték jól magukat és egymást. Ez izlés, beállitódás kérdése és végeredményben mindenkinek szive joga. Azzal sincs baj, ha alkalomadtán a szinpadon jelenik meg a folklór. Nekem is tetszik. Csak nevezzük annak, ami: előadás, hobbi, örökség, értékmentés, stb. Igen, egyfajta illúzió. Mert a társadalmi háttér, ami létrehozta, amiben ÉLt, már nem létezik. Attól még kell, attól még szép, attól még érték. Annál is inkább, mert a mi örökségönk, amit tarthatunk a szekrényben, jól becsomagolva, vagy kirakhatunk a kirakatba, mindenki épülésére és vigadalmára. Csak azzal nem áltathatjuk magunkat, hogy "élő hagyomány". Egy olyat mindig nekünk kell megteremtenünk, magunknak, akár az örökségönk elemeinek felhasználásával is. Ez a sorsunk. Ez a mi sorsunk. Az itt és most.
gao 2012.02.15. 18:23:00
Ikvafalvy védelmében én is ikvafalvi vagyok és leht,hogy ezért de én értem miről beszélsz a hagyományőrzés témában. A tőlünk nyugatabbra kezdetű mondatoktól mindíg kirázott a hideg de.. Érdemes megnézni,hogy pl.ausztriában a mai napig sokan/fiatalok,1o-30 éves/hordanak vasár és ünnep napon népviseletet! Büszkén! Ja és mobiltelefonálnak,autóznak,blogoznak! A lényeg a következő:ha valamit megőrzöl a régi értékekből akkor teszel akarácsonyi konzumidiótizmus ellen többekközött.Most Mencinek nem vagyok néprajzos csak szeretem.Na kérem a hármas osztatú házról visszatekintve:kicsi,füstös,zsúfolt.A történelmet és a régi dolgokat visszatekintve vizsgálni megtévesztő lehet,próbáld úgy nézni ahogy öregapád ill.dédapád nézte a dolgokat. Visszatérve a hármasosztatú vagy parasztházhoz az úgy müködött mint egy élő organizmus szerves részeként öseink életének Még valami nem ültek otthon egésznap,volt más dolguk is/jó télen többet,de akkor sem a tv vagy az internetet nyomták.Beszélgettek és más emberi dolgokat műveltek. Na,lehet,hogy kicsit zagyva voltam de a legényavatásról ezek jutottak eszembe.
P.mester 2012.02.15. 18:47:15
@MA:
Hali!
Ha ezt a legényavatásnak mondott eseményt színházKÉNT definiálnák, ez a poszt meg sem született volna. Hogy itt valójában színházról van szó, úgy tűnik, a legényavatók és -avatottak nem reflektálták le. Erre utal, hogy "felelevenítésről" és "színpadon kívüli" megjelenítésről beszélnek. Szerintem pont ez az illúzió. Azt tételezik, hogy ezt a rítust megélik, pedig csak eljátsszák. Ebből a legényavatásból hiányzik az a társadalmi funkció, amely a maga korában megvolt. Mi változik a gyakorlati életükben azzal, hogy legénnyé avatták őket? Semmi. Régen viszont ennek kézzelfogható következményei voltak. És ez a különbség az akkori és a mostani között. Ez utóbbi játék, előadás, nem válik az életük részévé, nincs különösebb tétje, nem vezet át sehová. Márpedig ha hiányzik (mint Gennep mondja) "az átmenet rítusa", akkor ez nem az, ami. A körítés megvan, csak épp a lényeg hiányzik belőle. Épp ezért színház. A színpadon megölik Desdemonát, de a néző tudja, hogy ezt csak eljátszották, valójában nem szúrták le a színészt. (Persze van, aki gyűjt Esmeralda szemműtétjére, ugye.) Ez a legényavatás színház, még ha ezzel - úgy tűnik - nincsenek is tisztában. Eljátszani persze el lehet, ezzel nincs gond, na de autentikusan átélni? Aki barokk zenét játszik (te használod a "játszik" szót), nem gondolja, hogy a barokk korban él. Olyan lenne, mint a Beszterce ostroma c. Mixát-regény Don Quijotéra hajazó főhőse, aki a modern korban azt hiszi, a középkorban él.
Hali!
Ha ezt a legényavatásnak mondott eseményt színházKÉNT definiálnák, ez a poszt meg sem született volna. Hogy itt valójában színházról van szó, úgy tűnik, a legényavatók és -avatottak nem reflektálták le. Erre utal, hogy "felelevenítésről" és "színpadon kívüli" megjelenítésről beszélnek. Szerintem pont ez az illúzió. Azt tételezik, hogy ezt a rítust megélik, pedig csak eljátsszák. Ebből a legényavatásból hiányzik az a társadalmi funkció, amely a maga korában megvolt. Mi változik a gyakorlati életükben azzal, hogy legénnyé avatták őket? Semmi. Régen viszont ennek kézzelfogható következményei voltak. És ez a különbség az akkori és a mostani között. Ez utóbbi játék, előadás, nem válik az életük részévé, nincs különösebb tétje, nem vezet át sehová. Márpedig ha hiányzik (mint Gennep mondja) "az átmenet rítusa", akkor ez nem az, ami. A körítés megvan, csak épp a lényeg hiányzik belőle. Épp ezért színház. A színpadon megölik Desdemonát, de a néző tudja, hogy ezt csak eljátszották, valójában nem szúrták le a színészt. (Persze van, aki gyűjt Esmeralda szemműtétjére, ugye.) Ez a legényavatás színház, még ha ezzel - úgy tűnik - nincsenek is tisztában. Eljátszani persze el lehet, ezzel nincs gond, na de autentikusan átélni? Aki barokk zenét játszik (te használod a "játszik" szót), nem gondolja, hogy a barokk korban él. Olyan lenne, mint a Beszterce ostroma c. Mixát-regény Don Quijotéra hajazó főhőse, aki a modern korban azt hiszi, a középkorban él.
Menci 2012.02.15. 19:46:14
@gao: 1. Tőlünk Nyugatra: Igen, ismerem kicsit a jelenséget. A Tracht, a Dirndl, a Steieranzug a divat része lett. Integrálódott a mai társadalomba, része lett annak. Ezért ÉLŐ. Itt és most.
2. Tőlünk Nyugatra: láttam 3x-4x akkora parasztházakat, portákat, mint amit errefelé ismerünk. Ők sem tv-ztek, ők sem interneteztek, dolgoztak mint mindenhol, - de más volt a lakás-kultúrájuk. Jó, hogy nagyapámat emlegeted. Mai napig sem értem, miért épitett 3 gyerekkel 2 szoba-konyhát, amiből 1 szobát boltnak használt. Helye volt elég, segitsége is, téglája is, faanyag is. Mi akadályozta, hogy nagyobbat épitsen? Tudom, hogy boldogok voltak. Tudom, hogy beszélgettek, mulattak alkalomadtán, emberi dolgokat műveltek. ÉN akkor sem értem őket, a mai fejemmel. Az Ő fejűkkel? Ez volt a szokás, itt mindenki igy és ekkorát épitett. Élég, mert "elég". Olvastam eleget a témában, láttam is példákat. Megérteni akkor sem tudom, csak tolerálni, elfogadni. Ők ők voltak, én én vagyok. Ők ismerték Kapuvárt, én már talán többet.
2. Tőlünk Nyugatra: láttam 3x-4x akkora parasztházakat, portákat, mint amit errefelé ismerünk. Ők sem tv-ztek, ők sem interneteztek, dolgoztak mint mindenhol, - de más volt a lakás-kultúrájuk. Jó, hogy nagyapámat emlegeted. Mai napig sem értem, miért épitett 3 gyerekkel 2 szoba-konyhát, amiből 1 szobát boltnak használt. Helye volt elég, segitsége is, téglája is, faanyag is. Mi akadályozta, hogy nagyobbat épitsen? Tudom, hogy boldogok voltak. Tudom, hogy beszélgettek, mulattak alkalomadtán, emberi dolgokat műveltek. ÉN akkor sem értem őket, a mai fejemmel. Az Ő fejűkkel? Ez volt a szokás, itt mindenki igy és ekkorát épitett. Élég, mert "elég". Olvastam eleget a témában, láttam is példákat. Megérteni akkor sem tudom, csak tolerálni, elfogadni. Ők ők voltak, én én vagyok. Ők ismerték Kapuvárt, én már talán többet.
gao 2012.02.16. 20:58:46
@Menci: Bocs,hogy írtam vágod az osztrák népviseletet de,nem egy malomban őrlünk.Lehet soha nem fogod érteni azt a világot,mert Ők leszarták,hogy három gyerek miként fog elférni 40négyzetméteren más dolgok voltak fontosak számukra.Ahogy számomra is,számodra is...Lehet vitázgatni,hogy kinek jobb a kis világa.Most megyek és behúzok egy pohár fehér fröccsöt.Kellemes estét.
Menci 2012.02.16. 22:22:49
@gao: Biztos, hogy más malomban őrlünk? A fröccsel viszont egyetértek.
Menci 2012.02.16. 23:01:14
@gao: Bár én télen inkább viz nélkül preferálom.
gao 2012.02.17. 12:03:35
Fröccs víz nélkül? Na jó félre a tréfát!Fröccs balra el.Azt akartam írni,hogy részemről lerágott csont a téma és szerintem jobb volt az a világ!/Érdemes utánna nézni,hogy pl a 19.sz.ban a németalföldön a családok egy nagy szekrényszerü alkalmatosságban aludtak egymás alatt-fölött.Oké,oké téma lezárva/.
csitei 2012.02.18. 14:04:52
Kedves Cikkíró!
Sajnálom, hogy te így gondolod. Jómagam alapító tagja vagyok a Kapuvári Legénycéhnek, Csitei Gábornak hívnak, bizonyára tudod ki vagyok, miután már írtál rólam (akkor is tudatlanul).
Szóval, ha valóban szeretnéd megismerni a legénycéh mai működését, társadalmi szerepét, a jelenlegi közösségben betöltött funkcióját, keress fel személyesen! Óriási tévedéseket írtál le, sajnos én téged nem ismerlek. A leírtak alapján te NEM tudsz közösségben gondolkodni, dolgozni! De én nem ítélkezem! Szóval .... várunk!
Sajnálom, hogy te így gondolod. Jómagam alapító tagja vagyok a Kapuvári Legénycéhnek, Csitei Gábornak hívnak, bizonyára tudod ki vagyok, miután már írtál rólam (akkor is tudatlanul).
Szóval, ha valóban szeretnéd megismerni a legénycéh mai működését, társadalmi szerepét, a jelenlegi közösségben betöltött funkcióját, keress fel személyesen! Óriási tévedéseket írtál le, sajnos én téged nem ismerlek. A leírtak alapján te NEM tudsz közösségben gondolkodni, dolgozni! De én nem ítélkezem! Szóval .... várunk!
P.mester 2012.02.19. 09:09:09
Kedves Gábor,
köszönöm a kommented, de ez engem nem győzött meg, ellenérvként csak ismételni tudnám magam. Írd már le, légy oly kedves, mi a "társadalmi szerepe, a jelenlegi közösségben betöltött funkciója" a legényvatásnak titulált akciótoknak? Másfelől mi alapján vontad le, hogy " te NEM tudsz közösségben gondolkodni"? Bizonyára így van, de fejtsd mán ki, lécci.
köszönöm a kommented, de ez engem nem győzött meg, ellenérvként csak ismételni tudnám magam. Írd már le, légy oly kedves, mi a "társadalmi szerepe, a jelenlegi közösségben betöltött funkciója" a legényvatásnak titulált akciótoknak? Másfelől mi alapján vontad le, hogy " te NEM tudsz közösségben gondolkodni"? Bizonyára így van, de fejtsd mán ki, lécci.
P.mester 2012.02.22. 14:39:23
@csitei:
Kedves Gábor,
nem kívánsz reagálni?
Továbbá: sikeresen megkaptad privát üzimet? Mert eddig még arra sem érkezett válasz.
Kedves Gábor,
nem kívánsz reagálni?
Továbbá: sikeresen megkaptad privát üzimet? Mert eddig még arra sem érkezett válasz.
miami press 2012.02.23. 20:48:58
@csitei: Érdekes vitának nézünk elébe. Társadalomról, közösségről, közösségi szerepvállalásról, hagyományról, ítéletről, ítélkezésről, nemítélkezésről. Érdeklődéssel várjuk. (Bár, ha P. mestert magadhoz berendeled, akkor mi - a nyilvánosság - vajmi keveset fogunk ebből élvezni. Hmm. Valahogy nem elegáns.)
csitei 2012.02.23. 22:42:07
Kedves Bloggolók! Véleményem szerint nem érdemes itt vitázni! Viszont személyesen (amennyiben van rá igény) szívesen kifejtem a véleményem.
Ahhoz, hogy vki megértse az álláspontomat (pontunkat), nem árt, ha közelebbről megtekinti azt a tevékenységet, amit mi végzünk! A Néptánciskolai falai közt jelenleg 364 gyermek ismerkedik a néptánccal, népzenével, hagyományokkal ... gyertek el egy-egy foglalkozásra! Utána egy jó beszélgetésre ...
Ahhoz, hogy vki megértse az álláspontomat (pontunkat), nem árt, ha közelebbről megtekinti azt a tevékenységet, amit mi végzünk! A Néptánciskolai falai közt jelenleg 364 gyermek ismerkedik a néptánccal, népzenével, hagyományokkal ... gyertek el egy-egy foglalkozásra! Utána egy jó beszélgetésre ...
P.mester 2012.02.24. 10:25:19
@csitei:
Kedves Gábor,
köszönöm reagálásodat, bár az a felvetett kérdéseket érdemben nem érinti.
Nem igazán világos a szavaidból, hogy ITT nem érdemes vitázni, vagy egyáltalán nem érdemes vitázni a felvetett kérdésekről. Természetesen szívesen beszélgetek veled személyesen is, amint azt privát üzenetemben írtam (apropó: megkaptad?), és bár mint értesültem róla, én nem vagyok közösségi ember, de csatlakoznék "miami press" kolléga felvetéséhez. Ugyanis egy személyes beszélgetés önmagában nem szolgálná a közösség érdekeit, érdemesebb lenne tehát az érveket és ellenérveket nyilvános térben (pl. itt) ütköztetni, hiszen bizonyára másokat is érdekelne a dolog, és esetleg ők is hozzá tudnának szólni, közösségileg. Mint nem-közösségi ember úgy gondolom, így lehetne megtestesíteni a "közösségben gondolkodni, dolgozni" ideáját. Tehát örömmel venném, ha ellenérveidet, ha van rá módod és tudsz rá időt szakítani, itt, mindenki számára hozzáférhető módon fejtenéd ki.
Természetesen a néptánciskoláról is beszélgethetünk, de, ugye, ez egy másik téma. Mert az eredeti kérdésfelvetés az volt, hogy a mai legényavatás mennyiben élő, és mennyiben színház, illetve hogy mi manapság a társadalmi funkciója.
Kedves Gábor,
köszönöm reagálásodat, bár az a felvetett kérdéseket érdemben nem érinti.
Nem igazán világos a szavaidból, hogy ITT nem érdemes vitázni, vagy egyáltalán nem érdemes vitázni a felvetett kérdésekről. Természetesen szívesen beszélgetek veled személyesen is, amint azt privát üzenetemben írtam (apropó: megkaptad?), és bár mint értesültem róla, én nem vagyok közösségi ember, de csatlakoznék "miami press" kolléga felvetéséhez. Ugyanis egy személyes beszélgetés önmagában nem szolgálná a közösség érdekeit, érdemesebb lenne tehát az érveket és ellenérveket nyilvános térben (pl. itt) ütköztetni, hiszen bizonyára másokat is érdekelne a dolog, és esetleg ők is hozzá tudnának szólni, közösségileg. Mint nem-közösségi ember úgy gondolom, így lehetne megtestesíteni a "közösségben gondolkodni, dolgozni" ideáját. Tehát örömmel venném, ha ellenérveidet, ha van rá módod és tudsz rá időt szakítani, itt, mindenki számára hozzáférhető módon fejtenéd ki.
Természetesen a néptánciskoláról is beszélgethetünk, de, ugye, ez egy másik téma. Mert az eredeti kérdésfelvetés az volt, hogy a mai legényavatás mennyiben élő, és mennyiben színház, illetve hogy mi manapság a társadalmi funkciója.
Ikvafalvy 2012.03.01. 19:59:03
Erdekelne,hogy "merre" is tart a tema!!
Talan folynak a "titkos":D
targyalasok??? Most akkoo,hun lesz a
vita ,ITT vagy sehuu! Maa mint
iigazz:D:D kapuvarit erdekuune a dolog!
Remellem lesssz,folyt.kov.!!
Udv
Talan folynak a "titkos":D
targyalasok??? Most akkoo,hun lesz a
vita ,ITT vagy sehuu! Maa mint
iigazz:D:D kapuvarit erdekuune a dolog!
Remellem lesssz,folyt.kov.!!
Udv
P.mester 2012.03.05. 16:46:02
@Ikvafalvy:
A válaszok elakadhattak a kibertér virtuális spirálgalaxisában. Úgy tűnik, a Zinternet nem tud közösségben gondolkodni, elvégre ő maga nem is szósöl média.
A válaszok elakadhattak a kibertér virtuális spirálgalaxisában. Úgy tűnik, a Zinternet nem tud közösségben gondolkodni, elvégre ő maga nem is szósöl média.
VZsu 2012.10.22. 00:03:14
A cybertérben most, kicsit megkésve akadtam erre a témára. Legényavatás...
1. A Kapuvár Néptáncegyüttes repertoárjának "hagyományőrző" műsorszáma, a Kapuváron felgyűjtött népdalokra, tánclépésekre, és szokásokra alapozva a koreográfiát Simon András állította össze. Az összeállítással az együttes hagyományőrző kategóriában kiváló minősítést kapott a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség által rendezett minősítsen, azt hiszem 2004-ben. ( A hagyományőrző szót azért tettem idézőjelbe, mert ezt a kategóriát így nevezik táncos berkeken belül. A szót, a jelentését lehet analizálni- nem akarják ellopni, akkor miért kell őrizni-, de így hívják és kész!)
A koreográfia színpadra készült, a nézőknek nyújt lehetőséget, hogy ízelítőt kapjanak az avatás ceremóniájából és az azt követő mulatságból. Természetesen a színpadon nem valódi avatás zajlik, mint ahogy egy lakodalmas táncnál sem a valóságban fogad őrök hűséget a menyasszony és a vőlegény... vagy a filmekben sem halnak meg igazán... Tehát ez a része "színház"!
2. Legényavatás,mint szertartás.
Szerintem, azt senki nem állította, hogy teljesen azonos a rég múlt avatásaival... sem a próbatételekben, sem a vele járó jogokkal.
Ha valaki, aki elmúlt 16 éves, jelentkezni akar a legénycéhbe keresztapát kell felkérnie a legénycéh tagjai közül. A választott keresztapa nyújt segítséget felkészülésben.
A próbatételek teljesítésével az avatandó bizonyíthatja rátermettségét. Fizikai, ügyességi, szellemi próbákon kell megfelelnie. Azért az belátható, hogy ez a mai élethez sem árt!
A közösségben betöltött szerepéről annyit tudok, amit látok: a legénycéh tagjai összetartanak, a közösség felnéz azokra, akik volt/van bátorságuk jelentkezni és kiállják a próbákat. Tény, hogy egyenlőre csak néptáncosok közül avattak puhabot legénnyé, pedig bárki jelentkezhet, aki elmúlt 16 éves! Sajnos szélesebb társadalmi körökből még nem volt jelentkező...
Nők nem vehetnek részt az avatáson, csak az avatás utáni mulatságban.
Az,az állítás, hogy eljátszák csak...és nem megélik a résztvevők az avatást, egyenesen felháborító! Az avatáson túl esett legények közül szerintem senki nem tekintette játéknak... Elmondásaik alapján, mindenki komoly kihívásként élte meg. Sőt!
De azt hiszem, leghitelesebben a saját érzéseimről írhatok: Én aggódtam az avatás idején, BÜSZKE vagyok rá, hogy a fiaim a kiállták a próbákat, avatott legények, a kapuvári legénycéh tagjai!
1. A Kapuvár Néptáncegyüttes repertoárjának "hagyományőrző" műsorszáma, a Kapuváron felgyűjtött népdalokra, tánclépésekre, és szokásokra alapozva a koreográfiát Simon András állította össze. Az összeállítással az együttes hagyományőrző kategóriában kiváló minősítést kapott a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség által rendezett minősítsen, azt hiszem 2004-ben. ( A hagyományőrző szót azért tettem idézőjelbe, mert ezt a kategóriát így nevezik táncos berkeken belül. A szót, a jelentését lehet analizálni- nem akarják ellopni, akkor miért kell őrizni-, de így hívják és kész!)
A koreográfia színpadra készült, a nézőknek nyújt lehetőséget, hogy ízelítőt kapjanak az avatás ceremóniájából és az azt követő mulatságból. Természetesen a színpadon nem valódi avatás zajlik, mint ahogy egy lakodalmas táncnál sem a valóságban fogad őrök hűséget a menyasszony és a vőlegény... vagy a filmekben sem halnak meg igazán... Tehát ez a része "színház"!
2. Legényavatás,mint szertartás.
Szerintem, azt senki nem állította, hogy teljesen azonos a rég múlt avatásaival... sem a próbatételekben, sem a vele járó jogokkal.
Ha valaki, aki elmúlt 16 éves, jelentkezni akar a legénycéhbe keresztapát kell felkérnie a legénycéh tagjai közül. A választott keresztapa nyújt segítséget felkészülésben.
A próbatételek teljesítésével az avatandó bizonyíthatja rátermettségét. Fizikai, ügyességi, szellemi próbákon kell megfelelnie. Azért az belátható, hogy ez a mai élethez sem árt!
A közösségben betöltött szerepéről annyit tudok, amit látok: a legénycéh tagjai összetartanak, a közösség felnéz azokra, akik volt/van bátorságuk jelentkezni és kiállják a próbákat. Tény, hogy egyenlőre csak néptáncosok közül avattak puhabot legénnyé, pedig bárki jelentkezhet, aki elmúlt 16 éves! Sajnos szélesebb társadalmi körökből még nem volt jelentkező...
Nők nem vehetnek részt az avatáson, csak az avatás utáni mulatságban.
Az,az állítás, hogy eljátszák csak...és nem megélik a résztvevők az avatást, egyenesen felháborító! Az avatáson túl esett legények közül szerintem senki nem tekintette játéknak... Elmondásaik alapján, mindenki komoly kihívásként élte meg. Sőt!
De azt hiszem, leghitelesebben a saját érzéseimről írhatok: Én aggódtam az avatás idején, BÜSZKE vagyok rá, hogy a fiaim a kiállták a próbákat, avatott legények, a kapuvári legénycéh tagjai!