A csornai kanonok, Drinóczy György 1830 és 1847 között vezetett Böngészet Sopron Megye isméretéhez című kéziratos megyetörténetében, melyet a premontrei szerzetesek jóvoltából a rendház levéltárában volt alkalmam olvashatni, írja a következőket Gartáról: ez a falu „Kapuvárhoz olly közel [fekszik], hogy egyik soron csak egy szekérút választja el Kapuvártól[,] a másik sor pedig azzal egészen összekapcsolódik”.
            Drinóczy szavai azt igazolják, hogy Kapuvár és Garta már a 19. század első felében összeépült egymással, amely aztán 1923-ban oda vezetett, hogy a két települést először Kapuvár–Garta, majd pusztán csak Kapuvár néven egyesítették egymással. A szerző által említett szekérút pedig nem más, mint az az országútból a Kis-Rába felé vezető utca, melyet Lakatos köznek neveztek korábban. Nevét a legvalószínűbb verzió szerint családnév után kapta, ahogy számos kapuvári köz is vezetékneveket örökített meg: Áder köz, Nagy János köz, Vargyas köz, Kiss Mihály köz stb. Ezt a közt az egyesítés után, 1926 októberében keresztelték át Zöldfa utcára (mai nevén: Zöldfa sorra), amikor is oly sok utcát neveztek át, hogy azt még Tarlós Igazi Polgármester István átnevezési hulláma sem tudná überelni.
            Minthogy ez az utca választotta el egymástól a két települést, a Kapuvár és Garta közötti háborúskodások egyik állandó forrásává vált, a két szomszédos község elöljárósága minduntalan megtalálta az ürügyet, hogy a Lakatos köz apropóján egymás tevékenyégét, vagy inkább annak hiányát ekézze. Úgyszólván ez volt a demarkációs vonal, a senki földje, az itt felmerülő problémákat a két bíró minduntalan a másikra igyekezett hárítani. Részint ez szolgáltatta Kapuvár és Garta dualizmus kori háborúskodásához a casus bellit.
            Állandó kérdésként merült fel, kihez tartozik ez a keskeny köz, Kapuvárhoz vagy Gartához. 1893 márciusában például a közeli Kis-Rábán a jégzajlás oly nagy mértékű volt, hogy kárt tett az Alsó utcában (Széchenyi utca) és a Lakatos közben (Zöldfa sor) is, vagyis a folyó mindkét partján. A folyópart nyugati oldala egyértelműen Kapuvárhoz tartozott, viszont a keleti részén vezető út hovatartozása vitatott volt. Ennek jelentősége abban állt, hogy a tönkrement út helyreállítását egyik település elöljárósága se vállalta, arra hivatkozva, hogy az nem hozzá tartozik.
            Máskor esőzések után tört ki a háború Kapuvár és Garta között a Lakatos köz ürügyén: a sár miatt ugyanis a köz járhatatlanná vált, és egyik település sem akarta magára vállalni a felújítást. Habár a legszélső kapuvári házak homlokzatai a Lakatos közre néztek, magát az utat a kapuváriak igyekeztek Gartának tulajdonítani. Garta viszont amellett kardoskodott, hogy a keskeny köz nem az övé, amit azzal próbáltak bizonyítani, hogy a gartaiaknak csak a kertjei dőlnek arra, miközben a kapuvári házak frontjai erre néznek, így a rendben tartás is az ő kötelességük lenne, illetve azt is állították, hogy ők csak ritkán használják az utat. 1904. május 29-én írták: „A gartaiak úgy okoskodtak: a Lakatos-köz Kapuvárhoz tartozik, viselje az gondját”. Az utcafront kérdése háborús frontot nyitott a két település között, Kapuvár természetesen Gartára mutogatott, Garta pedig Kapuvárra. Egyik település sem volt hajlandó fedezni az út tisztántartásával járó többletmunkát és a felmerülő költségeket, ezért egymás között ment a tili-toli. A gazdátlanságot persze leginkább az út minősége szenvedte meg. Ennek végére akart pontot tenni 1904-ben a szolgabíró, amikor a gartaiakat kötelezte az út karbantartására. Ezen azonban felháborodott a gartai elöljáróság, a döntést megfellebbezték, de az alispán helybenhagyta a korábbi határozatot.
            Garta 1908-ban azzal akarta megoldani a helyzetet, hogy kérte Hajas Antal alispánt, 70 holdnyi területet csatoljon a községhez a keleti oldalon, 41 holdnyi földet pedig a nyugati, vagyis a Kis-Rába felőli oldalon. Állításuk szerint ez korábban Gartához tartozott, tévedésből került a szomszédos településhez, ezért nem is el-, hanem visszacsatolásról lenne szó. Arra hivatkoztak, hogy a szűk határú Garta egyedül a Kis utca (Szent Katalin utca) irányába terjeszkedhetne, és keleti irányba a közeli kapuvári határ miatt amúgy sem tud tovább fejlődni. Hogy a Lakatos köz rendben tartásáért cserébe a folyópart körüli földekből 41 holdat megszerezzenek, nem sikerült a gartaiaknak, így maradt továbbra is az ellenségeskedés.
            Ez a helyzet egészen 1923-ig, az egyesítésig tartott, miután már nem volt értelme feltenni a kérdést, kinek a fennhatósága alá is tartozik az út. A Lakatos köz problémája a templomhasználat, a piaci helypénz és az útvám vagy például a kocsmabérlet mellett a Kapuvár és Garta közötti ellenségeskedések egyik kikristályosodási pontja volt. Igaz, a konfliktusok az egyesítéssel sem szűntek meg egycsapásra, sőt, még fokozódtak is. Garta ugyanis sokáig duzzogott önállósága elvesztése miatt, sokáig illegitimnek tekintette Kapuvárnak a gartaiak ügyében hozott döntéseit, mondván, önállóságát tiltakozása ellenére szüntették meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr873447623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oszkár írja 2011.12.10. 10:25:17

Örökös vita, hogyan ne lehessen. Úgy mint manapság. Nemhiába történelem ismétli önmagát...