Nézem a Rábaközi Televízió videóját, amelyen Németh-Csóka Gábor alpolgármester az állampolgárság kapcsán arról beszél, milyen fasza, hogy a magyarok ezzel a honosítással most egyesülnek, de azért remélem, testileg még nem lesz kötelező.

Meglepődtem volna, ha nem igyekezett volna belecsempészni a szövegbe, hogy mindez a kommunizmus emléknapján történt, noha ez aligha az „emléknap” miatt kerül be unos-untalan a fideszes rétorok szövegeibe, mint inkább aktuálpolitikai célzattal. Szóval ne nézzük már egymást hülyének, erre nektek bunkósbotként van szükségetek. Persze elég szép dolog fideszes szájjal a kommunizmusról elmélkedni akkor, amikor a magánnyugdíj-pénztári magánvagyon elvétele a téesz-szervezés pandanja, államosítás, kommunizmus, amikor a kapitalizmust úgy ütik, hogy annak retorikáját a Társadalmi Szemle 1949-es száma is megirigyelné, de abban is van valami báj, hogy az a Pozsgay írja az alkotmányt (vagy inkább tákolmányt), aki ellen 1989-ben népszavazást tartottak a Fidesz támogatásával, hogy ne tudja átmenteni a hatalmát.

De nem kevésbé álságos dolog fideszes szájjal magyarázni a „nemzet egyesüléséről” akkor, amikor a Fidesz gátlástalanul és agresszíven mindenkire a nemzetellenesség billogját üti, aki nem fekszik alá politikájának. Szóval, Németh-Csóka úr, ne ájtatoskodjunk má’.  Az állampolgárság megadásának egyetlen és kizárólagos oka a szavazati jog, ezt már a Nemzet Gyógyszere, Mikola docens úr is megmondta 2006-ban, dehogy van szó nemzeti egyesülésről, meg ilyesmikről. Ez pusztán blabla, retorikai szósz, mellyel le van öntve az önérdek meg az önszerelem - valódi - oka.

Ha a Fidesz olyannyira a nemzeti egységet szorgalmazná (ami, egyébiránt nem tudom mi, hiszen a modern polgári társadalmak kulturálisan, társadalmilag tagoltak, éppen ez a lényege), szóval, akkor miért gazdagítja mindennap az árokásó irodalom terjedelmes korpuszát, nevez magyargyalázónak kapuvári honlapján írókat, miért van az, hogy határon túl is megoszt, Bugár Béla pártjával nem tárgyal, Markó Bélát lekommunistázza, megoszt a Vajdaságban, hasonlóképpen Kárpátalján, megoszt minden szinten.

Aszongya ez a szerencsétlen Semjén Rózsi, hogy majd a parlament bölcsessége dönt a szavazati jogról. Na most, a legutolsó jelző, amely erről a mamelukhadból álló parlamenti seregről az eszembe jut, az a bölcsesség. Itt vegytiszta politikai érdekről van szó, hogy a szavazati jog által a Fidesz bebetonozhassa hatalmát, azt feltételezvén, hogy az állampolgárság megadásáért cserébe majd hűséggel rá szavaznak a határontúliak. Hja, csak éppen most hurrogták le a Pelczné nevű mamelukot Erdélyben, amikor egészen elképesztően „pofátlanul” (kopirájt báj: Szájjártató papagáj) próbálta megzsarolni az RMDSZ tagságát: ha a Fidesz jelöltjére szavaztok, támogatunk, ha nem, megnézhetitek magatok. Na ilyen a fideszes „polgári” állam, meg a Németh-Csóka-féle „egyesülés”.  Ahová beteszik a lábukat, kettő lesz belőle. Akkor hol van a nemzeti egyesülés, amikor a határon túliak akarják eldönteni sorsukat, és nem óhajtják, hogy majd felülről tanító bácsiként megmondja nekik a Fidesz, hogy mi a zsír? A '89-ben szerzett nagy tőkéjét a fideszes ruletten rég eljátszó Nagytőkés László tervezett pártja mi másról szólna, mint a Fidesz hatalmának exportálásáról. Dehogy egyesülésről, szolgalelkűségről van szó.

És vice versa. Mert egyébként én sem szeretném, ha kapuvári ügyekről nem kapuváriak döntenének, mert ők nem vállalják ennek következményeit. Mi lenne, ha 5000 csornai döntené el szavazatával Kapuvár sorsát. Ez olyan, mintha a szomszéd akarná megmondani, rózsaszín kiscicák vagy ef Zámbó Pista képe lógjon-e a szobám falán. Na azért ezt már mégse ő döntse el, függetlenül attól, hogy a szomszéd akár lyó fej is lehet.

Ezzel a szavazati joggal csak a feszültséget fogják növeli határontúliak és -inneniek között, persze, hogy ki van „innen” meg ki van „túl”, nem egészen világos akkor, amikor az Erdély-romantikázás jegyében lassan a magyarországi magyar alacsonyabb rendű állatfaj lesz. Az állampolgársággal járó szavazati jog ellentéteket szít azok között, akik voksolnak, de nem itt élnek, és azok között, akik viselik ennek hatását, és ez nem „bölcsesség”, amint Tömjén Zsolesz orálja, meg nem 19. századi nyelvezeten előadott „egyesülés”-izé, ahogyan Németh-Csóka  prézsmitál, hanem kibaszott nagy felelőtlenség.

As usual.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.