„Az angol nyelvű világban ma aligha él olyan ember, aki ne hallott volna a legendás Loch Ness-i szörnyről, arról a furcsa, félig mitikus élőlényről, amely a hiedelem szerint a legnagyobb skóciai tó félelmetes, sötét vizének mélyén lakik” – írja Tim Dinsdale az először 1961-ben megjelent Loch Ness Monster című könyvében. A Loch Ness-i szörny mesés alakját a helyi idegenforgalom ügyesen aknázza ki turisztikai célokra, noha már rég beigazolódott, hogy a rejtélyes tavi lény létezését „bizonyító” fénykép valójában fake, azaz hamisítvány. Ezzel szemben a mi házi Loch Ness-i szörnyünk, azaz Hany Istók valóságos alapjaira a kapuvári plébánia – ma már a győri Egyházmegyei Levéltárban őrzött – két anyakönyvi bejegyzése is utal: az egyik az 1749. március 17-én kelt latin nyelvű feljegyzés, a másik pedig az Esterházy-uradalom tiszttartójának, Rosenstingel Pálnak az a német nyelvű jelentése, mely a Kapuváron megkereszteltek ötödik könyvében maradt fenn. Mind a „dokumentum”, mind pedig a sztori egyértelműen Kapuvárhoz kapcsolódik, amit a városmarketing a legendaturizmus és az ökoturizmus koncepciójába ágyazva márkanévként használhat fel a város népszerűsítésére.

            Németh János egykori kapuvári plébános a Hany Istók története című 1914-es helytörténeti füzetében egy név szerint nem említett német tudóst idéz, aki azon kesereg, hogy a fátum Hany Istók mondáját egy barbár nép (értsd: a magyarok) kezébe adta, mert a sztorit más nép már világhírűvé tette volna. Ha azonban összegereblyézzük a vonatkozó irodalmat, kiderül, hogy a német tudós kritikája ellenére a hansági víziember mondájának recepciója meglepően kiterjedt, számos irodalmi és művészeti (rajz, festészet, szobrászat, zene, film, előadóművészet) feldolgozás született róla, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is.

Habár az elemzés szintjén a 20. században három önálló kötet (Németh János, Faragó Sándor, Honti Pál) és több tanulmány is foglalkozott a legendaképződés folyamatával és a monda alakváltozataival, mind ez ideig nem született olyan munka, amely a Hany Istókról szóló irodalmi műveket, képzőművészeti, színházi és zenei alkotásokat egy csokorba szedte volna és beható részletességgel tárgyalná. Másfelől úgy tűnik, a tudományos igényű megközelítések gyógyíthatatlan sajátossága, hogy rendszerint a hitelesség kérdését járják körül, vagyis azt, hogy a hansági mocsárvilágban élt vagy potenciálisan élhetett-e egy ilyen vadember. Ugyanakkor ezek a magyarázatok mintha kevésbé tartanák szem előtt, hogy itt irodalmi mondáról van szó, amely esztétikai alapú interpretációt kíván, azaz talán nem is az az alapvető kérdés, Faragó Sándor könyvének címét citálva, hogy „mi lehet az igazság Hany Istók körül”, hanem a történet funkciója lényeges, továbbá az, milyen szélesebb irodalmi perspektívába, tendenciákba írható bele a monda, milyen irodalmi toposzok, struktúrák kapnak benne szerepet, és mely mondabeli avagy irodalmi alakokkal állítható rokonságba.

 

 

 

Az 1749. évi anyakönyvi bejegyzés értelemszerűen még nem történet (amelynek eleje, közepe és vége van), hanem „ősszöveg”, origó, csíra, melyből aztán a monda szárba szökkent, és a Hanságban talált gyermek ma használatos neve sem alakult még ki. A legendaképződés folyamatát vizsgálva megállapítható, hogy a történet – részint Rosenstingel Pál jelentése nyomán – a 18. század végére már körvonalazódott. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az írásos munkák és az orális elbeszélések kölcsönösen alakíthatták egymást, és utóbbiaknak természetéből következően kevésbé maradtak fenn írásos nyomai. A monda elterjedéséhez, népszerűsítéséhez az ismeretterjesztő művek és a korabeli sajtóban megjelent tudósítások nagymértékben hozzájárultak. Tudomásom szerint Hany Istók mondájával nyomtatásban Vályi András három kötetes országleírása foglalkozik először, mely 1796 és 1799 között jelent meg.

A 19. század elejétől kezdve számos folyóiratban mesélték el újra, értelmezték, és ezzel együtt kanonizálták az egyes variánsokat, később pedig Hany Istók alakja a Kapuvárral és/vagy a Hansággal foglalkozó ismertetések úgyszólván elmaradhatatlan kellékévé vált. Ezek közül kiemelendő a történetet személyes emlékekkel is fűszerező Kis Józsefnek A’ Fertő Tavának geographiai, historiai, és természeti leirása 1797-ben címet viselő terjedelmes tanulmánya, melyet szerzője ugyan 1797-ben írt, de Rumy Károly György csak 1817-ben jelentetett meg. A század közepén a monda széles körű elterjedésében játszott szerepéért ugyancsak kiemelhető Zerpák Antal kapuvári plébánosnak a Vasárnapi Újság 1855. évi számaiban megjelent két cikke, bár az filológiai érvekkel nem feltétlenül bizonyítható, hogy Jókai Mór innen ismerte meg Hany Istók történetét, amint azt Missuray-Krúg Lajos egy 1943-ban a Soproni Szemlében publikált írásában tételezi. A 19. század első felében azonban már nemcsak a történet ismertetésével találkozunk, hanem Hany Istók irodalmi adaptációja is megindult. Ezt jelzi Juranits Antal győri püspök 1828-ban kiadott latin nyelvű költeménye többek között Kapuvárról, a Hanságról és Hany Istókról, melynek forrása alighanem Kis János 1817-ben megjelent tanulmánya lehetett. Valószínűnek tűnik ugyanakkor, hogy nem csupán ez az egyetlen verses munka született a század első felében, erre utalnak azok az idegen nyelvű hivatkozások, melyek írásban és szóban tovább hagyományozódott költeményekről számolnak be, ezek azonban feltehetően elenyésztek.

Hany Istók idegen nyelvű fogadtatásának története már szintén elkezdődött a század elején, sőt, meghökkentően sok munkában találkozhatunk említésével. Elsősorban német és angol nyelvű írások foglalkoznak a „halemberrel”, de például a francia és holland nyelvű recepció is nyomon követhető. A publikációs formák zömét újságok, folyóiratok (Literary Gazette; Monthly Packet; The Gentleman’s Magazin) jelentik, de a sztori kalendáriumokban (Österreichischer Volkskalender), kézikönyvekben (Versuch eines topographisch-mineralogischen Handbuches von Ungern; Landwirthschaftige Hefte) és útikalauzokban (Le Correspondant; Richard Bright és Edmund Spencer útirajzai) is előbukkan. A külföldi szerzők sorából kiemelkedik Immanuel Kant német filozófus, aki egyik tudományos elképzelése illusztrációjaként használta fel a történet mondanivalóját. Az útikalauzok Hany Istók legendáját az általános rendezőelv szerint a Hanság földrajzi leírásának keretében tárgyalják, melyben a természet és a gyermek világa elválaszthatatlanul egymásba olvad. A történet gyakran közvetítő nyelven, a németen keresztül szivárgott be az angol recepcióba, erre példa Johann Georg Kohl 1842-ben németül napvilágot látott Hundert Tage auf Reisen in den österreichischen Staaten c. könyve, amely két év múlva angol fordításban is megjelent, megtermékenyítve az angol nyelvű feldolgozásokat. Az önlábra kelt angol fogadtatást mutatja Margaret Robertsnek az a Hanságban játszódó novellája, melyben Hany Istók epizódszereplőként tűnik fel, és amely a szövegbe gyakran már-már parodisztikusnak ható módon igyekszik belezsúfolni a magyaros(nak tételezett) sztereotípiákat (paprika, cigányromantika, vásár, ló, népzene). Mindazonáltal ennek a kisepikai műnek a jelentőségét emeli, hogy ez az először 1867-ben folyóiratban, majd 1872-ben gyűjteményes kötetben is megjelent elbeszélés a magyar feldolgozásoktól függetlenül, Jókai klasszikus regénye előtt tíz évvel látott napvilágot.

Az eddigiekből kiviláglik, hogy Hany Istók legendája mind itthon, mind pedig külföldön széles körű ismertségre tett szert. Mi magyarázza ezt a nagy népszerűséget? Úgy sejtem, az okok szélesebb tendenciába ágyazódnak, a „korszellemben” keresendők. Az antikvitásnak mint örök igazodási pontnak a dekanonizációjára irányuló törekvések szükségképpen előhívták az eredetiség programjának megalkotását és a nemzeti irodalmak iránti vágyat, mely alapvető támaszát a népköltészetben találta meg. A Kölcsey-féle hagyományközösségi paradigma, illetve később Erdélyi János teoretikus tanulmányai az irodalmi népiességre vonatkozóan ebbe az irányba mutatnak. A mondának, a regének a műfaji hierarchiában való erősödésének trendjébe a részint orális hagyományból táplálkozó Hany Istók-monda könnyedén megtalálta a maga útját. Másfelől a romantikának a regényességre, a szórakoztatásra vonatkozó megnövekedett igénye, valamint a természet, a fantázia és a rejtélyesség iránti fokozottabb érdeklődés, mely elemek Hany Istók történetében is hiánytalanul megtalálhatók, szintén a népszerűsödést segítették elő. Ehhez társult elsősorban a német és az angol recepcióban az egzotikum iránti vonzódás kielégítése, hiszen a Hanság egy távoli, világtól elzárt vadvilágnak tűnt a nyugati szerzők szemében, a mocsárból kifogott fiú ebből a perspektívából nézvést szintén egzotikus szereplőként olvasható. Mindezen túl a történet egyes elemei is a romantika kedvelt kelléktárába illeszthetők bele, így a talált gyermek toposza, vagy például a monda egyik változatában a beteljesületlen szerelem, a szépség és a szörny találkozása (Hany Istók beleszeret Esterházy herceg lányába), mely utóbbinak romantikus párdarabja Victor Hugónál Esmeralda és Quasimodo viszonya. Ezek az összetevők kölcsönösen erősítve egymást formálták az elbeszélés szerkezetét, és egyúttal megteremtették az alapot az a történet népszerűvé válásához.

Hany Istók recepciótörténetének, irodalmi feldolgozásainak következő szakasza egyértelműen Jókai Mór klasszikus regényéhez köthető. Az elsőként 1877-ben megjelent Névtelen vár c. regény nemcsak a szerzői név piaci tőkéjével járult hozzá Hany Istók mondájának terjesztéséhez, hanem romantikus történetével is. Habár itt a hansági víziember epizódszereplő, ám folytonos felbukkanásával majd eltűnésével ráerősít a regény alaptörténetére, a királypárti franciák bújócskájára. Jókainál a sztori az anyakönyvi bejegyzés idejétől eltérően nem a 18. század közepén, hanem a 19. század elején játszódik, Napóleon európai agymenésének idején. Nemcsak az időbeli keret, de a történet tere is különbözik a műben, ugyanis Jókainál a helyszínválasztás a Fertő egyik földnyelvére esett, bár a Fertőt és a Hanságot gyakran egységes egészként szemléli. Hany Istóknak ebben a regényben megjelenő alakja más Jókai-művekkel is kontextusba állítható, mint amilyen  Az utolsó tengeristen vagy A tengerszem tündére című szövege. A Névtelen vár újabb lendületet adott Hany Istók külföldi ismertségének, ugyanis a regény többször megjelent németül és angolul (bár a fordítás bizonyos részeket mellőzött, másokat pedig lebutított) illetve csehül és lengyelül is.

Jókai Mór regényének erjesztő hatása volt a magyar irodalomban, tudniillik a 20. század elején több elbeszélés is érdeklődésének középpontjába állította a Hany Istók-mondát, amely világosan mutatja Jókai hatását. Mikszáth Kálmán is tervbe vette, hogy feldolgozza a sztorit, és ehhez Kapuvárról kért forrásokat, az alkotás azonban sohasem készült el. Kapuváron jelent meg – minden valószínűség szerint álnév alatt – Adomány István Hany Istók című elbeszélő költeménye, mely gyakorlatilag csak az ismert mondát parafrazeálta ritmikus formában. Sziklay János 1903-ban novellával gazdagította a Hany Istók-irodalmat, Pozsgay Géza Szénagyűjtés a boglyában. Hany Istók hazájában címmel írt róla. A már említett Németh János kapuvári prépost helytörténeti művében 1914-ben foglalta össze a monda változatait, Missuray-Krúg Lajos pedig 1943-ban bővítette az addigi ismereteket. A továbbélést biztosította az is, hogy a történet rendszeresen bekerült a különböző mondagyűjteményekbe.

A huszadik század második felének irodalmi adaptációi közül megemlíthető Hárs Ernő verses elbeszélése, mely eredetileg a rádióban hangzott el a negyvenes években, de nyomtatásban csak 1993-ban jelent meg Emlékezzünk régiekről című kötetében. Weöres Sándor balettet kívánt írni Hany Istókról, mely a történetet az utóbb említett szerzőknél kreatívabb módon használja fel, ám Mikszáth-hoz hasonlóan ő sem írta meg ezt a művet, csak a tervezett szöveg szinopszisával készült el. Tőke Péter tollából először 1979-ban, aztán 1984-ben jelent meg Jókai után a második Hany Istók-regény Hanyistók címmel (egybeírva), amely ugyan gyermekregénynek nevezi magát, de problémafelvetései közé számos olyan társadalmi és pszichológiai téma hozzátartozik, mint a szocializáció vagy a nyelv elsajátítása. A kapuvári kötődésű Büki Attila verseiben is, legutóbb pedig mesejátékában írta újra a mondát, melynek színházi előadása is született.

 

 

 

A Hany Istók-monda feldolgozásainak zömét elsősorban irodalmi adaptációk képviselik, amely egyfelől azzal magyarázható, hogy egyes közlésformák csak később születtek meg (pl. film), másfelől pedig azzal, hogy a legutóbbi időkig más művészeti ágak terjesztési lehetőségei meglehetősen korlátozottak voltak. Ennek ellenére a történet más médiumokba is gyorsan utat talált.

Ami a szobrászatot illeti: az első ilyen jellegű alkotás az ún. Buddha-szobor volt, mely Hany Istókot lótuszülésben ábrázolja. Ez a mű mára már elpusztult, és csak Csala Bálint egykori kapuvári fényképész fotója maradt fenn róla. A Varga András által készített másik szobor valaha a Rábaközi Múzeum folyosóján állt, ám ennek is úgy veszett nyoma, ahogyan Hany Istók tűnt el végleg a lápvilágban. Újabban a város köztéri Hany Istók-szobor felállítását tervezi, amelynek pályázatára több változata készült. Amíg Varga András Gollam-szerű alkotása inkább a monstrum-téma felől közelíti meg tárgyát, addig a köztéri szoborra kiírt tervpályázat a gyermekszerű ábrázolást preferálja.

Hany Istók alakját rajzon és festményen is többször ábrázolták. Johann Georg Kohl 1842-es bédekkere említ egy olyan festményt, amely az eszterházi kastély egyik falán függött, ez is azonban mára már ismeretlen, és csak a szerző leírása alapján rekonstruálható, aki elmondása szerint személyesen látta. A Hany Istókkal kapcsolatos képek gyakorta nem önállóan jelentkeznek, hanem egyes szövegek illusztrációjaként, mint például Jókai Mór Névtelen vár c. regényében vagy Sziklay János novellájának első oldalán. Belloni, Mülbeck Károly, Sterbenz Károly, Taksonyi Mária, Perényi Kálmán, Tőke Péter, Németh Gábor készített az alakhoz rajzokat, festményeket, képi ábrázolásokat.

1983-ban Zsurzs Éva rendezésében született meg Jókai művének filmes adaptációja, mely számos ponton eltér a regény szövegétől, és Hany Istókot olyan módon is ábrázolja, ahogyan az az „eredeti” irodalmi alkotásban nem szerepel. A Névtelen vár c. filmsorozat Jókai népszerűsítésén keresztül Hany Istók népszerűsítéséhez is hozzájárult. Amíg ebben a játékfilmben a hansági „halember” epizódszereplő, addig a 2008-ban készült Hany Istók legendája c. film kimondottan rá fókuszál. A(z akkor még) győri Mediawave Fesztivál keretében mutatták be az 1997-ben készült Mocsárláz című kilencperces experimentális filmet. Színházi előadás többízben, legutóbb a már említett Büki Attila-féle mesejáték nyomán született, de a kapuvári Hany Istók Fesztivál keretében táncjátékot is előadtak.

A zenei feldolgozások közül az ún. komolyzenét Emil Ludvig, Ferstok Ferenc, Margittai Richárd adaptációi képviselik, míg a könnyűzenében a Tormentor zenekar és a kapuvári Steamy szentelt neki dalt.

A Hany Istók-márkanévben rejlő potenciál vonzóvá vált más kulturális termékek, programok, intézmények számára is, akár az ország távolabbi vidékein: Pálházán például turistaház, a nagycenki szabadtéri múzeumban az ország különböző részein szolgált mozdony viseli a nevet, Balfon borozó és horgászegyesület működik Hany Istók néven.

Az utóbbi években Kapuváron is új lendületet vett a Hany Istók-brand kihasználásának lehetősége, mely a városmarketing és a turizmusfejlesztés szélesebb kontextusába ágyazódik bele. Ennek a konjunktúrának a jele a Hany Istók Kerékpáros Centrum neve, a Hanságban a vadember feltételezett elfogási helyét, a Király tavat is magába foglaló tanösvény, 2009-től pedig Kapuváron Hany Istók Fesztivált is rendeznek, amely árukapcsolásokkal (póló, bögre, lufi, fröccs, pecsenye stb.) népszerűsíti és aknázza ki a nevet. Ennek keretében civilek és kulturális egyesületek összefogásával új szellemi termékek, projektek is születtek. Ilyen a Steamy zenekarnak az első Hany Istók Fesztiválra írt rockzenei feldolgozása a témáról (Vad vagyok), a Hanság Big Band háromtételes Hany Istók-szvittje, de a kapuvári és csornai néptáncosok közös produktumaként megvalósult táncszínházi előadás, a Movement Dance School Egyesület moderntáncra épülő táncjátéka, valamint új vizuális megjelenítések, vagy például honlap is ezek sorába illeszkedik.

Részint a már megvalósult projektek hatására, részint pedig a Hany Istókban rejlő lehetőségek felismerésének támogatása nyomán a közeljövőben újabb és újabb produkciók és szellemi termékek létrejötte van kilátásban, gazdagítva az eddigi változatokat.

 

 

 

*

 

A Hany Istók-márkának a fentiekben csak alapvonalaiban felskiccelt gazdag története részletes értelmezésért kiált. A Rábaköz-Hanság Turisztikai Egyesület és különösen Magyar Attila támogatásával lehetőségem adódott, hogy a témát önálló kötetben feldolgozzam, amely az előzetes várakozások szerint a 2011. évi könyvhétre fog megjelenni.