Károlyi Sándor 1704. január 29-én Kapuváron adott ki egy pátenst, amelyből értelemszerűen következik, hogy ezen a napon a városban tartózkodott. Úgy tűnik, legalábbis. Ennek a latin nyelvű pátensnek ugyan tartalmát tekintve semmi köze sincsen Kapuvárhoz, a Rákóczi-szabadságharc politikatörténetét tekintve viszont annál nagyobb súllyal esik latba. Ebben a Stájerszágnak küldött levelében azt ecsetelte, hogy a magyar törvények megsértése miatt a felkelők jogosan ragadtak fegyvert, és felszólította a tartományt, hogy tegyen hűségesküt Rákóczi államának. Két utat vázolt fel a meghódoláshoz: vagy szabadon átállnak, vagy pedig fegyveresen fogják térdre kényszeríteni őket. Megemlítette, hogy a kurucok nemsokára egyesülni fognak a bajor-francia csapatokkal, arról azonban természetesen nem szólt, hogy ezt részint a Sopronnal kapcsolatos problémák is nehezítették (Szirácsik, 66–67.).

            Úgy tűnik, legalábbis – mondtam baljósan. A levél historiográfiai recepciója során ugyanis felmerült az a gondolat, hogy ez a pátens nem január 29-én és nem is Kapuváron került kiadásra. Vagyis mind az időpontot, mind pedig a helyszínt kétségbe vonják. Szirácsik Éva szerint Bánkúti Imre úgy adta ki ezt a levelet, mint amely Kőszegen kelt volna, de ezt semmiféle magyarázattal nem támasztja alá, így aztán fogalmam sincsen, milyen érvekkel dolgozik (Bánkúti, 1976, 60.). Másfelől, ami a pátens kiadásának idejét illeti, szintén Szirácsik Éva azt állítja, hogy az a szakirodalom szerint január 29-e helyett január 21-én született (Szirácsik, 67.). Az általa hivatkozott helyen az olvasható, hogy Károlyi Sándor január 21-én bocsátott ki pátenseket Stájerországnak (Köpeczi–R. Várkonyi, 631.). Minthogy itt több pátensről esik szó, és Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes kronológiája nem állítja, hogy konkrétan erről a levélről van szó, ismét csak tanácstalanul állok az időpont elvitatása előtt. Károlyi több pátenst is kiadott Stíriának, január 27-én például Telekesi Török István említett levelében egy Stájerországnak küldöttet (AR. I. 97.). Így aztán, gyanítom, valójában arról lehet szó, hogy Szirácsik a január 21-én Kőszegen kelt és másolatban fennmaradt hasonló szövegezésű iratot azonosnak tekintette a január 29-én Kapuvár kelt pátenssel. Mert amíg Bánkúti jelzete szerint a január 21-én Kőszegen kelt irat az Országos Széchenyi Könyvtárban található, de csak kivonatolva, addig a Szirácsik által január 29-ére datált levelet a Nógrád Megyei Levéltár őrzi (ennek jelzete: XIV-3. C-5/5. 87–88). Ő ezt innen kivonatos formában közölte. Ez szintén csak másolatban maradt fenn, amit 1853-ban Nagy Iván készített (egyébként Szirácsik egész kötete, mely a kapuvári levelet is hozza, éppen Nagy Iván iratmásolatainak kivonatos publikálása érdekében született). Vagyis vélhetően nem ugyanarról a levélről van szó, és a Nógrád Megyei Levéltárban őrzött irat végén világosan olvasható a keltezés Nagy Iván másolatában: „Datum Kapuvár die 29. Januarii 1704. Alexander Károlyi. m. p. [manu propria: saját kezűleg] L. S. [locus sigilli - azaz a pecsét helye]”.

 

 

 

Károlyi keltezése Nagy Iván másolatában           

 

 

 

Ennek az iratnak és más okmányoknak az összevetésével közelebb juthatunk annak eldöntéséhez, tartózkodhatott-e Károlyi január 29-én Kapuváron. Viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk, mert január végén több levélben is előfordul Kapuvár neve Károlyi Sándorral összefüggésben. Bercsényi Miklós január 29-én intézett levelet Károlyihoz Rajkáról (ahová aznap, valószínűleg a lébényszentmiklósi tárgyalásokról érkezett meg, amikor a Csallóközbe kívánt visszatérni). Bercsényi úgy tudta, hogy Károlyi nem tartózkodik Pápán, ahová ő szintén a lébényszentmiklósi tárgyalásokról tért vissza. Ezért úgy címezte, hogy Kajdacsi Péter a levelet a generálisnak Pápára vagy Kapuvárra küldje „az úr után”. Ez persze még önmagában nem jelenti, hogy Károlyi Kapuváron is tartózkodott, hiszen láthatóan folyamatos mozgásban volt, nem mellesleg egy másik kéz azt vezette rá a papírra, hogy „Óvári bíró küldje Szent-Miklósra” (RT. II. 75–76.). Még ugyanazon a napon Bercsényi egy másik levelet is küldött Károlyinak, immár visszatérve a Csallóközbe, Somorjára, ahol „[e]zen szempillantásban szállok le az lovamrul”. Erre kívülről a következő szöveget vezette fel: „Méltóságos generális Károly Sándor jóakaró uramnak ő kegyelmének adassék. Kapuvár” (RT. II 76, 78.). Bercsényi szerint tehát Károlyi Kapuvárnál volt ezen a napon, így aztán ezeket az irományokat összevetve valószínűnek tűnik, hogy a Stájerország átállásáról aznap kibocsátott pátensét is valóban itt fogalmazta meg. Bercsényi január 29-én kelt két levelével kapcsolatban azonban van némi bibi. Mindkét iratban ugyanis január helyett júniusi dátumozás szerepel. Minthogy azonban a benne szereplő események pontosan beleillenek 1704 elejének történéseibe, és ha ez nem elég, a második levélben a jeges időjárásról, fagyos földről esik szó, amely enyhén szólva is extrém körülménynek számítana a nyár közepén – nos, ezért teljesen jogos Thaly Kálmánnak, a levelezés kiadójának a javítása, aki Bercsényi dátumozását hibásnak tartja, így azok ténylegesen januárra vonatkoznak.

Amíg Károlyi január 29-én feltehetően Kapuváron tartózkodott (pontosabban a mozgékonyság miatt talán helyesebb így: tartózkodott Kapuváron is), egy nappal később már eltávozott onnan. Ez onnan tudható, hogy a már említett Tasner–Bogyai-jelentés (melyben a két soproni követ bebörtönzéséről esik szó) Kapuváron kelt, márpedig aligha kapott volna levelet ugyanabból a vár(os)ból, ahol maga is állomásozott. Ugyanakkor Kajdacsi Péter Károlyihoz intézett január 30-án kelt levele szerint a kuruc generális 31-én ismét megjelenhetett Kapuváron, mert akkor a terv szerint ott kellett találkozniuk egymással (Bánkúti, 1976, 67). De lehet, hogy már 30-án ismét visszatért, mert a levelet Kajdacsi Kapuvárra címezte. Kapuvár geopolitikai szerepét növelhette, hogy a Sopron felé vezető úton állt, egyfajta határhelyzetben, mert amíg Kapuvár kuruc volt, addig Sopron (és az ellenkező irányban Győr) labanc.

 

 

A lébényszentmiklósi találkozó sikertelensége után nyilvánvaló lett, hogy a békés megegyezés helyett a hadjáratok folytatódnak. A császári seregek – amelyeknek élére 1704. január 22-én I. Lipót császár gróf Siegbert Heistert nevezte ki – Hainburg, Bruck és Fischamend vonalában állomásoztak. Bercsényi Miklós Károlyi Sándorhoz írt leveleiben január végén többször hangoztatta, hogy Ausztria felé Sopronon keresztül, Sopron bevételével vezet az út. Január 29-én írta a kuruc generálisnak: „erre az utak kegyelmedet ide nem bocsátják, hanem Sopron felé kell mennyi kegyelmednek, és az német így elhányva [szétszórva] meg nem várja kegyelmedet” (RT. II. 76.). Még ugyanaznap írta Bercsényi egy másik, már Somorján kelt levelében: „Meghadtam: hadainkat, hogy meg ne szoríthassa [a német], vigyázzanak, ha nem állhatnák, menjenek Kapuvár felé mind”. A kedvezőtlen közlekedési viszonyokra is felhívta a figyelmét: „Rosszak ugyan az útak; csak valami rosz helyre be ne szoruljon kegyelmed” (RT. II. 77.). Január 30-án különösen a Hanságra mint természeti akadályra emlékeztette: „És így, ha már Isten kegyelmeteket összehozza is, s az mint ismét essőre fordulván az üdő, Kapuvártul nem fog az Hanyságra mehetni kegyelmetek: ugyancsak Sopronnak kell menni” (RT. II. 78.). Károlyi a Hanságot ugyanis csak Kapuvár és Sopron irányába, vagy pedig Győrön és Óváron keresztül kerülhette meg, mert Kapuvártól északra a Hanság mocsarai miatt nem tudott volna átkelni. Balogh István kapitány seregét (amely nem kelt át a Dunán a Csallóközbe) Bercsényi nyugatra tolta volna, hogy egyesüljön Károlyival: „Balogh István nem tud mit tenni, és így Kapuvár felé nyomúlva csak elmegy kegyelmed után” (RT. II. 80.). Balogh István azonban egy február elején kelt irat szerint „töb tisztekkel együtt most is árestomban vadnak” (Bánkúti, 1976, 77.). Maga Károlyi Sándor összegyűjtve a különböző helyeken lévő katonákat végül február 2-án háromezer fős sereg élén indult meg Sopronba: „magam corpusban [egységben] vettem circa initium Februarii [február eleje körül] az hadakat, és indultam meg egyenesen Soprony felé circiter [nagyjából] 3000. magammal lovas haddal” (Károlyi, 76).

A Sopron behódolását célzó hadműveletek közvetlen előkészületeiről több Kapuvárral kapcsolatos adat fennmaradt.

A január 29-én még Győr környékén portyázó Kajdacsi Péternek a hónap utolsó napján Kapuváron kellett megjelennie, ahol akkor Károlyi Sándor is tartózkodott. Erről a kapitány január 30-án Lébényszentmiklóson kelt levelében így írt feljebbvalójának: „Alázatossan adom Nagyságodnak tudtára, hogy én minden tehetcségemmel azon leszek, hogy valami késeőn lesz is, de holnap, ugy mint csütörtökön az Nagyságod kegyelmes parancsolattya szerént udvarlok Nagyságodnak Kapuvárot” (Bánkúti, 1976, 67.).

Béri Balogh Ádámnak, akinek feladata ebben az időben az volt, hogy a Kemenesalján felkelőket toborozzon a kuruc sereg számára, február elején kellett volna jelentkeznie hadai élén Kapuváron, a kuruc generális utasítására. Béri Balogh azonban ezt a feladatot nem tudta teljesíteni, amelynek okairól egy 1704. február 2-án Vönöckről írott levelében számolt be Károlyinak. Az egykori tartalmi kivonat szerint: „Vöröczbül [Vönöckből] Béri Balogh Ádám követeti Excellenciádat, hogy Kapuvárhoz parancsolatyára az hada eloszlása miatt nem érkezhetet akkora, a mikorra parancsolta”. A hadak szétszéledésének oka az volt, hogy más ezereskapitányok, Ampruster János, Nyiczki János és Nagy Zsigmond katonáit „elholditották”, vagyis saját egységükbe szipkázták el. (Ampruster egyébként éppen ekkor írta meg Károlyinak Körmendről, hogy hadakat gyűjtött össze, amelyeket ezek szerint részint Béri Baloghtól csaklizhatott el – vö. Bánkúti, 1976, 72. Bánkúti szerint Ampruster ezen levele azonos lehet azzal a január 30-án kelt levéllel, amely szerint viszont Béri Balogh csalogatta el Ampruster katonáit, "aki jobb részét az katonaságnak elfoglalván, ezeréhez applicálta". Ekkor kérelmezi: minthogy Béri Balogh a Kemenesalján toboroz, hadd legyen az ő toborzóhelye Körmend és környéke. - vö. Géresi, V. 58-59.) Ezért Béri Balogh Ádám ekkor fogja összeszedni katonáit, akikkel Páli faluban gyűlik össze: „most gyütögeti öszve, Rábaközöt Pályiban fog orderéig [utasításáig] subsistálni [állomásozni] velek” (Bánkúti, 1976, 73).

A két levél alapján úgy tűnik, hogy Kapuvár a soproni hadjárat megindításához valamiféle gyülekezési pont lehetett, amelyet megerősíteni látszik földrajzi fekvésén túl az a tény, hogy a dunántúli sereg vezetője, Károlyi Sándor többször is itt tartózkodott (helyesebben: tartózkodott itt is).

         Bercsényi Miklós egy február 6-a körül kelt levelében írta meg Károlyinak, hogy a január 31-ére Kapuvárra rendelt „Kaidacsi nyomán [azaz után], Sándor István Ocskai maradékjával Kapuvár felé ment”. A kuruc hadsereg főparancsnoka azonban nem rendelkezett kiforrott elképzeléssel Sopron meghódításával kapcsolatban: „hirtelenkedni sem tanácsos, az külső városnak lehetetlen megmaradni, nem is marad, az gyalogság rajta mégyen, az vér ontás, az istentelen praedálás és praedával töltözőknek haza oszlása sokat tenne” (Bánkúti, 1976, 77). Károlyi Sándor végül két alkalommal is megadásra szólította fel Sopront, mindkétszer kudarcot vallott. Utoljára kismartoni szálláshelyéről vonult Sopron felé, és a támadást február 18-án indította meg, eredménytelenül.

            Károlyinak tehát az első dunántúli hadjárat során nem sikerült Sopront a kurucok oldalára átállítani. Március hónapban pedig már nem a felkelők vitték a kezdeményező szerepet, megindult a császári seregek ellentámadása. No de ennek kapuvári vonatkozásairól majd egy másik alkalommal.

 

 

 

 

AR. I. = Archívum Rákócziánum. Első osztály. I. Szerk. Thaly Kálmán, Pest, 1873.

AR. IV. = Archívum Rákócziánum. Első osztály. IV. Szerk. Thaly Kálmán, Pest, 1875.

Bánkúti, 1975 = Bánkúti Imre: A kurucok első dunántúli hadjárata. (1704. január–április) Bp. 1975.

Bánkúti, 1976 = Bánkúti Imre: Iratok Károlyi Sándor első dunántúli hadjáratának történetéhez, 1704. január–április. In: Somogy megye múltjából. Szerk. Kanyar József, Kaposvár, 1976. 51–130.

Rákóczi = II. Rákóczi Ferenc fejedelem Emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig. Bp., 1979

RT. II. = Bercsényi Miklós levelei Károlyi Sándorhoz. Rákóczi Tár II. Kiadta: Thaly Kálmán, Pest, 1868.

MTT. = Csányi János magyar krónikája 1670–1704. Közli: Páur Iván. Pest, 1858. 8–231. (Magyar Történelmi Tár V.)

Faragó = Faragó Sándor: A kapui vár. Arrabona, 4. (1962) 85–95.

Géresi = Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család okmánytára. V. Bp., 1897.

Gimes = Gimes Endre: Kapuvár. Győr, 1972.

Heckenast = Heckenast Gusztáv: Adalékok Pápa történetéhez a Rákóczi-szabadságharc idejéből. In: Tanulmányok Pápa város történetéből. 2. Szerk. Hermann István, Pápa, 1996. 99–104.

Károlyi = Gróf Károlyi Sándor önéletirása és naplójegyzetei; Pulay Jánosnak a szathmári békességről irt munkája. Kiadta: Szalay László, Pest, 1865.

Köpeczi–R. Várkonyi = Köpeczi Béla–R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc Bp., 2004³.

LR. = Libri Regii

R. Várkonyi = R. Várkonyi Ágnes: Sopron vármegyének szóló pátens a fegyverre kelt jobbágyok felszabadításáról 1704 elején. Soproni Szemle, 25. (1971) 348–351.

MTE = Történelmi naplók. 1663-1719. Közli: Thaly Kálmán Bp., 1875. (Magyar történelmi emlékek XXVII.)

Szirácsik = Szirácsik Éva: „Rákóczy Levelek”: Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból. Salgótarján, 2005.

Varga = Varga József: Kapuvár múltja üzen. Kapuvár, 2000.