Van úgy, hogy a széles mezőn az ember ingyen tokot keres magányos kardjának. 1621-ben egy reneszánsz műveltségű tehenész bácsi természettudományos mélyfúrásokra adván a fejét megpihent egy dekoratív boci hátán. Ám a kukkoló tekintetek rányitottak a füves pusztán, bevamzerolták a központi bizottságon, így aztán a meg nem értett biológust nemcsak hogy meggyepálták, de még jól meg is árestáltatták. Erről Lifranovich Gáspár servitor 1621. november 21-én így számolt be urának Kapuváron kelt levelében: „Ma itt olyan tertént, hogy egy ittvaló parasztembert egy tehénen kaptak, – erősen használta, három bizonyság van rá, kik szemekkel látták, ezt megfogták, három pálczával megverette az Úr, vasat vetett lábára; ím érti Nagyságod, micsoda nép közi jutottunk, hogy az tehén sem maradhat előttek”. Gondolom, a júzer fogságban kevésbé szaporodik.