1. Az első verzió keletkezése a Győri úti Rába-híd építéséhez fűződik. Talán ez az értelmezés hasonlít leginkább a monda normarendszerére, amennyiben teljesíti az epikusságra, a valós és a csodás elem kereszteződésére, az eredetmagyarázó funkcióra és a népiségre vonatkozó műfaji kritériumokat. Mivel azonban eredete 20. századi, városi kontextusban erjesztett, története misztikus és horrorisztikus vonásokkal bír, monda helyett/mellett urban legendnek is nevezhető. Az értelmezői diszkurzus ezt a változatot kanonizálta, amely leginkább annak köszönhető, hogy az utóbbi években Jerkó Gyula könyve, majd aztán ebből merítve Turbók Attila ezt a magyarázatot preferálta és népszerűsítette. Mindketten Varga József Kapuvár múltja üzen c. kötetéhez nyúltak vissza, aminek vonatkozó részét azonban leszegényítik. Amíg ugyanis Varga József több változatot is közöl (szám szerint kettőt), és közöttük nem állít fel hierarchikus sorrendet, addig Jerkó könyvében, ill. Turbók cikkében már csak egyetlen magyarázat szerepel, szinte szó szerint idézve Vargát. Ez a változat – és a szó szerinti idézet – így hangzik: „[A] Kis-Rába új hídjának építésekor (1941-ben) hatalmas korhadó farönkre bukkantak. A helyi hagyomány szerint e fa alatt több tucat törököt vágtak le a vitéz kapuvári hajdúk, köztük egy pasát is” (180. o.). Eszerint a Jajváros név a lemészárolt törökökre emlékeztetne, akik halálukon túli jajgatásukkal idéznék fel a kapuvári vár katonáinak harci bátorságát. Ez a változat a „síron túli hang” igen elterjedt vándormotívumát örökíti tovább, de több helyen sántít. Egyfelől nem véletlen, hogy Kapuvárnak a vártól keletre eső része évszázadokig beépítetlen volt, az országút is déli irányba vezetett, s nédda, most 1941-ben építik át úgy, hogy kelet felé haladjon. Ennek okai ugyanis a vidék járhatatlan mocsarai voltak, így aligha hihető, hogy a törökök a várat keletről, nem pedig délről, a régi híd felől támadták volna. Megjegyzendő, ásatások nyomán a Batthyány, Battyáni, Bathiány, Batyánnyi utcából ... sz'al a környékről valóban sok temetkezési lelet került felszínre, amint arról Faragó Sándor Adatok a kapuvári temetők történetéhez című 1964-es cikkében beszámol, ezek viszont nem közvetlenül kapcsolódnak az új Rába-hídhoz. Másfelől azért sántít ez a magyarázat, mert Winkler Margit a Kapuvár község településformája című írásában már említést tesz a Jajvárosról (In: Vámos Ferenc–Radnóti István: Kapuvár múltja, jelene és jövője. 1928, 22. o.). Ez a cikk 1928-ban született, amely szerény meglátásom szerint korábbi dátum 1941-nél, ergo: a Jajváros név már a Rába-híd építése előtt létezett. Még ergóbb: a törökös megoldás alól ki van korhadva a fa.

 

2. Miután ez a magyarázat törököt fogott, léptyünk tova a második változatra, amely az Erzsébet királyné utca lakóinak szegénységét állítja előtérbe. Varga József szavait citálván ismét: „Más vélemény szerint a szegény sorsú nép jajgatásával van összefüggésben a névadás” (180. o.). Szerintem ez a más vélemény sem vezet minket az igazság ormára. Igaz ugyan, hogy a Kossuth utca polgári lakóházaival az Erzsébet királyné utca szegényes parasztházai meglehetősen nagy kontrasztban állnak, no de hát azért mégis csak ácsi. Ha a Jajváros onnan kaphatta nevét, hogy az utca lakossága szegénységben tengődött, akkor mit mondjuk a zsúfolt gartai portákról, a nincstelenekről, a cselédházakban az életet valahogyan kibekkelő emberekről? Szegénységben ők viszik a pálmát, s ily módon az ő lakóterületük jobban rászolgálna a Jajváros elnevezésre, nem? A Jajváros lakóinak legalább volt lakóházuk, ráadásul saját tulajdonukban, nem úgy a majorságiaknak. A Jajváros szegénységügyileg tehát nem extrém, nem specifikus, mely kellően megindokolná a név eredetét. Ezek után ez az értelmezési kísérlet is megbotlik.

 

3. Jön a három pont nullás változat, és nyilván ez lesz a kiráj – legalábbis jelenleg. Ez az interpretáció a Jajváros nevének eredetét a gyakori tűzesetekkel magyarázza. Talán az 1856-ban épült és szépen felújított 15. számú táj-, párt-, mag- és vendégház kivételével mára teljesen eltűnt az utca korábbi képe, de vonalvezetése ma is emlékeztet falusias jellegére és arra, hogy ez Kapuvár leggörbébb utcája. Itt kivétel nélkül nádfedeles nép lakóházak sorakoztak, amelyek ha tüzet fogtak, könnyedén lángba borították az egész utcát. Nemcsak a tető száraz és gyúlékony anyaga miatt volt nehéz megfékezni a gyorsan továbbterjedő lángot, az oltást gátolta, hogy az egyébként is szűk telkeken felhúzott épületek közötti távolság is kicsi volt. A telek mérete, a lakóházak közelsége és anyaga miatt egyik házról könnyen kapott lángra a másik, tűzesetek alkalmával szinte az egész házsor leégett. Jaj volt, ha megcsípte a tetőt a vörös kakas, oly sebesen csaptak át a lángok a szűk utcácskában, hogy alig lehetett ellene tenni valamit. No hát ezért ragadt rá az utcára a Jajváros név, és ezt megerősíti az analógia, miszerint Pásztó egyik részét is Jajvárosnak hívják, ami szintén a tűzvészek után nyerte népi elnevezését. A név Főnix madara  tehát tűzből fogant, mely talán prózaibb magyarázat, dagadó keblünknek kevésbé fuxos, de nem mindig (sőt) a legkapósabb okfejtés áll hűségben is legelöl.