2009.03.14. 23:44
A Házhely 1597-ben
Hülye vagyol te, ember? 1597-ben még nem is vala egzisztálva az Házhely. De vala! De nem! De, de. Nem, de nem. Dedede. Nenenenenem!
Mielőtt multiplikált enmagamat e vita hevétől fűtötten pennámmal hertelenjében keresztüldöfném verbalice, az általam ásott interpretációs árkot egy Mátyás királyról szóló klasszikus mese bölcsességével temetném be, miszerint a leleményes Okos Katica ajándékképpen hozott is a királynak galambot, meg nem is. Házhely nevű városrész valóban nem létezett még 1597-ben, de maga a terület természetszerűleg nem az elmúlt cirka négyszáz esztendőben nyőtt oda, kitöltvén az ott tátongó terjedelmes lyukat. Az e tájon tanált kelta kori régészeti leletek sem Kapuvár nevéhez kapcsolódnak, mégis a városnak képezik tárgyi örökségét, s a mai Házhely területére vonatkozó adatok is hasonlóképpen e településrész történeti hagyatékai. No, jókora furfanggal csapattam szét a gordiuszi csomót, ugyi?
Ám, hogy ennyi fölös agymenés, szavakban lubickoló grafománság, álarchaizmusokat csócsáló-fityegtető mellébeszélés és jábavaló pótcselekvés után most már valóban a tárgyra kormányozzam tekéntetem, elsőül azt kévánom megjegyezni, hogy a forrás, melyből dolgozom, az 1597. évi kapuvári urbárium, melyet Mikó Sándor tett közzé az Országos Levéltár anyagaiból 1992-ben. Tudomásom szerént ennek a forrásnak a Kapuvárra vonatkozó passzusait eleddig csak Varga József dolgozta fel, ő is csak áttekintő módon (igaz, azt lényegretörően tevé). Mivel e kútfő sokféle szempont alapján tárgyalható, későbbi posztokban szeretnék majd vissza-visszakanyarodni hozzá, feltéve, ha addig el nem csap a Moszkvics, forró agyvelőm kifolyván magát az aszfalt csíkjára.
Jellegéből adódóan e 16. századi szöveg nem várostopográfia, hanem a jobbágy földesura eránti kötelezettségeit taglaló irat (voltaképpen adóösszeírás, melynek lényege: fizess, bugris!). A terményadomány vagy szolgáltatás révén adózók regyistroma itt most kivételesen nem a húzzunk le még egy bőrt a zsírtahóparasztról nemes czélzata jegyében történt, hogy a kékvérűek ezen öszvelopkodott haradzsból palotájokat zebramintás plazmatévékkel ékesítsék. Kirűl, mint Wathay szól, Szent Péter is azt írja, mondván: „Az fazokasnak edényét az égő kemence próbálja meg, és az híveket az késértetnek nyomorgása próbálja meg.” Hanem e eördögi próbák helyett azért szükségeltetett, mert a honvédelem egyéberánt állami (királyi) feladatának az 1542-es besztercebányai országgyűlés olyan hazafiasch módon kívánt az ülepére csapni, hogy a végvári katonáskodás költségeit teljes mértékben a birtokosokra traktálta, hogy az pézsmaszagú majestast ilyen elegy-belegy dolgok meg ne zavarhassák, miközben drága idejét úri huncfugságokkal múlatja, úgymint aranytsinálás fémből, homunkuluszok erigálása vegyi úton, ezüstkapcsos selyempalást szálainak kötelességtudó vizslatása. Ilyetén circumstantiák közepette mustrálták 1597/98-ban a Királyi Magyarországon a 22 megmaradt vármegyét, és a portáira prescribált adó apeh-összeírássa többek mellett azon törekvést rejtette, hogy a földesurak, kiknek homlokán nem nő szagos laurus, a várható bevételből kigarasoskodhassák a latorkert állításának költségét vagy – mint Kapuvár ura – borzalmasan savankás szentmiklósi csigerrel kondicionálja a vitézlő rend harci szellemét. Ez olyik kázusban bevált, leggyakrabban azonban circiter az önhikis önkormányzat megfelelője vala anno decibel, amikor már nem elég a kotlós alól éjszaka kilopott tikmony és a népgazdasági célra hadikommunizált kappan.
Ezen praefatió és az előzmények ösmertetése után most következend a Házhelyre vonatkozó adatok előszámlálása. „Vagyon az Úr eő Naga Számára egy öregh Gyűmőltsös kert, az városson kívül fel Szélről menvén az Rába vize mellett, kit Szthaniszlo, és Miháll deák kerthének hínak, de az víz miath az fák el áznak benne.” – írja az urbárium a 24. lapon. Máris birtokunkban vagyon két helynév: az „Úr”, vagyis Nádasdy Ferenc tulajdonában lévő Gyümölcsöskert illetve Sztaniszló (Szaniszló? – ha igen, akkor a lengyel Stanisław magyarosítása) és Mihály deák kertje. Több ratio miatt is gyanakodhatunk arra, hogy e citált locusban a mai Házhely déli pereméről esik szó. Egyfelől 1945-ig, a Házhely második telepítéséig létezett itt, a Kis-Rába felöli, Pozsonyi utcától keletre eső részen gyümölcsöskert néven gazdasági terület, amikor is az „Úr eő Na[gysá]ga” passzus már henceg Esterházy Pált jelölé. Az elnevezés tehát ezek szerint mintegy 400 éven keresztül folytonos, sőt ha figyelembe vesszük, hogy a szöveg említette Gyümölcsöskert „öregh”, vagyis régi telepítésű, akkor valószínűleg már jóval 1597 előtt ugyanaz lehetett a funkciója, mint a 20. században. Másfelől kiderül, hogy a gyümölcsöskert nem tartozik a város (értsd a katonatelep, a huszárvár) területéhez, s tudjuk, hogy a mai Házhely területe 1922 (az első telepítés) előtt lakatlan volt. Hogy az ojjektumot valóban a városrésznél lokalizálhatjuk, azt két megállapítás is erősíti, nevezetesen az, hogy felszélről, vagyis a máshonnan is ismert Főszerről, azaz északról található (a fölszél is azt jelenti, hogy a légáramlat északról fúj), illetve a beazonosítást megkönnyíti, hogy a kertet világosan a Kis-Rába folyó mellé helyezi. Dél felől az segíti a topográfiai elhelyezést, hogy az urbárium textusa nyilvánvalóvá teszi, városfalon kívüli, vagyis attól északra fetrengő területről van szó. Márpedig az 1999-es régészeti feltárás után tudjuk, hogy a vár már a 16. században is meglévő északi fala a parkszínpadnál helyezkedett el, amelybe a várfalat olyan ostoba fasz módon beépítették a szájukkal örökségvédők. Az ugyan a szöveg grammatikai kétértelműsége miatt obskurusba hajló, vajon a Gyümölcsöskert meg-e feleltethető-e Szaniszló és Mihály deák kertjének, de az evidentia, hogy mocsaras vidékről van szó. Ez pedig újból abba az irályba mutat, hogy a Házhely felé lehetett a gyümölcsöskert, és aládúcolja ama hipotézist, miszerént a város azért nem terpeszkedett errefelé, mert a sok víz miatt a hely a mocsarak lecsapolásáig letelepedésre nem volt alkalmatos. Hacsak az embert nem Hany Istvánnak híjják, ugye…
Ezen információval a zsebünkben rajtoljunk rá a következő szöveghelyre: „azon allol az város fele, az Kapu előth az Rába mellett vagyon az Urnak eő Nagának egy eőregh veteményes Kerthe…”Ez a hely valahol a mai Rába sornál, a Batthyány utca északi szegeletében, vagy penig a húsgyár területén helyezkedhetett el, a Gyümölcsöskerttől délre („azon allol” – vagyis az alatt). Az bizonyosnak tűnik, hogy a városon kívül, és meglátásom szerint azon kitétel, miszerént a kert „az Kapu előth” feküszik, nem a várkapura, hanem magára a település nevére utal. Kiderül, hogy ez a – szintén régólta – a zöldségtermesztés obligatióját ellátó terület is nemkülönben vizes, mivel „jób része az víz miatt el veszeőtt, es posványosulth, nem vethetni bé.” Ha azonban a talaj ennyire ingoványos és sipadozik, miért minősítik az „Úr eő Naga” veteményeskertjének? Nos, ez egy újabb információra világít rá: az, hogy ez a mai napság zöldségtermesztésre alkalmatlan földterület általában mégis kertként használatos, azt mutatja, hogy a Hanság vízállása milyen szeszélyes, milyen jelentős ingadozásokat mutat. (Fityelékként megjegyzendő, hogy maga a Fertő tó is időnként teljesen kiszáradta magát, és medrét búzával vetették bé.)
„Az város kerítéssé mellet fől Szélrűl vagyon az Urnak eő Nagának egy eőregh Gyűmőltsős Kerthe, kit osvalt kerthének hínak.” – csácsogja kifelé az urbárium. Az Osvalt-kert (feltehetően az „Oszvald” német eredetű név egyik alternánsa, de mai napig is léteznek „Osvalt” családnevek) szintén gyümölcsfákkal teli. Mivel az iromány sorban haladva veszi lajstromba a szolgáló népek kötelezettségeinél szóba jövő területeket, valószínű, hogy az Osvalt-kert a veteményeskerttől napnak délre helyezkedett el, ám hogy a „város kerítéssé” vajon az általában fából létrehozott palánkra, vagy az urbáriumban „keő falként” említett várfalra, esetleg a szöveg által nem említett, de lécekből épített latorkertre utal-e, arról fogalmam sincs.
Az eddigieket sommázván kijelenthető, hogy a várost északról a Szaniszló és Mihály deák kertjeként ismert gyümölcsöskert határolja, amit délről egy veteményeskert követ, majd nem messze a város kerítésétől (talán várfalától) fekszik az Osvalt nevű gyümölcsöskert. (Pontosan az, hogy több gyümölcsöskert is létezik, indokolhatja, hogy az északabbra fekvőt Szaniszló és Mihály kertjének mondják, megválaszolván fentebbi grammatikai dilemmánkat legottan.)
A következő szövegrészletben a Házhely éjszaki szegélyét figyelhetjük meg: „Az Indiaban vagyon az Urnak eő Naganak egy Majorja ki az Vartűl igen meszsze vagyon,és sáros kivaltképpen Téli időben, az Sárnak, viznek miatta ritkan lathatni oda…” Ebből nemcsak azt az információt csapolhatjuk le, hogy Nádasdy Ferencnek már létezik egy gazdasági majorja, hanem azt is, hogy ezt Indiamajornak hívták, melyet a zurbárium többízben is említ (Indiaban valo Rák Retben; Vagyon két réttecske hozza az Indiában, Réthis kettő, Egyik az Indiában; Ezen Kapuiak az Indiábon termett Gabonajokbol Sem Dézmát, Sem főld Kőblőt Soha nem attak, mivel hogy ki ki mind az maga réthet Szeghy fel, és az vizis meg háborgattya stb.). Ez az Indiamajor pedig a mai Házhelytől északra feküdte magát, és éppen innen költöztek be 1922 után a városrész első lakói, sőt a Sarlósboldogasszony-templom egyik harangja is Indiából való. A Házhelynek a kisvasúttól keletre fekvő fertályát kedig India-dűlőnek keresztelték. A feltételezések szerint az Indiamajor, majd aztán a Mexikópuszta név azon analógiából veszi eredetét, hogy lakott településektől távol (a szövegben: az Vartűl igen meszsze) hozták létre ezeket, amiként az európacentrikus térszemlélet felől India és Mexikó is távol esik. Egyébként Farádtól északra a Hanságban szintén található egy Indiamajor nevezetű hely, amely a Rábaköz török pusztítását követően, 1594 után jött létre, s beszédes módon az ellen elől oda menekült a falu lakossága. [Található Indija nevű hely a Vajdaságban is, mely letinkább arról nevezetesb, hogy karakán pó’gármestere két kicsiny kezével a szarbúl ipari centrummá vakarta ki, munkát adva a függetlenség ólta Crna Gorából emigrált újszerbeknek is.]
Nem kevésbé érdekes az vrbárium szövegének folytatása: „Job volna az Pais Jártho Pál Puszta Kertére, Melly kerth az főllűl meg irt az Ur eő Naga Osválth névő kerthe mellett vagyon, Es eő Naga Szamara be kerthőltenek, Epethenny, és csinallni az Majort, hogy valamikor az Gondviselők, az Várbul, s ki be járván Mindenkor jűtőkben, mentekben, gyakrabban meg latogathatnák, Az Ur eő Naga jo akarattya raitha de igy volna hasznosb.” Megtudjuk tehát, hogy az Osvalt-kert mellett található Pajzsgyártó Pál „puszta”, azaz parlagon heverő kertje, de ami ennél sokkal-sokkal fontosb, hogy a szöveg auktora a távoli Indiamajor helyett egy, a várhoz közelebbi helyet recommendál urának, Nádasdy Ferenc feneséges hencegnek a majorság számára, hogy a vizenyőben ne ragadjon benne Nádasdy uram Rábasteigere. A fentebb tárgyazott topográfiai környűlállásokat figyelembe véve úgy alítom, ez a leendő új major nem állhat távol attól a helytől, amelyet korábban Belső-majorként, mai napság penig mindközönségesen Piac térként ismerünk. Ezzel pedig a szöveg assistentiájával körbetapodtuk a Házhely területét szinte valamennyi égtáj felől.
3 komment
Címkék: helytörténet hanság kis rába házhejj
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr721002691
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Menci 2009.03.16. 08:43:17
Az "Osvalt-kert" és Oszvald-malom között vagyon-é valami féle összefüggés, s ha igen vajjon mi?
P.mester 2009.03.16. 12:55:22
Való a kérdés, szinte már műhelymunka jellegű, üdv érte. Infóm nincsen róla, kukák döntögetése helyett levéltárakban kellene mélymagyaroknak elmerülni efelől, de nem szükségeltetik mondanom, a kutatás 16. századot illetően olybá tűnne, mint tűvet vadászni a szénakazó'ban (ha az tű egyáltalán vala s ott vala.)
Ennek okáért válaszom némi logikával párolt hasraütés csupáncsakis: hipotetikusan elképzelhető, hogy a két név ugyanazt a családot takarja, ezt viszontag tromfolni látszanak némelynemű környűlállások. Egyelsőben az, hogy az vrbárium előszámlálla a "Kapu várán kijől" lévő malmokat is, s köztük jelenté "Röitőki Végh Jakapnak" valamint "Karikas Amburusnak" árendába általadott két malmokat, ám nem említé az Oszvald-malmot. Az Osvalt-kertet a város éjszaki feléhez helyheztettem (Házhely), míg az Oszvald-malom délszaki fertályon vala (akkor a még nem megalapétatott Garthátúl is alant).
Ámbátor az textusban van egy locus, mely segítségünkre sietvén jelenti: "Baboth, Cum Ordo,ugyan ezen hathárban az Rába vizen három helen két Kerek malom." Nem lehet merrő phantázia, hogy ezen három malmok közül egy az Oszvald-malmot jelölé. Ez istentelen időben, amidőn bűneiért a Mindenható török bikacsökkel veré az magyar fejét, ezen három malmok elrontva vagynak. Ím: "Ezek mindenestűl fogva Anno 1594 az Pogányh miath tellyességgel ell Pusztoltanak."
Ama ösmeretnek ugyan birtokában valánk, hogy "az Raba vizen" sok-sok malom létezett már az Árpád-korban is, de mint azt többek között Takács Károly "Néhány észrevétel Györffy György Árpád-kori történeti földrajzának legújabb kötetéhez" (Aetas, 1999) czímű kicsiny tractájában a kútfőkből kiszedegeté, nehez megállapodni afelől, az "Raba" mire utal, mert azt a félhomály sűrű bársonnyal vonja bé. A "Raba" névvel egyszerre jelölték ugyanis a Rábát, a Kis-Rábát, a Répcét, a Vám-ért, a Bálványost, s sok egyeb mára megrégulázott vízfolyást, melyek különb-különb korokban változtattak is medrük locusán. Ezért tsak a remény marad, hogy sikerül majd sarkantyút adni az üdőnek.
Ennek okáért válaszom némi logikával párolt hasraütés csupáncsakis: hipotetikusan elképzelhető, hogy a két név ugyanazt a családot takarja, ezt viszontag tromfolni látszanak némelynemű környűlállások. Egyelsőben az, hogy az vrbárium előszámlálla a "Kapu várán kijől" lévő malmokat is, s köztük jelenté "Röitőki Végh Jakapnak" valamint "Karikas Amburusnak" árendába általadott két malmokat, ám nem említé az Oszvald-malmot. Az Osvalt-kertet a város éjszaki feléhez helyheztettem (Házhely), míg az Oszvald-malom délszaki fertályon vala (akkor a még nem megalapétatott Garthátúl is alant).
Ámbátor az textusban van egy locus, mely segítségünkre sietvén jelenti: "Baboth, Cum Ordo,ugyan ezen hathárban az Rába vizen három helen két Kerek malom." Nem lehet merrő phantázia, hogy ezen három malmok közül egy az Oszvald-malmot jelölé. Ez istentelen időben, amidőn bűneiért a Mindenható török bikacsökkel veré az magyar fejét, ezen három malmok elrontva vagynak. Ím: "Ezek mindenestűl fogva Anno 1594 az Pogányh miath tellyességgel ell Pusztoltanak."
Ama ösmeretnek ugyan birtokában valánk, hogy "az Raba vizen" sok-sok malom létezett már az Árpád-korban is, de mint azt többek között Takács Károly "Néhány észrevétel Györffy György Árpád-kori történeti földrajzának legújabb kötetéhez" (Aetas, 1999) czímű kicsiny tractájában a kútfőkből kiszedegeté, nehez megállapodni afelől, az "Raba" mire utal, mert azt a félhomály sűrű bársonnyal vonja bé. A "Raba" névvel egyszerre jelölték ugyanis a Rábát, a Kis-Rábát, a Répcét, a Vám-ért, a Bálványost, s sok egyeb mára megrégulázott vízfolyást, melyek különb-különb korokban változtattak is medrük locusán. Ezért tsak a remény marad, hogy sikerül majd sarkantyút adni az üdőnek.
P.mester 2009.03.25. 10:58:57
Egy s némely kiegészítés, avagy mint mondják adalék:
A szövegből következik, hogy a 16. században létezik már major, s valószínűleg ez, India az első major Kapuváron, mely felthetőleg a láp visszaszorításával, írtásföld révén keletkezett. Indiamajor a hitbizomány megszűnéséig, 1945-ig állt, vagyis létezése négyszáz éven keresztül folyamatos.
Hogy India az első major Kapuváron, azért is tűnhet furcsának, mert a vártól északra (nem) található, mélyen benyúlik a Hanságba, s éppen a sok víz miatt panaszkodik az vrbárium. Már ekkor felmerült a Belső-major létrehozásának gondolata, amely, mint látjuk, meg is valósult. A Belsőmajor kialakulásának oka kettős: víz és távolság (vö: "nem láthatni oda"). Mármost az urbárium még egy várhoz közelebbi hellyel kívánja felcserélni a távoli majort, viszont Belsőmajor nem Indiamajor helyett, hanem azt amellett, azt megtartván jött létre. (Ebből talán az következik, hogy a Belsőmajor lehet Kapuvár második majorja, vagy ahogy mondják "majra".)
Ennek oka az ún. kis jégkorszak lehetett, amikor is a 16.-18. században a csapadékosabb és hűvösebb idő miatt a Hanság egyébként is mocsaras vidékét több víz táplálta. Ha nem történt volna éghajlatváltozás, és India területe mindig is ugyanolyan vizenyős lett volna, akkor nyilván nem hoznak létre ott majort. Ugyanez magyarázhatja azt, hogy 1945-ig India nem szűnt meg: miután a kis jégkoszak véget ért, a terület is szárazabb lett, azaz alkalmasabb a majorsági gazdálkodásra (és ekkor már elkezdődik a Hanság lecsapolása is).
Ugyanígy a vízre panaszkodik az urbárium a gyümölcsöskert kapcsán is, mivel a fák tövei el- és megrothadnak a vízben állás mián. Milyen gyümölcsfák álltak itt? (A Cseresznye allé - kis "lenini úton" való kitérővel mai nevén Cseresznye sor - elnevezésből tudható, hogy cseresznyefák szegélyezték a kisvasút két oldalát, ám nem tudjuk, miólta. Azt viszont tudjuk, hogy milyen gyimilcseket termeszthettek a 16. században. 1546 jún. 11-én Kanizsay Orsolya ugyanis Kapu várából ír levelet a kapui uradalom "Urának, eő Nagának", Nádasdy Tamásnak. Ebben közli, gyümölcsöket is küld Bécsben tartózkodó férjének, és felsorol belőle néhányat: alma, dinnye, érett fejér szilva. Mivel Kapuvárról küldi ezen földi javakat, és az 1597. évi urbárium már csak jellegéből adódóan is megemlítette volna, ha a vár körül máshol is létezne gyümölcsöskert, ezért nyilvánvaló, hogy ezek a gyümölcsök a város északi végénél lévő gyümölcsöskertből valók. Azaz alma- és szilvafák (mivel fehér szilvát én még nem nagyon láttam, elképzelhető, más gyümölcsről, pl. fehér gyümölcsű szederfáról van szó) már 1546-ban állhattak, s ebből az is következik, már ekkor megvolt a kert. Beszédes a dinnye említése. A dinnye, ugye, nem fán terem, ezért ahhoz veteményeskert kellett, talán éppen az 1597. évi urbárium által említett kettő közül az egyik. Ami viszont érdekesebb, hogy a dinnye meleg időjárást igényel, s ha itt Kapuváron sikerült megtermelni, akkor az 1546. év meglehetősen száraz lehetett (ekkor még nem köszöntött be a kis jégkorszak) A dinnye egyébként az arisztokrácia körében fontos reprezentációs szereppel is rendelkezett, amint arról Hiller István (igen, az) ír: "Az ajándékozás Esterházy Miklós nádor politikai gyakorlatában." Aetas folyóirat(1992/3) 19-27. o.
A szövegből következik, hogy a 16. században létezik már major, s valószínűleg ez, India az első major Kapuváron, mely felthetőleg a láp visszaszorításával, írtásföld révén keletkezett. Indiamajor a hitbizomány megszűnéséig, 1945-ig állt, vagyis létezése négyszáz éven keresztül folyamatos.
Hogy India az első major Kapuváron, azért is tűnhet furcsának, mert a vártól északra (nem) található, mélyen benyúlik a Hanságba, s éppen a sok víz miatt panaszkodik az vrbárium. Már ekkor felmerült a Belső-major létrehozásának gondolata, amely, mint látjuk, meg is valósult. A Belsőmajor kialakulásának oka kettős: víz és távolság (vö: "nem láthatni oda"). Mármost az urbárium még egy várhoz közelebbi hellyel kívánja felcserélni a távoli majort, viszont Belsőmajor nem Indiamajor helyett, hanem azt amellett, azt megtartván jött létre. (Ebből talán az következik, hogy a Belsőmajor lehet Kapuvár második majorja, vagy ahogy mondják "majra".)
Ennek oka az ún. kis jégkorszak lehetett, amikor is a 16.-18. században a csapadékosabb és hűvösebb idő miatt a Hanság egyébként is mocsaras vidékét több víz táplálta. Ha nem történt volna éghajlatváltozás, és India területe mindig is ugyanolyan vizenyős lett volna, akkor nyilván nem hoznak létre ott majort. Ugyanez magyarázhatja azt, hogy 1945-ig India nem szűnt meg: miután a kis jégkoszak véget ért, a terület is szárazabb lett, azaz alkalmasabb a majorsági gazdálkodásra (és ekkor már elkezdődik a Hanság lecsapolása is).
Ugyanígy a vízre panaszkodik az urbárium a gyümölcsöskert kapcsán is, mivel a fák tövei el- és megrothadnak a vízben állás mián. Milyen gyümölcsfák álltak itt? (A Cseresznye allé - kis "lenini úton" való kitérővel mai nevén Cseresznye sor - elnevezésből tudható, hogy cseresznyefák szegélyezték a kisvasút két oldalát, ám nem tudjuk, miólta. Azt viszont tudjuk, hogy milyen gyimilcseket termeszthettek a 16. században. 1546 jún. 11-én Kanizsay Orsolya ugyanis Kapu várából ír levelet a kapui uradalom "Urának, eő Nagának", Nádasdy Tamásnak. Ebben közli, gyümölcsöket is küld Bécsben tartózkodó férjének, és felsorol belőle néhányat: alma, dinnye, érett fejér szilva. Mivel Kapuvárról küldi ezen földi javakat, és az 1597. évi urbárium már csak jellegéből adódóan is megemlítette volna, ha a vár körül máshol is létezne gyümölcsöskert, ezért nyilvánvaló, hogy ezek a gyümölcsök a város északi végénél lévő gyümölcsöskertből valók. Azaz alma- és szilvafák (mivel fehér szilvát én még nem nagyon láttam, elképzelhető, más gyümölcsről, pl. fehér gyümölcsű szederfáról van szó) már 1546-ban állhattak, s ebből az is következik, már ekkor megvolt a kert. Beszédes a dinnye említése. A dinnye, ugye, nem fán terem, ezért ahhoz veteményeskert kellett, talán éppen az 1597. évi urbárium által említett kettő közül az egyik. Ami viszont érdekesebb, hogy a dinnye meleg időjárást igényel, s ha itt Kapuváron sikerült megtermelni, akkor az 1546. év meglehetősen száraz lehetett (ekkor még nem köszöntött be a kis jégkorszak) A dinnye egyébként az arisztokrácia körében fontos reprezentációs szereppel is rendelkezett, amint arról Hiller István (igen, az) ír: "Az ajándékozás Esterházy Miklós nádor politikai gyakorlatában." Aetas folyóirat(1992/3) 19-27. o.