A’ midőn az idei esztendő június havában a Berg utcai Penny Marketbe sodortak a lét szeszélyes habjai, a boltban sűrű embertömegek hullámoztak, egymás súlyától lassan csöpögve tova, mint a melasz. Megszólítva egy mammert, hogy enyhet leljek tudatlanságomra, mire föl e hömpölygő áradat, mire ez a lázas vásárlói roham, ahol mindenki csupán egyetlen árucikkre vadászik, ama választ kaptam, hogy itt, kérem, csakittcsakma akció zajlik, ahol az öveges sör darabja ebben az órában mindössze 50 pénzt kóstál. A mammer gyorsan válla fölé emelte a nálánál kétszer nagyobb sörös rekeszt, és uzsgyi, megszerzett zsákmányával máris viharzott a kassza felé.
            Nagy megelégedéssel konstatálhattam ezután, hogy a szesz iránti buzgó vágy évszázadok alatt sem pimpósodik meg, van hát folytonosság a történelemben. Erre a kapuvári uradalom egy 1633-ból származó instrukciója szolgál tanúsítvány gyanánt, mely uszkve négyszáz éves távlatból küld üdvözlő lapot a Penny Market szomjazóinak, akik egymás sarkával ismerkednek. Igaz, ennek a rendelkezésnek aláírását nem a sör, hanem annak elválaszthatatlan édestestvére, a bor jegyzi, mely esszenciális formában maga az igazság, az élet vize, a bölcs ember hűséges vendége.
            Bor és történelem olyan megbonthatatlan frigy, mint a papírlap két oldala. Nem csoda hát, ha a török közeledtének kérdését félretolva a kapuvári végváriak ama kardinális kérdésen vitatkoztak, hogy vajon az iváni avagy a kapuvári mérővel porciózzák-e ki a darabontoknak az irdatlanul savanyó szentmiklósi borokat a pincéből (mely valószínűleg a vár nemrég rekonstruált északi falszakasza alatt lehetett), ugyanis az iváni mérő űrtartalma jócskán meghaladja a másikét. A Nádasdy-uradalom 1633-as intézkedése úgy tér ciklikusan vissza az italmérés és az abból származó bevétel pontjaihoz, mint borissza a korcsomához, melynek gyakran zabolátlan lován a földesúr igyekezett szorosan tartani a gyeplőt.
            Az iratot 1633. december 12-én „Cheitensi” várában keltezték, amelyből csakis Csejtére tudok tippelni. A gazdasági utasításokat tartalmazó jegyzék szövege Révay Juditot tünteti fel az instrukciók kiadójának, aki Nádasdy Pálnak, Kapuvár földesurának volt a felesége. Az urasági jogokat ekkor azonban már nem a férj, hanem Révay Judit gyakorolta, ugyanis két hónappal korábban, október 15-én Nádasdy Pál váratlanul leadta a portán az élet kulcsát, amint arra az írás azon megjegyzése is utal, miszerint „mi az mi szerelmes árva fiunkkal árva állapotba jutottunk”. Az „árva fiú” nem más, mint Nádasdy Ferenc, Ferencként a sorban a harmadik, aki aztán a Wesselényi-összeesküvésben való aktív részvétele miatt halálra ítéltetik, és így kerül Kapuvár a császárhű Esterházy család birtokába.
 
 
Nádasdy Pál felesége, Révay Judit 
 
 
            Révay Judit Madarász Márkónak küldi utasításait, aki a kapuvári uradalom menedzsmentjének élén állott, de az ő felügyeletét is kiadja alvállalkozásba, elöljárójául azt a Wittnyédy Jánost rendeli ki, akinek családjában a leghíresebb tag Wittnyédy István, aki korábban Nádasdy Pál szolgálatában állt, majd Sopron város, aztán a megye követeként tevékenykedett, a vármegye főadószedője volt, és a Nádasdy-família rekatolizálása után is megmaradt a protestáns hiten. Nádasdy Pálné nyilván az adószedésben mélyreható tapasztalatokat szerzett személyre igyekezett bízni a Kapuvári Uradalom Zrt. gazdaságát kormányzó Madarász Márkó ellenőrzését, minthogy az italozás, a duhajkodás és a borfőzelék rókaprémként való teregetése az özvegy által rendesen megtaxáltatik, s ennél fogva a szőlőüzletből származó tetemes adót a zárjegyek ősének széles körű használatával szándékozik egybegyűjteni.
            Tekintve, hogy az újkori uradalmakban az egyik legmagasabb földesúri bevétellel a szőlő és az abból kinyert üdítőnek a kocsmáltatási joga kecsegtetett, az uraság körültekintően szabályozta a forgalmat, és – mint majd látni fogjuk – jóval szigorúbb rendelkezést adott jószágkormányzója kezébe, amint azt elhunyt férje ura, Nádasdy Pál tette annodecibel.
            Elsőül is, a comitissa azt hagyja meg az igazgatótanács fejének, hogy a szőlőt ne pazarolja el, amely értelemszerűen azt az igényt foglalja magában, hogy a borüzletből a lehető legnagyobb haszonra tegyen szert, ám elképzelhető, hogy egy korábban elterjedt gyakorlatnak igyekszik elejét venni. Később ehhez hozzátoldja azt az instrukciót, hogy főrendek beszállásolása esetén illedelmesen kénálják meg őket szesszel, de azért olyan nagyon ne ám, mert a hegy leve nem tékozlandó árucikk. Elrendeli, hogy egyáltalán ne búsuljon a kocsmai borok árát bészedni, és a belőle befolyt bevételből nyugtát kelletik készíteni, minthogy a zárjegy használata a legális gazdálkodás alapköve. Madarász menedzser uram az utasítás szerint köteles ügyelni arra is, hogy a bor a kocsmáltatás során ne fogyjon el, ennek a passzusnak a célja nyilván a fogyasztás folyamatosságának biztosítása, mely az uradalom jövedelmeit növeli: ha nem dől a bor, a lé sem csörgedezik a kasszába.
            A büntetést és a hozzákapcsolódó üzletpolitikát a grófnő új módon szabályozza, melyek mind a szigorítással és a szorosabb felügyelettel függnek össze. Tilalom alá helyezi azt a minden bizonnyal elterjedt gyakorlatot, hogy az erdőn fülön csípett tolvajok bírságát az erdőőrzők ellenőrizhetetlen módon maguknak eltegyék okosba és a kocsmában ital formájában döntsék magukba, a zsét ezentúl be kell szolgáltatniuk, ennek elmulasztása esetén az utasítás megszegői lefogatással bűnhődnek. Ahogyan Nádasdyné a termelés-fogyasztás minden szakaszát zárjegyek alkalmazásával transzparenssé akarja tenni, úgy egy korábbi úzus megváltoztatása is az ellenőrzés omnipotenciája felé mutat. Eddig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a szőlők műveléséből kitiltották azon személyeket, akik kis adósságot bírtak, csakhogy ez nem szolgálta a Kapuvári Uradalom Zrt. gazdasági érdekeit. Azáltal tudniillik, hogy a szőlőhegyeket nem gondozzák, maga a jövedéki adó is csökken.
            Amint az eddigiekből is világosan kitűnik, Révay Judit igen drákói módon tartja rajta a szemét a vállalat gazdálkodásának folyamatán, amely a tulajdonos és a menedzsment közötti kommunikációs csatornáknak intenzív kiaknázásában is testet ölt, Nádasdy Pál gyakorlatától eltérő módon. Nem változtat azon az egyébiránt országosan elterjedt szokásrenden, hogy a dézsmabort mint terményadót évente kell Madarász Márkónak megküldenie a földesúr számára. Megköveteli azonban tőle, hogy a dézsma megküldése előtt tájékoztassa őt a termelőszövetkezet ügyeiről, melynek célja ismételten a hozam minél nagyobb mértékű növelése.
            Nádasdy Pálné grófnő a borfogyasztás és a kocsmáltatás terén viszont nem fogadja el az 1633-as utasítás előtti állapotokat, és reformintézkedéseket vezet be. Azt megelőzően ugyanis a földesúr minden két hordó bora után a nép a harmadik hordónyit a maga számára árusíthatta, ezután ezt a tiszttartóknak nem engedélyezi, minden kétséget kizáróan az értékesítésben megnyilvánuló konkurencia kiküszöbölése miatt. Azt állítja, hogy a polgárok Szent Mihály napjától, vagyis szeptember 29-től karácsonyig amúgy is maguknak kocsmálhatnak, legyen hát ez nekik elég. Ez az időszakos kocsmálási jog beleiillik az országos tendenciákba, az év nagy részében azonban az állandó monopólum magának a földesúrnak a kezében volt. Az özvegyasszony egyébként más birtokain is szigorít a korábbi rendelkezéseken, Egerváron például megtiltotta, hogy a katonák a maguk számára mérjenek bort. De azért rendes is, mivel, mint írja, „jóakaratunkból megengedtük”, hogy a kapuvári uradalomban az új szabályozás csak a jövő évtől, 1634-től lépjen életbe, addig a földesúr minden két hordó bora után a harmadikat maguk számára árulhatták, nyolc-kilenc akónyit, aki ennél többet ad el, az nem számíthat semmiféle irgalomra. Ezután csak „egy-egy eszes és borhoz tudó korcsmáros árulja az mi borainkat és ne házanként, úgy mint annak előtte”.
            Nádasdy Pálné üzletpolitikájának valamennyi intézkedése ugyanazt a motivációt hordozza magában, az ellenőrzés, a felügyelet szigorítását, amelynek célkitűzése a nagyobb haszonszerzés.
            A szesz, no és annak zárjegyes ellenőrzése utáni csillapíthatatlan vágyakozás nem múlik el, csak átalakul.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr831633720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása