Mi tagadás, hangos kacajom közepette előbugyogott orromból a tejföl, amikor megpillantottam a Spigli-saroknál lévő korlátra büszkén kifeszített molinót a helyi Fidesz önkormányzati jelöltjeiről. A Fő téri kereszteződés egyik sarkán a Kenyérszegő, a másikon Nepomuki, a harmadikon az Országzászló, úgy lesz teljes a Nemzeti Panteon, ha a negyediken meg ott díszeleg a „fiatal” demokraták arcképe. Ezek között a fiatalok között vannak antik biciklisek (mint pölö. Hoffer Imre, aki talán hatodik ciklusáért teker), míg Császár Vajk az elsőbálózók közé tartozik. Őszintén szólva, nem igazán értem, miért pazarolták a Szijjártó–Kósa tandem forradalmi kijelentései nyomán meggyengült drága forintokat kampánycélra, amikor most, midőn a vezénylő tábornok úr tiszteletére a nap is másképp süt, csak a rohadt Dzsurcsány gerjesztett árvizet, győzelmüket az égvilágon semmi nem veszélyezteti. Igaz, nem tudom, mire kérik támogatásomat, mert választási programot eleddig nem sikerült találnom, de ez már csak a hozzám hasonló hazaárulók idegenszívű kukacoskodása. Aligha kockáztatok nagyot, ha azt mondom, nyolc jelöltjükből alighanem nyolc lesz a következő ciklusban képviselő, míg a többiek a három kompenzációs hellyel vigasztalódhatnak. Egyetlen izgalmas kérdés maradt csupán: Hámori György vajon 85 vagy 91 %-kal nyeri meg a P.mester-választást. Mint a régi szép állampárti időkben. Amúgy is, most, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány alkotókedve teljében lévő fősámánja kiadta az ukázt, hogy a párttal és a néppel egy az utunk, nekünk hűségesen követnünk kell bölcs gazdánk útmutatásait, remélem, már ácsolják a dísztribünt, ahol az ő nyájas népe a házi Ruhnama képe alatt alázattal leróhatja szeretetét. A Nemzeti Együtt Nem Működés szent nyilatkozatát egyébként minden tisztességes embernek önszántából is ki kellene függesztenie otthonában, én is kiakasztottam és oltárt is építettem köré egy hozzá méltó helyen, a retyóban. Csak amikor törlöm vele, kicsit érdes. Szövetségbe forrt köztársaságunkat jelzi, hogy Kapuváron alig indulnak jelöltek a választáson. Egykori kapuvári képviselők meg emigrálni készülnek, Csitei Gábor Mihályiban (kitörölhetném, de inkább azt írom, "utólagos javítás": hülyeséget írtam, Csitei nem volt képviselő, csak képviselő-jelölt), Módos Ferenc pedig Himodon vágyik a polgármesteri székbe. Ó, ti tájékozatlanok, hová dugtátok a fejeteket, hát ti nem ismeritek a mélymagyar mantrát? Mihályi a Mihályiaké, Himod meg a Hövejeieké!

            Aztán ott van opciónak az MSZP. A szocialisták már tavasszal is akkorát zuhantak, mint Biró Péter a zenekari árokba. A Kubatov-listával az áprilisi választást nyílt szavazássá csúfító Fideszhez hasonlóan természetesen ők is úgy kaparták össze a kopicetliket, hogy programjukat jól eldugták. Másfelől miért is kellene rájuk ikszelnem? A városi közgyűlésben eddig is észrevehetetlenek voltak, ha pedig azért, mert egyetértettek a többség döntéseivel, akkor fölöslegesen is indulnak, nincs rájuk szükség. Gondolom, azért sem indítottak polgármester-jelöltet, hogy a bukás ne legyen olyan égő. Rajtol még a Kapuvárért Egyesület, de amikor honlapjukon a programjukat kerestem, fehéren virító oldal fogadott a „Kérlek Nézz Vissza Máskor” felirattal. Kösszépen. Hát akkor mégis mi alapján döntsek, ha ezek a szervezetek nem mondják meg, mit szeretnének csinálni, kérdem én, baszomalássan. A Jobbiknak legalább van programja. Szép nagy ambíciós ígérethalmazzal, meg nem szép tervekkel. Sebtében igyekeztek mindent belezsúfolni, amely három ciklus alatt sem kivitelezhető. Mindenesetre nem ártott volna a megszövegezésnél előkaparni a helyesírási meg az értelmező szótárt. Mert amikor például azt írják, hogy megválasztásuk esetén a 85-ös utat felújítanák, akkor nem árt tisztában lenni azzal, hogy a főút nem városi hatáskörbe tartozik. Némi fogalomértelmezési probléma támad, amikor „tömegközlekedés” címszó alatt elkerülőút építését szorgalmazzák. Kész! A tömegközlekedés azt takarja, hogy nem saját járművel, hanem példának okádék vonattal, busszal, trolival közlekedek, nem azt jelenti, hogy személyautóval elkerülőúton rovom a köröket. Hiányoltam ugyanakkor az ígéretet, hogy leverik a kastély homlokzatáról a latin betűs VÁROSHÁZA feliratot, és azt rovásírással cserélik fel, illetve azt, hogy erdélyi testvéreinkre való tekintettel Nemzeti Reggeliként kötelezővé teszik a zakuszka elfogyasztását. Micimackó meg egy zsidó. Ott van aztán további választási lehetőségnek a pár független jelöltön kívül az MDF nevű fantomszervezet két jelöltje, de a párt már korábban deklarálta, hogy nem létező szavazótáborukat a Fidesz polgármester-jelöltjének támogatására buzdítják. A 4-es körzetben indul Degovics István, aki az MDF keretében eddig is harmonikusan tudta összeegyeztetni a magát hóbagolynak maszkírozó Boross Péter agymenéseit Bokros Lajos for presidenttel, vagy Kondor Katalin kegyvesztett udvari csahost az SZDSZ-házassággal, amely nem kis teljesítmény, ennyifélét összezabálni az én gyomrom nem bírná.

            Nagyjából ennyi. Amíg a 2006-os helyhatósági választáson Kapuváron átlagosan hét-nyolc jelölt szállt ringbe, addig most átlagosan 4 jelölt vesz startot. Függetlenül a jelöltek kvalitásától nem hiszem, hogy három-négy jelölt reprezentálni tudná a Zemberek sokszínűségét. Van, aki a marhahúslevest szereti, van, aki a lecsót, és van, aki a tofura élvez. Én a sokszínűséget szeretem, mert az emberek is sokfélék, amely egyébként is a demokrácia lényege. Virágozzék minden virág, amely a másikat élni hagyja. Márpedig úgy nézi ki, rehabilitálódik az elvtársi szlogen: „Aki nincs velünk, az ellenünk van”. Nincs olyan, hogy „csak” én vagyok. Ha viszont egyeduralom van, akkor csökken a verseny, csökken a kompromisszumkényszer, csökken az ellenőrzés lehetősége, márpedig a pálma is a teher alatt nő, noha a főkormányzó úr a világ színességét mindenáron eltaposni igyekszik. Valaha a rendszerváltás hajnalán még fájintosnak számítottak az olyan fogalmak, mint a pluralizmus, sokszínűség, különbözőség, tolerancia, mára ezek szitokszavakká váltak. És a pásztorát híven követő nyáj, az istenadta ennek még lelkesen tapsol is. Ide jutottunk. Egykor ezt egypártrendszernek nevezték, most ezt a vezénylő tábornok úr erkölcsi útmutatásai alapján egyetlen nemzeti erőcentrumnak címkézték. Olyan ez, mint amikor a középkorban unatkozó francia szerzetesek böjt idején nem akarták megvonni maguktól a húst, és hogy vallási aggályok nélkül húst fogyaszthassanak, a nyulat szépen halnak minősítették át. De attól, hogy nevet váltott, a nyúl még nyúl maradt.