A zavaros koncepciónak és az ergya kivitelelezésnek a csimborasszójára sikerült felhágnia annak az '56-os emlékműnek, amelyet a Katolikus Iskola előtt állítottak fel.
 
           Az elmúttnyócév alatt Kapuváron újonnan felavatott emlékművek és -táblák – a két ’56-os emlékmű, az 1919-es emlékoszlop, Wass Albert szobra, az 1956-os emléktábla – a szimbolikus politizálás martalékaivá váltak. Aligha nehéz felfigyelni a tendenciára, arra, hogy ezek az emlékművek tematikailag feltűnően egy irányba mutatnak. A kommunizmussal kapcsolatba hozható, vagy a használat során kapcsolatba hozott (vö. Wass Albert) szobrászati témák a város közterein jócskán felül vannak reprezentálva, amely aligha tekinthető véletlennek. Önmagában beszédes, hogy a Párt és az ernyője alatt babusgatott, civilnek hazudott szervezetek ezeket az emlékműveket emlékezés helyett politikai eszközként használják. Nyilvánvaló: pontosan ezért is lett felállítva ilyen rövid idő alatt ilyen sok hasonló tematikájú emlékmű. Bármennyire is nyilatkozza szinte minden héten valamelyik sajtótermékben Hámori György, hogy Kapuváron sikerült a pártpolitikai érdekeket háttérbe szorítani, ezeket az alkotásokat éppen ők pártpolitikai célokra igyekeznek kiaknázni. Az alkotások célja, hogy azok tövéhez a bevált rituáléknak megfelelően kommunistázni és hazaárulózni zarándokolhassanak a jóoldaliak. Mire egy-egy ünnep alkalmával a végére érnek az összes ilyenfajta emlékmű és emléktábla megkoszorúzásának, már vacsiidőre jár.
De az, hogy ezeket a munkákat aktuálpolitikai célokra használják, a problémának csak az egyik oldala. A másik oldala a dolognak, hogy ezeknek az emlékműveknek a művészi kvalitása kritikán aluli, gagyik, szarok, esztétikai szempontból bóvlinak minősíthetők, ahogyan az bóvliországhoz illik. Aligha hiszem, hogy a lektori szakvélemény ezek mellett szó nélkül ment el, már ha volt egyáltalán szakmai zsűrizés, amely egyébiránt kötelező lenne. A kreativitás és a fantázia totális hiánya, az amatőrizmus, a teszkó gazdaságos szimbolika, a barkácsolás e cunamiját is sikerült tökélyre fejlesztenie Sarkady Antal fércművének. A zavaros koncepciónak és az ergya kivitelezésnek a csimborasszójára sikerült felhágnia ennek az ’56-os emlékműnek, amelyet a Katolikus Iskola előtt állítottak fel. Ki is kellene tenni rá a 18-as karikát, nehogy a negyedikes Pannika (vagy mostanában: Kimberli) maradandó sérüléseket szerezzen, amikor a játszótér felé menet rápillant.
Ezt a cuccot 2006-ban avatták, ugyanabban az évben, amikor a másik ’56-os emlékművet is, elvégre a magyarschágot számban mérik, annál magyarabbak vagyunk, minél több 56-os emlékművet avatunk. Az alkotó oeuvre-jén és politikai megnyilvánulásain végigszánkózva aligha lehet kétséges az ideológiai szándék, amely meg is adja az emlékmű értelmezési keretét: a barkácsolás (bricolage) ötletszerűségét. Már az anyaghasználatban megmutatkozó kavalkádot sem értem. Az emlékmű talapzata kő, arra jön a fafaragvány, a tetejét pedig bádoglemez koronázza. Fogalmam sincs, mi lehet a szimbolikus mondanivalója ennek a zagyva, vegyes technikának. Olyan, mintha az alkotó anyaghiánnyal küszködött volna, és ami selejtként innen-onnan megmaradt, egy kis kő, egy kis fa, egy kis fém, azt igyekezett volna ökonomikusan felhasználni. Na de hogy. Az alap nagy szakértelemmel lett leviacolorozva – asszem, viacolornak hívják ezt a burkolatot, mely az dísztérkő-burkolás trendi, ámbátor egyik leggányabb anyaga. A kötőanyag minduntalan előbukkan a kövek közül, némely helyen pedig rések, sőt lyukak tátonganak, mintha csak a „művész” azt a markos-nádasi üzenetet akarta volna illusztrálni, hogy az ország oldalát ’56-ban megrágta a SZU.
  
 
 
 
 
 Úgy látszik maradt még neki a lomtárban egy máshonnan hulladékként előkapart fatörzse, gondolta, hát beleépíti azt is. Az törzsből nyíló két ág alá odavésett a mester valami galambra hajazó motívumot, teletetoválva szerencsétlen madár hátsószárnyát rovásírásszerű karakterekkel. Hogy aztán ez mi a bánatot akar üzenni, az előttem homályban marad.

A legfaszagányosabb azonban mégis csak az, amit rápakolt a fatörzs tetejére. Úgy tűnik, maradhatott még a gyerekkori játék barkácskészletből néhány fémdarab, azt pedig tehetséges emberünk rácsavarozta a fára. Tekintve, hogy e műremek aljára „Az Andau-i híd” felirat van rávezetve (bár olyan apróságokra ne adjunk, hogy az az névelő ide tök fölösleges), ez a fémkacat szimbolizálná az andaui hidat. Ott azonban csökevény agyam már tehetetlen, amikor azt látom, hogy a horgászbotról lelopott horgot felhegesztette a hídra. Mit akar ez jelenteni? Ez a szimbólumhalmozó giccsparádé felül múlja a japán manga-áruk felcukrozott cukiságait is. Ám a legelvetemültebb dolog még ezután következik. A Pléhkrisztus mintájára korunk e zsenije csinált egy Pléh Szűz Máriát is, amelynek feje körül a glóriát reprezentálni hivatott fémdarab olyan, mintha most szerelte volna le a rotációs kapáról, vagy ha az utcai harcok után kiselejtezett boxernek akart volna új funkciót kölcsönözni. Lóg róla minden, mint egy agyondíszített karácsonyfán. Ezmiez? Szűz Mária az andaui hídon állva pecázik a Hanság-főcsatornában? Oszt miért? Talán éhes, más megfejtést nem tudok.

 
 
 
 
Ezzel azonban még nincs vége ennek az esztétikai perverziónak, mellyel embert lehetne ölni. A mesteremberünknek meglódulhatott a fantáziája, és lehetett még neki raktáron egy fadarabja, melytől mindenféleképpen meg akart szabadulni. A kompozíció főalakjától teljesen függetlenül egy szívlapát alakú fatörzset is belegyógyított a viacolorba, rá egy mérleget, az igazságosság jelképét faragva. Ezek szerint Szűz Mária az andaui hídon egyensúlyozik fején egy rotációs kapával, miközben horgászbotjának horgával egy tetovált galambot próbál kihalászni a folyóból. Így már minden világos. Ez volt a szerepe az andaui hídnak ’56-ban.
Ha már Nemzetünk Érdemes Művésze, Kerényi Imre az alkotmányos festészettel önként és dalolva lobotómiát hajtott végre magán, érdemes lenne Sarkady Antalnak is betársulnia hozzá, és egy közös műteremből együtt onthatnák a népvidító műveket, felvirágoztatva a 21. századi magyar magasművészetet.
A műterem falára azonban kéretik rávésni ezt is: „UGYANITT TRÁGYA ELADÓ”.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr243438490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

miami press 2011.12.06. 17:10:09

No, ebből megint sértődés lesz. Mert a kritikát nem szeressük.
Én meg csak attól tartok, hogy a városkép újjávarázsolására kapott/szánt közel 700 mio is valami hasonló színvonalon költődik el. Pedig abból már lehetne valamit is csinálni. De ahhoz izlés is kéne. Majd valami negyedrngú építész, meg hasonló szobrász papírra vésik a helyi főideologusok (ld. ->pincérek) zavaros, de magas esztétikával megáldott álmát, hogy aztán valami ideologiai építő vállalkozó pedig mindezt, némi haszon fejében, kőbe zárja. Mindez természetes harmóniával fog belesimúlni a soktornyos (ld. ->csecsek az építészetben), már elkészült városképbe, ami viszont koránt sincs akkora összhangban a múlt század még megmaradt építészeti megoldásaival, no meg valamiféle jóízléssel. A projektben rejlő praktikus megoldásokról meg nem is akarok értekezni. No, de sebaj! Új idők új dalait zengik a zúj ideológusok (ld. ->pincérek), hogy aztán megcélozzanak bizonyos 1944-es állapotokat. Tornyocskák, oszlopocskák, emlékművecskék, asztalkák, költőcskék, szoborparkocskák (co.->pincérek)... Ki leszen cziczomázva a város közepe, mint ama bizonyosnak ama bizonyos valamije. Mert kerényik és megbizók helyben is vannak.

P.mester 2011.12.07. 10:02:28

Persze. Megsértődni az érvelés helyett mindig könnyebb választás. Noha ellenvélemény kifejtésére mindenki számára nyitva áll a kommentbox. Igaz elég nehéz lesz ezt az emlékművet kimosdatni, mert azért aligha hiszem, hogy egy egy alkotásnak úgy kell kinézni, hogy az alapot ellepi a fű, a kövek között pedig jókora rések tátonganak.

A szimbolikus térfoglalás tipikus esete ez. Mi mondjuk meg mi legyen közterületen. Ezt csinálta Horthy, Rákosi, Kádár és ezt csinálja a Fidesz is. Kurzusszobrászatból csak a legritkább esetben született valami jó. Ezért is érdemes ezt a Kerényi-féle "művészettel" összeolvasni. Most mi jövünk! Tessék, akkor mutassátok meg, mit tudtok. Hát ezt.

És én is attól tartok, a városkép rehabilitációja is hasonló színvonalon fog történni. Örülnék, ha nem lenne igazam.

Menci 2011.12.08. 18:29:19

Városkép rehabilitációja: ahogy a köztéri szobrokat manapság futószalagon állítják (valakik - kurzusművészek - meg gyártják), úgy az egyéb beruházásoknál sem várok el nagyobb kritikát, ill. színvonalat. Ez eldönti, ez megrendeli, ez átveszi, ez meg tapsol neki. "(Ugye megint) jók voltunk, vazze!" Hogy erre lennének szakemberek is, akik tényleg értenek az ilyesmihez (mert jók a szakmájukban), akik esztétikailag ÉS funkcionálisan megoldanák a feladatot, azzal nem foglalkozunk. Mert egyrészt ezek a szakemberek esetleg nem a "körhöz" (semilyen körhöz nem) tartoznak, másrészt pedig ahhoz is IQ (és szerénység) kell, hogy az illetékesek (illetéktelenek is) kimondják: ehhez mi nem értünk, jöjjenek a szakemberek. Mert: Nem kurzust akarunk, nem tornyocskát, nem kertitörpét, nem likas követ, nem emlékművet magunknak, hanem egy szép, modern, a meglévőhöz igazodó, de 21. századi, többfunkciós városbelsőt. Hogy majd 50 év múlva tudjanak továbbépítkezni az utódok és ne az "átkost", a "szinvonaltalant" és a "kóczánit" emlegessék a 2012-es rehabilitációval kapcsolatban (meg az elődök édesanyját), amit nem lehet továbbfejleszteni, csak eldózerolni, mint a Hanságot és a Kisrábát illenék.

P.mester 2011.12.08. 19:22:14

Egy példát hadd említsek: a volt járásbíróság épületének felújítását. Itt igazán nem kellett volna valami nagy kreativitás, csak szimplán technika. Azért nem vagyok kibékülve ezzel a felújítással, mert az épület homlokzatának színezése nem olyan lett, mint amilyen volt. A mostani halványabb sárga, mint a korábbi. Pedig a színnek jelentősége van. Ahogyan a szomszédos templom is '74-es felújítása során halványsárga színt kapott, amit aztán a 90-es években újra sötétebbre festettek, úgy a volt járásbíróság is halványsárga lett most.

Pedig óriási különbség van sárga és sárga között, nem mindegy, hogy az milyen sárga. A járásbíróság Esterházy-sárga volt, most pedig nem az. Pedig ez az épület, a templom és a kastély mind ugyanolyan Esterházy-sárga volt, kommunikált egymással, reagált egymásra, megvolt az összhatás. Ha azonban egyiket ilyen sárgára, a másikat olyan sárgára, a harmadikat meg megint másféle sárgára festjük át, akkor elveszik az, hogy ezek az épületek kapcsolatban álltak egymással. Márpedig ezt könnyen meg lehetett volna oldani, ehhez nem kellett volna hatalmas esztétikai érzékenység, csak a megfelelő színt kellett volna kikeverni. Puszta technika. Ars helyett tekhné. [Bár ez talán nem a legjobb fogalompáros, mert a görög tekhnét a latin arsnak fordítja, mindenesetre arra gondolok, hogy az egyik mesterség (amely tanulható), a másik művészet (amely több mint elsajátítható technikánál).]

Egyszóval, ha Esterházy-sárga volt, jobb lett volna, ha az is marad, mert annak jelentése van. Nem sikerült. Na ez az, ami nem színvonal.

Menci 2011.12.08. 19:43:20

No, errül van nagyban szó! Van akinek a sárga sárga, és van akinek ez jelent is valamit. Ahogy esik, úgy puffanik, vagy éppen, ahogy sikerül. "Szííp lett, mi?!" No, de ennek a finom különbségnek a tisztázását nem is pincérekre ("irodalomtörténész") bíznám, meg nem is plebánosokra ("helytörténész"), hanem szakemberekre, akik viszont nem mindig az első sorban vigyorítanak a kamerákba.
No, de miért éppen helyi szinten működne mindez, amikor országosan is hadilábon állunk a giccsel.
Ha az ország ebek harmincadján leledzik, miért lenne mindez kisvárosi szinten másképp. Kutyakomédia!

miami press 2011.12.08. 19:49:58

Ha már felújítás, akkor mi van a szógabiró házzal (jól tudom? ott a fő úton, a régi esztékával majdnem szemben, az a szép épület, szép keritéssel, szép kerttel), meg azzal a valamikor szép épülettel, ami kissé belefúródik a szomszédaiba.

P.mester 2011.12.09. 16:42:38

@miami press:

Én úgy tudom, az épületet szálloda céljára szerették volna eladni. Persze állítólag a volt járásbíróság esetében is felmerült ez a lehetőség. Mindazonáltal ráférne a felújítás, a kerítésre és a kertre is ráférne egy kis ráncfelvarrás. Ha már múlt meg nemzet, ugye.

oszkár írja 2011.12.10. 09:46:33

Szerintem az alkotó Szűz Máriát a hídon való ábrázolása utal Római Katolikus Egyház Magyarország királynéjára, ahogy az énekben is szerepel Magyarország királynéja tiszta szűz..., valamint az országot z Szűz Mária oltalma alá helyezte. Ezzel szimbolizálja menekülteket Szűz Mária oltalmával. A V alakú bevágást én úgy vélem,, hogy Hanság főcsatornára utalhat, de nem értem miért nem meder alakú.A horogra semmilyen magyarázatot nem vélek felfedni. Az alatta lévő madár szabadság szimbóluma lehet. Az ülőkén a mérleg mire utalhat azt én sem tudom, hacsak nem mérlegen a szabadság és zelnyomás. A nem kifinomult rotációskapa glóriára utalhat. Összességében számomra nem kifinomult alkotás. Legjobb lenne az alkotó véleménye ide. Egyebek között meg minden szobrot és emlékművet én betiltanák, mert semmi értelme az adott hatalmi rendszereknek valamit ábrázolni. Ami közös és független lenne, na az kellene, de nem állandóan történelmünkből kell meríteni és azt valamilyen formában közterületre tenni. üdv csali

P.mester 2011.12.10. 11:11:54

Nagyon jó elemzést adtál, igen találó. Köszönet érte.

Ámbátor, hogyan jön össze Szűz Mária 56-tal? Ez csak igen izzadtságszagúan áll össze nekem, és egy ideologikus álláspontot tükröz, amely már eleve kizárja, hogy ez a szobor mindenkié lehessen.Ezt persze lehet, csak nem közterületen. Mert a közterület mindenkié, nem egy jól meghatározható csoporté. És itt jön be az, amit a poszt elején írtam: eléggé kilóg a lóláb, hogy itt szimbolikus térfoglalás történt, amely önmaga megörökítésére hivatott, nem ötvenhatéra.

miami press 2011.12.10. 11:31:19

@P.mester: Minden vonást, minden alkotóelemet meg lehet magyarázni. Mert mindennek van jelentése, - ha akarjuk. Csak a kép nem áll össze. A kevesebb mindig több. Az egyes alkotásban is, meg az alkotások számában is. Ezt nevezik inflációnak. Elfoglalhatok minden helyet (mielőtt a "másik" foglalja el, de ezáltal én magam értéktelenitem el az alkotásokat. Az egyes műalkotás esetében: minél több benne a szimbólum, annál kevesebbet jelent. Művésze válogatja. Meg megrendelője. 15 éve mondom, hogy baj lesz, ha egyszer megint rendszert váltunk: hova a sok szoborral, emlékművel. A szoborpark már tele van. Az "átkosban" 40 év alatt nem gyártottak ennyi szobrot, mint az elmúlt 20 évben. És még hol a vég? A nagyság mindig a szerénységben, a visszafogottságban ismerszik meg. Hát most nem ennek van itt az ideje.

Menci 2011.12.10. 12:08:29

Hogy mondja a klaszikus? A gagyi, az gagyi. Azt nem kell elemezni. Azt hagyjuk meg a kerényiknek, a kóczánoknak.

P.mester 2011.12.11. 09:12:42

@miami press:

A számból vetted ki a szót. As usual.

Könnyen felfejthető szimbólumok halmozásáról van szó. Mérleg = igazságosság. Galamb = béke/szabadság. Ezek a szimbólumok azonban lerágott csontok. Hogyan újítja meg a mester ezeket a jelképeket? Hol van benne az eredetiség, és a kreativitás?
Úgy vélem, hogy egy műalkotás akkor nevezhető erősnek, ha tömören, kevés szóval, kevés vizuális jelölővel mond sokat. Ha ökonomikus, ha minden része egymást erősíti, úgyszólván klappol. Ha az egész többet mond annál, mint a részek összessége. Ahogyan mondani szokták: egyszerűségében nagyszerű. Ez az emlékmű viszont széttartó, anyaghasználatában és szimbólumaiban is szétesik. Mi a jelentése például annak, hogy a mérleg külön fadarabra került? Úgy tűnik, pusztán annyi, hogy már nem fért rá a főalakra. Ez így finoman szólva sem tömör, ökonomikus.
Nemcsak hogy az egész nem passzol egymáshoz, de sokkal mond keveset. Pont fordítva kellene, amire az ember fejéhez kaphatna: hoppá, ez frappáns. Itt viszont más miatt kapok a fejemhez.

P.mester 2011.12.13. 10:02:07

A nemzetieskedő, izléstelen giccsparádéra újabb példa:

hvg.hu/sport/20111212_olimpiai_formaruha

Ilyenkor örülök, hogy nem indulok a Zolimpiján.

Menci 2011.12.13. 18:01:09

@P.mester: Igen, láttam. Láttuk. Méltó a kurzushoz, méltatlan a kritikára.
süti beállítások módosítása