Az ungabungai alpolgármester templomba jár. Főleg, ha sokan látják, kivált, ha ott van a kamera. Hogy a parasztvakításra érzékenyek jól láthassák, ő mekkora mintakeresztény. Az ungabungai alpolgármester ismérve, hogy a templomban az első sorokban foglal helyet, ahová a Párt kollektívan zarándokol. Az első sorokban helyet foglalni azt jelenti, hogy nagyobb kereszténynek lenni annál, mint aki hátrébb áll/ül. Az ungabungai alpolgármester Ungabunga félázsiai politikai divatjainak megfelelően a merő látszatok politikájának letéteményese. Ha nemzetiszínű pántlikával átkötött mézeskalácsszív-alakú szűzmáriás tamagocsit hord a mellyén, máris nagy keresztény lesz legottan. Ungabungában a „keresztény magatartás” csak puszta külcsín, szemfényvesztés, Félázsiai Disneyland, rítusokban kimerülő merő szimulákrum. Az ungabungai alpolgármester kezét jól összekulcsolja, kellően áhítatos arcot vág, és fél szemmel a kamera felé kacsintva ellenőrzi, hogy jól mutat-e így. A félázsiaiaknál a kirakatkereszténység dukál. Az ungabungai alpolgármester nagyon nagy – és még nagyobb – kereszténynek igyekszik beállítani magát, valószínűleg Krisztust is róla mintázták. És így, minél jobban erőlködik, annál inkább hiteltelenebbé válik.

            Az ungabungai alpolgármester 1988-ban lépett be a Pártba. Akkor a párt még liberálisként határozta meg magát, úgy tűnik, abban az időben ez nem okozott komoly skrupulusokat számára. Az ungabungai alpolgármester akkor a liberalizmusnak tapsikolt. Persze le lehet tagadni, hogy a Párt valaha liberális volt, szemrebbenés nélkül le is szokták tagadni a csillagot is az égről, de nehéz lesz az új idők új szellentései felől magyarázatot találni arra, miért volt a Fidesz a Liberális Internacionálé tagja. Az ungabungai alpolgármester nem lépett ki a Pártból, amikor Véresszájú Kövér László, aki egy jókora tahóságért már akkor sem ment a szomszédba, a keresztény papokat en bloc imádkozósáskáknak titulálta. Az ungabungai polgármester akkor nem háborodott fel. Mint ahogyan nem háborodott fel a mintaliberálisból mintakereszténnyé lett ungabungai országgyűlési képviselő sem. Akkor a „térdre, imára” bekiabálásnak tapsoltak éppoly lelkesen, ahogyan most az ellenkezőjének. Akkor is a Baltásorbánra onanizáltak, mert ők egy személyhez hűségesek, függetlenül attól, hogy az aktuálisan éppen mit mond; egy személyre, akiből keresztényértékrendileg faragott bálványt csináltak maguknak. A személyek nem változtak, csak nézeteik fordulnak homlokegyenest az ellenkezőbe, én meg majd elhiszem, hogy nem aljas politikai érdekből, hanem meggyőződésből. Az ungabungai alpolgármester az ungabungai országgyűlési képviselő kezét fogva most áhítattal hallgathatja, ahogyan az egyházközség világi elnöke a templomban liberálisozik, elvégre az oda való, szószékről politizálni, régen elfelejtve, hogy valaha ők is, akik hallgatják, egy liberális párt tagjai voltak. Az egyházközség félázsiai elnöke bőszen harsogja a „liberrálist” mint automatizálódott frázist, amire feltételes reflexként önkéntelenül beindul a nyálelválasztás. És mivel divatos szitokszó, még egyszer erősen megnyomja, hogy „ribelláris”, amit ki sem tud ejteni, és mondja, mondja, anélkül persze, hogy tudná, mit is jelent a „ribelláris”, elvégre ebből a „ribellárisozó” vasutas szájból nem először potyog a kolompér. A félázsiaiak „polgárinak” hazudják magukat, de fogalmuk sincs, hogy a liberalizmus és a polgárság történetileg hogyan is függött össze egymással. Ők a szavakat csak fedőnévként használják, legyen az keresztény, magyar meg nemzeti, hogy elleplezzék merő gondolattalanságukat. Akkor a liberális volt a piacképes szó, akkor azt hangoztatták, most pedig mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül ugyanolyan bőszen okádják le a "ribellárist". Akkor a Párt kivonult a trianoni megemlékezésről, most – minő pálfordulás – az ungabungai alpolgármester orál „nemzeti összetartozásról” a trianoni haranglábnál. Miközben összetartozásról papol, aközben bőszen ássák az árkokat. Mindezt keresztényileg meg nemzetiössztartozásilag. Mert, hogy mi a nemzeti, azt mi mondjuk meg. Az ungabungai alpolgármester boldog tudatlanságban él, nem tudja magáról, hogy végtelenül képmutató.

            Az ungabungai alpolgármester azt írja faszbuk oldalán, hogy ő állítólag „konzervatív”. Érdekes. Akkor az ungabungai polgármester miért a Fideszbe lépett be 1988-ban, amikor az akkor nem volt konzervatív? Hozzáteszem: most se az, persze, csak a szót uzurpálja. Aztán az ungabungai alpolgármester egy idézettel körül is határolja, mit ért a konzervatív alatt: „a jól ismertet előnyben részesíteni az ismeretlennel szemben, a járt utat jobban szeretni a járatlannál.” Az ungabungai alpolgármester nem tűnik túlságosan járatosnak az aktuálpolitikában. Úgy látszik, az ungabungai alpolgármesternek még nem szóltak, hogy unortodoxia van, járatlan út. Olyan tankönyv, amit még meg sem írtak, de már az egész világ minket másol, jönnek is hozzánk ezrével az angol és svéd vendégmunkások, a hülye is láthassa. Nem szóltak neki, hogy az unortodoxia nem arról híres, hogy a „jól ismertet előnyben részesíti az ismeretlennel szemben”, vagy amint a Baltásorbán megfogalmazta: keresztbe is vezet út. Mint ahogyan az ungabungai alpolgármester arról sem látszott értesülni, hogy forradalom van, mert fellázadtak a fülkék, a forradalom meg a konzervatív viszont nem éppen egymás sziámiikrei. Ha az ungabungai alpolgármester az unortodoxiára csápol, akkor nem lehet egyúttal konzervatív is, ahogyan saját maga definiálja.  De megszokhattuk: a szavaknak náluk csak használati értékük van, jelentésük nincs; az adott beszédszituációban a szavak azt jelentik, ami aktuális érdeküknek éppen megfelel.

            Az ungabungai alpolgármester nemcsak konzervatívnak téveszti magát, hanem kereszténynek is. Az ún. „keresztény értékrend” félázsiai módra átértelmezett variánsa vezeti minden egyes lépését, a „keresztény értékrend” – amely persze az éppen aktuális érdekeknek megfelelően felfüggeszthető. „Ne ölj!” – szól az imperativusz, de az ő „értékrendjükben” a lakájmédia által blaszfémikusan Magyarok Nagyasszonyának hazudott wittnermániának szabad mások halálát kívánni, elvégre ő felül áll a jogi és erkölcsi törvényeken. Ő felmentést kap, elvégre a mi kutyánk kölyke. Bayerzsoltnak is szabad azon keseregnie, miért „nem ásták be őket az orgoványi erdőbe”, mert az amolyan keresztény magatartás, egyébként is az „ellenséggel” szemben minden eszköz megengedhető. Ahogyan a baltásorbáni axióma szól, „ha teheted, öld meg politikai ellenfeledet”. Ezekhez a „keresztényi” alapokon álló ungabungai alpolgármesternek egy szava sincs, elvégre a keresztény értékrend mindig másokon kérhető számon, ránk ez nem vonatkozik, legfeljebb majd beírjuk a félázsiai tákolmányba, hogy mi mindent megtehetünk. Ezt is amolyan „keresztényi alázattal”, ahogyan a félázsiaiak minden egyes megnyilvánulásáról az alázat, és nem a mérhetetlen pökhendiség jut az eszembe. „Ne lopj!” – szól a másik imperatívusz, és e „keresztény erkölcsiség” legfőbb apostolának ungabungai alpolgármester Sunyicska Lajost javasolhatná zsinórmértékként. Az ungabungai polgármester „laposkúszást” ajánl azoknak, akik Skicc Pált, ezt a félkegyelmes urat bírálni merészelik, elvégre neki lopni és csalni szabad, megint csak keresztényértékrendileg. Őrá nem vonatkoznak a „keresztény értékrend” tilalomfái. És ezenközben az ungabungai alpolgármester kommunistázik egy sort, ahogyan az a rituálé szerint elvárható. Az ungabungai alpolgármester mélyen meghajlik a „a kommunizmus áldozatainak emlékműve” előtt (elvégre veszi a kamera), de az már nem zavarja, hogy a Párt igyekszik szőnyeg alá söpörni az ügynökügyet, hátha a végén még kiderül, hogy náluk van a legtöbb kommunista. Miközben az ungabungai alpolgármester a bosszúállás keresztényértékrendi erkölcsiségét szem előtt tartva kommunistázik egy sort, az sem zavarja, hogy Pozsgay írja az alkotmányt, aki, mint saját magától megtudhattuk, Zűrös Mátyással egyetemben „a kommunizmus áldozata”. És miközben ezt mondja, a rinocéroszbőr nem ég. Az ungabungai alpolgármester a kommunisták panteonját kiposztolja facebook-oldalára, de az nem zavarja, hogy Matolcsytól kezdve Martonyin át Hoffmann Rózsáig számosan a „kommunizmusból” tértek meg a Lopeszhez. Éppolyan „értékrendi” alapon lett Hoffmann Rózsa MSZMP-sből kereszténydemokrata, amilyen értékrendi alapon lett az ungabungai alpolgármester liberálisból konzervatív. Csak az ember el ne hányja magát!

Az ungabungai alpolgármestert nem zavarja a kommunista államosítás, a szovjetizálás, a magántulajdon semmibe vétele, a pártállam, a demokratikus centralizmus, az ellenforradalmározás, a B-listázás, a karvalytőkézés, az önkény, a koncepciós perek, az állami kirakatsport (Fideszoton, Los Veszprémos) – vagyis pontosan a kommunizmus attribútumai. Mert az ungabungai alpolgármester számára a kommunista mindig máshol van, és könnyen azzá („revizionistává”, „árulóvá”) válhat mindenki, aki veszi magának a bátorságot a bírálatra, mint a régi szép időkben. Ők pedig a megtestesült makula, a szeplőtlen fogantatás. Ugyan már, mire föl ez a nagy kommunistázás, amikor az ungabungaiak a kommunizmus legjobb tanítványai?! Az állítólagos antikommunista retorika palástja alatt ők maguk az igazi kommunisták. Mindeközben pedig a másik ungabungai alpolgármester nagykínázik, elvégre most ez dívik, ezt már régen megtanulta, csak a szavakat kellett kicserélni, a „Nagy Szovjetuniót” „Nagy Kínával” helyettesíteni. Lesz itt Nagy-Azerbajdzsán is, mint búcsúban a kokasosnyalóka. Lehet nyalni. Oszt’ jó napot! Nemleszünkgyarmatoznak, közben meg büszkén vágják a szalagokat az ungabungai Fő téren, hogy mit építettek – gyarmatosító uniós pénzből.

De az ungabungai alpolgármester nemcsak a „keresztény erkölcsöt” vallja, meg a „konzervatív értékrendet”, hanem a „polgári értékrendet” is. Nofene. Polgárinak lenni annyi, mint nem szolgának lenni. Nehéz úgy az ungabungai alpolgármesternek „polgárinak” lenni, ha Pártja a zemberekből szolgákat, a méltóságos úr jobbágyait akarja nevelni. Mintha nem éppen a Baltásorbán nevezte volna saját népét félázsiainak, értsd olyannak, akik csak az erőből értenek, akikkel nem együttműködni kell, hanem akiket meg kell pálcázni. Az ungabungai polgármestert ez sem zavarja. Gondolom, zavarná, ha a rivális mondta volna. De ő az értékítéletet nem értékrend alapján méri, hanem az alapján, ki mondta. Ugyanaz a kijelentés egyik szájból hazaáruló, másikból nemzeti. Gondolom, ezt nevezik a félázsiaiak Ungabungában „polgárinak” meg demokratikus értékrendnek. Mert a félázsiai alpolgármester a félázsiai országgyűlési képviselővel és a templomba vonulgató mintakeresztényekkel együtt úgy változtatja aktuális „értékrendjét”, mint más az alsógatyát. Hozzájuk képest a csillámfaszláma monokróm! Az ungabungai alpolgármester értékrendje az értékrend nélküliség értékrendje. Az előző ciklusban lángba borították volna az országot a hatalom érdekében, amiért patásgyurcsányi hazudott, most a permanens hazudozást „kommunikációnak” hívják. Ungabungai polgármesternek olyan szilárd az értékrendje, hogy a lopást is védi, elvégre Shit Puli „már letett valamit az asztalra”, ergo: neki bármit lehet. A fideszisztáni oligarcháknak is lehet lopni, mert „legalább magyar kézbe kerül”. Baltásorbán eladhatja az ország becsületét 3 milliárdért, melyet a „nemzeti érdek” szószával önt le. Miközben valójában egy utolsó útszéli lotyóban több az erkölcs és az emberi tartás, mint Baltásorbánban és jobbágyaiban, mert az legalább bevallja, hogy kurva.

És ezek (kopirájt báj: Kövér Nyikhaj László) akarnak erkölcsöt tanítani, a hazug Hoffmann Rózsával az élen. Első erkölcsi szabály, Fidesz-értékrendileg: „Add el anyádat, ha érdeked úgy kévánja”. A félázsiaiak az értékrendet csak fedőnévként használják, hogy partikuláris érdeküket leplezzék, de az értékrend is úgy csűrhető-csavarható, ahogyan éppen pillanatnyi érdekük kívánja. Ilyen szilárd a félázsiaiak állítólagos értékrendje. Hogyan lehetséges, hogy azok, akik 1988-ban még teljesen másra csápoltak, most ugyanolyan élvezettel csápolnak az ellenkezőjére is? Hát úgy, hogy a Párt a törzsfejlődés során olyan szelekciós mechanizmuson ment keresztül, amelynek során a cózanosztrában csak az érdekemberek, a korruptak, a mindenkori törtetők, a dilettánsok, a gerinctelenek, az erkölcstelenek maradtak, azok, akik eladják országukat egy lóért, azok, akiknek a hatalomért semmi nem drága, azok, akiknek semmiféle értékrendjük nincs. Sem keresztény, sem konzervatív, sem polgári. Csak ungabungai.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr384754708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.