Amíg az új kapuvári plébánia 2008-ban felavatott épülete esztétikai szempontból a mértéktartást és az épített környezett figyelembe vételét példázza, addig a Fő tér 10. szám alatti újépítésű lakóház a gőg és az akarnokság mintapéldánya.

Úgy robban bele a városi tájképbe, mint a zatom. Valószínűleg ez is a szándéka, nevezetesen az, hogy lehetőleg minél jobban kitűnjön a városképből, így magához vonzza a tekintetet. Teljesen figyelmen kívül hagyja, milyen épületek állnak körülötte, hogyan teszi tönkre a Fő téri házsorok viszonylag egységes látképét. Ezzel saját részérdekeit a közösségi érdek elé helyezi, agyonnyomja környezetét.

A 2002-ben a Bautech kivitelezésében magánvállalkozásként készült épület már méretével is fallikus hatalmi igényeit jelenti be. Semmilyen szempontból nem illik a miliőbe. Az épület magassága a szomszédos polgárházak fölé nő, jelezve dominanciára törő szándékát. Amíg a házsor nagyjából egy évszázaddal ezelőtt felhúzott házai egymással harmóniára törekedtek, addig ez megveti és lenézi környezetét. Felettébb ironikus, hogy az építtető cég magát Faenza-Harmónia fantázianéven címkézte fel, noha a harmóniára való törekvést nagyítóval sem találnánk az építményen, amely inkább az összhang fogalmának megcsúfolása. De nemcsak nagyságával igyekszik kilógni. Az ablaksorok magassága is szándékosan nem követi a szomszédos polgárházakét. Ha megnézzük, a tőle északra álló Spiegel-ház és a tőle délre fekvő volt zsidóiskola épületén az ablakok azonos magasságban futnak, a Fő tér 10. viszont ezt az egységes képet fennhéjázó módon szétroncsolja.  Arról már nem is beszélve, hogy az ablakok nagysága és ritmusa még önállóan nézve sem passzol össze, nemhogy a környező épületek kontextusában értelmezve. A Fő tér 10. a kivagyiság és az ízléstelenség szimbóluma.

 

 

 

Feltűnési viszketegsége nemcsak méretében, ormótlan kialakításában és ritmustalan nyílásaiban tapintható ki, másképp is igyekszik szétbombázni a városi tájat. A két felső szint ugyanis a homlokzat síkjából jócskán előreugrik, szó szerint és szimbolikusan is rátelepedve az utcafrontra, kiemelkedésével tudatosan háttérbe szorítva szomszédait. Ez az épület minden elemében azt sugározza magáról, immár én vagyok az úr, enyém a hatalom. Szégyen, hogy egy ilyen gagyi és stílustalan épület rondíthat bele a Fő tér egységes panorámájába.

Eme építészeti ork mutatja, hogy a városi tájkép két rivális kapuvári építőcég a város érdekeire fittyet hányó vetélkedésének esett áldozatul. Az egyik oldalon áll Stipkovits Zoltán és a Faenza-Harmónia Kft., amelynek ez a csúfság köszönhető. A másik oldalon pedig Kunczi László és a Kunczi Kft. A Faenza építette a Fő tér 21. szám alatti lakóházat (2003), a Gesztenye sor 1. (2006) és a Gesztenye sor 3. (2005) alatti épületeket, míg a Kunczi Kft. többek között az Esterházy sétányon fekvő üzletházat (2003), vagy újabban a kórház melletti tömböt (2009). A két cég viaskodása a Fő tér ezen szakaszánál már nemcsak szimbolikusan (vagyis az épületek megjelenésében), hanem valóságosan is megtapasztalható. A volt zsidóiskola mára egyre romosabb állapotban lévő, a Fő tér 10-zel délről szomszédos épületének helyére ugyanis a Kunczi Kft. akart egy új lakóházat felhúzni, ismét beleszólást kérve a polgárházak egymással baráti viszonyt ápoló sorába. Stipkovits Zoltánék azonban 2009-ben megtámadták a szomszédságukba tervezett új lakóház építési engedélyét, a fellebbezés nyilvánosan is olvasható. A valódi szándék aligha lehet kérdéses: a zsidóiskola helyén felépítendő új épület elnyomná a Fő tér 10. kirívó, uralkodásra született építményét, így az elvesztené építészeti „előnyét”.

A kapuvári közbeszéd gyakran hivatkozik az építészeti emlékek hiányára. Ugyanakkor, ha a meglévő épületeket is egyre inkább eltüntetik, vagy esztétikai értékeit ilyen, oda nem illő ojjektumokkal bombázzák szét, akkor az nem éppen előrelátásról/visszatekintésről tanúskodik, hanem ízlésficamról. A Fő tér 10. szám alatti tömb helyén, mely ma a Hanság gyógyszertár székhelye, korábban egy földszintes épület állt. Lehet, hogy nem bombasztikus, és nem teljesíti a városiasság állítólagos kritériumát, a vertikális építkezést, de megvolt a hangulati értéke. Nálunk körültekintőbb városok esetében nem azért kímélik meg a földszintes, olykor jellegtelennek tűnő régi házakat és nem cserélik le újakkal, mert nem volna rá építő, hanem azért, mert tudják, az új idegen testként ékelődne be a városi szövetbe, és szétzúzná az egységes városkép hangulati tőkéjét. Márpedig a Fő tér 10. nagyképűsége pontosan ezt a rombolást hajtotta végre.

Felépítése végzetes hiba.