1704 elején a kurucok dunántúli hatalma tiszavirág-életűnek bizonyult. Siegbert Heister március 21-én megindított ellentámadása során Károlyi Sándor csapatait a Nezsider–Óvár–Győr vonalon visszakergette a Rába folyó mögé, a dunántúli csapatok hadvezére csak nagy nehézségek árán tudott visszajutni a kurucok dunántúli főhadiszállására, Pápára. Miután Károlyi ott seregszemlét tartva döbbenten tapasztalta, hogy serege szétszéledt, úgy döntött, Dunaföldvárnál elhagyja az országrészt, és feladja a „végzetes földet”. Károlyi 1704. március 26-a körül vonult el Pápáról, március 29-én már Soltról keltezte egyik levelét Nyíri András ezereskapitánynak. Heister, miután Győrig újból császári kézbe helyezte a Dunántúlt, néhány napig Győrben leparkolta magát, hogy mielőtt újabb támadó hadműveletekre szánná el magát, megsasolja a kialakult helyzetet. Habár a hadszervezet, a hadi gazdálkodás és a hátország megteremtésének nehézségei (katonaállítási problémák, szökések, élelmezés, prédálás, önkényeskedés, vallási ellenségeskedések stb.) miatt a kurucok dunántúli hatalmának bukása nem nevezhető váratlannak, sőt inkább szükségszerűnek, mindez napok alatt bekövetkezett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akkor, amikor Károlyi március végén átköltözött a Duna–Tisza közére, a kurucok az egész Dunántúlon azonnal elvesztették volna hatalmukat (sőt, Simontornya például a Dunántúl egészének visszafoglalása után is kuruc kézen maradt egy ideig). Úgy tűnik, a Rábaköz és Kapuvár is tartotta még magát néhány napig, amelyben minden bizonnyal szerepet játszott az is, hogy támadását szüneteltetve Heister néhány napig Győrnél hesszelt. Bár korábban elnagyoltan írtam már a szabadságharc ezen felvonásának helyi eseményeiről, érdemes rázúmolni, pontosan mikor és hogyan került vissza császári kézre Kapuvár az első dunántúli hadjárat összeomlása során.
 
 
Stratégiai fekvését és a császári csapatok aktuális elhelyezkedését tekintve Kapuvár helyzete nem mondható éppen szerencsésnek. Az első dunántúli hadjárat során sem Sopron, sem pedig Győr nem hódolt meg a kurucoknak, mindvégig aulikus maradt, ráadásul március vége óta Heister Győrnél állomásozott. A kurucok által bírt Rábaköz és Kapuvár tehát mintegy harapófogóba került, keletről és nyugatról is ellenséges csapatok álltak, a maradék kuruc csapatokkal való kapcsolatot a déli irány jelentette. Ráadásul sem Győr, sem pedig Sopron nem volt január és március között a kurucok által hermetikusan körülzárva, onnan a császárhű katonák ki-kicsaptak, amint ezt a félig-meddig ostromzár alá vett Sopronból támadó Blumberg báró példája is mutatja.
            Heister támadásának hírére ugyanis Blumberg március 23-án támadást intézett a Csery Mihály ezereskapitány vezetése alatt Sopron alatt álló kurucok ellen, Csery Sopron sikertelen februári ostroma után a város szemmel tartásával volt megbízva. A Dobner polgármester által még februárban behívott Blumberg ugyanis 11 óra tájban Kópházánál rajtaütött Csery 250 hajdúján, akik délután három óráig küzdöttek, de végül vereséget szenvedtek. Az életben maradt katonák szétszéledtek, Csery Mihály pedig március 24-én egészen Sárvárig húzódott vissza, amely onnan tudható, hogy március 25-i levelét, melyben tudósítja Károlyit a bátor futásról, onnan keltezte. Egyúttal arról is jelentést tett feljebbvalójának, hogy a hadiipar megszervezésével (többek között a babóti salétromfőző műhely erre a célra való felhasználásával) március elején megbízott Luka Benedeket is kiszorították a császáriak Lakompakról. Csery Mihály kópházi veresége után a még kuruc kézen lévő Kapuvár felé is megnyílt az út a császárhű erők számára, nyugat felől ugyanis lényegében védtelenné vált. A Keszőn tartózkodó Foky János kapitánynak március 25-én már tudomása volt a kópházi vereségről, sőt ennek kapcsán olyan hírekről értesült, hogy a labancok már Kapuvárhoz érkeztek, és az ottani rábai átkelőt vették ostrom alá. Ez a hír azonban másnapra kacsának bizonyult, ugyanis Foky annak érdekében, hogy megbizonyosodjon a hír valóságosságáról, a kapuvári passushoz kémet küldött ki, aki azt jelentette neki, hogy nincsenek ott császáriak. Ezt a két levelet korábbi posztomban idéztem. Ebből tehát következik, hogy március 26-án, amikor Károlyi Sándor elhagyta Pápát, Kapuvár még kuruc kézen volt. Ahogyan azonban Sopron felől megnyílt az út, a másik oldalról, kelet felől is gyakran portyázott a győri császári őrség a környező falvakra; ami tehát Kapuvárt illeti, szorult a hurok.
            A Rábaköz tehát a császárhű Sopron és Győr közé ékelődött be kuruc zárványként. A soproni polgár, Csányi János március 30-án azt jegyezte fel német nyelvű krónikájában, hogy olyan hírt kapott, miszerint Kőszeg még tartja magát, azonban az egész Rábaköz már meghódolt Heister előtt. (Denn 30 Marty. alss am Sontag nach Ostern, ist die Zeitung ankamen, wie dass sich die ganze Rabau schon gehultiget [zöngétlenít a drága; gehuldiget, azaz meghódolt] hätte, den General Heuster, hingegen aber die Günser wären noch alle Gruzisch.). Csányi értesülése azonban az egykorú levelezések alapján nem felelhet meg a valóságnak, a Rábaköz ekkor még kuruc lehetett. Kapuvár valószínűleg még április 4-én sem hódolt be a császáriaknak, ugyanis Sándor László aznap Pápakovácsiból kelt levelében arról tudósítja a Fehérváron tartózkodó Esterházy Dánielt, hogy „még mind Rábaköz, mind Kemenesallya megtartotta hívségét”. Sőt Sándor László meglehetősen optimista tervet vázolt fel Esterházynak, egy offenzív hadműveletet. Arra kérte a Károlyi távozása folytán a dunántúli kuruc hadak elsőszámú vezetőjévé előlépett grófot, küldjön számára csapatokat, hogy a Rábaközben sikeresen ronthassanak rá a császáriakra, akiket a „Rábaközben is megszorithattnánk”. Az ezereskapitány azt a hírt hallotta, hogy maga Bercsényi Miklós is átköltözik a Csallóközből a Dunán, hogy a Rábaköz segítségére siessen, ez azonban minden bizonnyal tévedés volt, mert a főkapitány leveleiből nincs erre a lépésre utaló nyom (legalábbis én nem találkoztam vele). Ehelyett Bercsényi Nagyszombatban április 5-én kelt levelében Károlyit fikázza, amiért az nem maradt Pápán, vagy nem fordult Sopron felé, hogy harapófogóba zárják a császári alakulatokat („Ha Pápán subsistált volna kegyelmed, vagy fölment volna Sopronnak: úgy is közrevettük volna az németet”).
            Sándor László nem maradt magányos ezzel a támadási tervvel. Egy másik ezereskapitány, Szekeres István ugyanis április 5-én arról értesítette sms-ben Esterházy Dánielt, hogy a hírek szerint a németet a Rábaközben megszorították és „ha az lovaim gyözhetik, ma azon lészek, oda verödgyem”, hogy szembeszálljon Heister hadaival. Erre azonban nem került sor, Szekeres el sem jutott a Rábaközbe, mert Heister Fehérvár elleni támadása miatt visszafordulni kényszerült.
Sándor Lászlóval és Szekeres Istvánnal szemben azonban gróf Esterházy Dániel – aki kezdetben a kurucok oldalán harcolók közül az egyetlen arisztokrata származású generális volt – szögesen ellenkező elképzelést ötlött ki. Április 3-án kiáltvány intézett a nyugat-dunántúliakhoz, „kiváltképpen az Rábán föllyül lakozóknak”, hogy ne térjenek át a császár hűségére, két nappal később pedig arra szólította fel a maradék kuruc hadakat, hogy Fehérvárnál gyülekezzenek, ahol megverhetik Heistert: „Kegyelmetek mindgyárt magok hadaival ide Fejérvárra, se órát se napot ne várjonak, éjel nappal siessen, most vagyon ideje eccer, hogy ellenségeinket confundálhassuk [összezavarhassuk] s régen óhajtót szabadságunkat megnyerhessük”. Vagyis Esterházy nemhogy nem a Rábaközben akart megütközni a császári haderővel, mint Szekeres, hanem éppen hogy elvonta onnan az amúgy is már oszlóban lévő katonai alakulatokat azzal, hogy Fehérvárra rendelte őket. Siegbert Heister ugyanis győri pihije után nem a Rábaköz felé támadt, hanem a fehérvári kuruc fészek elfoglalását tekintette elsődleges feladatának, és április 6-án Kisbéren át a város alá vonult, ahová 8-án érkezett meg. Másnap sikeres támadást indított Fehérvár ellen, így április 9–10-ére a dunántúli kuruc hatalom utolsó jelentősebb központja is térdre rogyott. Esterházy Dániel megmaradt katonáival, többek között Szekeres Istvánnal együtt elmenekült a Dunán át, vagyis ugyanúgy elhagyta a dunántúli országrészt, mint néhány nappal korábban Károlyi Sándor. Ezzel a kurucok hatalma néhány kivételtől eltekintve végleg romba dőlt a végzetes földön.
Április 9-én Esterházy Pál Bécsből írt levelében már többek között Sopron megye behódolását befejezettnek tekintette: „Groff Nádasdi Tamás uram Sopron felé innen leköldetettvén, már Sopron és Vas vármegyéket egészen reducálta, most megyén Szala és Somogy vármegyékben. Istennek légyen hála már egészlen ez a föld eö Fölsége hivségire megtért”. Esterházynak Sopron megye visszafoglalása nemcsak közhatalmi funkciója (nádori pozíciója) miatt lehetett fontos, hanem magánföldesúrként is, birtokai ugyanis, a kapuvári uradalommal együtt elsődlegesen ebben a megyében feküdtek, így személyesen is felszabadulásként élhette meg a kurucok fölött aratott győzelmet. Pálffy Miklós gróf ettől a levéltől feltehetően nem függetlenül ugyanezt írta szintén Bécsből: „Sopron, Vas és Szála vármegyék is homagiumott letévén, ujobban eö Fölsége hivségére megeskűttek”.
Mindebből következik, hogy a megyével együtt ekkor már Kapuvár is visszatért a császár hűségére. Tekintettel arra, hogy április 4-én még a kurucok kezén volt, április 5. és 9. között válhatott Kapuvár ismét császárpártivá. I. Lipót császár már 1704. március 25-én amnesztiarendeletet bocsátott ki, melyben büntetlenséget ígért mindazoknak, akik tizenöt napon belül visszatérnek az ő hűségére. Ennek folytán például Balogh Ádám is, aki hadsereg-szervezési gondok miatt február 2-án Károlyi parancsa ellenére nem tudta katonáit Kapuvárra irányítani, visszatért a császárpártiak táborába. Esterházy Pál is hasonló amnesztiális pátenst adott ki Sopron vármegyéhez, így az egykori kurucok tömege borult I. Lipót feneséges lábai elé, de májusban kezdetét vette a második kuruc attak.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr243874521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ikvafalvy 2012.01.27. 04:01:36

Hello,P.mester!
Mint mindig,nnagyszeru az iromanyod!!!!
Ezt is 'elqurtuk"!:D
Udv.

P.mester 2012.01.27. 09:30:40

Drága Ikvafalvy,

köszönöm a poszt olvasását és a kommentet.
Nem is kell olyan nagyon visszamenni az időben, hogy lássuk, szabadságharcaink kapitulációval végződnek.
süti beállítások módosítása