Németh Rozália énekeskönyve 

(Kapuvár, Szabadság utca)

Ezen rozmaringág s kék ibolya illatjával szagos nótácskákat, kiket én itten most kiteszek, még a múlt évszázad utolsó tizedének délfelében adta által nékem Németh Rozália néném öröm- és megbecsülésre. S nám, miként adá nékem ajándékképpen, én aztat úgy e’, s nemkülönben híven meg is őrizém, hogy ez énekek el s széjjel ne iramodjanak a felejtés förgetegével, s oltalmazám én az elmúlástól ezeket, melyek az igaz magyari lélek egybekötött csokrai és két szerelmetes szíveknek hűséges kifolyásai. Danolták akkoron, midőn sütöttík zsírba’ a csörögefánkot a fritőzben, de ezen nótácskákat tette a korongra a pántlikás dídzsé is a bucsui bálbo. Ezeknek osztán okáért mit e gyűjteménynek sűrejébűl általnyújtok, vügyed te is úgy, olvasó, szíved vígság- s boldogulására!

Ha bemegyek a kapuvári csárdába

I.

Ha bemegyek a kapuvári csárdába / belevágom késem a gerendába / aki meri, vegye ki / azt csak legény teheti / még az éjjel vérbe’ fürdik valaki.

II.

Ha bemegyek a kapuvári csárdába / leülök a rézrugonyos díványra / jobb kezembe a pohár / bal karomon a babám / háta mögött rezes banda muzsikál.

III.

Ha bemegyek a kapuvári vásárba / gyűrűt veszek a szeretőm ujjára / kék lesz annak a köve / mint a szeretőm szeme / vegye meg az Isten, ha megcsal vele.

IV.

Ha kimegyek a kapuvári erdőbe / leülök a rozmaringfa tövébe / a rozmaring jó szagú / a szeretőm szomorú / fején van a mennyasszonyi koszorú.

Béres légín

I.

Béres legín mesztéláb jár szántani / a csizmáját otthon hagyta patkolni / a kovács nem meri elvállalni / mert egy sem tud rózsás patkót csinálni.

II.

Béres legín ne vüdd még a szekeret / mert a tüske megböki a kezedet / mert a tüske olyan, hogy megszúr, hogy megszúr / kis angyalom felém fordul, megcsókul.

Vékon héja

I.

Vékon héja, vékon héja van a piros almának / szép szeretője, szép szeretője van a Horthy-bakának / karcsú a dereka, jobb válláról a bal vállára, / bal válláról a jobb vállára / sej-haj, göndörödik a haja.

II.

Apró szeme, apró szeme van a kukoricának, / bécsi szappan, bécsi szappan köll a magyar kislánynak / ha ki mosdik a bécsi szappan habjával / ide csalja, de csili-csalogatja / sej-haj a legínt a szagára.

Káka tövén

I.

Káka tövén költ a ruca / jó földben terem a búza / ahol az a szép lány terem / azt a földet nem ismerem / sehol se.

II.

Ha tudtad, hogy nem szerettél / álmodba’ mért kerestél / hagytál volna békét nekem / máris elvett volna engem / valaki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.