Több helyütt olvashatni (pl. Varga József Kapuvár múltja üzen vagy Novits László Képek Kapuvár-Házhely történetéből című kötetében), hogy a Házhely Kapuvár kertvárosi jellegű negyede. Számomra ez a kijelentés nem olyan magától értetődő, mindazonáltal agyaltam egy sort, s ezt most ide kinyomintom. Ahhoz, hogy igazolni vagy cáfolni lehessen az állítást, miszerint a Házhely kertváros, szükség lenne a kertváros fogalmának szabatos, tudományos definíciójára. Mivel azonban a városépítészet elmélete nem matematika, ahol a megoldások száma erősen közelít az egyhez, nem rendelkezünk ilyen kézhezálló, jól körülhatárolható meghatározással. Megfejeli a problémát továbbá, hogy tudomásom szerint - minő fájdalom -  sem a hazai, sem pedig a külföldi szakirodalomban nem készült eddig összefoglaló, szisztematikus áttekintés a kertváros történetéről és elméletéről, amely a különböző, egymásnak igen gyakorta ellentmondó definíciókat összevetette volna.

Ezért célravezetőbb talán, ha a kertváros kialakulásának mozgatórugóiból indulunk ki. A kertváros eszméje eredetileg a 19. század végén és a 20. század elején fogant meg a reneszánsz ideális város kései burjánzásaként. A kertváros-mozgalom az ipari forradalom alatt felduzzadt angliai iparvárosok szűk tömegnegyedeire adott válasz, amely élhetőbb, emberségesebb környezetet kívánt teremteni a lakóknak. Ennek egyik első hazai megnyilvánulása a budapesti Wekerle-telep, amely érdekes módon tökéletesebben valósította meg a kertváros ideáját, mint angliai mintapéldányai. A kertváros városépítészeti modelljének atyja Ebenezer Howard volt, aki elsősorban a nagyvárosi munkások nyomorát igyekezett enyhíteni.

Ebből az eszményből rögvest három kritérium következik: a kertváros nagyvárosi jellege, a nyomorra adott válasz és a tervszerűség. A Házhely esetében az első ismérv nem állja meg a helyét, a másik kettőnél a helyzet azonban árnyaltabb. A Házhely kialakulásához városszociológiai szempontból valóban a rossz lakáskörülmények vezettek 1922-ben. A Házhelybe főleg alacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozó lakók költöztek, akik vagy valamely Kapuvár környéki majorban cselédlakásokban tengették életüket, vagy pedig Gartáról költöztek be a jellegzetesen túlzsúfolt "gartai házsorokból" (ahol is egy telken hat-hét ház is felépült, az udvart ezzel egyfajta belső utcává változtatva). Csakhogy amíg Angliában (és a Wekerle-telepen is) a kertvároshoz vezető úton az érintett társadalmi réteg a munkásság (esetleg a belvárosi jómódú polgárság) volt, addig a Házhely esetében kizárólag mezőgazdaságból élő, esetleg agárproletárként (napszámos, cseléd, kubikus stb.) dolgozó emberekről beszélhetünk. A tervszerűség azonban megint egyezik, hiszen a Házhelyet tudatosan hozták létre, FAKSZ-kölcsönből vagy ONCSA-segéllyel, azaz a szociális problémákat enyhítendő várostervezési stratégia révén alapították, nem pedig spontán módon, "nőtt" negyedként jött létre.

A kertváros városépítészeti reformja mögött álló másik fontos ideológia, hogy helyreállítsa az ember és a természet harmonikus egyensúlyát. Ez egyfajta antiurbánus ideológia, amely a kerttel, a zöldövezettel az ősi természetből kiűzetett ember és a városi civilizáció párosítását célozza. A "vissza az Édenkertbe", a paradicsom újrafelfedezésének mitikus és szimbolikus mondavalójával a háttérben ez a fajta urbanisztikai modell a város és a falu közötti építészeti teret kívánta megvalósítani. A saját kertrészt -  ha úgy tetszik: egy törpe paradicsomkertet - azonban a feltöltődés, a szórakozás, a kikapcsolódás tereként értelmezte, a zöldövezetnek nem a mezőgazdasági célú hasznosítását tűzte ki elsősorban. A Házhely esetében azonban ez a modell nem alkalmazható. A Házhely népessége a zöldségtermesztés mellett az udvaron rendszeresen tartott állatot, a legkülönfélébb baromfiktól elkezdve sertésig, szarvasmarháig és lóig. (Sőt, a nyolcvanas évek végén is jellemző volt, hogy kamionok jöttek a Házhelybe "nyúlleadásra", vagy öregasszonyok tolták be a piacra nyulakkal teli zárt kiskocsijukat.) A paraszti népesség tehát állattenyésztésre és földművelésre használta a zöldterületet, mintsem kikapcsolódásra. Ez nem feleltethető meg a modern kertváros poszturbánus ideológiájának, sokkal inkább egy rurális, sőt - tekintetbe véve a cselédeknek és kapásoknak az uradalmi világban, majd a téeszben társadalmilag szinte jobbágysorba kényszerített rangját - posztfeudális miliőnek. A nyomor a Házhelybe való költözéssel nem szűnt meg, inkább újratermelte a falusi önellátó gazdaságok középkori modelljét.

Ez utóbbi igen erősen felveti a kérdést, hogy a Házhely esetében  városról vagy pedig faluról beszélhetünk egyáltalán. A kertváros eszméjét ugyanis nem lehet leegyszerűsíteni egy olyan építészeti mintára, mely szerint a kertváros vidékies negyed, melyben a lakóházak egyediek és kerttel rendelkezik. Ebből a szempontból ugyanis semmiben nem különbözne egymástól a falu és a kertváros. A kertváros szociográfiai jelenség. Vannak, akik alvóvárosként határozzák meg, ahová a lakók munka után hazatérnek, de dolgozni máshová járnak. Mások ezzel szöges ellentétben ville socialénak tekintik, ahol a munkahely és a lakóhely összekapcsolódik. Tekintetbe véve, hogy a Házhely agrárnépessége eljárt otthonról a földekre dolgozni és csak estére tért haza, míg mások (vagy az előbbiek hétvégente) saját kertjeiket ápolták - nos, esetünkben mindkét kritérium igaz. A Házhely azonban gyakran inkább mutat hasonlóságot a faluval, mintsem a várossal.

Herbert J. Gans városszociológus nagyjából a következő kritériumokat állította fel a kertváros mibenlétéről: alvóváros, távol van a központtól, modern építészetet képvisel, magánközlekedésre épül, népessége homogén, lakói fiatalok, magas jövedelműek, gyakran "fehérgallérosok". Nézzük meg, hogyan áll ez a Házhely esetében! Az alvóvárost fentebb már említettem, a periférikus helyzet stimmel. A modern városépítészeti megoldás azonban csak a szabályos, derékszöges utcavezetésre illik, az épületek korszerűségére nem: ez nyilvánvalóan azzal magyarázható, hogy a Házhely eredeti lakosai a legszegényebb rétegek közül kerültek ki, akik nemhogy modern lakóházat nem tudtak felhúzni, de anyagiak híján gyakran több évig is beépítetlenül hagyták kapott telkeiket. A személyszállítást sem magán-, hanem inkább tömegközlekedéssel, a pónváglival oldották meg, nem véletlenül hívták a városrészt kezdetben "lóvasútmenti házhelynek". A Házhely népessége szociológiailag ugyan homogén, de ez nem paradox módon a városra jellemző társadalmi mobilitásnak tudható be, vagyis annak, hogy a város heterogén összetételű lakossága úgy lesz városrészenként homogén, hogy az azonos társadalmi rangúak egy negyedbe költöznek. A Házhely lakossága azért homogén, mert azonos társadalmi réteg képviselőiből telepítették be őket, és nem maguk rendeződtek egybe egy szuburbanizációs közösségbe. Agrárnépességének homogenitása pedig jobban emlékeztet a falu, mint a város attribútumaira.

Ezek után akkor újfent a kérdés: Kertváros-e a Házhely? A magam részéről amellett kardoskodnék, hogy a "történeti" Házhely nem kimondottan kertváros. Ugyanakkor a valaha demográfiailag egységes Házhely lakossága gyors ütemben cserélődik. Az első telepítésből (húszas évek) szinte alig él már valaki, a második telepítés (1945 után) képviselői is lassan kihalnak, s helyükre olyanok költöznek (vagy az itt lévők leszármazottai ágazatot váltanak), akik a Házhely agrárjellegét folyamatosan módosítják, társadalmilag és demográfiailag is heterogénné teszik. Ők már nem foglalkoznak telkükön földműveléssel vagy állattenyésztéssel, azokhoz hasonlóan, akik a 70-es és 80-as évek során a Lakótelepet népesítették be a Házhelyből (Érdekes egyezés, hogy egyes városszociológiák a modern urbanisztika második lépcsőfokának a kertváros után éppen a lakótelepet tekintik.) Ez a tendencia abba az irányba halad, amely a Házhelyt agrárjellegű városrészből valóban kertvárossá formálja át. A Házhely tehát városszociológiai értelemben típusváltáson megy keresztül, de jelenleg a falusias jegyek és a kertváros hibrid ötvözeteként tűnik fel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.