Németh Rozália énekeskönyve 

(Kapuvár, Szabadság utca)

Ezen rozmaringág s kék ibolya illatjával szagos nótácskákat, kiket én itten most kiteszek, még a múlt évszázad utolsó tizedének délfelében adta által nékem Németh Rozália néném öröm- és megbecsülésre. S nám, miként adá nékem ajándékképpen, én aztat úgy e’, s nemkülönben híven meg is őrizém, hogy ez énekek el s széjjel ne iramodjanak a felejtés förgetegével, s oltalmazám én az elmúlástól ezeket, melyek az igaz magyari lélek egybekötött csokrai és két szerelmetes szíveknek hűséges kifolyásai. Danolták akkoron, midőn sütöttík zsírba’ a csörögefánkot a fritőzben, de ezen nótácskákat tette a korongra a pántlikás dídzsé is a bucsui bálbo. Ezeknek osztán okáért mit e gyűjteménynek sűrejébűl általnyújtok, vügyed te is úgy, olvasó, szíved vígság- s boldogulására!

Még azt mondják, hogy én sírok

I.

Még azt mondják, hogy én sírok / Pedig gyászlevelet írok / reszket a toll a kezembe / nem írok a leveledre.

II.

Még azt mondják, hogy én bánom / hogy te tőled el kell válnom / te kezdted meg az elválást / te bánod meg, babám, nem más.

III.

Kapuvári templom mellett / háromágú diófa lett / három ága, hat levele / a szeretőmnek nincsen neve.

IV.

Kapuvári kertek alatt / folyik a szerelem-patak / eridj, babám, hozz belőle / hadd legyek szerelmes tőle.

V.

Kimegyek a temetőbe / megveszem sírom előre / hogy ha megtalálok halni / legyen hová eltemetni.

VI.

Édesanyám rózsafája / nekem nyílott utoljára / bárcsak ki ne nyílott volna / szebb a bimbó, mint a rózsa.

VII.

Nem ettem én más egyebet / mint egy fazék aludttejet / azt is csak kalán nélkül */ megélek a babám nélkül.

VIII.

Fölfelé folyik a Tisza / nem folyik soha vissza / rajtam van a babám csatja / ha sajnálja, vegye vissza.

* Azért van huzatja, nem aprózza, mindjárt egy fazékkal, azt is „kalán” nélkül dönti be.

Kies völgyben

I.

Kies völgyben nyílik a szép ibolya / a hegytetőn zengedez a furulya / kies völgyben tavasz ültet ibolyát / a hegytetőn pásztor fújja a dalát.

II.

Jó gyermekek, ha kimentek a zöldbe / ne lépjetek az ibolya tövére / mert hisz’ annak igen rövid az élete / tavasz után megszűnik lehelete.

A soproni hegyek alján

I.

A soproni hegyek alján van egy rezgőnyárfa / rezeg annak minden pici ága / ágyúgolyó töredezi le az ágát / de sok barna-piros kislány várja a babáját.

II.

Horthy Miklós, ha fölül a fekete lovára / elvágtat a küzdők vonalába / a két szeme játszik örömibe / lova lába habot ver a román piros véribe.*

* Hát ez nem gyengén irredenta :D. Revíziós oldalakon megy is :(.

Lassan kocsis

I.

Lassan, kocsis, hogy a kocsi ne rázzon / hogy a szívem a babámért ne fájjon / mert az úton nincs patika, sem kórház, sem orvos / babám gyógyít, nem a fogházi orvos.

II.

Gyere babám, söpörd ki a szobádat / máskülönben nem járok el hozzátok / gumisarok * szedi föl a szemetet / te meg babám, felejtsd el a nevemet.

III.

Kisangyalom, ha meguntál szeretni / szabad neked más szeretőt keresni / bejárhatod Sopron megyét, tyuhaj / elég nagy vagyok, olyan kislány, mint te vagy.

* Ez meg autentikus népi „tyuhaj”. De azért szépszoba lehet, ha gumisarok szedi fel a gányt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.