1890. októberének utolsó hetében Molnár Gondi György kapuvári lakos egy pár ökröt vásárolt Kiss György Ignáctól 430 forint értékben. A teljes ár helyett csak harminc forint foglalót adott a jószágok tulajdonosának, mondván a többit később fogja leróni. A vevő úgy ecsetelte tervét Kiss Gy. Ignácnak, hogy a következő csütörtökön behajtja az ökröket a hagyományos kapuvári vásárra, ott eladja azokat, majd a befolyt bevételből a maradék 400 forintot is kifizeti. A dörzsölt Molnár Gondi József szépen csőbe húzta gyanútlan és naiv áldozatát, ugyanis esze ágában sem volt tartozását leperkálni. A vásárban ugyan sikeresen túladott az állatokon, de onnan nem hazafelé vette az irányt, hanem – legalábbis a feltételezések szerint – Amerikába készült. Az ökrökért kapott összeggel pedig utazását finanszírozta volna.

Molnár Gondi amerikai utazásához egy másik kapuvári partnert is talált magának, méghozzá Szigeti Antal személyében. Szigeti nem kevésbé furfangos módon jutott hozzá a tervezett tengerentúli utazásához szükséges zséhez. Elment Günsberger Fülöp Alsó utcai (ma: Széchenyi utca) kereskedőhöz, hogy eladja neki egy kazal szénáját. Günsberger kifizette a szénáért járó hetven forintot, igen ám, csakhogy miután az üzletet nyélbe ütötték, azután derült ki, hogy a kazal csak kívülről széna, belül szalma. A rászedett kereskedő futhatott a pénze után.

Hasonló taktikával igyekezett átverni a vevőket Piszli János szergényi szénakereskedő is. Ő ugyanis eladott egy boglya szénát a Hanyban, és már rakták volna fel a szénát a szekérre, amikor a hanyőrzők észrevették őket, és rájuk ripakodtak, hogyan merészelik az urasági szénát ellopni. A megtévesztett vásárlóktól Piszli János 50 forintot csalt ki, és miután kiderült, hogy a széna nem a szergényi kereskedőé, a vevők a pénzügyi veszteség mellett még börtönbe is kerültek lopásért.

 A kapuvári szolgabíróság rögvest sürgönyözött Hamburgba és Brémába, hogy az időközben lelépett csalókat hajóra szállás előtt még a kikötőben azon nyomban tartóztassák le.

A Rábaköz című helyi lap hiába indított sajtókampányt az Amerikába való kivándorlás ellen, azzal érvelve, hogy az amerikások „dologkerülő kétes ekszisztenciák” és hogy a kapuváriak ne higgyenek az „azt mondják a pomogyiak” típusú „csacsogásoknak”, 1890. november 2-án vasárnap ugyanis Kapuvárról újabb 13 főből álló csoport indult útnak Amerikába.

Ahogyan a magyarországi kivándorlók többsége, úgy a kapuvári emigránsok sem a végleges letelepedés szándékával utaztak az Újvilágba, tervük az volt, hogy meggazdagodás után hazatérnek. Ennek ellenére váratlan fejlemény volt, hogy az említett Molnár Gondi György 1890. november végén máris itthon volt Kapuváron, akit ezek szerint nem tartóztatták le a hamburgi vagy brémai tengeri kikötőben – már ha egyáltalán eljutott odáig. Ő ugyan azt állította magáról, hogy megjárta Amerikát és onnan tért vissza, az alig egy hónapos távollét miatt azonban ezt sokan lódításnak vették. Molnár Gondi a csalásért mégsem kapott büntetést, ugyanis az ökrök eladójával, Kiss György Ignáccal végül sikerült megegyeznie, és most – ahogyan fogalmaztak – „szabadon bámultatja magát itthon, mint olyan, a ki már volt Amerikában”. A károsultra ugyanakkor rájárt a rúd, november hónapban másodszor is meglopták. Kiss Gy. Ignác Alsó utcai házánál ugyanis három 12-14 éves csávó négy darab méhkasát kiürítette. A tolvajokat elkapták, de a károsult, ahogyan az Amerikát állítólag megjárt Molnár Gondival, a gyerkőcök szüleivel is sikeresen kiegyezett.

Úgy tűnik, nemcsak a pénzkereseti lehetőség miatt vándoroltak ki a kapuváriak, a fiatalok a sorozás elől is menekültek. 1891. februárjában, hogy megússzák a katonasorozó bizottság előtti kötelező megjelenést, a férfiak leléptek, de többségüket Bécsből visszatoloncolták. Február végén például Ézsöl Pál és Kiss Mihály szökött Bécsbe, de visszakísérték őket Kapuvárra.

1890. decemberében a kapuvári Németh Mihályné indult el négy gyermekével Amerikába, hogy korábban kivándorolt férjét megkeresse. Minthogy azonban a nagy hó miatt nem tudott továbbmenni, Bécsben ragadt, és megtudta, hogy férje baleset áldozata lett. A szerencsétlen feleség minden megtakarított pénzét az útra költötte, kénytelen volt azonban Bécsben vendégeskedni, mert pénz híján sehova nem tudott utazni, se haza, se el.

Az Amerikába való kivándorlást ellenző helyi sajtó váratlan segítséget kapott South Bendből, hogy lehűtse az Ígéret Földjének álmát kergető hype-ot. Az Indiana állambeli South Bend a kapuváriak kedvelt célpontja volt, ahol az emigránsok igyekeztek együtt maradni, és egyfajta kapuvári kolóniát építettek ki a városban. Ennek lett aztán a következménye, hogy South Bendben a feketék gúnynevévé a magyarok barna bőréről a kapuvári vált. Az ottani kapuváriak által írott, negatív híreket tartalmazó leveleket a Rábaköz című újság előszeretettel aknázta ki annak bizonyságául, hogy az élet Amerikában sem fenékig tejfel. Ezt a szándékot nyíltan ki is mondta azzal, hogy „hisszük, hogy ezek a levelek lesznek a leghathatósabb eszközök a kivándorlás megakadályozására vagy legalábbis gyengítésére”.

Az egyik hazaküldött levél arról igyekezett lebeszélni az itthon maradottakat, hogy South Bendbe költözzenek, és a munkanélküliséget vetette be érvként, „mert borzasztó sok nép van dolog nélkül – A kapuváriak, a kik most az ősszel [ti. 1890-ben] vándoroltak ide, mind dolog nélkül vannak. Beleverik magukat az adósságba úgy, hogy még az ág is megsiratja őket, nem csak a családjok vagy a szüleik”. Az ismeretlen levélíró is hazatérését fontolgatta, és azt állította, hogy itthon, „a hol legtöbben leszünk kapuváriak, ott pökdözzenek a szemeim közé! ha én igazat nem írok”. Mondanivalóját azzal igyekezett alátámasztani, hogy South Bendben 14 napra 6 dollárt kell fizetni a kosztért, függetlenül attól, hogy valaki dolgozik, vagy pedig munkanélküli. Végezetül levele befejező sorait intő jelként állította a potenciális emigránsok elé: „De tudják már mások is, már a jó Pereklet [Preklet] pajtásomnak is elpanaszkodtam sorom állapotját, mire azt mondta: ha ezt tudom, soha soha nem láttam volna meg Amerikát!”

A kapuváriak kivándorlásának nagyobb hulláma azonban még csak ezután következett.