A pesti egyetem magyarnyelv-tanára, Vályi András 1796 és 1799 között jelentette meg nyomtatásban Magyarországról szóló háromkötetes művét, amely a hazai földrajzi-statisztikai irodalomban vízválasztónak számított. Vályi elsőként publikált olyan munkát magyar nyelven, amely rendszerezett módon és összegző igénnyel vállalkozott az ország leírására. Ha nem csalódom, a magyarul megjelent szisztematikus földrajzi-statisztikai áttekintések közül ez az első, amely Kapuvárral – és az akkor még különálló Gartával – foglalkozik. Ezt megelőzően azonban jelent már meg olyan szélesebb perspektívát alkalmazó rendszerező munka a 18. században, amely teret szentelt Kapuvárnak, ezek azonban nem magyarul íródtak. Korabinszky János Mátyás 1786-ban Pozsonyban jelentette meg német nyelvű földrajzi-történeti művét, amely Vályi András főművéhez hasonlóan az ábécé szerinti elrendezést és a lexikon formáját választotta, és ebben a publikációban néhány szóban jellemzi a szerző Kapuvárt. A korábban megjelent művek közül a szlovák nemzetiségű hungarus, nevezetesen Bél Mátyás Korabinszky lexikonjánál lényegesen nagyobb teret szentelt Kapuvárnak Sopron vármegyéről szóló monumentális leírásában, mely egyébiránt latinul íródott. Ami – sok egyéb mellett – összeköti Bélt, Korabinszkyt és Vályit – az, hogy mindhárman magyarországi kötődéssel rendelkeztek, így az országra egyfajta bennszülött szemmel tekintettek, ehhez a kulturális közeghez tartoztak. Velük szemben ugyanakkor Anton Friedrich Büsching 18. század közepén megjelent német nyelvű munkájának Magyarországgal kapcsolatos kötete, melyben Kapuvárra is kitér, nem belülről, hanem kívülről, mintegy idegen szemmel tekintett az országra.
            A német geográfus és történész Anton Friedrich Büsching (1724–1793) 1754-től haláláig jelentette meg 11 kötetben új földrajzi leírását (Neue Erdbeschreibung), mely a modern földrajztudomány egyik alapvető mintájává vált. Tudományos jelentőségénél és népszerűségénél fogva széles körben terjeszthette Kapuvárról nemzetközi szinten is az ismereteket, így érdemes imagológiai szempontból is értelmezni, vagyis oly módon, milyen tudást közvetített a nyugati olvasó számára Kapuvárról, munkája révén milyen kép élhetett a rábaközi mezővárosról külföldön a 18. században – ha lesz kedvem, kitérek erre is, ha nem, nem.
Na mármost, Büsching geográfiai sorozata közül a Hamburgban 1754-ben német nyelven megjelent első kötet foglalkozik többek között Magyarországgal, és benne Kapuvárral. Kérdés, milyen forrásból meríthette a német földrajztudós Kapuvárral kapcsolatos ismereteit. Őszintén szólva, tuggyafaszom. Mindazonáltal Büsching modern geográfiája nem pusztán a szűkebb értelemben vett földrajzot tekinti tárgyának, vagyis a természeti környezet leírásán túl a gazdasági-társadalmi és a politikai viszonyok elemzését is feladatának tekinti, így a földrajz fogalmát kitágítja. Munkája enciklopédikus igényű, de nem a lexikon formáját választja, mint később a már említett Korabinszky- és Vályi-féle leírások, hanem osztályozó jellegű, Kapuvárt először is Sopron vármegye keretében, azon belül pedig a szigetnek tekintett Rábaköz vonatkozásában említi, így már önmagában a tárgyalás helye is értelmező szereppel bír.
            Büsching ebben a leírásban egyetlen mondatot szentel Kapuvárnak, a számozott passzusok közül a vármegye tájai és települései közül a 11. helyen említi:
 
Kapuvar, ein Schloß, so durch einen gedoppelten Wall bevestiget ist, nicht weit vom Flusse Raab, zwischen Morästen gehört, unter die Botmäßigkeit des Fürsten Eszterhazy.
 
            A Neue Erdbeschreibung első kötete tehát öt jellemzőt tart érdemesnek kiemelni Kapuvár leírásából, ám a munka által érvényesített kitágított földrajz-fogalom jegyében ezek közül csak kettő tartozik a szó szoros értelemben vett természeti leírás körébe, a többi a katonai és politikai vonatkozásokkal foglalkozik. Nézzük ezt az öt cuccot, némi kommentárral.
 
  1. A vár: Az első elem, amit Büsching munkája Kapuvár legfontosabb attribútumának tart, az a vár, sőt, mintha úgy tűnne, ezt tekinti Kapuvár lényegének. Ebből a lakonikus megjegyzésből önmagában ugyan nem derül ki, de összeolvasva a 2. elemmel világos, hogy a várat katonai kontextusba helyezi, azaz a vár (kastély) hadászati szerepét tekinti elsődlegesnek.
  2. A kettős fal: Ez elég izgi. A szöveg azt állítja, hogy a vár kettős fallal volt körbevéve, megerősítve. Nem tudom, mi lehetett Büsching kútfője, elképzelhető, hogy a kettős fal ekkor már elavult információ, tekintve, hogy a Rákóczi-szabadságharcban a vár védelmi létesítményeit lerombolták. Mindazonáltal a kettős fal védműve valós entitás lehetett. Érdemes összepárosítani ezt a gondolatot Bél Mátyás nem sokkal korábban született leírásával a kapuvári várról, amelyben a szerző azt állítja, hogy magát a palotát téglafal vette körül, ezt azonban a földdel tették egyenlővé a szabadságharc vége felé. Bél hozzáteszi ugyanakkor azt is, hogy újabban, azaz még a 18. század első felében új fallal veszik körül a várat, amely erősebb lesz, mint a régi. Kérdés, Bél információi megfelelnek-e a valóságnak, illetve az sem világos, hogy ez vajon kettős fal lehetett-e. Én azért kételkednék.
  3. Rába: A folyó megemlítése a Kapuvárral kapcsolatos későbbi földrajzi-topográfiai munkák szinte kötelező eleme lesz, gyakran szintén a katonai funkcióval összepárosítva, itt viszont ez az összekapcsolás explicit módon elmarad. A Rába említése nyilvánvalóan a Kis-Rábára utal, már csak azért is, mert ennek is gyakorta ez volt a neve: Rába. Érdekes viszont, hogy a szöveg a település és a folyó egymáshoz való elhelyezkedését úgy gondolja el, hogy utóbbi „nem messze” fekszik a várostól. Ezzel szemben ugyanakkor tudható, például az 1594-es urbáriumból, hogy a Kis-Rába már évszázadokkal korábban sem csupán „nem messze” folyt Kapuvártól, hanem átszelte a várost. Az említett 16. századi összeírás ugyanis a Kis-Rába hídjától délre eső területen is említ lakóházakat, melyeket együttesen akkor külvárosnak neveztek. Így tehát a folyó már a korai újkorban is a település része volt, igaz, amint azt Vályi 18. század végi leírása sejtetni engedi, Kapuvár lakott területeinek keleti határa még abban az időben is (mármint Vályi idejében) a Kis-Rába folyó volt.
  4. Mocsárvilág: No, ez alighanem az egyik legelterjedtebb toposz lesz Kapuvárról és a Hanságról. Büsching nemcsak azt sugallja, hogy Kapuvár környékén mocsarak vannak, hanem ennél tovább megy, és arra utal, hogy maga a település fekszik mocsár közepén, amelyet így lápvidék vesz körbe. A Hanság lecsapolási munkálatai ekkor még valóban nem kezdődtek meg, annak tervezett módon csak a század második felétől veselkedtek neki. Büsching a Rába mellett a hansági mocsarakat sem kapcsolja össze harcászati funkcióval, mint azt tette korábban Kapuvárról szóló leírásában Raimondo Montecuccoli (no meg aztán Fernando Marsigli), persze amíg utóbbi két figura katona és hadvezér volt, és így alapvetően ennek szemüvegén tekintettek a természeti környezetre is, addig a német szerzőt tudományos cél mozgatja.
  5. Esterházy: Büsching geográfiai munkáját gyakran a politikai földrajz és a természeti földrajz összekapcsolásáért szokás méltatni, ebbe a szélesebb perspektívába illeszkedik bele Kapuvár földesurának megemlítése is, amely később szintén elmaradhatatlan kelléke lesz a településről szóló leírásoknak.
 
Összességében tehát a német földrajztudós 1754-es kapuvári leírása alapvetően három mozzanatban ragadja meg tárgyát: (1) vár, (2) vizenyős környezet, (3) birtokviszonyok. És ha már beígértem az imagológiát, és mégsem ment el annyira a kedvem, akkor erről is néhány ceruzaforgácsot. A Kapuvárral kapcsolatos büschingi leírásban körvonalaiban megtalálhatók azok az alkotóelemek, amelyek majd a 19. századi nyugati földrajzi-topográfiai munkák Kapuvárral kapcsolatos ismertetéseiben domináns szerephez jutnak, vagyis megelőlegezi azt a képet, imagót (avagyis: imidzset), ahogyan egy évszázaddal később a Nyugat gondolkodott rólunk. A vár említése, a környék gazdag vízrajza (a folyóhálózat, a mocsárvilág), az Esterházy-család szerepének hangsúlyozása alapvető közhelyek lesznek a Kapuvárral kapcsolatos kulturális reprezentációkban. A Neue Erdbeschreibung külső képalkotása tehát megágyazta a talajt a későbbi Kapuvárral kapcsolatos hagyományos toposzok terjedésének, és az ilyenfajta Kapuvár-imágó közvetítésében Anton Friedrich Büsching földrajzi munkája nemcsak azért játszhatott kardinális szerepet, mert népszerűségnek örvendett, és többször kiadták. Hanem azért is, mert a német publikumon túl még szélesebb közönséghez juttatta el ezeket a Kapuvárral kapcsolatos sztereotípiákat azzal, hogy a sorozat ezen első kötete 1762-ben angolra, 1786-ban pedig franciára lefordítva is megjelent.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr74341177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.