P.mester 2012.02.23. 14:38

Labanc teszkó

 

Hozzávetőlegesen három havi kuruc birtoklás után 1704. augusztus 19-én vagy 20-án ismét császári kézre került vissza a kapuvári vár.
            Heister császári generális közvetlenül azután, hogy a kapuvári várat helyőrséggel biztosította, még aznap a gyórói passuson át Sárvárra vonult, ahol néhány napig táborozott. Szeptember 2-án aztán Pápa, majd onnan Dunaföldvár felé nyomakodott, hogy – amint április elején – ismét visszafoglalja az egész Dunántúlt. Bercsényi szeptember 4-én azt jelentette Rákóczinak, hogy előző nap kémet küldött ki Pápa felé, és a felderítő azzal a hírrel tért vissza, hogy Heister állítólag (Merse)vát felé vonult előre. Bercsényi leveléből kiderül, hogy nem volt bizonyos abban, merre halad tovább Heister, mindenesetre számításba vette azt a lehetőséget is, hogy legalábbis a gyalogosok Kapuvár felé menetelhettek.
 
Semmiképpen végére nem járhatott ezen hadnagy: hol szállott a német? Mert Vattul még eltérhetett az gyalogja is Kapuvárra Vág felé, és mehetett portássa Pápának, avagy ha éppen Pápának nem is: az Rába túlsó felén lefelé Árpásnak, pro recognitione. Szállhatott ott Pápa körül, az hová tetszett.
 
Bingó, Heister valóban Pápa felé menetelt előre, ahonnan a Rábaköz visszafoglalása előtt táborát oda áthelyező Károlyi Sándor már kelet felé vonult, átlépte a Dunát, szeptember 5-én pedig már a folyó túlsó partján tartózkodott. Károlyi ezzel megismételte fél évvel korábbi tettét, amikor is március végén éppen így hagyta el a „végzetes földnek” tartott Dunántúlt. Minthogy a másik hadvezér, Forgách Simon már augusztusban elhagyta ezt az országrészt, Károlyi távozásával lényegét tekintve megpecsételődött a kurucok második dunántúli hadjárata, amely épp úgy kudarccal végződött, mint ahogyan a januártól áprilisig tartó első kísérlet. Bercsényi azonban Károlyi kapitulációjáról a hírszerzési fogyatékosságok folytán ekkor, azaz szeptember 4-én még nem értesült, ugyanis szóban forgó levelében azt is megírta a fejedelemnek, nem tudja hol tartózkodik Károlyi, és nem tudja hová lett Pápáról Andrássy István. Ők azonban, mielőtt Heister hadserege Pápa környékére érkezett volna, már elhagyták azt a területet, és a Duna felé vették az irányt.
Siegbert Heister tehát Pápa felé nyomakodott, ám hogy miért gondolhatta azt Bercsényi, hogy a császáriak, vagy legalábbis azok egy része Kapuvár felé vonulhatott, azt a kuruc hírszerzés egy másik Kapuvárral kapcsolatos gondolata magyarázhatja meg. A császáriak ugyanis Kapuvárnak a hadi ellátás terén szántak stratégiai szerepet, és elképzelhető, ebből vonta le Bercsényi a Kapuvár felé való vonulás végül tévesnek bizonyuló teóriáját. Erről így számolt be a kuruc főgenerális Rákóczinak:
 
…bizonyosnak mondják, hogy az élést még Sárvártúl is, s onnan Vattúl [Mersevát] is – az kik ott érték vala az éléses-szekerek közül – mind Kapuvárhoz küldte vissza, sőt innen az Rába- és Tóközrül is mind odafordították, az kik Sárvárra indúltak vala is immár.
 
            Magyarán szólva Heister nemcsak Sárvárról indított haditáppal megrakott társzekereket Kapuvár felé, hanem még azokat a szekereket is Kapuvárra fordította vissza, melyek eredetileg a Rábaközből (illetve a Tóközből, de, ugye, a Tóközt manapság inkább a Rábaköz részének szokás tekinteni) küldtek Sárvár felé. Ebből világosan az a szándék rajzolódik ki, hogy a császári generális Kapuvárnak a hátország szerepét szánta oly módon, hogy ott a labancok számára teszkót nyit. Az élelmiszerkészleteket a kapuvári raktárban igyekezett felhalmozni, hogy azzal hadai ellátását fedezze. Ez annál is inkább hihető, mivel a júniusi koroncói diadal után Heister katonáinak meg kellett küzdenie az éhséggel, és alighanem ezt akarta kiküszöbölni. A visszafoglalt Kapuvár pedig augusztus 20-a után biztonságosnak számított a császáriak számára, ahol kevésbé kellett attól tartani, hogy a kuruc portyázók az élelmiszerraktárt prédálják. Hogy Heister Kapuvárnak az élelmiszer-ellátás szempontjából központi szerepet szánt, megerősítik Bercsényi szavai is:
 
…úgy megyen Kapuvárnak, az hová még az Lajta mellül is hordja az élést; fészket akar az Rábaközön vetni, s elszakasztani correspondenciánkot [összeköttetésünket, mármint a Dunántúl és a Duna északi partján tartózkodó Bercsényi közötti összeköttetést], ha nyúgodni akar még.
 
            Bercsényinek a „rábaközi fészek” metaforája eléggé nyilvánvaló teszi, hogy Heister a kapuvári teszkóból akarta ellátni hadai élelmiszerszükségletét. Az pedig, hogy nemcsak Sárvárról és a Rábaközből hordatta oda a kaját, hanem a kuruc generális kéme szerint még a Lajta környékéről is, fényt vet ennek az hipermarketnek tág vonzáskörzetére is. Összességében tehát a további támadáshoz, az abrakolás biztosítására Heister Kapuvárt szemelte ki központi helyként, vagy bercsényisen fogalmazva, fészekként.
 
 
 
 
 
 
            A kuruc főparancsnok ellentmondásos híreket kapott portyázó katonáitól, és még szeptember 8-án is azt írta, Rákóczinak, nem tudja merre fognak továbbvonulni a császári hadak: „ki egy, ki másfelé: ki Fehérvár felé, ki Győrré, ki Kapuvár felé hozá hírit indúlatjának [mármint: indulásának] a most Pápa táján Borsos-Győrnél lévő német tábornak”. A labanc hadsereg Pápa azokban a napokban történt elfoglalása után valójában Fehérvár irányába haladt tovább.
Még ugyanazon a napon éjféltájban Bercsényi egy másik levelet is fogalmazott Rákóczinak, melyben újabb fejleményekről számolt be. Megírta neki, hogy a Tóközbe bocsátott háromszáz fő lovasból álló portyázó katonája visszatért, és immár bizonyos, hogy Pápa és Veszprém is elveszett a kurucok számára. A császáriak pusztításáról is beszámol, de állítása szerint Kapuváron a Rába folyón átívelő hidat nem rombolták le:
 
Felégették az pápai malmokot, az Rába kelőit mind felvágták, kapuvárit s árpásit hatták meg.
 
            A kudarc láttán egy nappal később már kurvaországozott: „Hiszem, több terhünkre, mint hasznunkra vót nekünk az Dunántúl való főd; drága kurvina, fraga ország az!” Mecsoda, beste nemzetgyalázó ez a Bercsényi, ugyi? Kapuvári utcáját gyorsan átnevezni, szóljatok a Cikesnek!
Két nappal a szeptember 12-én Gyöngyösön megkezdett béketárgyalások után pedig már nem is maradt más hátra, mint a második dunántúli hadjárat bukásának nyílt beismerése: „az Dunántúl, kit már egészszen elvesztettünk ismét másodszor”. Egyebet nem tudott mondani: kérem, kapcsolja ki.  

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr474186088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.